Vendéglősök Lapja, 1897 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1897-09-20 / 18. szám
II. Melléklet a „Vendéglősök Lapja“_szept. 20-iki számához. Alulírott szállodások, vendéglősök és korcsmárosok hazafias tisztelettel és bizalommal fordulunk a magyar Országgyűlés mélyen tisztelt Képviselőházához, hogy sanyarú helyzetünket föltárva, ennek okait kimutatva a viszonyok javítását illető véleményeinket és óhajtásainkat előadhassuk. Erre az elhatározásra nem csupán a magunk életérdekei, hanem leginkább nemzetünk erkölcsi hanyatlásának egyre szaporodó jelei birtak bennünket. Eddigelé iparunkat mindig oly szemmel tekintette a törvényhozás, mint a mely ha nem is bűnös, de kárhozatossá válható élvezeti szükségletek kielégítésén alapul. Innen van, hogy iparunk védelemben alig, ellenben a kelleténél nagyobb, már-már elviselhetlen megterhelésekben annál inkább részesült. Hogy ez a szempont mennyire helytelen, azt az élet mindennapi jelenségei eléggé, bizonyítják. Evröl-évre sűrűbben hangzik a panasz, hogy a pálinka ivás rohamos terjedése menynyire sorvasztja népünk őserejét, a mit elősegít az egyre silányabbá való élelmezés. Hogy ezek a körülmények mily rombolón hatnak, arról megdöbbentően beszélnek a sorozás, a büntető törvényszékek és a kórházak statisztikai adatai. Ámbár a nép sülyedésének okai ily kézzel foghatók, mégis azt kell tapasztalnunk, hogy ezek az okok nem hogy csökkentetnének, hanem erejükben szakadatlanul növcltetnek a fogyasztási adókkal, vámokkal, a regáléval és egyéb illetékek felcsigázá- sával. A velünk politikai és gazdasági közösségben élő Ausztria egészségi és erkölcsi állapotai tagadhatlanul jobbak a mieinknél, a miben bizonyára nagy része van annak a körülménynek, hogy ott az élelmi czikkek, különösen a hús, az italok, főleg a sör, jóval olcsóbbak, mint nálunk. Ha viszonyunk megfordított volna, ha nem mi volnánk Ausztria éléstára, hanem az a miénk, akkor ez a különbség érthető volna, ámde hogy a hazánkból szállított marha és gabona túl a határon olcsóbban adható, mint a termőföldön, világosan állami intézményeink hibásságára enged következtetni. Az 1887. XLXYII. törvényczikk a bor fogyasztási adóját 50%-kal. a húsét Budapesten 25%-kai, a czukorét 50%-kal, a sörét 100%-kai emelte föl. Es ez a fölemelés akkor történt, e mikor kisiparunk elbukása immár meggátolhatutlannak mutatkozott, mezőgazdaságunk válsága pedig teljes közelből fenyegetett. A nép nyomorának terjedését tehát nem hogy akadályoztuk, hanem elősegítettük oly állami intézkedésekkel, melyek a megélhetést, az egészséges táplálkozást drágábbá tették. Városokban a lakosságnak legalább is fele a vendéglőkből él, a vendéglők pedig, különösen a kisebbek, melyek majdnem kizárólag a szegény néposztály kielégítésére utalvák, a jelzett intézkedésekkel oly helyzetbe sodortattak, a melyben bukásukat részben az árak emelésével, részben áruik minőségének csökkentésével kerülhettek ki. Ki szenvedte meg ezt legjobban? megint csak az a néposztály, mely a legsúlyosabb munkát végezve, a legcsekélyebb keresetre van utalva. A helyzet veszélyét fokozta az adók emelkedése, a lakbérek fölszökkentése, a fílloxerapusztitás. a vágóhidak s legújabban a vásárcsarnokok. Tiszta bort 40 krajczáron alig mérhetünk a legolcsóbb sör nálunk 24 krajczár, mig Ausztriában már élvezhetőt mérnek 12—14 krajczárért. Ennek