Vendéglősök Lapja, 1896 (12. évfolyam, 1-14. szám)
1896-05-20 / 1. szám
6. Billiardjátékosok öröme. (A karambol-játék kézikönyve, irta Sztanoj Miklós. 245 oldal, 18U ábrával. Budapest, löÜö.J A billiárdjátékra is alkalmazható egy német filozófusnak, Mendelssohn-nak mondása a sakkról, a billiárdj áték sem művészet, sem játék : művészetnek túlságos játék, játéknak túlságosan művészet. Az igazi, a jeles billiárdozás — egy ismert nevű magyar iró szavait használva nem egyéb, mint egy neme a rajzoló művészetnek súlyosbított föltételek mellett, mert a rajzoló művész ujábban tartja ónját és szabadon, kezéből ki nem bocsájtva eszközét, húzza meg művészi vonalait. Ellenben a billiárdmüvész egy hosszú, finom, meg- csucsosodó bottal fegyverkezik föl és ezzel megindítva egy szabadon álló golyót, ezt kényszeríti oly vonalakban való szaladgálásra és oly szögekben való visszatérésekre, a melyeket a legszabatosabban rajzol meg és jelöl ki művészi szeme és elméje. A bi 1 liárdjáték régi, nagyon régi; keletkezését homály födi, elmosódtak azok a történeti nyomok, a melyek a bi 1 liárdj áték föltalálásához vezetnek; annyi kétségtelen, hogy a XYI. század végén már ösmerték a tekeasztal örömeit. Egy franczia krónikás pláne még azt is hűségesen följegyezte, hogy a hírhedt Szent Bertalan éjen IX. Károlynak billiárdozás közben hozták a hirt, hogy a menekvő hugonották a Louvre alatt futkosnak, mire a király „abbahagyva a billiárdozást“, dákó helyett pisztolyt ragadott és a Louvrenak történeti nevezetességre emelkedett ablakából lövöldözte a szerencsétlen menekvőket. A billiárdj áték föltalálójául egynémelyek Deligne franczia irót tekintik, mások ismét Yard. nevű angol zálogház-tulajdonosról mondják, hogy szabad óráiban három kis golyóval játszott Íróasztalán és eközben jött a billiárdjáték gondolatára. Czégtáblájául is utóbb már a három golyót használta és jellemző, hogy a billiárdjáték nyilvánosságra jutása után a föltaláló — Yard — nevéről a bili (golyó) szócska hozzácsatolásával Bili- yardnak lett elkeresztelve. A krétát egy White nevű angol alkalmazta először 1818-ban. Az első büliard- könyvet Coriolis irta 1835-ben, ebből megtudjuk, hogy a régi asztalokon 10 lyuk volt, a keret (mantinell) csupán nyers fából állott, csak később vonatták be vászonnal — és az asztalok átlagos hossza 12 láb volt. A dákó körözését először Mangaud alkalmazta és Berger 1840-ben hozta nyilvánosságra a masszét, Gagne Garnier pedig u. n. amerikai sorozatos játékot. Az első 2000-es karambol-sorozatot Digne billardista egy sarokban csinálta. Legmagasabb sorozatos-játékosok: Schaeffer amerikai billiárd-müvész, aki 3000, — az 1870— 80-as években a franczia Yignaux, a ki 1500 és Dumont, a ki 2000 karambolt csinált az első lökésből egymásután, Kerkau Hugó német játékos tette a középszámot 2301-el és Trebár János zala-egerszegi magyar billiár- dista 1800-at. A magyar fővárosban az első karambolasztalt 1859-ben használták az „Európa“ szálloda (Ferencz József-rakparti) kávéházában. E czélra egy lyukas asztalt alakítottak át oly módon, hogy a kétféle kívánalomnak valamiképen megfeleljen. Elérték azt olyfor- mán, hogy karamboljáték alkalmával a lyukakat ékekkel tömték be és viszont, ha más játékra került a sor, ezeket a helyükből kivették. Vendéglősök Lapja. Karamboljáték számára gyártott tekeasztalra az 1866-os évben akadunk a „Ye- nezia“ kávéházban legelőször, e helyen volt a billiard-amatőröknek a rendes gyülekezési helyök. Ebből az időből való kicsiny számú karamboljátékosok közül, különösen kitűnt egy Berger nevű ur, utána Gulácsy Kálmán, meg Erkel Gyula urak. Ezek buzgalmát az újabb billiard-nemzedék — a mint a karamboljátéknak hazánkban való terjesztése és fokozatos emelkedése körül kifejtettek — nagyon is jól ismeri. Magas számot a sorozatosban nem értek el, mert Gulácsy 119, Erkel 98-nál följebb nem tudták vinni; hanem annál inkább törekedtek játékukat minél tökéletesebbé tenni. Keinek, biztos és bámulatos játékukkal a karambolkedvelők nagy seregét csoportosították maguk köré. A játéknak magyarország egyes helyein való elterjedése után már a hetvenes években az ország szivében, Budapesten mindinkább nagyobb és nagyobb számban kezdik e nemes játékot űzni; igy 1880—ban a fölhozott helyeken kívül már Löffelmann Vilmos kávéháztulujdonosnál