Uj Budapest, 1938 (16. évfolyam, 1-48. szám)
1938-01-15 / 2. szám
2 1988. január 16. Csontváz-költségvetés felé ? ... Müller Antal szerint inkább uj kölcsönt keli felvenni, semhogy a költségvetés beruházási tételeit töröljék jogosultság, kétféle módon megválnsz tott képviselő, tehát a képviselők ősz. tályozása, valamnt a választók osztályozása nemcsak zavarfckeltő és bizalmatlanság a választókkal szemben, de tényleg olyan költséges úgy a hatóságra, mint a jelöltekre, azonkívül any. nyira felforgatja a hosszú ideig tartó ismételt eljárásokkal a nyugalmat, hogy azt a javaslatban lefektetett módon a törvényhozás magáévá nem teheti. Kár a fővárosban megint valami újítással kísérletezni a választói törvény azon részére vonatkozólag, amely eddig jó volt és meghagyni azt, ami határozottan hátrányos volt a közéletre és keresziül- vihetetlen a gyakorlatban. Budapest pol. gársága még a részleteiben nem megfejelő választói törvényinél is megmutat, ía, hogy már érti a keresztény és nemzeti világnézlet szavát és a régi elfajult idők szellemével szemben a jólfelfogott nemzeti élet képviselői felé for. dúl. Ezeknek a választóknak a számát csökkenteni, ezeknek a szavazati jogait osztályozni és csorbítani, ezekkel szemben a választási eljárást drágítani és nehezebbé tenni nem célirányos, nem okos, nem helyes, nem politikus és meg nem engedhető. Ez a javaslat éppen azért a mai szövegezésében elfogadhatatlan. Bármennyire örülünk is annak, hogy a régi választói törvényt módosítják, ez a módosítás csak akkor lehet a nemzet javára, ha valóban javítja a törvény hibáit. Várjuk tehát a javaslat indokolását és statisztikai adatait és vele együtt a kormány módosító javaslatait. Csak ezzel lesz a törvény az ország javára, az alkotmány kiegészítő része és az alkotmányosság védelmezője, az életben valóban hatályosuk) a titkos választójogról és eljárásról rendelkező törvény. Just Kornél vállalkozó. Kövező mester. V., Arany János-utca 24. Telefon: 1-283-68 — Az Uj Budapest tudósítóidtól — A főváros takarékossági bizottsága, amely hivatott a belügyminiszter ismeretes leirata kapcsán a főváros 1938-as költségvetését kiigazítani, illetőleg a polgármester előterjesztése kapcsán deficitmentessé tenni, erős tempóban folytatja tanácskozásait. A zárt ajtók mellett ülésező tizenkettes bizottság elé — amelyben a Keresztény Községi Pártot Csilléry András, Lázár Ferenc, Müller Antal és Petro- vácz Gyula képviseli — a polgármester a költségvetés olyan átdolgozott formáját terjesztette, amely a kiadások lecsökkentésével igyekszik a belügyminiszter által kívánt háztartási egyensúlyt helyreállítani. Az Uj Budapest legutóbbi számában Petrovácz Gyula nyilatkozott abban az irányban, hogy a költségvetés csontvázzá való lefaragásáról szó sem lehet, mert bebizonyosodott, hogy az ipar és kereskedelem elsorvasztása a bevételi oldalon okoz csaknem ugyanakkora kiesést, mint amekkora megtakarítást a kiadási oldalon a közmunkák redukálása idéz elő. Általánosságban ugyanezt az álláspontot foglalja el Müller Antal országgyűlési képviselő, a keresztény iparosság érdemes vezére is, aki a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — A belügyminiszter feladja a nagy kérdést az önkormányzatnak: Hogyan takarékoskodjon a főváros? A polgár- mester amikor deficitmentes költség- vetést nyújtott a takarékossági bizottság elé, oly módon felelt, hogy részben meg kell szűkíteni a kiadásokat, le kell faragni a költségvetésből azt, ami lefaragható. A polgármesteri igyekezet mindenesetre tiszteletreméltó, az önkormányzat azonban semmi körülmények között nem mehet bele abba, hogy éppen az tűnjön el a közigazgatásból, ami a mindennapi élet kicsinyes lehetőségein túl életet ad, hogy ne történjenek beruházások, megálljon az a szociális előbbrejutás, amelyre esztendők hosszú sora óta egyre