a következménye az lett, hogy a nép, még az Alföldön is, a pálinkára kapott. Valóban elszomorító, hogy 5—6 év óta,, amit magyar vidékekeii sohasen láttunk, pálinka mellett (s hozzá, minő pálinka mellet!) mulat a nép, vesztegeti eszét erejét. A városokban, különösen a székes fővárosban észrevehetőn apad a vendéglők közönsége, ellenben rohamosan szaporodik a pálinkaméréseké. Ezek a népmérgező helyek ellepik utczáinkat s megdöbbentő, a mint reggel, délben, este a muukások, kezükben egy darab kenyérrel, megrohanják e bűzös helyeket. A munkásoknak több mint I fele hétszámra sem lát főtt ételt, szóval, elmondhatjuk, hogy népünk ma kenyerén és pálinkán él. Mig a pálinkamérések korlátlanul szaporodnak, addig fogynak a vendéglők, melyekben gond van a tisztaságra, újságokkal s zenével a nép lelkére is hatnak s e mellett táplálékot szolgáltadnak. A vendéglők léte más oldalról is meg van támadva, még pedig a kereskedőknek kis mértékben való elárusitásra és poharazásra adott engedélylyel. Hogy mi szükség van az amúgy is szorongatott vendéglősök ellen még a kereskedelmet is fölfegyerezni, az annál kevésbbé érthető és helyeselhető, mert épen az ilyen ital-elárusitó kereskedések révén terjed el a legtöbb műbőr és rontott sör. Ha megemlítjük még a látványos mulatóhelyek és németesitő zenegerájók versenyét, a rendőri intézkedéseket: a zárórával való önkényes bánást, kétségtelennek látszik hogy a kis vendéglők mielőbb eltűnnek a föld színéről, hogy helyüket teljesen a pálinkamérések, a spirituszszal és vitriollal dolgozó barlangok foglalják el. Hogy ez mennyire ven a művelődés az erkölcsi nemesbülés, a kőzegegészségre a nemzet vagyonosodása érdekében, annak elbírálását a törvényhozás bölcsességére bízzuk, hivatkozván az utóbb rohamosan terjedő szoczializnms kórságárá. Mi hazafiias kötelességünknek vélünk megfelelni, midőn helyzetünk feltárásával rámutatunk arra a szükségre, hogy a vendéglősök érdekeinek méltányosabb számbavételével, oly törvényhozási intézkedések foganatosíttassanak, a melyek alkalmassak arra, hogy a szegény néposztály újra visszatérhessen az egészségesebb italokhoz s a táplálóbb eledelekhez. Azt hisszük, az előadottakból eléggé kiviláglik, hogy a vendéglősök helyzetének javítása első rangú állami érdek, mert a közegészség és a közerkölcsiség követelményein alapul. Ennélfogva bátrak vagyunk kívánalmainkat, melyek egy részt helyzetünk megkönnyítését czélozzák, másrészt pedig a szegény néposztálynak olcsóbb megélhetést biztosítanak s a hazai bortermelés és sörgyártás fölvirágzását is előmozdítják, rövidre fogva, kegyes figyelembe vétel véget az. alábbiakban elősorolni. Tisztelettel kérjük: 1. A regále, mindenek előtt a kizárólagos bérletek mielőbbi eltörlését; mert a bérlőknek a vendéglősök úgy is ki vannak szolgáltatva, hogy valósággal rabszolgai helyzetben sinlődnek; a bérlők pedig, hogy mentői nagyobb haszonnal dolgozhassanak, egész vidékeket árasztanak el káros hatású pancsolt, vagy épen müborral. A regále különben is középkori intézmény s igy nem méltó egy haladó államhoz. A magyar Országgyűlés m. t. Képviselőliázához BUDAPESTEN. KÉRVÉNYE Magyarország szállodásainak, vendéglőseinek és korcsmárosainak. Beadja: Horváth Ádám országgyűlési képviselő. A vendéglős-ipar érdekében teendő törvényhozási intézkedések tárgyában. B N/.aktársak! Terjesszétek lapunkat!
