Vendéglősök Lapja, 1896 (12. évfolyam, 1-14. szám)
1896-09-20 / 9. szám
1896. szeptember 20. Vendéglősök Lapja. 3 a sok ezer vendéglős összejövetelének. Ma testté akarjuk tenni az igét, a sok elhangzott szót. Szeretet, testvériség, jóakarat és pálya- társi összetartás, jóindulat irányozza a mi nagyfontosságu országos kongresszusunkat, mely iránt már oly élénk és nagy az érdeklődés, hogy már az eredmény előre biztosítva van eredményének sikerültsége miatt. De erkölcsi kötelességünk nekünk ezt a mozgalmat nemcsak figyelemmel kisérni, hanem teljes erőnkből támogatni. Sok fontos, egész életünkre kiható ügy kerül e hó 28-án szőnyegre, melynek megvitatásában, megszavazásában az összes szaktársak hivatva vannak. Nekünk, amint az 1887-iki kongresszuson ki is fejtettük teljes alapossággal, határozott érdekünk, küzdelmünk oda irányul, hogy iparunk művelői teljesen boldogulhassanak és üdvös lenne az 1887-ben szándékolt sok szép tervnek életbeléptetése. Ezt pedig csupán akkor érjük el, ha egy szaktárs sem marad el, és mindenik egyöntetű kitartással oda hat, hogy a czél elérve, a sok szép terv kivive, megteremtve legyen. Mikor e mozgalmat megindítottuk, sokat elmondottunk, lelkesítő szavunk annak idején gyújtó hatást tett, s most minden szak- társ legyen a tett embere ! Iliász György. A 12-ik órában! Budapest, 1896. szept. 17. Tisztelt szaktársaim ! Eljött az idő, hogy iparunk megvédésére egy pár napot szenteljünk, küzdelemteljes pályánk talán az egyedüli, a melyen folytonos elfoglaltságunk folytán alig vehetünk nehány percznyi időt is magunknak közérdeki ügyeink megvitatásához, megbeszéléséhez. Szenteljük ezt a néhány napot rég óhajtott czéljaink elérésére ! s ne habozzék köztünk egy se, hanem a ki esak teheti, s a kinek ép keze-, lába van: sorakozzék zászlónk alá, melyre a vendéglősök érdé keinek megóvása, s iparunk fejlődésének s előmozdításának magasztos jelszavai vannak fel Írva. Mindnyájan érezitek azt a végtelen sok ferde állapotoktól kifolyó terheket, melyek önsúlyként nehezednek tisztességes iparunk minden egyes művelőjére. Váljon tétlenül nézzük ezt akkor is, midőn az ország iparosai, kereskedői mindmegannyian igyekeznek a saját hatáskörükben észlelt sérelmekkel szemben állást foglalni! Gyüléseznck, szervezkednek, hatnak és alkotnak, bízva ügyük igazságában, példás összetartással intézik saját ügyeiket. Mi maradnánk csak hátra? Mi magyarhoni vendéglősök? kik nagy számot tevő összességünkben a társadalomnak s édes hazánknak semmi esetre sem lehetünk a munkában és a nemes versenyben hívatlanabb tagjai, mint többi iparos társaink? Csak karöltott munkával érhetünk ez (ilt,! Itt az idő most vagy soha! Sorakozzunk ! Mindaz a mi a kongresszuson tárgyalva lesz, a régen sajgó sebekre enyhülést nyújtó gyógyír lesz az ott! A különböző kérdések, melyek napirendre kerülnek : osztályunk és iparunk jövőjének létkérdései ezek, s az eszme mely a mi nagyra becsült és szeretett vezérünknek Gundel Jánosnak, valamint a vidéki szaktársaink kimagasló alakjainak agyában megszülemlett, biztos diadal már a győzelemhez. Egy Schalkház Lipót, egy Bokross Károly, valamint a Szombathelyi, Pécsi, Pozsonyi, Soproni, Szegedi, Kanizsai, Komáromi, Miskolczi stb. ipartársulatok vezér emberei mindig méltó díszei voltak sokat hányatott iparunknak. Most a zászlót ők lobogtatják fennen! Jó kezekbe van a zászló! hirdesse is az a vendéglőskar dicsőségét! Sorakozzunk alája mindnyájan ! Ti pedig lelkes vezérférfiaink, büszkén lobogtassátok e zászlót: „Hadd lássa azt messziről minden magyar ! S ha lelke ép, alája tér !