Vendéglősök Lapja, 1897 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1897-09-05 / 17. szám
1897. szeptember 5. 3 Hát ezeket mind nem tudják ott az urak? A kongresszus megtartását június 30-án már a szombathelyiek elhatározták és a bizottságnak nem jutott azóta előbb eszébe, emiatt gyűlést tartani, daczára, hogy a jogtanácsos azt a szaklapokban mindenkinek tudtul adta s külön is felhivta a kartársakat, hogy névre szóló meghívókat nem bocsátanak ki, hanem most az utolsó órában preszionál. Tavaly elfogadták azt, hogy a jövő évi kongresszus Szombathelyen tartassák, most ez a bizottság még nem tartja időszerűnek a megtartását? micsoda logika ez? Az csak nem akar forma hiba lenni, hogy az ügyvéd a kalendáriumi dátumot nem jelentette be, ennek a bizottságnak, talán még is csak a napirend megállapításához van beleszólása, de nem abba, hogy szept. 22-én vagy okt. 22-én tartassék az országos kongresszus ! az egyetértés kedvéért elhalasztják a szombat- helyiek a kongresszust egy későbbi dátumra, de ebben az évben még meg lesz tartva, ha lehet a bizottsággal, ha nem, nélküle, de Önkényt nem ismerünk, mozgalmunkat pedig nem hagyjuk elaludni— h —a. Kiáltvány. Az ország szállodásaihoz, vendéglőseihez, kávésaihoz és korcs- márosaihoz szó un k. Az a harag és megbotránkozás, melyet bennünk keltett a kongresszusi végrehajtó-bizottság határozata, bizonyára országszerte föl- háboritja szak társaink at. Meg kell mutatnunk, hogy nekünk nem szab törvényt egy törpe minoritás. Meg kell mutatnunk, hogy a kapaszkodók önzésének nem dobjuk martalékul életérdekeinket s ha ezek az urak gyöngék a jogtiszteletben, gyöngék a magyarságban, mi annál erősebbek vagyunk kőfős javunk védelmében s a nemzeti törekvések istápolásában. Fogjunk kezet s menjünk sere- gesenidei kongresszusunkra^*?/wtó- hely városába. FFadd lássuk meg. hogy kik lesznek azok, a kik mandátumot vállalva, az egész ország szine előtt nyiltan megszegik kötelességüket, hűtlenül elmaradva országos gyülekezetünkről. Hadd lássuk meg, hogy kik azok, a kik a magok érdekén kapva, mindnyájunk java ellen harczolnak. Mindezt megtudva, intézkedjünk. hogy ügyünket ezentúl lelkesebb férfiak vezessék, a kik tudják is, akarják is ügyünket diadalra segiteni. Menjünk tömegesen Szombathelyre, legyen ott minden szaktárs, a ki érzi a mostoha idők súlyát, a Vendéglősök Lapja. ki őszintén akarja iparunk fölvirágzását. Menjünk Szombathelyre, annál is inkább, mert a szombathelyiek helyesen hozott határozatukkal nagy szolgálatot tettek jogaink megvédésére. A hírhedt ülés. Augusztus 23-án délután, az István fő- herczeg szállodában volt a kongresszusi végrehajtó-bizottság hírhedt ülése, melynek a jegyzőkönyvét alább szóról szóra közöljük. Szánalmas képet nyújtott ez az ülés, s komikus, sőt szégyenteljes kicsinyeskedési árultak el a kongresszus elejtését támogató okok összeerőszakolásában. Hogy eg’y országos bizottság czélja elérésére néhány újság téves közleményébe kapaszkodjék, hogy állítólagos forma hiba / miatt egy nagy ügyet elejtsen, ez oly erkölcsi és értelmi törpeségre vall, a milyent vezérszerepet játszani egy társadalmi osztálynál sem találhatunk. Vezérczikkiinkben már kifejtettük, hogy a szombathelyieknek joga, sőt kötelessége volt a kongresszus összehívása s mikor ezt tették, nem jártak el a végrehajtó bizottság mellőzésével, hiszen ott yan dr Szabó László jogtanácsos levele, melyben mindazoknak teljesítésére kéri a bizottságot, a miket teljesíteni a végrehajtó bizottságnak elhárithatlan kötelessége. De ha vétettek volna ‘ is a szombat- helyiek a forma ellen, ez nem lehet oly nagy sérelem, hogy megtoilásául a vendéglősök összességének evidens érdekei föláldoztassa- nak. A forma-hibát annál is iukább meg kellett volna bocsátani, mert a szombathelyiek elévülhetlen érdemeket