Vendéglősök Lapja, 1896 (12. évfolyam, 1-14. szám)

1896-06-05 / 2. szám

2

Vendéglősök lapja.

czeni csárdák jó konyhájának az étlapját. Kitűnik belőle, hogy savanyu tüdő, czitrommal, avagy borjú pörkölt, vagy gulyás kapható ott 20 krajczárért. Egy pohár sör 12—14 krajczár és igy a kenyeret is beleszámítva, 34 krért tisztességes reggeli kapható.

Hol van itt a drágaság? Nemcsak hogy drágaság nincs, hanem az étlap határozottan olcsó.

És olcsó a déli és esti étlap j is. Így például a leves 10 kr, marhahús mártással 40 kr, főzelék hússal 30 kr, vesepecsenye á la créme, nagy adag 80 kr, kis adag 50 kr, borjuszegy 60 és 40 kr, lé- bensűlt macaronival 60 és 40 kr, j borju-fricandeau 60 és 40 kr, rántott bárány 70 és 40 kr.

Hát itt hol a drágaság ? Hiszen egy forintból a kényesebb igényű ember is egész jól megebédelhet.

Bécsben az 1873-iki világkiállításon dr. Gyurgyik Gyula fővárosi ügyvéd, volt orsz. képviselő 1 székely gulyásért 60 krt, s egy közönséges gulyásért 45 krt fizetett, pedig hogy azt nem lehetett megenni, bizonyítja azon körülmény, hogy a vele egy társaságban volt Laty üveggyáros álkapocsgörcsöt kapott tőle. Az 1883-iki turini országos kiállításon pedig űzetett egy leves, 1 marhasült, 1 tészta, 1 kenyér, 2 deczi vörös dalmát borért összesen 3 frt 8 krt. Nálunk ezt a kiállításon 1 frt 3 krért megkapd hatni. A „Refoscko“ bort pedig, melynek rendes ára 2 lira, vagyis 1 frt, Turinban 4 lilával azaz száz percenttel drágábban fizette.

És most tekintetbe kell azt is venni, hogy a kiállításba külön 4—5 frt pótlék is fizetendő a már lefizetett 7 frt fogyasztási adón kívül, tehát hektoliterenként 12 frt.

Kiállítsd illeték czimén fizetnek a vendéglősök minden hektó bor után 5 Irtot, minden hektó sör után 4 frtot. Palaczkbor után 10 irtot. Hazai pálinka után 50 frtot. Külföldi pálinka után pld. likőr, cognak stb minden palaczk után

1 frtot. Hazai pezsgő után minden palaczktól 20 krt. Külföldi pezsgő után minden palaczktól 1 frtot. Hazai ásványvíz után fél literig 3 krt, nagyobbért 6 krt. Külföldi ásványvízért fél literig 10 krt, nagyobbért 20 krt. Szódavíz után

2 krt. Külföldi 7 decziliteres bor után 30 krt.

Azonkívül fizetni kell még egy csodálatos adót, az úgynevezett »székpénzt.« Ezt a monstrumot úgy kell érteni, hogy minden üzlettulajdonos naponta annyi kraj- czárt tartozik fizetni, ahány szék van az üzletében.

És ha a vendéglősök minden

VENDÉGLŐSÖK LAPJA TÁRCZÁJA.

Vihar keze . . .

Vihar keze tépi le a falombot.

Sose legyen a huhánatra gondod;

Az csalódik, a ki igazán szeret: Muzsikaszó támassza fel kedvedet!

Muzsikaszó, jó vörös bor meg nem árt! Nosza pajtás üssük össze a pohárt!

Ne legyen hát a húrnak se irgalom :

Húzd rá czigány, tomboljon a czimbalom !

Kedvem, mint a szilaj patak, megáradt, Csókot hintek az egész nagy világnak; Boldoggá meg víggá tett a szerelem :

A legeslegszebb magyart lányt szeretem !

Dura Máté.

A sárgaház.

Irta : Degré Alajos.

— A Vendéglősök Lapja eredeti tárczája. — (Vége.)

Ők, az irodalom műkertészei, mily óvatosan bántak a csemetékkel, hogy ápolták a dugványokat, s mily gondosan kezelték a nyesést. Szinte megindító, mikor Petőfi Pestre vergődött, s a kiadók hallani sem akartak róla, hogy futkosott Vörösmarty mindenfelé a kézirattal, inig végre a körnek ajánlotta, s ez, Vörösmarty iránti tekintetből a kiadásra vállalkozott. Ez nem volt csoda, az öreg ur rögtön fölismerte Petőfi ben á lángészt, de hát ők más fiatal Írókat, is jóindulatukkal elhalmozták. Mikor első vígjátékomat

adták, s Császár Ferenc a színház csarnokában bemutatott Szemere Pálnak, ez ott a kitóduló közönség szemeláttára megölelt. Nem tudom, volt-e 5 forint a tárcámban, de ha valaki 500 forintot csempészett volna hele, nem örvendeztetett volna úgy meg> mint Szemere Pál ihletett csókja. Nagy Ignác, kivel soh’sem beszéltem, s tán nem is látott soha, vitte a darabomat Emiehhez, s eladta neki a kiadási jogot 00 forintért, a mi akkor sok pénz volt. Szóval ők nem csak Írtak, de igyekeztek Írókat is nevelni.

