Vendéglősök Lapja, 1896 (12. évfolyam, 1-14. szám)
1896-06-05 / 2. szám
■1896. június Vendéglősök Lapja. A „Polgári sörfőzöde“ kiállítási vendéglője. (Szövege a 8-ik oldalon.) Az áldás után leültek. Az asszonyok közül egy fent ült az asztal, végén, azt hívták főhelynek, egy férfi ült a főhelyen ülő asszony mellett, a többi asszonyok és leányok belül a fal mellett ültek, a másik oldalon a férfiak. A házigazda rendszerint lent az asztalnak a végén foglalt helyet. Az ülés sorrendjében, kivált vendégségek alkalmával, a rangfokozatra is ügyeltek, sőt némely esetekben a régi ősnemes családok ivadékaira való tekintet is irányadó volt. Ennek egy eredeti példáját beszéli el Apor Péter. Egy napon ugyanis Petki István Apor házához jött Torjára. Apor hosszú asztalhoz készült, mert sok vendége volt. Midőn asztalhoz ültek, Apor egy bocskoros zekés embert meglehetősen fent lévő helyre ültetett. Az asztalnál igen vígan voltak, de midőn felkeltek, Petki megkérdezte Aportól, hogy miért ültette azt a bocskoros embert olyan elévaló helyre ? „Azért, Öcsém uram — felelte Apor — mert én bocskor- ban is megbecsülöm az igaz ősnemes embert, ha elszegényedett is, azok, akik utána ültek, ki tegnapi, ki tegnapelőtti nemes emberek voltak.“ Az asztaláldás elhangzása után a pohárnok a tányért czipóval és keszkenővel mindenkinek beadta, az asztalnok is kendővel a nyakában, előállott a csatlóssal, s az ételeket felfedte, a fedőtálakat pedig a csatlós elvitte. A házigazda kínálni kezdte vendégeit, hogy egyenek. Erre az emberek nagyjának, háta mögött álló inasa beadta a kést, a többiek is elővették az övből hátuk mögül a hüvelyt és kivonták késeiket. Azt Írja ugyanis Apor Péter, hogy kést nem adtak senkinek, hanem mindenki magával hozta egy tokban, vagy az inasánál tartotta. Az asszonyok is magokkal hordozták; rendszerint két kis késük és egy villájuk volt egy hüvelyben, azt zsinórral az övhöz kötötték és előruhájuk mellett lebocsátva viselték. Apor szerint kanalat sem adtak mindenkinek, hanem csak egy vagy két kanalat tettek le a főhelyre és aki levesételt kanállal akart enni, elkérte, evett vele, azután visszaadta. El kell fogadnunk Apor Péternek ez állítását annyiból, hogy e szokásnak még az ő korában is hódoltak sok háznál, de azt nem fogadhatjuk el, hogy széltében követték, vagy kellett követni ezt a szokást. Leltáraink a XVI. század elejétől azt bizonyítják, hogy egy-egy kisasszony sokszor huszonnégy, de legalább is tizenkét ezüst kanalat kapott hozományba, a XVI. század közepe tájától kezdve pedig rendesen ugyanannyi villát is. Voltak azonkívül házak, ahol e számnál is jóval több volt található. Báthory Kristóf (158Ó) 56 darab, Csáky János (1584) 111 darab, Thurzó György nádor 104 darab különféle ezüst kanállal rendelkezett. Ezek tehát rendesen vendégeiket is el tudták volna látni evőeszközökkel. Lehet azonban, hogy sokan előszeretettel használták saját evőeszközeiket és ezért maradt annak ilyen módon való használata részben még i Apor Péter korában is divatban. Nagy vendégségek, lakodalmak alkalmára azonban teljesen igazoltnak találom ezen szokás fenmaradását, mert több száz embert még a XVII. században is kevés ház láthatott volna el evőeszközökkel. A XVn. században szokásban volt a fogvájók használata is. Serédy Benedek ingóságai között (1672) egy darabos nyelű j ezüst fogvájót találunk. Azt hiszem ez is olyan eszköz volt, amit mindenki magával hordott. Mikor az evőeszközökkel is rendbe jöttek, hozzáfogtak az evéshez.. Azt írja Apor Péter, hogy az egy fogáshoz tartozó ételeket az asztalra tették, semmi gazdálkodás nem volt ott, kiki abból az ételből evett, amit legjobban szeretett, vagy amely legközelébb esett hozzá. Midőn az első fogás el volt fogyasztva, az étekfogók az étkes-tálakat elvitték és a másik fogáshoz tartozó ételeket tették az asztalra. A nagy darabokban sült húsételeket, felfedés után az asztalnok azonnal kivitte tálastól, az arra készített külön asztalon felbontotta, feldarabolta, szeletre osztotta és a tálba rakván, úgy vitte be ismét az asztalra. Az étkes-tálaknak az asztalra rakása, úgy látszik, régi magyar szokás volt. Galeot írja Mátyás király udvaráról, hogy ott szokásban van az is, hogy a terített asztalnál kiki tetszése szerint vesz a köztálból. Ez a szokás, úgy látszik, a XVII. század végéig maradt divatban. Ezután vehette kezdetét az, hogy az étekfogok körülhordva kínálták az ételeket. Azt hiszem, Apor Péter erre czéloz, midőn azt Írja, régibb időben az asztalnál semmi gazdálkodás nem volt, hanem akinek micsodás étek volt előtte, abból evett, Az étkezés, kivált ha vendégek voltak, sokáig eltartott. Ilyenkor két órát is eltöl- töttek az asztalnál; ha ittak, többet is. Ez különben természetes, mert vendégségek alkalmával a temérdek ételhez idő is kellett. Br. Radvánszky Béla. i