szereztek maguknak küzdelmeinkben. Éppen előttünk fekszik Gundel János „Felhívás“-a, melylyel az 1896-dik évi kongresszust összehívta. Ebben a felhívásban Gundel ur szó szerint ezeket mondja : „Ily értelemben indult meg egy nagyobb horderejű mozgalom szombathelyi vendéglős társaink körében, mely kezdetben helyi érdekű moz- j galom mind tágasabb tért foglalt, mig átalá- ! nos visszhangra talált vidéki szaktársainknál ! s a rokon társulatoknál és ezeket is felölelve, mindinkább égető szükségessé vált egy országos vendéglős kongresszus egybehivásaV Tehát Gundel ur maga elismeri, hogy az 1896-idiki kongresszust kizárólag a szombathelyiek kezdeményezték s ő és a budapesti ipartársulat azért hívta össze a kongresszust, mert kényszerítve voltak; minek ha nem engednek, a vendéglősmozgalmak vezetésétől hosszú időre elesnek. Ekkor tehát nem keresték a formahibát s hogy a vezérszerepet megtarthassák, nem átallották a szombathelyiek előtt meghajolni. Hát most miért van a nagy érzékenykedés, talán bizony azért, mert a szombathelyiek jó barátai Ihásznak '? A végrehajtó“ bizottság legelább ezzel is érvelt. Különben a végrehajtó-bizottság jegyzőkönyvében komoly, elfogadható állításokat egyáltalán nem találunk. így valótlan Ács Károlynak az a kijelentése hogy a kongresszusi határozat úgy szól, hogy a legközelebbi kongresszus 1897 vagy 1898-ban tartassék ; mert a kongresszus Szeptember 30-iki ülésének határozata ezt tartalmazza : ,,Szabó László dr. jónak látná, ha a fővárosi és vidéki ipartestületek között állandó összeköttetés állana fenn : erre nézve aj álja, hogy minden évben egy-egy vidéki nagyobb vendéglős-gyűlés tartatnék, mintegy a mai kongresszus folytatásakép. O a vendéglősöket a jövő esztendőre Szombathelyre hívja meg. A kongresszus Szabó dr. indítványát elfogadta11 Tehát az 1896-diki kongresszus folytatásakép minden esztendőben s ebben as évben Szombathelyen tartandó a kongresszus. Ez a kongresszus határozata s ezt a végrehajtó-bizottságnak nincs joga megsemmisíteni. Mi tehát ismételten kejelentjük, hogy a végrehajtó-bizottság határozata érvénynyel nem bírhat s a szombathelyi kongresszust meg kell tartanunk s abban a végrehajtó, bizottságnak a magára vállalt munkálatokat teljesítenie kell ; ha nem teszi, úgy önként lemondott arról a polczról, a melyre úgyis érdemetlennek bizonyult. Tarthatatlan az az érvelése is a bizottságnak, hogy az 1896 évi kongresszus kérelmei fölött csak a kereskedelmi miniszter határozott, a pénzügyminiszter még nem tehát a kongresszus nem foglalkozhatik sem ezekkel, sem újabb kérdésekkel. A kereskedelmi miniszternek a képesítést visszautasító határozata is, meg a nyugdíj ügy már maga elég anyagot nyújt a kongresszusi tanácskozásra, melynek tárgyait különben a mille- niumi kongresszus határozata alapj áa a szombathelyi meghívó szabatosan körülírja. A végrehajtó-bizottság szánalmas okoskodásaival tovább nem foglalkozunk, hiszen azok mind olyan meggyőződésen alapulnak, mint Bokros véleménye, a ki a pinczérgyülés alkalmával úgy nyilatkozott, hogy a kongresszus összehívása a szombatheilyek kötelessége, most pedig az ellenkező nézet támagatására vállalkozott. Azt hisszük, elég ennyi arra, hogy megfelelő világításban lássuk az itt következő jegyzőkönyvet: Jegyzőkönyv, felvétetett Budapesten, 1897. évi augusztus hó 23-án délután az István foherczeg szállodában az 1896. évben megtartott orsz. magyar vendéglős-kongresszus kebeléből kiküldött végrehajtó-bizottság ülésében. Jelen voltak : Gundel János elnök, Wirth Ferencz alelnök, ifj. Ács Károly társ. ügyész, Bokros Károly Budapestről, Boor József, a komár mi ipartársulat ügyésze, Herrmann Ferencz Budapestről, Körmöczy József Kecskemétről, Kammer Ferencz, Koeli József, Mehringer Kezső, Prindl Nándor Budapestről, Briváry Pál Szeged-
