Vendéglősök Lapja, 1897 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1897-01-05 / 1. szám
1897. január 5. Vendéglősök Lapja. szabadidejében pedig — magára s hasonltom kartársaira hagj'atva — szivarozik, kártyázik, szóval: mind oly dolgokat követ el, melyek már felnőtt férfiúnak, de nem gyermeknek valók. Sőt nem ritkán fordul elő még az is, hogy a fiú közvetlen felebbvalójával, az éthordó pinczérrel, éjeken át dorbézolni megyen. Mit várhatunk aztán az ily szerencsétlen viszonyok közt felnőtt fiatalembertől? Vajmi kevés jót! Testileg teljesen ki nem fejlődhetvén, szellemi képzettségben is bizony nagyon hátra marad. A fiúból tehát koránérett fiatal-agg, beteges, pénzsovárgó, kapzsi, könnyelmű és tudatlan ember lesz ! ! íme borfiuink legnagyobb részének ez a .jövője ! Oly elszomorító viszonyok és állapotok ezek, melyek iparágunk fejlődését a legnagyobb mértékben gátolják s mireánk, ha ez még tovább igy tart, csak szégyent és gyalázatot hoznak. Itt tehát gyökeres orvoslásra, reformra van szükség, mert az még nem elég, ha mi a beteg elemet körünkbe nem bocsátjuk, hanem arra is kell ügyelnünk, hogy a köztünk lévő egészséges elemet, továbbra is egészségesnek megtartsuk és hogy annak minden tekintetben alkalmat adjunk a szellemi és szakszerű kiképezésre. Ezt tenni, erre törekedni, ez a mi legelső és legszentebb kötelességünk! Erre ösztönözzön nemcsak a testületi közszellem, önérzet és büszkeség, de egyúttal lelkünk jobbik fele is, mely arra emlékeztet minket, hogy a serdülő ifjakban -a testünKből való testet és a vérünkből való vért látjuk magunk előtt. Borfiuink szellemi kiképzésének legelső és legerősebb alapját, a képesítéshez kötött ipartör- törvénynek a mi iparágunkra való kiterjesztése képezheti. Hogy mily fontossággal és horderővel bir ez reánk, azt — azt hiszem — mindenki be fogja látni, aki e törvényt csak némi részben is ismeri. A/.ért ne mulasszuk el ez alkalmat és minden erővel hassunk oda, hogy testületünk mielőbb a képesítéshez kötött iparágakhoz felvétessék. Borfiuink kiképzésére és egészségügyére Vonatkozólag tehát nagyjában ez ipartörvény szolgálna általános alapul, mindazonáltal iparágunk ■— mint azt már előbb említettem volt — sokoldalúságával oly különleges állást foglal el a társadalomban, hogy tanulóink az általános kiművelés mellett, még egy különleges — életpályájukhoz teljesen megfelelő — kiképezést igényelnek. E kiképezés speczifikus irányát, mint szaktestület, magunk szabhatjuk meg, még pedig annál könnyebben, mert rendelkezései az ipartörvénybe nem ütköznek és nekünk, mint önálló szakosztálynak az ipartestületben, ehhez föltétlenül jogunk van. (Folyt, köv.) Láng Sándor. Kívánatos, hogy a vendéglős az ipar ama terein is tájékozott legyen, melyek nem esnek ugyan a szakmájába, de a melyekről szükségleteit beszerzi. Ismerniük kell ezen iparágak állapotát, haladását, termékeik különféleségét, valamint minőségét, úgy szintén beszerzésük helyét, az ipartelepeket, kereskedelmüket s magukat -az iparosokat és kereskedőket is. Ezen iparágak között első helyen áll az üveg, porczellán és majolika, vagyis az edényipar. Ennek az iparnak egyik legkiválóbb képviselőjét mutatjuk be olvasóinknak Láng Sándor üveg- és porczellán-kereskedő személyében, a ki e téren a legismertebb s a legjobb nevű czége a fővárosnak. Nagy kiterjedésű kereskedése Kerepesi-ut 41. sz. alatt van. Láng Sándor 1862-ben Kápolnán, Láng Sándor. Hevesmegyében született s kiképeztetését a legelőkelőbb üzletekben nyerte. Láng ezelőtt 8 évvel Reich Ignácz ladányi földbirtokos leányát, Rózsikát, nőül vette s önálló üzletet alapított. Családi életének zavartalan boldogságát négy szép leánykája teszi ragyogóvá, mig üzletét szakértelme szorgalma, Ízlése és lelkiismeretessége teszi napról-napra virágzóbbá. Leginkább vendéglők, szállodák s kávéházak berendezésével foglalkozik s ebben való