Vendéglősök Lapja, 1898 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1898-06-20 / 12. szám
A szódavíz adóról. A miniszter úr kegyelmessége nagyon ránk jár, mint vendéglősökre. Egy amerikai élelmes feltaláló is elülhet e mellett a bölcsesség mellett. Mi nem pc. itizálunk, nem lévén politikai lap, mi nem beszélünk a kvóta adó felemeléséről; de igenis szavunk van oly kiviendő szándékához szólni a miniszter urnák, mely csakugyan párját rit- kitja a kontinensen. Már ha nyögünk, mi vendéglősök a mostani nehéz, drága viszonyok terhe alatt az üzlet fentartásával a nehéz létért, küzdelmünk a rengeteg ház-, jövedelmi-, szesz- és Isten tudja mily sokféle adók miatt ösz- szeroskadással fenyeget, a találékony, bürokratikus elmék, kifundálnak még egy csapást a: szódavíznek megadóztatását. Ezután jön majd a többi. Köszönjük az állam jövedelmének gyarapodását. Ránk fér, de ne ily eszközökkel tegye a mi pénzügy- miniszterünk. Érteni értjük jól, ha a fényüzési czik- kekre busás adót ró, de azt a szegény fővárosi, városi népet és egyátalában az országot megíosztani egy szerény üdítő italtól, a szikviz élvezésétől, mégis nem helyes. Nem pedig a sok okok közül azért is, mivel a régi jó időkben nem volt filoxera, mely tönkre tette volna a szőlőt, volt bor bőven. Most pedig kénytelen a vendéglős drágán, busásan megadóztatva, beszállítva, drágábban adni, mert neki is élni kell. A vendégek pedig a drága savanyuvízet nem bírják költséggel. Keveiik tehát a bort szikvizzel. Ez érthető ! De másfelől a székes főváros oly kitűnő ivó vízzel traktáltatik, hogy azon vízben valóságos aquárium, állatsereglet van, szabad szemmel is láthatólag. Erről bőven szolgál a fővárosi hivatal szokott kimutatása. Továbbá a rósz viz „élvezete“ miatt sok a gyomorbajos. Erről meg a halálozási kimutatás beszél ékesen. Sok más okot lehetne felhozni, de minek? Azt beláthatják ott fent az adófelemelő, uj adót kifundáló közegek, hogy ez uj adó behozatala nevetséges. A fővárosban és sok városban isszák a szóda vizet, mert a kút, vízvezetéki víz tele van miazmákkal. Hisszük és reméljük, hogy a miniszter ur figyelme inkább a fényüzési czikkekre, lóversenyekre, kártyára, telekspekulácziókra stb. fog kiterjeszkedni. Magyarul *) Mély hálával fogadunk minden olyan törekvést, mely a nemzeti egyéniség megnyilatkozását szolgálja. Közhelylyé vált a szálló ige, hogy nyelvében él a nemzet, *) Ezt a czikkelyt a magyarságért küzdő „Esti Újság“ tekintélyes laptársunktól vettük át. Jól esik lelkűnknek, hogy a miért mi 14 évig küzdöttünk, s a miért annyit üldöztettünk : a magyar nyelv érdekében már a napi sajtó is felszólal. de ez igazságnak fájdalom, nincs kellő foganatja. A társadalom közömbös a nemzet iránt, ez a betegsége, mint a hogy beteg a közélet, a törvényhozás, a politika. Legalább külső megjelenésében: magyar nyelvében mutatna erőt és letörülhetetlen karaktert Magyarország és első sorban, mely a külföld előtt az országot képviseli, a főváros. Hogy megcsufolt bennünket a minap az az osztrák delegátus, hogy Budapesten több német szót hallott, mint magyart ! Az angol dölyfös öntudattal nem is tanul idegen nyelvet. A franczia nagy nemzet a legsovinisztább nép a földön. A hatalmas Németország véghetetlenül üldözi azt a maréknyi nemzetiséget, mely másképpen beszél mint németül. A szerb, horvát, cseh, lengyel (Galicziában) nem is tűr meg a nyilvánosság előtt a magáénál más nyelvet. Nálunk, az ország fővárosában is a bolt német, a vendéglő német, az utcza német. Az idegen ilyennek látja s ez döntő. Hogy mi máskép látjuk, s megelégszünk a főváros ilyen-olyan magyarságával: ez a gyöngeségünk. A kereskedelmi utazók egyesülete a minap lelkesen elhatározta, hogy mindent el fog követni a kereskedelem megmagyaroso- sodása érdekében. Fontos, kívánatos és szükséges, hogy a kereskedelmi kamarák révén a kereskedők és a kereskedelmi ifjak