büszkébbek lehetünk valamennyien: a törvényhatósági bizottságnak tömegeket képviselő pártjai. — A polgármester által javasolt törlésekből én a legveszedelmesebbnek és a legsúlyosabbnak ítélem a Kisipari Hitelintézet alaptőke-emelésének elhalasztását jobb időkre. Négyszázezer 1 pengőt vett fel a polgármester eredetileg a folyó esztendei költségvetésbe, hogy a kisipar nehéz helyzetét a Kisipari Hitelintézet alaptőke-felemelésének kapcsán enyhítse. Mondanom sem kell, hogy ez az aránylag kevés összeg megsokszorozódik, amikor az intézet által nyújtott kis kölcsönök formájában szétárad az iparos-társadalomban, hogy onnan visszakerülve újból kihelyezésre kerüljön. A polgármesteri előterjesztés ezt a négyszázezer pengőt is törli! De töröl számos más olyan tételt is, amelyek nélkül — hogy Petrovácz Gyula barátom kedvenc kifejezését használjam — tulajdonképen egy csontváz-költségvetéssel állunk szemben... ha a deficit eltüntetésére más mód, mint a kiadások lefaragása, nem mutatkozik. — Én a magam részéről már most felvetem azt a gondolatot, hogy az ipar és kereskedelem érdekében nem nélkülözhető beruházások fedezésére kölcsönt kell felvenni! Másképpen a folyó esztendei költségvetés nagy problémáját megoldani semmi körtB- mények között nem lehet. Szolgáljon ez a kölcsön természetesen beruházások alapjául: építő és termelő kölcsön legyen, mert arra a veszedelmes útra, hogy a folyó kiadásokat kölcsönpénzekből fedezzük, a törvényhatóság nem tévedhet. — Teljes mértékben revideálandó- nak tartom azt a miniszteriális összeállítást is, amely a főváros és a kormány egymásközötti adósságait illusztrálja. Ez az összeállítás a legnagyobb mértékben önkényes, a tényleges helyzetnek meg nem felelő hatalmi szóval készült, el nem fogadható. Revidiálandónak tartom az állam részéről követelt fővárosi térítések rendszerét is. Hogy e tekintetben csak a legsúlyosabb anomáliára mutassak rá: idejegyzem a sertés-értékesítési alapba befizetett százalékok rendszerét. Ebbe az alapba egynegyed-egynegyed százalékot fizet az eladó és vevő, félszázalékot a főváros. A sertés-értékesítési alap ilymódon mintegy másfél millió pengő bevételhez jut azon a címen, hogy a szalámi-gyárakat segélyezni kell, mert másképen a zsirex- port miatt nagy mennyiségben idehaza felgyülemlő sertéshús nem értékesíthető. Ez régen volt így, ma más a helyzet, azt sem tudom, kapnak-e még az alapból a gyárak, de tény as, hogy a főváros lakosságát és az önkormányzatot is erősen terheli ez az egy százalék. Annál is inkább, mert időközben a sertéshús ára is erősen felment és az efajta külön prémiumokra ma már sem erköcsi, sem gazdasági alap nincsen. — Revideálni kell — fejezte be nyilatkozatát Müller Antal — nemcsak a sertés-értékesítési alapot, de az égést tabella-rendszert, amely a főváros é« az állam tartozásainak tételeit szám- szerűségekkel foglalja magába. Budapest közönsége érdekében engedékeny magatartást kérünk ezekben a belügyminiszter úrtól! MI-UJSÁG-ATt&SXtOSWiZAtT —kedves dr. Városházy bizottsági tag úr? — A karácsonyi csöndes napok után a városháza minden frontján megindult az élet. A takarékossági bizottság szigorúan zárt ajtajai mögé tekint minden érdeklődő szem, azaz hogy tekintene, ha ezek az ajtók nem lennének hermetice elzárva. A városatyák attól félnek, hogy a nagy lefaragást művelet, amelyet a belügyminiszter parancsára kénytelen végrehajtani a polgármester, a beruházásokat fogja elsősorban érinteni, azt a nagyszabású városépítési programot, amelynek Szendy Károly annyira eklatáns képviselője. A tisztviselő-társadalom pedig attól retteg, hogy az ő száraz kenyeréből fog megint levágni egy darabot a belügyminiszter operáló keze. A helyzet végeredményben az, hogy bizonyos stagnáció mutatkozik a városházán, nagyobb elhatározások nem valósulhatnak meg mindaddig, amíg a takarékossági