Vendéglősök Lapja, 1896 (12. évfolyam, 1-14. szám)
1896-09-05 / 8. szám
2 Vendéglősök Lapja. 1896. szeptember 5. képzett, egészen más pályán működött egyénnek arra, hogy egyszerre a mi iparágunk amugyis sűrűn ellepett mezejére fordítsa a szekere rudját, és kivegye a mások szájából egy-egy egész élet munkássága által nagyon is megszolgált kenyeret? Avar. Ideges emberek táplálkozása. — Irta: Antonides. — Az idegesség korszakában, mikor foglalkozás, szakadatlan munka, gond és minden egyéb közreműködik, hogy az ember idegei lehetőleg elromoljanak, s mikor orvosok és lélekbúvárok egyaránt mindent az idegbetegségekre vezetnek vissza, természetes, hogy épen az Unióból indult ki az a mozgalom, a melynek czélja az idegességet étrendileg gyógyítani. A milliónkint halmozódó dollárok hazája, a hol például az egy Jay Gould maga szerzett 700 millió forintnyi vagyont, természetes tenyésztője a kedély és idegbajoknak Az őrült hajsza pénz után, a folytonos tulcsigázás, a milliók állandó koczkáztatása annyira igénybe veszik e yankeek szervezetét, hogy még akkor is elkopna, ha Isten aczélból gyártotta volna Adám apánkat. Az amerikai orvosok gazdag betegeik érdekében a legkülönbözőbb gyógymódokat kísérelték meg, igy legújabban a hizlalást kapták föl még pedig a siker reményével néhány év előtt. Az eredmény sok esetben kielégítő volt, a mi azután bemenetet szerzett Weir Mitchell orvos tanárnak Német és Angolországba is, a hol a gyógymódnak ma már sok fanatikus hive van. Nálunk is elkel ez a gyógymód, mert a hivatal és a kereskedelem egyaránt öh az idegeket, s maholnap Magyarország lakossága fóformán hivatalnokokból és kereskedőkből jog állni. De azért ezt a gyógymódot épen azok fogják nélkülözni, a kik legjobban rászorulnak. A szegény busuló dijnokok 80 kr., 1 frt és ritkán 1 frt 50 napidijukból soha sem lesznek képesek dúsan élni és táplálóan étkezni, ők megmaradnak az omnibuszlovak szerepében, a melyek azért születtek, hogy szenvedjenek. Az idegeseknél fődolog az izmok erősítése, hizlalása. Az, hogy néha soványitás által sikerül a gyógyulás, csak igeD ritka kivétel. Födolog a bő és tápláló étkezés marad. Az idegesek többnyire sápadtak, vérszegények, puffadt arczuak (különösen a nők), izgatottak, kedvetlenek és ingerlékenyek. Az egyéni természetnek ezt a hibáit akarjuk a hizlalás utján gyógyítani. Födolog, hogy vannak-e olyan ételeink, a melyek használnak és olyanok, a melyek ártanak a betegnek. Az amerikai és angol orvosok ajánlják a zsíros ételeket (legkitűnőbben készíti Karikás Mihály), a frissen sült marha és ürühust (Stadlernél a „Fehér Ió“-ban legjobb), az osztrigát (első minőségű a Pannoniá-ban), g&lóczát, harcsát, kövér halakat (páratlan Szikszay Ferencz halász- levében) és kövér szárnyasokat (Gundel-nkl az „István föherczeg“-ben kifogástalan), ellenben tiltják a borjúhúst, sovány halakat és juhhúst. Természetes, hogy vannak kivételek, a kiknek például az ürilbus árt, vagy pedig a borjúhús használ, de ezek csakis kivételek. Kétségtelenül bebizonyult azonban, hogy vannak kártékony táplálkozási módok, a melyeknél a táplálék kevés vagy sok volta, vagy pedig meg nem felelő elegyítése árt. Sok idegb \jos egyes ételekből túlságosan, másokból alig élvez. Ilyenek a nők, a kik szörnyű mennyiségű czukrot fogyasztanak, de szégyennek tartanák kicsiny szájacskájuk- kal egy beafsteaket eltemetni. S a mit a nők tudatlanságból tesznek, azt a vegetáriánusok elvvé emelt ostobaságból követik. Fődolog a hizlalási gyógymódnál, hogy az ételek könnyen emészthetők legyenek és ne egyneműek. így a dús asztalhoz szokott idegesnek a sok husnemü közt ajánlatos a tésztanemü is idönkint, mig az emésztési zavarokban szenvedőknek orvossága a zöldségfőzelék és fuss gyümölcs. A vérszegények legjobban teszik, ha annyiszor esznek és annyit, a mennyiszer és a mennyit kivannak. A feladat a beteg vérét szaporítani és testalkatát izmositani, a mit zdros és fehérnyetartalmu ételek utján lehet elérni. Ma már túl vagyunk azon a régi ostoba képzelődésen, hogy a beteg gyomra képes a bevett siilárd vagy folyó vasat átdolgozni vérré. Az egész vasetetés nevetséges csalásnál nem egyéb. Ha a vérszegény étvágy- hiányban is szenved, kaviár, osztriga, sódar, füstölt hus, vad, hal és hus-konzerv kevés tésztanemüvel legyen étlapja. Ajánlatos az idegeseknek naponta két liter tej is, ellenben a kávét és th< át (legjobb az „Emke," „Hazám“ és Beisenleitnernél) sok orvos nem ajánlja, mert alkoloidok lévén bennük, izgató hatással bírnak. Mások szerint reggel a kávé is, thea is hasznos a szervezetnek, de az tény, hogy