Vendéglősök Lapja, 1896 (12. évfolyam, 1-14. szám)
1896-07-05 / 4. szám
Xll-ik évfolyam. 18C6. 4. szám. Budapest, Julius 5-én. („PIjSTCZEREK LAPJA.“) A hazai szállodások, vendéglősök, kávésok , pinczérek és kávéházi-segédek érdekeit felkaroló szakközlöny. „ Az első magyar orsz. pinczemesterek és pinezemunkások egylete“, a „Budapesti kávéház segéd-egylet“, a „Szatmár-Németi pinczér-egytet“, a „ Székesfejérvári pinczér- agylet“, a „Szombathelyi pinczér betegsegélyző-egylet“, a „Győri pinezér-egylet“, a „Révkomáromi vendéglősök- és kávésok ipartársulata“, az „Aradi pinczér-egylet“nek, a „Szabadkai pinezér-egylet'-nek, az „Aradi vendéglősök- és kávésok-egyesületé“-nek. az „Újvidéki szállodások-, vendéglősök- és kávésok ipartársulatának“, a „Miskolczi pinezér-egylet“-nek és a „Kassai vendéglősök-, kávésok-, koresmárosok- és pinczérek-egyleté“-nek W HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik havonkint kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár : Egész évre .... 6.— \ Félévre ...........................3.— Há romnegyed évre . 4.50 Évnegyedre .... 1.50 Iiaptnlajdonos és felelős szerkesztő : IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kerület, Kalap-utcza 15-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Vendéglős kongresszus. A szombathelyi körlevél íme megtette hatását: az elvetett magból ma-holnap megérik a termés. Lapunk felhivta a vendéglősök figyelmét az eszme helyes és okos voltára, fejtegettük az okokat, melyek mind a vendéglősök kongresz- szusának megtartása mellett szólnak, s ime szaktársaink országszerte foglalkoznak az eszmékkel, megállapítják a kivitel módozatait s általános a kívánság, hogy a kongresz- szus eszméjét elodázni nem lehet, azt minden körülmények közt ez év szeptember havában kell megtartani. A levelek, a melyek szerkesztőségünkbe érkeznek, mind hálateljes szívvel emlékeznek meg a szombat- helyi ipartársulatról, mint kezdeményezőről és lapunkról, mely az ügy fontos voltát felismerve, lelkes szavakban hívta fel a szaktársakat a gyülekezésre. Egy levél az ország egyik távolabb levő községéből érkezett hozzánk és arra kér, hogy nevét és lakhelyét titkoljuk el, nehogy üldözzék azok, akikre nézve talán nem épen kellemes e levél, de levelét adjuk ki egész terjedelmében. Öreges reszketeg betűkkel irt sorok ezek, de kicsillámlik belőlük a lelkesedés, a melylyel e derék szaktársunk a vendéglősök kongresszusa iránt viseltetik. íme a levél: »Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur ! Üdvözlöm a szombathelyi ipartársulatot, a ki mindnyájunknak nagy szolgálatot tett, mikor a vendéglősök kongresszusának eszméjét megpendítette és üdvözlöm a tek. szerkesetőséget is, a ki nagy hálára kötelezett mindnyájunkat, a mikor a dolgot közli szaktársainkkal és lelkes szavakban hívja fel a szaktársakat a csatlaozásra. Régóta vendéglős vagyok már és őszintén megvallom, hogy soha olyan keserves sorsa nem volt a vendéglősöknek, mint ma napság van. A haladó kor, a finyás emberek folyton anyagi áldozatokat kívánnak a vendéglőstől — és nem adnak érte semmit. Drágán fizetjük a házbért, a termeket fejedelmi fénynyel kell bebutorozni és annyi minden áldozatot kell hoznunk, hogy nagyon helyesen irta becses lapjuk csakugyan páüa a vendéglős, a ki ki van szolgáltatva a hatóságok, a regálebérlő és a közönség önkényének. Jaj neki, ha nem elég alázatos a hatóság minden emberével, a kiknek száma egész légió. Ja! neki, ha például tiltakozni mer az ellen a viszszás eljárás ellen, a mi a vidéki városokban és falukban történik vele. A regále bérlő ugyanis olcsó pénzen összeveszi a bort a parasztgazdáktól, megszeszeli, csinál egy hektoliterből kettőt és kit okol mindezért a közönség? A vendéglőst! A közönség kimarad a vendéglőkből, egyenest a termelőtől veszi a bort és igy a káros is egyedül a vendéglős. A régi patriarchális életnek vége van, a mikor még a község bilitásai kedélyesen elmulattak a vendéglőben, és ennek épen nem oka a vendéglős, de a károsult fél még is csak ő. Es e mellett a „grájzjer“ is ép úgy mérhet bort, sört, pálinkát, min3Iai számunk 8 oldal. Bayer Leo Bauernebl Szilárd