bizottság működése véget nem ér. Hogy ez a holtpont nem kisfokú kedvetlenséget is előidéz, azt ezek után nem kell bővebben senki számára magyarázni. — Miért nem Karafiáth elnökölt a közigazgatási bizottság hétfői ülésén? — A budapesti külügyminiszteri találkozó volt az oka anak, hogy sem Karafiáth, sem Szendy nem lehettek ott az ülés elején. Schuschnigg és Ciano az Ismeretlen Katona emlékművét koszorúzták meg a Mileneumi Emlékmű előtt; úgy a főpolgármesternek, mint a polgármesternek ott kellett reprezentálnia. Az ülés középé^ táján azonban már visszaérkeztek az új városházára és mindketten válaszolhattak a hozzájuk intézett kérdésekre. Főképen arra a kérdésre, amelyet Csilléry és Nagy László intézett a f őpolgármesterhez az orvosi kinevezések ügyében. ■— Mi volt ez a kérdés? — A vita a belügyminiszter egyik leirata körül forgott, amelyet a polgármester ismert, a főpolgármester nem. Még pedig azon egyszerű okból, hogy a belügyminiszteri leirat valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjének volt címezve, tehát Budapesten a polgármester, vidéken pedig az alispán vette kézhez. Nem a városházi adminisztráción, hanem a belügyminisztériumon múlt, hogy a valóban nagyfontosságú leirat a minisztériumból nem jutott el legalább másodpéldányban Karafiáth őnagymél- tóságához. Természetes tehát, hogy ezekután a városházi adminisztrációt ebben az ügyben semmiféle felelősség nem terheli. — Az előbb a külügyminiszteri találkozót említette bizottsági tag úr1 Ki kísérte a főváros részéről Cianot az olasz hősi halottak temetőjébe? — Természetesen Salamon tanácsnok, a közegészségügyi ügyosztály kiváló vezetője, úgy is mint az olasz koronarend parancsnoki keresztjének birtokosa. Az olasz külügyminiszter, Mussolini veje, különleges elismerését fejezte ki Salamon tanácsnok előtt, hogy mennyire rendben tartja a főváros az olasz hősi halottak budapesti sírjait. — És miért tartózkodott Salamon tanácsnok nemcsak hétfőn délelőtt, hanem kedden is a keresztúri temetőkben? — Azért, mert a nagy hideg következtében annyira megszaporodott a nyúlok száma a temetőkben, hogy a hajtóvadászatot kellett rájuk tartani. Természetesen nem a temetőkben, hanem azok környékén: a hajtők a nyulakat kiűzték a temetők körüli mezőségekre. A körvadászaton a főváros összes tanácsnokai: Salamon Géza, Szepesváry Pál és Kovácsházy Vilmos résztvettek, továbbá Wolff Károly, a kórházak központi igazgatója is. Harminc nyúl került terítékre, az elejtett vadakat a fővárosi népkonyhákba szállították. így esett, hogy csütörtökön nyulpörköltet kaptak általános meglepetésükre a fővárosi Ínségesek. — Kitüntetések? — Egész sereg külföldi kitüntetés viselésére adott engedélyt a hivatalos lap egyik legutóbbi számának közlése szerint Szendy Károly polgármester részére a kormányzó. Egyszerre jeleni meg Szendy három külföldi kitüntetésének viselési engedélye: az osztrák érdemrendnek közép keresztjéé * csillaggal, a Polonia Hestituta-rend középkeresztjéé szintén a csillaggal, továbbá az elsőosztályú olimpiai dis*- jelvényé. — Gratulálunk Öméltóságánakl Egyéb kitüntetés? — Méltóságos úr lett a Keresztény Községi Párt egyik legnépszerűbb bizottsági tagja, Aichner Albert dr. ferencvárosi békebeli ügyvéd. Kormányfőtanácsossá nevezték ki a keresztény politikának ezt a régi, kipróbált harcosát. Az uj méltóságos urnák a Wolff Károly Klub kedd esti vacsoráján meleg szeretettel grahdáltak barátai. — Jubileum? — Gyulai József segédhivatalt főigazgatót, a közoktatási ügyosztály segédhivatalának érdemes vezetőjét, ünnepelték kartársai és barátai abból az alkalomból, hogy negyven éve szolgálja a fővárost. Az ünnepi vacsorán Felkap tanácsnok köszöntötte meleg szavakkal a jubiláns Gyulait, aki egyike a városháza legnépszerűbb főtisztviselőinek. — Születés? — Az ön kitűnő kollégájának, S*f-