Az irodalom kissé lendületet kapott, s fiatal Írók keletkeztek, de elszórtan s összetartás nélkül. Ekkor Petőfi Sándor és Jókai Mór szükségesnek találta oly társaságot hozni létre, hol a közszellem és összetartó erő adja meg a létjogot. Megalkották a tizek társaságát.

Ki ne lett volna boldog, kit e zászló alá szólítottak ? Az ő puritán jellemük, már akkor jó hírre vergődött nevök, szellemi fölényük s őszinte barátságuk, csaknem testvéries viszonyt fejlesztett ki a tagok közt. Leginkább e két név varázsának köszönhette a társaság szilárd fenmaradását, e két névnek köszönheti, hogy emlékök még ma is szóba jön, s tán még az uj millé- niumban sem felejtik el végképp, bizonyára nem, mert a Petőfi és Jókai név mindig életre fogja ébreszteni.

A sárgaházbeli iró apostolok mint „Auróra“ s később mint a „Kisfaludy társaság“ tagjai kitűzték a haladás zászlóját, oly szerencsével vezérkedtek, hogy az elmúlt félszázad alatt tüneményes írók keletkeztek mint: Jókai Mór, Petőfi Sándor. Arany János, Kemény Zsigmond báró, Gyulay Pál, Csiky Gergely, Tompa Mihály, Pálffy Albert, Szász Károly, Lévay József és még több jeles. Nagy nemzetek is alig képesek ilyesmit felmutatni. A német irodalom mögött ott áll a nyelvbenJs német nemzet, úgy szintén a f'rancziáknál,

kiadásával számolunk, úgy be kell látni azt, hogy az étlapjuk olcsó: és csak úgy létezhetnek, ha a hírlapok minden indok nélkül néni rémisztgetik el a vendégeiket.

Iliász György.

A kiállítási drágaság.

Gundel János, a szállodások,, vendéglősök és korcsmárosok nagyi érdemű elnöke, a következő nyilatkozatot bocsájtotta a napilapok utján, a nagyközönség elé:

Ezredéves ünnepségünk és országos [ kiállításunk alkalmából ann}-], részben rósz ■ szül felfogott hazafiasságból, részben határozottan rozszakaratból származott irányzaton ferdítés látott napvilágot, különösen a fővárosban állítólag uralkodó drágaságot illetőleg, hogy a hazafias sajtó kétségkívül szívesen hozzá fog járulni e tévedések helyre- igazításához. Hogy külföldi hírlapok, elsői sorban bécsi jóakaróink e valótlanságokat: minél szélesebb körben terjesztik, nem titok. Hiszen bőven telik alkalmunk némely bécsi újságból meggyőződni arról, hogy irigyelni minő vérlázitó módon sárbatipornak mindent ami magyar. Ha a magas kormány ama lapoktól, amelyek a hazugság elvetemült esz közeivel ártani igyekeznek Magyarországnak és az ezredéves kiállításnak, meg nem vonja.j a postaszállitás engedélyét, akkor kötelessége minden magyar szállótulajdonosnak vendéglősnek és kávésnak a lapokat helyi ségeikből, olvasótermeikből kitiltani. Hadi folytassák akkor üzelmeiket, áskálódásukat a magyar nemzet, mely ezer esztendős dics« múltjára visszatekintve, kulturális vívmányainak eredményeit épp most tárja a müveit

de nálunk az irodalomnak kellett a nemzetben a nyelvet megteremteni, vagy legalább fölébreszteni. Valóságos csodát müveitek, mikor a legádázabb ellenség folytonos ágyutüzelései közt, minden talpalatnyi tért aldo zatok árán kellett elfoglalni... elfoglalták.

Ti ifjú bajnokok, mint amaz irók természetes örökösei s letéteményesei, büszkén mutathatjátok be a; eredményt a milléniumra.

Boldog ifjú irodalmi nemzedék! átléped a millé- nium küszöbét s oly kincset viszesz magaddal, mely megérdemli, hogy a nemzet előtte kalapot emeljen. Te a megmentett magyar nyelv diadalával állsz elő . . Nem a drága kövekkel kivert bársony sabrákok, nem a bogiáros menték s színpadi fölvonulásokkal lehet a milléniumon beszámolni, hanem hógy magyar-e a ma gyár nemzet. A millénium nem azt kéri számon a nem zettől, hogy évenkint hány grófot és bárót ajándékozott az országnak, hogy az uj országház fölépült-e már. hanem hogy magyar-e Magyarország? ha igen, az lesz az igazi miilénium-ünnepség.

Az Isten vezéreljen át szerencsésen az uj miilé niumba ; ott megállhattok büszkén s emelt fővel mutathattok a közel múlt félszázad eredményére. A lelkesedés és munkaerő, melyet magatokkal visztek, igen, hogy a jövő félszázad az elmúlthoz hasonló lesz. Hu igen, akkor egy minden ízében magyar Magyarország fog fennállni.

Engedelrnökből most még egysser visszatérek a nekem oly kedves emlékezetű jurátusi légkörbe s azzal a szentkép keretét bevégzem.

Bekövetkezett á .törvényszünet, elbúcsúztunk a Csigá tói, a kardot s magyar öltözetet elzálogosítottuk, — megjegyzendő, hogy a törvénykezés ideje alatt juratusnak az ülésekre magyar díszben kellett megjelenni. — s egy csomó adósság hátrahagyásával mindenki pályázott hazafelé. Aztán két hónapig a pesti háziurak nyu-