is igen tekintélyes játékosokkal találkoztunk. A jó asztalokkal rendelkező kávés, mint aki a sorozatost 70—80-ig föl tudta vinni, maga is a legjobb játékosok hírében állott. Most már van magyar billiard tankönyv is, e napokban jelent meg a karamboljáték- nak magyar kézikönyve, (ebből böngésztük a fenti adatokat is) szerzője Sztanoj Miklós billiardmester. Ezt a könyvet mind a kezdő mind a jártas játékos haszonnal forgathatja. A könyv három részből áll. I. részben a karambol-játék eszközeit, Il-ikban a játék elméleti részét és a III-ik gyakorlati részében pedig a golyók állásait mutatja be. A 180 ábrával és autotypiával díszesen és gonddal összeállított könyvben szerző különös gondot fordít a mükifejezések magyarosságára, valamint a lökés és tartás leírására, úgy, hogy a kezdő játékos alapos útbaigazítást szerezhet belőle. Sztanoj munkáját, összehasonlítva a külföld e fajta kézikönyveivel, egyik sem múlja fölül. Itt mutatjuk be a mint a legnehezebb mutatvány-lökést produkálja. Hazánk legnagyobb billiárd-mesterre ő, ki meghonosította a garambol játék kézi könyvét, mit a szaktársaknak kedvezményes áron ad, vagy is 3 koronáért. Bolti ára pedig 6 korona, 1896. május 20. I tudniillik kávésok, vendéglősök pinczérek és kávéházi segédek 1 frt 50 krért kapják, megrendelhető szerzőnél Budapest. YI. Teréz- körut 19. sz. Asztali rendtartás a XVI. és XVII. században.* Őseinknél általában az volt a szokás a XYI. és XYH. században, hogy igen korán, jóformán a nappal keltek, ehhez képest a napnak is más beosztása vala. A XYH. században délelőtt 10 órakor ültek ebédhez, vacsoráim pedig rendszerint este 6 órakor szoktak. A század vége felé azonban legalább Magyarországon, az ebéd ideje megváltozott, a mennyiben déli 12 órára tétetett át, a vacsorát pedig szintén valamivel későbbre tették, esti 7 órakor találva fel azt. A változott rendről a nagy udvartartással bíró gróf Forgách Simon tábornagy és borsodi főispán Írásából értesülünk, aki szigorú utasításban rendelte meg konyhamesterének, hogy az udvari népnek déli 11 órakor, estvére pedig 6 órakor „ez mi asztalunk előtt“ pontosan tálaljanak. Ezen étrendhez, a század utolsó tizedeiben, úgy látszik, Erdélyben is közeledtek ; Bethlen Miklós legalább azt írja önéletírásában, hogy az ő házánál az ebédidő 11, a vacsoraidő 7 óra volt rendszerint, azt pedig bajos volna elképzelni, hogy csak ő külön- zött volna ebben. A XYII. század legnagyobb részében azonban még általában a tíz órai ebéd járta. Mikor közeledett a 10 óra, a pohárnok, vagy nagyobb háztartásokban a főpohárnok a többi pohárnokok segítségével az asztalt megtérítette. Az asztalra legelőbb köröskörül — mint Apor írja — az arany és ezüst fonállal varrott egy sing széles keskeny abroszt, vagyis az úgynevezett asztalkerületet tették föl, az asztal tábláján azonfelül terítették be tiszta fehér abroszszal. Nagyon sokféle és felette gazdagon terített abroszok voltak használatban. Asztalkerületet nem mindig használtak, mert gyakran magának a felső abrosznak az asztal táblájáról lefüggő része volt már pazar fénynyel díszítve. Ha az abrosz táblájának közepe nem volt hímezve, vagy másképpen díszítve, a pohárnok minden esetben végig fektette az asztal hosszában az abrosz közepére való keskeny és díszes asztalköze- keszkenőt. Az asztal szélére körül helyezték el egymástól kellő távolságban az ón és ezüst, vagy esetleg mázas tányérokat és az evőeszközöket. Az asztalkendőnek a tányéron volt a helye, hogy az étkezés kezdetéig a rajta levő czipót is befedje. Az ezüst serlegeknek és poharaknak, valamint később a kristálypoharaknak, valamivel beljebb a tányér előtt jutott hely. A kisebb ezüstpoharakat az asszonyok elé tették. Az aranyozott ezüst só- és füszertartó edényeket úgy helyezték el, hogy azokhoz többen is hozzá férhessenek. Az asztal közepét — kivált vendégségek alkalmával — ezüstből vert asztalra való dísztárgyak foglalták el. Bakács Tamás érseknél is lehetett látni ilyen szarvas-, szárny* Báró Radvánszky Béla az elmúlt századok társadalmi életének tudós és szorgalmas kutatója Magyar családélet és háztartás a XYI. és XVII. században czi- me alatt egy háromkötetes munkát irt. E nagy ér dekli könyvnek most jelent meg az első része és abból ad- I juk itt az asztali rendtartásra vonatkozó fejezetet.