“ Bányai József vendéglős. A gályarabok. Kis templom áll kunyhók körében, Csillag van tornya tetejében. Bár egyszerű, szegény a népe Az Lr nem kérdi: dus-e? szép-e? A kincse: aranyszaju papja, Kitől az Úr igéit kapja. S fölzúg az ének, élő hitben : „Erős várunk nekünk az Isten/' S nyugalmas éjjel rája törnek Botrányul Isten és embernek; Hiába a család keserve, Viszik papját lánczokba verve. S vakbuzgón romlásukra törvén Hóhérkezekben kész a törvény. S zeng árván, bár nem árvult hitben : „Erős várunk nekünk az Isten.“ Haragvó tenger puszta partján Komoly gályák sorvasztó padján Csörgő bilincsben ott szenvednek Rabbá tett szolgái Istennek. Nincs enyhülésre bizodalmok, Csak feltörő szárnyán a dalnak. Mely még az égbe fölsegitsen : „Erős várunk nekünk az Isten.11 S a tenger és az évek árja A partot s gályát végigjárja Fövenyt, időt s rabot söpör le ... , S a mint kemény deszkára kötve, Lábán nehéz golyó — aláhull A nedves sírba: gyászdanául Mind kevesebb ajkról zeng itt fenn „Erős várunk nekünk az Isten.“ S mikor már egy bilincs se csörren, Az élő sírban, gályaközben, Mikor mind, mind ott lenn pihennek Korall mélyén nagy tengereknek Viharos éjjel, zugó habban Felzúg, seregnél hangosabban Az örök himnus mélyeikben : „Erős várunk nekünk az Isten.“ ... Hiszem : jön még egy boldogabb kor A szeretet — hitté lesz akkor, S nem marjuk egymást ellenképen A megcsufolt Jézus nevében. S a hármas bérezek messzesége ,E szent szót viszliangozza: béke! Hogy ez igében megsegítsen — „Erős várunk nekünk az Isten.“ Váradi Antal. Tóth József. (Mai képünkhez.) A fővárosi vendéglősi kar egyik kiváló derék művelőjének Tóth József szaktársunknak jól sikerült arczképét mutatjuk be mai számunkkal t. olvasóinknak. Tóth József született Szentkirályon (Vas m.) 1866. évben. Iskolai tanulmányait részben szülőhelyén, részben Szombathelyen jó sikerrel bevégezvén, a pinezéri pályára lépett, mely pályán a nagyközönség által mindenkor kedvelve, folytonosan előkelő vidéki és fővárosi üzletekben működött. Evekkel ezelőtt a Lónyay-utcza 3. sz. alatt levő régi, jóhirnévnek örvendő „Arany- Bika“ vendéglőt vette át s azt nőtlen ember létére a rend, tisztaság, jó konyha, kitűnő italai s előzékeny kiszolgáltatása által a fővárosi közönség kedvencz gyülhelyévé tette. Törekvő fiatal ember, szakképzettsége és életrevalósága által a társadalom tisztelt és becsült alakja. Hazafias, jótékony és közművelődési intézeteink lelkes támogatót nyertek benne, minden szépért és jóért hevülni tudó derék polgára ő hazánknak. Hasznos és tevékeny munkásságát — kívánjuk — hogy koronázza siker. Nagyreményekre jogosító fiatal életét pedig fűszerezze boldog családi kör. Isten éltesse őt soká! I. Gy. Együttes kongresszus. E lap 6-ik számában Posch Gyula ur annak az óhajának ad kifejezést, miszerint tartsanak szeptemberben együttes kongresz- szust a vendéglősök és pinezérek. Eltekintve ennek a kívánságának technikai hátrányaitól, Posch ur talán elfelejtette, hogy Szegeden nehány „erővel érvényesülni akaró“ fiatal ur, midőn a főnökök minden jót akartak életbe léptetni, csináltak akkora lármát, hogy az országgyűlésen sincs nagyobb, emlegetve e közben bőven a „terrorizálás“ szót, a mi pedig az ördögnek sem jutott eszébe, nemhogy a jelenlevő főnökök akartak volna terrorizálni. Aztán micsoda gondolat az a kiadások közös viselése? Elég nekünk a magunk baja. Helyes, önök okvetlen hozzánk tartoznak, de annyi fontom és létünkre kiható kérdés vár megoldásra, mit alig hiszek, hogy a kongresszus négy nap alatt letárgyal, már most önök is előálnak ugyancsak olyan kérdésekkel, ennek nyolez nap alatt se lenne végé. Kérdem, melyik közülünk az. kinek oly sok ideje van, hogy nyolez nap távol legyen üzletétől? Nem hiszem a nagy többséget ebben a dologban. Az sem tartozik reánk, hogy Yigh vagy Solti ur vezeti egyik vagy másik egylet jogtanácsai tollát, mind a kettő feltétlen tisztességes úri egyén, de hogy mit tesznek — mulasztanak, ahhoz nekünk magyarán mondva semmi közünk. Nem ajánlom az együttes kongresszust. Bokros Károly.