egyesületei utján a kereskedő segédek is hozzájáruljanak a derék határozathoz. Az üzletekben magyar szóval fogadják a vevőt, végezzék az alkudozást és egymás között is magyarul intézzék el az üzleti titkokat. Végső esetben, ha valaki egyáltalán nem tud magyarul, ám szolgálják ki más nyelven, de a ki csak rossz szokásból fordítja a beszélgetést németre, azt rá kell szoritani a magyar szóra. Ha a lusta társadalom nem neveli a testületeket, ám neveljék a testületek a társadalmat. S ha a kereskedők nyelvűkben megmagyarosodnak, ennek a kereskedelemből élő alsóbb rétegekre, a fuvarosokra, bolti szolgákra, napszámosokra stb. is meglesz az üdvös hatása. De a német nyelv sehol sem olyan otthonos a fővárosban, mint a vendéglőkben és a kávéházakban. Tiszta magyar vendéglő van egynéhány — ezekben is kétnyelvű az étlap — tiszta magyar kávéház ritkaságszámba megy. Akárhány pin- ezér németül kérdezi a vendég kívánságát, vagy ha magyarul kapja is a rendelést, a csaposnak, tüzilegénynek, szakácsnak már németül kiáltja nagy hangosan : zwei Schalen weiss, drei Glas Lager, dreimal Rostbeef mit Spinat. A fizető pinezért meg rendszerint igy küldi beszedni a pénzt: Jani, Zahlen, rechts, links. Bukaresztben vagy Prágában meglincselnék az ilyen pinezért, nálunk föl sem tűnik. A vendéglősök iparegyesülete jóravaló szakiskolát tart fönn, a hol a kis pinezér- inasokat, borfiukat, piccolókat, szakács- és portás-csemetéket illendőségre és hasznos tudnivalókra tanítják. A törekvés mindenkép dicséretes és elismerés illeti érte az egyesület érdemes vezetőit, Gundel János, Glück Frigyes, Kommer Ferencz urakat. A pinezére- ket tisztaságra, értelmességre, szerény és figyelmes magaviseletre tanítani: fölötte hasznos és szükséges. De mindenek fölött arra kérjük az urakat: a magyar szolgálati nyelvet tessék legelső utasításul adni a frakkos, fehérkötényes és aranysapkás iskolásoknak. Jó, ha francziául tud s nem baj, ha németül ért, de magyarul beszéljen a vendéglőben, kávéházban és szállóban, a melyek közönséges értelemben és valójában a nyilvánosságot jelentik, különösen nálunk, a hol minden ember — s fájdalom, sok asszony is — életének felerészét a kávéházban tölti. A nyugdíj intézet igazgatóságának figyelmébe! Kötelességnek tartom az Igazgatóság figyelmét felhívni arra az anomáliára, hogy a szak-sajtó téves és hézagos informálása végett az Egyesületnek nincsenek és nem is lesznek annyi pártolói és támogatói. A nyugdíj-egyesület tanácskozásai és gyűléseinek a jegyzőkönyvei közlése nem lehet egy lapnak a privilégiuma Példának felsorolom a legutóbbi esetet: Az úgynevezett hivatalos lap közölte a debreczem congresszusor megválasztott Igazgatóság névsorát, ugyanezt a névsort közölte a „ Vendéglősök Lapja“ is; ugyancsak egyformán közölte a két lap, hogy ki mennyit adott a nyugdij-alapra és mindegyik végösszegnek 42000 forintot hozott ki, most erre előlép Dr. Solti Ödön ur az intézet jogtanácsosa egy helyreigazító közleménnyel. Abban a közleményben uj igazgatósági tagok nevei, valamint újabb adakozások fordulnak elő, de végösszegnek csak 40000 forintot mutat az ügyvéd ur ki. Hát most kinek van igaza? Az Igazgatóság a múlt hóban tartotta az első gyűlését, meghívást onnan, csak egy lap kapott. Ismét kérdem, hát csak egy lapnak van patentja, hogy a nyug. dij-igazgatóság gyűléseiről referáljon ? Ha onnan valamilyen hirt akarok hallani, akkor nekem okvetlen kell azt a lapot olvasnom? higyjék el Uraim, hogy Kassa, S.-A.- Ujhely és Szeged választmányt kapott (ezt véletlen tudtam meg,) engem annyira fellelkesített, hogy összebeszéltem többekkel, addig nem maradunk nyugton, a mig nálunk nem lesz egy választmányi székhely. A jó ügy érdekében el kellene követni mindent, hogy a nagy tömeg rokonszenvét az intézet részére megnyerjük, ezt pedig csak úgy lehet elérni, hogyha minden határozatot, mi a nyugdíj-intézetre vonatkozik,
