Vendéglősök Lapja, 1897 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1897-06-05 / 11. szám

6

panasz, hogy a pálinka-ivás rohamos terjedése mennyire sorvasztja népünk őserejét, a mit elősegit az egyre silányabbá való élelmezés. Hogy ezek a körülmények mily rombolón hatnak, arról megdöbbentőn beszélnek a sorozás, a büntető törvényszékek és a kórházak statisztikai adatai.

Ámbár a nép süllyedésének okai ily kézzel foghatók, mégis azt kell tapasztalnunk, hogy ezek az okok nem hogy csökkentetnének, hanem erejükben szakadatlanul növeltéinek a fogyasztási adókkal, vámokkal, a regáléval és egyéb illetékek fölcsigázásával.

A velünk politikai és gazdasági közösségben élő Ausztria egészségi és erkölcsi állapotai tagadhat- lanul jobbak a mieinknél, a miben, bizonyára, nagy része van annak a körülménynek, hogy ott az élelmi cikkek, különösen a hús, az italok, főleg a sör, jóval olcsóbbak, mint nálunk.

Ha viszonyunk megforditott volna, ha nem mi volnánk Ausztria éléstára, hanem az a miénk, akkor ez a különbség érthető volna, ámde hogy a hazánkból szállított marha és gabona túl a határon olcsóbban adható, mint a termőföldön, világosan állami intézményeink hibásságára enged következtetni.

Az 1887. XLVTL törvényczikk a bor fogyasztási adóját 50%-kal, a húsét Budapesten 25%-kal, a cinkor ét 50°/0-kal, a sörét 100%-kal emelte föl. És ez a fölemelés akkor történt, a mikor kisiparunk elbukása immár meggátolhatatlannak mutatkozott, mezőgazdaságunk válsága pedig teljes közelből fenyegetett.

Á nép nyomorának terjedését tehát nem hogy akadályoztuk, hanem elősegítettük oly állami intézkedésekkel, melyek a megélhetést, az egészséges táplálkozást drágábbá tették.

Városokban a lakosságnak legalább is fele a vendéglőkből él, a vendéglők pedig, különösen a kisebbek, melyek majdnem kizárólag a szegény néposztály kielégítésére utalvák. a jelzett intézkedésekkel oly helyzetbe sodortattak, a melyben bukásukat részben az árak emelésével, részben áruik minőségének csökkentésével kerülhették ki.

Ki szenvedte meg ezt legjobban? megint csak az a néposztály, mely a legsúlyosabb munkát végezve, a legcsekélyebb keresetre van utalva. A helyzet veszélyét

fokozta az adók emelkedése, a lak* béreli föl szökken lése, a filloxerapusy- titás, a vágóhidak s legújabban a vásárcsarnok ok.

Tiszta bort 40 krajczáron alig mérhetünk, a legolcsóbb sör nálunk 24 krajczár, mig Ausztriában már élvezhetőt mérnek 12-14 krajcárért. Ennek a következménye az lett, hogy a nép, még az Alföldön is, a pálinkára kapott. Valóban elszomorító, hogy 5—6 év óta, a mit magyar vidékeken sohasem láttunk, pálinka mellett (s hozzá, minő pálinka mellett!) mulat a nép. vesztegeti eszét, erejét.

A városokban, különösen a székes fővárosban észrevehelőn apad a vendéglők közönsége, ellenben rohamosan szaporodik a pálinkáméi éseké. Ezek a népmérgező helyek ellepik utczáinkat s megdöbbentő, a mint reggel, délben, este a munkások, kezükben egy darab kenyérrel, megrohanják e bűzös helyeket. A munkásoknak több mint fele hétszámra sem lát főtt ételt, szóval, elmondhatjuk, hogy népünk ma kenyéren és pálinkán él.

Mig a pálinkamérések korlátlanul szaporodnak, addig fogynak a vendéglők, melyekben gond van a tisztaságra, újságokkal s zenével a nép lelkére is hatnak s e mellett rendes táplálékot szolgáltatnak.

A vendéglők léte más oldalról is meg van támadva, még pedig a kereskedőknek kis mértékben való elárusitásra és poharazásra adott engedélylyel. Hogy mi szükség van az amúgy is szorongatott vendéglősök ellen még a kereskedelmet is fölfegyverezni, az annál kevésbbé érthető és helyeselhető, mert épen az ilyen ital-elárusitó kereskedések révén terjed el a legtöbb műbőr és rontott sör.

Ha megemlítjük még a látványos mulatóhelyek: az erkölcstelen és németesitő zengem jók versenyét, a rendőri intézkedéseket: a zárórával való önkényes bánást, kétségtelennek látszik, hogy a kis vendéglők mielőbb eltűnnek a föld színéről, hogy helyüket teljesen a pálinkamérések, e spirituszszal és vitriollal dolgozó barlangok foglalják el.

Hogy ez mennyire van a művelődés, az erkölcsi nemesbülés, a közegészség, a nemzeti vagyonoso- dás érdekében, annak elbirálását a törvényhozás bölcseségére bízzuk, hivatkozván az utóbb rohamosan terjedő socialismus kórságára.

Mi hazafias kötelességünknek vélünk megfelelni, midőn helyzetünk föltárásával, rámutatunk arra a szükségre, hogy a vendéglősök érdekeinek méltányosabb számbavételével, oly törvényhozási intézkedések foganatosíttassanak, a melyek alkalmasak arra, hogy a szegény néposztály újra visszatérhessen az egészségesebb italokhoz s a táplálóbb eledelekhez.

Azt hisszük, az előadottakból eléggé kiviláglik, hogy a vendéglősök helyzetének javítása első rangú állami érdek, mert a közegészség és a közerkölcsiség követelményein alapul. Ennélfogva bátrak vagyunk kívánalmainkat, melyek egy részt helyzetünk megkönnyítését czéloz- zák, másrészt pedig a szegény néposztálynak olcsóbb megélhetést biztosítanak s a hazai bortermelés és sörgyártás fölvirágzását is előmozdítják, rövidre fogva, kegyes figyelembe vétel végett az alábbiakban elsorolni.

Tisztelettel kérjük:

1. A regále, mindenek előtt a kizárólagos bérletek mielőbbi eltörlését; mert a bérlőknek a vendéglősök úgy ki vannak szolgáltatva, hogy valósággal rabszolgai helyzetben sinlődnek; a bérlők pedig, hogy mentői nagyobb haszonnal dolgozhassanak, egész vidékeket áraszta" nak el káros hatású pancsolt, vagy épen müborral. A regále különben is középkori intézmény s igy nem méltó egy haladó államhoz.

2. A szegény népnek a pálinkától való elszoktatására a bor-, különösen a söradó tetemesen le- szállittassék.

3. A kis mértékben való elárusitásra került szesz adója fölemeltessék, a pálinka mérések száma korlátoztassék s a mérési idő reggel 3 órától délelőtt 10 órára szo- rittassék

4. Az italmérési illeték leszál- littassék, illetőleg teljesen eltöröltessék.

5. A palaczkozott sörrel és borral való kereskedés szabályoztassék olyképen, hogy arra kizárólag a vendéglősök legyenek feljogosítva.

6. A bor- és sör-hamisitás s a mübor-készités megakadályozására egészségügyi rendőrség szervez- tessék.

7. A záróra országos törvénynyel rendeztessék.

8. A vendéglősipar a képesítéshez kötött iparokhoz csatoltassék s minden ipartestület kebelében szak-