szívbajosoknak mindkettő méreg számba megy. Végül lehetetlen dolgot kívánnak a hizlaló kúra apostolai: hogy az idegesek ne boszankodjanak, a mi nem tőlük függ, hogy őrizkedjenek a meghűlésből, a mit igy sem jó kedvből tesznek és hogy legfölebb 1 liter bort vagy sört igyanak naponta, a mi meg épen merő képtelenség magyar embernél. Hogyan is szokhatna el az olyan a borivás- tól, a ki például Lobmayer J. (Károly-körut 18.) borozójában, vagy Walter Károlynál a Kerepesi-ut és IsJauzál-utcza sarkán ismert3 meg a legtisztább és legjobb magyar és külföldi borokat? Készülődjünk! (Szeptember 28.) Életfontosságú és önfentartásunkra elkerülhetetlen az a mozgalom, mely a budapesti vendéglősök, szállodások és korcsmáro- sok ipartársulata kebeléből indult ki, melynek czélja az ezredéves fönállásunk dicső ünneplése alkalmából előállott kongresszus megtartása. Sok húrokat pengettünk azóta. De fájdalom, nehezen haladt a dolog, de örömmel konstatáljuk, hogy ma már a szép terv testté lön. Beteljesedik a mi régi óhajtásunk, hogy bajaink orvoslása czéljából e hónap 28-án életbevágó dolgot műveljünk. Ha a magyarok Istene éltet, hazánknak egyetlen vendéglőse, korcsmárosa sem hagyja ezt az életfontos mozgalmat ügyelem, megfontolás nélkül. Nem, mert ez nemcsak érdeke, de kötelessége minden szaktársaknak, kik a közérdeket szivükön viselik. De mikor a sok lelkesítő hangok után most már komoly kéréssel buzdítjuk a mi kedves szaktársainkat arra, hogy ne hagyják ezt a kongresszust parlagon, eredmény nélkül maradni, azt is kívánjuk, hogy, a szeptember 28-án tartandó nagygyűlésre elmaradhatlanul megjelenjenek. De lehetetlen ezen mozgalomról, mely indítva volt, — meg nem emlékeznünk annak lelkes és igaz szivén viselő tényezőié ről: Gundel János elnök úrról, aki midőn iparügyünkért él, tesz, fárad, lankadhatat- lanul, akkor neki köszönhető, hogy mi e hó 28-án megtarthatjuk sorsunk javítására, iparügyünk emelésére szánt kongresszusunkat. Mi már elmondottuk ami kell, de égetően szükséges, hogy erről a kongresz- szusról el ne maradjon egy vendéglős sem, mert csakis a lelkesülés, összetartás az, mely diadalt arathat. Tehát senki ne hiányozzék a szeptember 28-iki országos kongresszusról! A viszontlátásig ! Ihász György. Vendéglősök nyugdíjügye. A kiállítás alkalmábólta rtandó országos vendéglős-kongresszusra nagy feladatok várnak, de ezek egyike sem ér föl jelentőségben a nyugdijintézet tervével, a melyet legczélszerübb lenne a hivatalnokok nyugdij- kulcsa alapján létesíteni. A kérdésnek két része van. Az egyik az, hogy csupán munkaképtelen és csakis nyugdijképes emberek részesüljenek-e nyugdíjban, segélyben vagy végkielégítésben. Például a ki tiz évig szakadatlanul befizette nyugdijjárulékát és munkaképte enné válikr (de csakis ebben az esetben,) 40 0/0“át kapja a járulékával biztosított évi egész nyugnijá- nak s ez a 40 °/o évente 2 szaporodik mihez képest a teljes nyugdij képességhez 40 muukaesztendő kell, de kimondandó lenne, hogy nyugdij csakis azt és akkor illeti, a ki és a mikor rászorul. Egyúttal a nyugdíjazás második kellékéül határozottan ki kellene mondani a szegénységen kiviil a munkakép telenséget. Merőben fölösleges, hogy ötven éves erőteljes emberek, a kik munkával még vagy tiz-tizenöt, sőt húsz és több esztendeig a nyugdíjnál jóval többet szerezhetnének saját, vagy saját és családjuk fenntartására, csak azért menjenek nyugdíjba, mert megunták a muukát, Természetes, htgy a 40 éven át érdembe hozott 100 % nyugdij a tovább fizetett nyugdij járulékkal évente 2 0/o'^*' tc- vább nőne úgy, hogy esetleg megtörténhetne munkabíró és hosszú életű emberrel, ha például 1000 frt nyugdijat biztosított magának,, hogy 60 évi szolgálat vagy iparűzés után nem iOOO. hanem 1400 frt évi nyugdijat huzna, munkaképtelenné válva. A mily fölösleges nyugdíjazni a munkabírókat, épen olyan czéltalan és fölösleges volna nyugdíjban részesíteni esetleg milliomosokat. Vagyis nyugdij képességhez elkerülhetetlen kellék lenne a szegénység. Az, a ki gazdag volt, tehát nem húzott nyugdijat, nyomban nyugdijképessé válik befizetett járulékai arányában, a mint időközben elgze- gényedik. Ezeknél a nyugdij képesség a gazdagság idejére, esetleg halálukig, tehát állandóan szünetelne. Ne mondja senki, hogy a ki fizet az érdembe hozott és szerzett jogokat. A nyugdij természet olyan, hogy a szegények, és özvegyei, árvái biztosítására létezik. A gazdagot bizonyára nem bántja, hogy az évi néhány befizetett forintja szegény kartársai javára esik s különben is az igy komplen- tált nyugdij helyesen é* józanul felfogott
