Vendéglősök Lapja, 1896 (12. évfolyam, 1-14. szám)
1896-06-05 / 2. szám
1896. június o. 7. téreni reformnak; mert a jelenleg- uralgó rendszertelenség oly gyakran jön összeütkö- 'zésbe a kölcsönös érdekkel, oly sok ferde- séget és viszás állapotokat szül, miszerint minden tartózkodás nélkül kimondhatjuk, hogy kevesen vannak, akik azt mondhatnák, hogy érdekeik általa többé-kevésbé sérelmet ne szenvedtek volna. Egy módot tartunk lehetségesnek ezen akut bajok orvoslására. Ez pedig abban áll, ha oly rendszert fogunk meghonosittatni, mely szerint saját testületeink szervezetében, úgyszólván magunk magunkat helyezhetjük el és igy mellőzhetjük a helyközvetitő ügynököket, a kiknek legtöbbje ép úgy nem tekinti feladatának a munkaadó, mint a helykereső érdekeinek kielégítését: annál inkább azonban saját érdekei kielégítését, amit sok esetben oly nagymérvű lelkiismeretlenséggel intéz, hogy általa igen gyakran a munkaadó érdeke szenved jelentékeny sérelmet és nem egy helykeresőt dönt számtalan esetben az anyagi és nem ritkán az erkölcsi tönkbe. Tett megfigyeléseink és szerzett személyes tapasztalataink nyomán azon legbensőbb meggyőződésre jutottunk, hogy a pinezér foglalkozás terén fennálló és igy az egész vendéglői iparra is kiható páratlanul ‘viszás állapotok okai a rendszertelen helyközvetetités gyakorlásában gyökeredzenek. Ugyanis a jelenleg fennálló helyközve- titési gyakorlat mellett nincs semmiféle feltétel sem felállítva arra nézve, hogy valaki pinezér foglalkozást űzhessen. Nem jön tekintetbe, hogy van-e szakképzettsége, áll-e az általános műveltség azon fokán és bir-e azon erkölcsi kellékekkel, a melyet hivatásának kifogástalan betöltése-megkövetcl. Hogy ennek hiánya pedig minden esetben úgy az üzleti, valamint osztályunk társadalmi érdekeinek rovására esik: ezt bizonyítják egyrészről a főnökök lépten-nyomon felhangzó panaszai, másrészről azon alantas helyzetünk, melyet a társadalomban elfoglalunk. A jelenlegi rendszer szerint ugyanis az összes képesitvény abban az egyben van összefoglalva, hogy a helykereső lefizesse az ügynök által megszabott horribilis közvetítési dijakat de hogy, meg is bir-e felelni állása sokoldalú követelményeinek? az a legtöbb ügynökre nézve csak mellékkörülmény. De a legtöbb esetben nem is tudhatja, mert tényleg az illető szak- képzettségét és előéletét nem ismeri és ily módon minden hivatottság nélküli és gyakori esetekben a legkisebb erkölcsi mértéket meg nem ütő elemek ékeltetnek be szakmánkba, akik a pinczérfoglalkozást csak takaróul használják bizonyos üzelmek folytatására, aminek azután káros kihatásai nem csak a pinezérkar társadalmi állását ássák alá, de kompromitálják az egész vendéglői ipart. Mert azok az elemei szakmánknak, akik elfoglalt hivatásuk kellékeivel nem rendelkeznek, azok természetesen nem állhatnak azon színvonalon, hogy kellő szakértelemmel, főnökeik érdekeinek lelkiösmeretes szeme előtt tartásával végezzék üzleti teendőiket, annál kevésbé várható azonban az, hogy azon elemek aláásott társadalmi helyzetünk fellendítésére szolgáljanak. Belátva és érezve ezen állapot tarthatatlanságát, — ami hova-tovább osztályunk teljes erkölcsi megsemmisülésére vezetne — egyesületünk határozott czélul tűzte ki magának a helyközvetités terén fennálló bajok orvoslását. Ezen czélnak megfelelőleg az egyesületi alapszabályok 10. §-ának rendelkezése Vendéglősök Lapja.. szerint saját kebelzetiinkben hclyeszközlési osztályF állítottunk fel, a hol az eddig gyakorlatban volt ügynök általi elhelyeztetést teljesen mellőzve, a helykereső kartársakat saját egyleti tagjainak, illetve az egyesület kebeléből választott igazgatóság által fogjuk elhelyeztetni. Az elhelyezésnél szigorúan követendő rendszer folytán meg fogjuk gátolni azt, hogy hivatatlan elemek kontárkodjanak szakmánkon, egyben pedig megfogjuk óvni kartársainkat a kényszerhelyzet kiaknázásától és a gyakori zsarolásoktól. Egyesületünknek ugyanis nem czélja az, hogy a helyközvetitésből hasznot húzzon ; miért is az elhelyezési dijak csakis az eljárási költségek erejéig terjedhetnek. Hogy azonban czélunkat érhessük és igy osztályunk érdekeit hathatósan támogassuk és védhesstik, feltétlenül szükséges, hogy úgy a főnökök, mint a pinezérkar jóindulatú támogatásában részesüljünk. Kérünk tehát mindenkit, hogy szükségletei iránt teljes bizalommal forduljon egyesületünk hclyeszközlési osztályához, a hol úgy a rendelések, valamint a helykeresés iránti jelentkezések a legpontosabb és lelki- ismeretesebb elintézésben fognak részesülni. Van szerencsénk továbbá becses tudomására hozni, hogy hclyeszközlési osztályunk 1896. márczius hó elsővel lépett működésbe ; miért is a szívesen eszközlendő b. megbízását, illetve jelentkezését jelen körlevelünk vételétől bármely időben eszközöljük.