Vendéglősök Lapja, 1896 (12. évfolyam, 1-14. szám)
1896-06-05 / 2. szám
XH-ik éYfolyam. 1896, 2. szám. Budapest, Junius 5-én. („PINCÉREK LAPJA,“) A hazai szállodások, vendéglősök, kávésok, pinczérek és kávéházi-segédek érdekeit felkaroló szakközlöny. Az első magyar orsz. pinczemesterek és pinczemunkások egylete“, a „Budapesti kávéház segéd-egylet“, a „Szatmár-Németi pinczér-egytet“, a „Székesfejérvári pinczér- tgylet“, a „Szombathelyi pinczér betegsegélyző-egylet“, a „Győri pinczér-egylet“, a „Révkomáromi vendéglősök- és kávésok ipartársulata“, az „Aradi pinczér-egylet“nek, t. „Szabadkai pinczér-egylet“-nek, az „Aradi vendéglősök- és kávésok-egyesületé“-nek, az „Újvidéki szállodások-, vendéglősök- és kávésok ipartársulatának“, a „Miskolczi pinczér-egylet“-nek és a „Kassai vendéglősök-, kávésok-, korcsmárosok- és pinczérek-egyleté“-nek ES I "V A. T A LOS KÖZLÖNY E. "3§® Megjelenik havonkint kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár: ígész évre .... 6.— I Félévre ...........................3.— háro mnegyed évre . 4.50 | Évnegyedre .... 1.50 Laptulajdonos és felelős szerkesztő: IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kerület, Kalap-utcza 15-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Hecc a vendéglősök ellen. Valósággal heccnek kell neveznünk azt a feljajdulást, mely a sajtó egy részében támadja a vendéglősöket és különösen a kiállítási vendéglősöket, s rájuk fogja, hogy kizsákmányolják helyzetüket és zsarolják a közönséget. Az egyik lap riporteri fantáziája odáig megy, hogy lerajzoltat egy vidéki magyar embert, amint illendő habitusban megy a kiállításra és onnan mezítláb megy haza. Alább be fogjuk bizonyítani, hogy a rettenetes drágaságról, s ahhoz fűződő minden kombinácziók- ról terjesztett hírek valótlanok és a vendéglősök ellen intézett támadások helytelenek, jogtalanok és hazafiatlanok. Helytelenek és jogtalanok azért, mert nem igazak, s mert a vendéglősök erkölcsi reputációja és anyagi existencziája ellen törnek. Ha az üzletembernek nevét bemocskolták, az egyértelmű az anyagi romlásával is. De hazafiatlanok is a vendéglősök ellen intézett támadások, mert ezzel a gyalázkodással ártanak úgy a vendéglősöknek, mint magának a kiállításnak is. Az egész kiállítás ugyanis nem csak Budapest közönségétől, hanem a vidékről és külföldről bejövő pénzre is van bazirozva. A lapok világgá kürtölik a drágaságról kolportált meséket, ezt a magyarellenes külföldi lapok kárörvendve tovább terjesztik és a külföldi ember azt fogja gondolni, hogy mégis csak rettenetes lehet a kiállításon a drágaság, mikor még a budapesti lapok is féljajdulnak ellene. Ezt fogja gondolni, s az eredmény az lesz, hogy nem jön el megnézni a kiállítást. így fog tenni a vidéki közönség is. Ki fogják jelenteni, hogy: — Nem megyünk oda, a hol nyúzzák az embereket. Ide vezethet az az indokolatlan küzdelem, melynek éle a vendéglősök ellen irányul. Elvégre is fel lehet azt a tételt is állítani, hogy a konyha minden produktuma, a bor és sör a vendéglősnek tulajdona, tehát áruczikk, melyet adhat úgy, hogy neki is megmaradjon a tisztességes haszna. Minden üzletember megcsinálja a számadását és úgy adja el áruit, hogy a rezsijét leszámítva valami kis haszna is legyen a megélhe tésre. Czipőt példának okáért lehet venni 10 írtért, lehet venni háromért is. Az előkelő üzlettulajdonos jó portékát ad, sok a házbére, sok az adója, az nem készíthet egy pár czipőt olcsóbban 10 forintnál, mig a kinek kevesebb a költsége, a házbére, s egyéb kiadása, az adhatja olcsóbban is. Egészen igy van ez a vendéglősöknél is. A hol nagyobb és fényesebb a terem, sok a személyzet, sok a házbér, az nagyon természetesen nem adhat olyan olcsó étlapot, mint azok a helyiségek, a melyekhez a bejárat a pinczébe vezet. A ki valakit támad, és különösen ha oly tiszteletteljes testületet támad, mint a vendéglős ipar művelői, annak körültekintőnek kell lennie és mérlegelni kell a körülményeket. Ezt nem tették meg a budapesti lapok, mert tetszetősebb volt nekik a vendéglősök támadása, melyet elkövettek a nélkül, hogy tettük következményeivel számoltak volna. A kiállítási vendéglősök a drágaságról hiresztelt híreket a leghelyesebben czáfolták meg. Nem bocsátkoztak hírlapi polémiába, hanem annak bizonyítására, hogy az étlap nemcsak hogy nem drága, hanem a körülményekhez képest a lehető legolcsóbb — kinyomatták az étlapjukat a lapok nyílttéri rovatában. \ Nézzük például a Lippert, Sturm, Petánovits, Kommer, Sing- hofer, Balatoni, Szegedi és debreMai számunk 12 oldal. Szalontay György. (Szövege a 7-ik oldalon.)
