Vendéglősök Lapja, 1896 (12. évfolyam, 1-14. szám)
1896-10-20 / 11. szám
4 Vendéglősök Lapja. 1896. október 20. melyért a magyar állam fizet 6 irtot. A külföldi urat azonban egy fél óra múlva az éhség kinjai kezdték gyötörni, leült tehát és gyanútlanul kért egy falat sonkát. Adtak neki, de mikor távozni akart megfogták a frakkja végét: fizetni! zahlen ! zaplaty! Hasonlóan járt még vagy száz ember, kik előbb ném kaptak helyet, később meg nem kaptak ételt, csak ha fizettek érte. Egy se állta meg szó nélkül és mi szégyeltiik ma- gnnkat a haza nevében, És el is készült rögtön a „ Vaskapui igeragozás“ mely aztán kézről-kézre jött s holnapután valószínűleg benne lesz a világ összes lapjaiban. Hangzik a következőképen: Én külföldi vagyok. Te meghívsz, Ő nem ad reggelit. Mi éhezünk. Ti fizettek. Ők lesütik a szemeiket. Ezek az ők — mi valánk. És nem is mertünk felnézni, csak mikor a Kazán szorosba értünk. Hogy ennek az égbe nyúló szikláit lesütött szemmel bámuljuk, ezt már sem a haza, sem a külföld nem kívánhatta tőlünk. Az „Alkotmány“ október 3-iki számában pedig a következő nyílt levelet olvasom: Nyílt levél. Dániel Ernő kereskedelmi miniszter úrhoz, mint a vaskapui \ ünnejiségek főrendezőjéhez és az ezredéves kiallitás elnökéhez. Drechsler Béla, a képviselóház vendéglőse» az alulírott pinczérefcet a vaskapui ünnepségekre alkalmazta és levitte mozgósitott vendéglőjével Orsóidra. A vasúti menetjegy kivételével minden kiadás minket terhelt, mikor Orsovára érkeztünk, a saját költségünkön kellett kocsin a hajóhoz mennünk, ott vacsorát nem kaptunk, reggelit egyáltalán nem. Mégis mikor Budapestre visszaérkeztünk és Drechsler Béla úrtól kértük fizetésünket, két forintjával akart minket az egész 1 időre kifizetni, a mi pedig egy hetet vett igénybe, és hozzá még a könyvünket 10 nappal előbb cdvette, úgy hogy mi munkakönyv nélkül semmi alkalmnzást nem is kaphattunk volna. Azért intézzük Dániel Ernő miniszter úrhoz pár sorainkat, mert Drechsler Béla vendéglőssel nem beszélhetett egy pinezér sem, az ő egyedüli válasza az volt hozzánk. — Nézze, hogy kimenjen, mert rendőrt hivök. Kérjük Dániel Ernő kereskedelmi miniszter urat, vegye ügyünket magas pártfogásába, mert ha Drechsler Béla vendéglős ilyent mer elkövetni, hogy ennyi embernek keserves munkájáért járó össneget vissza meri tartani, aligha érdemli meg, hogy a képviselőháznak a vehdégh'íse maradjon. Budapest, 1896. okt. 2.' Brunner János, Kmoskó S., Hérics József, Hahleitner F., Kirisits Árpád, Kirisits János, Vajda Lajos, Démusz Gyula, Balázs Jani. Weber Károly. Nyilatkozat. Az „Alkotmány“ s a „Budapesti Hírlap“ f. hó 4-ikén megjelent számában egy nyilatkozat közöltetett, mely alulírottak állítását t. i., hogy Drechsler Béla fővárosi vendéglős az orsovai ünnepségeken alkalmazott pinezérek nagy részének fizetést adni nem akart, valótlannak deklarálta. E nyilatkozat megjelenése után egyike a nyilatkozat aláíróinak megképeztetvén, vájjon mi indította a nyilatkozat aláírására, kijelentette, hogy a nyilatkozatról mit sem tud, ő alá nem irta, szóval ezen ügyben ártatlan. Ez tény, mindenkor tanukkal igazolható. Mi a „Josef Karl“ hajón voltunk, igy azon pinezérekhez, a kik a „Zrínyi hajón“ voltak semmi közünk sem volt, és hogy gorombák nem voltunk, bizonyíthatják az összes újságíró urak. mert a mi hajónkon java része az volt. Kérdjük ezek után Drechsler Béla urat, mennyibe került neki a nyilatkozat aláírása, kivel hamisittatta az aláírásokat, mivel tudja igazolni a nyilatkozatban felhozott védekezési indokokat? Be tudja-e bizonyítani, hogy valakivel gorombáskodtunk ? S még ha ez megtörtént volna is, az ipartörvény, melyik §-a jogosította fel a munkabér visszatartására. Szégyen, gyalázat, hogy