*) S a midőn még bátorkodunk a föntebb levő hclyeszközlési szabályzat kivonatára b. figyelmét irányítani, szives megbízását várva vagyunk a „Szombathelyi pinczér-egylet" hely- eszközlési osztálya nevében Szombathely. 1896. február 16-án teljes tisztelettel: Heigli István, Hainzmann János, pinezéregyleti titkár. a pinczéregylet elnöke. Fekete Géza, Pósch Gyula. bizottsági tagok. Millenniumi emléklap. Szilágysomlyón az ottani nóegyesület által rendezett ünnepség alkalmából Május czim alatt millenniumi emléklapot adtak ki, a melynek tiszta jövedelmét az ünnepi költségekre és a városi szegények fölsegélyezésére fordították. A nagyérdekü emléklap tartalmából közöljük a következőket : Uj ezerév. Kétféle ország van. Egyik a látható, mely anyagi és alaki; a mely a szivekben és lelkekben létezik. Emez előképe, ó'sideálja amannak. Az annyit ér, a mennyiben megvalósitani igyekezik és képes emezt. Egyiknek neve : Isten országa ; a másiké — mondjuk — Magyarország. Az ezredéves ünnepen magunkba szállva, gondoljuk át, hogy az egyikben lakva, mennyire közeledtünk a másikhoz ? És különösen mennyiben közeledünk ma ? Mi valósult meg mi köztünk valósággal : a testvériségből V Mennyire haladtunk : a közszabadságok tei-én ? és hogy virágzik mi köztünk az igazság ? Ez a vizsgálódás és az ez irányokban való elhatározott törekvés a valódi ünnep, a * A helyeszközlésre vonatkozólag az elnökség felhívja a kartárs urakat, hogy ezen üdvös intézményt magukévá tegyék s bennünket minél előbbi megbízásukkal támogassanak. minek Isten ember örvend, — nemcsak a vendéglős, mulatóhelyes és kufár! Sándor József. A könyv. „Legyen világosság !“ szólott az Isten S támadt a nap ; Az ember könyvet irt és igy szólt ; „Legyen — világosabb!“ Endrődi Sándor. Képeinkhez. Szalontay György fővárosi jeles vendéglős szaktársunk, lapunk munkatársa - kinek arczképét első helyen mutatják be t. olvasóinknak, született Dunaföldváron 1865- ben róni. katli. szülőktől. Iskolai tanulmányait Budapesten állami gymnaziumban végezte. Ismereteinek kibővítése végett fiatal ember létére sok időt töltött a külföld nagyobb városaiban, majd visszatérvén megnősült s édes atyja vendéglői üzletét vezette rövid ideig, majd önállósítva magát a váczi- uton vendéglőt alapított. Jó hírnevét, mint fiatal vendéglős itt szerezte meg, mig később ő maga a váczi-uti üzletvezetését másra bízva a Kerepesi-ut 36 sz. (Klauzál-utcza sarok) a volt Bányai-féle elhanyagolt vendéglőt vette át, melyet újonnan átalakítva a mai kor igényeinek teljesen megfelelőleg berendezett. Szakképzettsége, jó modora, rokonszenves megjelenése, s egyéb kiváló tulajdonságainál fogva üzleti forgalma napról-napra emelkedett, mihez hozzájárulnak még a jó konyha, kitűnő magyar borai, valamint az előzékeny kiszolgálat. Fiatal kora daczára a főváros számos jótékonysági és szakegyletének disztagja, szép családot alapítván, gyermekeit hazafias magyar szellemben neveli, mi pedig kívánjuk, hogy gyermekeiben hosszú életen át legnagyobb örömét és boldogságát élvezhesse. Isten éltesse sokáig! ♦ * * Az Első Magyar Részvényserfőződe kiállítási vendéglője, mely a kiállítás leg- élénkeb pontján a korzón diszeskedik, egyike a remek alkotásoknak. Tervezték Korb és Giergl műépítészek, építette Neuschloss Marczel. E nagy kiterjedésű remek üzletnek vendéglőse Lippert Lajos fővárosi jeles szaktársunk, kit a nagy közönség az Erzsé- bet-körnton levő nagyvcndéglöjéből is előnyösen ismer. Lippert Lajos szakképzettsége nagy befolyással van a vendéglői iparnak a kiállításon elérhető sikereire. Minden tekintetben szorgalmas és ügyes üzletember, a társadalom minden osztálya által tisztelve és becsülve van. A szállodások, vendéglősök és körcsmárosok ipartársulatának, valamint a Deák-téri evang. egyháznak számvizsgáló bizottsági tagja. A vendéglő létesítése körül a „Részvény társ. sörfőző-gyár“ igazgatósága nagy szolgálatot tett nemzeti ügyünknek a kiállításon. Isten éltesse őket! * * * A debreczeni csárda. Múlt számunkban bemutattuk a debreczeni csárda vendéglőseinek jól sikerűit arcz- képeit, most pedig a csárdát mutatjuk be t. olvasóinknak ; őszinte szívből üdvözölve annak derék tervezőjét, építőjét és tulajdonosát; az előzékeny és finom modorú Berger Jenő fiatal műépítészünket. Berger Jenő Debre- czenben született, Édes atyja Debreczen sz. kir. városnak már 50 év óta főorvosa. Úgy édes atyjai valamint ő, általános tisztelet-