jártasságával Magyarországon kevés üzlettársa vetekedhetik. Ő rendezte be a Rémi-, Adria-szállo- dákat s még sok mást. Rendes szállítója a népszínháznak, a Somossi-mulatónak stb. Ennyi untig elég arra, hogy bátran ajálbássuk őt a vendéglősök figyelmébe. KÜLÖNFÉLÉK. — Ad multos annos 1 Az újév alkalmából a s%eikes%töség és kiadóhivatal e helyről is üdvözli e lap olvasóit,kipróbált támogatóit,munka társait és barátait. Az uj év hajnalán köszönti őket minden jóval, kívánván nekik munkájuk sikerét, az élet teljes boldogságát a haladó, erősödő hazában, melyhez mindnyájunkat egy ezredév csatol. Kérjük őket, hogy az uj évben is tartsák meg e lapot szeretetükben s miként mi, úgy ők is kövessenek el mindent közös ügyünk érdekében e lapnak, kipróbált bajnokuknak megizmosodására. Éljenek a magyar vendéglősök és kávésok! Ihász György szerkesztő és kiadó. — XIII. esztendő. Lapunk ezzel a számmal XIH. évi pályafutását kezdi meg> Tekintettel az uj esztendőre ez a számunk 5-dike helyett már elsején repül világgá, hogy mielőbb üdvözölhesse azt a közönséget, melyet XIII esztendő óta oly őszinte odaadással szolgál. Hivatkozva XTII esztendei küzdelmeinkre, kérjük a magyar vendéglősök pártfogását s felhívjuk hátralékos előfizetőinket, hogy tartozásaikat mielőbb egyenlítsék ki. — Szomorú hir. A karácsony estét megdöbbentő hir szomorította meg a fővárosi vendéglősök között. Pajtsits Gábor, a budapesti vendéglősök ez intelligens, rokonszenves alakja, hirtelen kiszenvedett 24-én este fél 8-kor. A váratlan csapás mélyen sújtotta a boldogult hőn szeretett nejét és családját s őszinte részvétet keltett ismerősei között. Temetése f. hó 26-án délután 4 órakor nagy fénynyel történt meg a Rökk-Szilárd-utczai gyászházból. Beszentelése után a „Polgári dalkör“ g}Tászéneke mellett emelték a kocsira koporsóját. Koporsóját szebbnél szebb koszorúk boritották s a gyászolók sokasága kisérte utolsó útjára a Kerepesi-uti temetőbe. A közönség sorában láttuk Rajágh Lajost Rónai Antalt, Karikás Lajost, Poós Istvánt, Binder Ferenczet, IKafterBernátot, líácz Lajost, Wurglits Antalt, Schermann Sándort, Fürst 'Tivadart, llökk Edét, Lyka Gyulát, Szabót, Biró Jánost, Brückner Józsefet, Garay Ferenczet, Laskovtts Józsefet, Nagy Istvánt, Ihász Györgyöt, Kulcsár Bélát, és másokat. Á temetés rendezése körül Polacsek Tamás kávéháztulajdonos buzgólkodott. Másnap a józsefvárosi plébániatemplomban a megboldogult lelki üdvéért gyászistentisztelet volt, melyen a családon kívül az ismerősök köníil is számosán vettek részt. Legyen áldott emlékezete! — Névnap. Polacsek Tamás Rökk- Szilárd-utczai kávést névestélyén törzsvendégei ovációban részesítették. Ő megvendégelte a gratulálókat, a kik számos felköszöntőben fejezték ki az ünnepelt iránt érzett szeretetöket és tiszteletüket. — Halálozás. Özvegy Hübner Istvánná, a nem rég elhunyt Hübner István szaktársunk özvegye, követte férjét a halálba. Karácsony másnapján kisérték örök nyugalomra árvái és ismerősei. Béke hamvaira! — Kovács Imre szaktársunkat súlyos csapás érte: sógora, Czaller Károly, 37 éves korában és sógornője, Bernhard Lajosné Botos Juliska, hirtelen elhunyt. A fiatal nőnek szülés okozta halálát. Nyugodjanak békével!' A csütörtöki ozsonuatársaság 1897. évi csütörtöki összejöveteleit a következő sorrendben kezdi meg: Január 7-én Kovács Imre Csömöri-ut 17. szám alatt levő vendéglőjében, január 14-én Schmitz- berger Kálvária-tár 6. sz. alatt levő vendéglőjében, január 21-én Markovits István Lónyay-utcza 30. sz. alatti vendéglőjében és január 28-án, Poós István Rökk-Szilárd- utcza 4. sz. alatti vendéglőjében. A szaktársak kéretnek, hogy mentői számosabban látogassanak el az összejövetelekre, melyeknek hasznát fölösleges bizonyítgatnunk. Különösen az idei első összejövetelre Kovács Imrénél jelenjenek meg számosán, hogy az összejövetelek rendjére határozhassanak.