egy szaktekintélylyel dicsekvő vendéglős a vagyonszerzésnek ezt a módját használja ! Hol van itt az igazság, hol van a méltányosság! ? Kirsits János, Kmoskó Sándor, Balázs János, Hohleitner F., Demusz Gyula, Kirisits Árpád, Vajda Lajos, Veber Károly, Brunner János, Pásztor Sándor, Hérics József. Hogy milyen hallatlan módon élt vissza Drechsler Dániel Ernő miniszter bizalmával ez elég jellemző személyére. A nagyméltó- ságu miniszter ur pedig ezután tudni fogja, hogy ebre nem szabad hájat bízni. Kulcsár Béla. Jefte leánya. (Bírák XI. 29-40). Ne hívjatok engem, szép réti virágok, S ti ezédrusok ott fenn s zengő madarak! Áldásomat esdem, könnyezve reátok, De jobb, ha e szív itt magára marad. Jöttére tavasznak minden virul, éled, Öröm, mosoly, üdv és fény árja ragyog; Csupán nekem oly bús, kietlen az élet — Jaj, én a halálnak mátkája vagyok! Járok Gileádban, a völgyben, a bérczen, Hol balzsamos ír és friss gyógyfű terem; De fáj szivem itt is. gyógyulni nem érzem Síromban is ott lész, tilos szerelem! Énnékem oly édes, szép lesz a sir álma, Őrökre virul ott én szűz koszorúm ; Álomba szövődik e szív ideálja, S mosolyogva köszöntőm, nem ily szomorún. Jertek, ti leányok a végbucsuszóra: Játék, szerelem, dal: Isten veletek! Ifjúkori társaim, immár üt az óra, Tiétek az élet, én halni megyek. S majd tűzve síromra évente virágot: Ne sírjatok érteyn, dalt zengjen az ajk. Itt hagyni ezerszer, honért, a világot: Oh ez, mit e szív még ott lenn is óhajt! Sántha Károly. Ne csüggedezz!... Ne csüggedezz. ha emberek Irántad kíméletlenek, S ha ott is megtagadtatol — Kihez vérségi láncz csatol: Ne csüggedezz! Ne csüggedezz, ha a barát, Ki hűnek esküvé magát, Midőn szerencséd változik: Mint ismeretlen távozik, Ne csüggedezz ! Ne csüggedezz, ha kedvesed, Ki drágább volt, mint életed, Balsorsod vészes napjain, Gúnyolni tud más karjain. Ne csüggedezz! Mert a hol nem is remélnéd : Rokon, barát mosolyg feléd; S kinek barátja s honja van, Az nem lehet boldogtalan, Ne csüggedezz! K. B. Korompiz Adolf. (Mai képünkhez.) A vendéglős ipar egyik kiváló művelőjének jól sikerült arczképét mutatjuk be ezúttal t. olvasóinknak. Korompiz Adolf fővárosi vendéglős szaktársunk született Eszéken, 1852. évben. Iskolai tanulmányait szülővárosában jó sikerrel bevégezvén, a pinezéri pályára lépett. Ügyessége, szorgalma s előzékeny modora közkedveltté tették őt mindazon elsőrendű üzletekben, melyekben mint pinezér és főpinezér ténykedett. Budapesten hosszas éveken keresztül mint főpinezér a Reutter- féle nagy étteremben (7 évig), Ment éttermében (10 évig), a „Vadászkürt“, „Angol- királynő" szállodákban, valamint a „Vigadó“- ban a nagy közönség elismerését méltán kiérdemelte és elnyerte. Jelenleg a VII. kér. Nefelejts-utcza 9. sz. alatt van látogatott vendéglője. A nála észlelhető rend és tisztaság élénken dicséri kedves nejének, a példás és takaros háziasszonynak érdemeit. Konyhája kitűnő, borai természetesek, igy a közönség tömeges látogatása által vendéglői-üzlete i napról-napra virágzik. Mi is a legnagyobb sikert és szerencsét kívánunk iparunk terén kifejtett és folytonosan működő hasznos munkálkodásához! I. Gy. A BILLARD. (Rovatvezető : Lndvlg Karolj-. Tekintettel a billardjáték ezen nemes sport rohamos fejlődésére, de különösen a karambolra,.mely napról-napra nem csak hogy több játékosokat számlál, hanem már a fővárosban két körrel is dicsekedhetik. En azonban, e játéknak, a mennyire csak tőlem telik minden tekintetben kulti- válója lévén, kötelességet vélek tenni akkor, midőn e helyen a karambol játék összességével állandóan foglalkozni szándékozom. Hogy a karambóljáték ezúttal megint egy fokkal magasabbra jut, az érdem ; Ihász György űré, ki e nemes sportnak becses lap-
