Uj Budapest, 1938 (16. évfolyam, 1-48. szám)
1938-03-19 / 11-12. szám
ujMumpjEsr 1ŐS8. március 10. tfiir--- - iii»nn n—Mim—ni»n> Nemzeti szerencsétlenség lenne, ha március 15.-e az utókor szemében elvesztené hatóerejét! Szokolay Leó dr. árvaszéki elnökhelyettes ünnepi beszéde a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége márciusi ünnepségén 1848. március 15-e a magyar szabadság-vágynak olyan ösztönös és diadalmas fellángolása volt, hogy annak pírja az akkori esős tavaszi napnak az emlékét nemcsak a kortársak, hanem az utánuk sorjázó nemzedékek szivében is büszke és bizakodó nemzeti örömünneppé fényesítette. Amint a március 15-á lendületes mozgalom a nemzeti lélek mélyéről fakadt, Ugyanúgy a nemzeti közvélemény ünnepavató megnyüatkozása is elfojthatatlan, belső szükségből történt. De kétségtelen az is, hogy a nemzet ösztönös lelkesedését hajtotta még a magyar dacnak és ellenzékiségnek ősi motorja, melyet az ónodi országgyűléstől kezdve mindig bekapcsolt a magyarság, valahányszor Becsnek és a dinasztiának elnyomó és beolvasztó törekvéseivel szemben a nemzeti életenergiának fokozására volt szükség. De hol van már az átkos Bécs és a monarchikus beolvasztó tendencia? Tör. ténelmi erők förgetege elsöpörte mind a kettőt. Ezzel kialudt függetlenségért küzdő évszázados ellenzékiségünk lángja és leállt a magyar' dac motorja. íme, szabadok vagyunk, miért szavai juk hát anakronisztikus honfiúi felzúdulással: Rabok legyünk vagy szabadok! Elhalkult a márciusi szólamokat har- sonázó lelkesedés hangja s az immár hivatalosan elismert és kőtelező pirosbe. tüs nemzeti ünnep biborló fénye kissé olsßdntelenedett. * Mi, a trianoni magyarság sorsának és hangulatának közösségében élünk itten és a magyar szabadság tavaszi örömünnepét 90 esztendő történelmi fátyolán át szemléljük. Vannak sokan, akik úgy látják, hogy 1848. márcusa egyébként tiszteletreméltó történelmi emlékének ünneplését más égető problénáink leszorították az aktuálitás teréről. Én pedig bátor vagyok azt mondani, Osztálysorsjegyet TÖRÖKNÉL vasaronon Nyereményhuzás április 9-én és 12-én Egész 28 —P Fél 14'— P Negyed 7*— P TÖRÖK és TÁRSA BANKHÁZ R. T. Budapest, IV., Szervita-tér 3. hogy nemzeti szerencsétlenség lenne, ha március 15-e az utókor szemében elvesz, tené jelentőségét, hatóerejét. Fájdalmasan ismerem el, hogy százezrek nem látják a magyar szabadságeszme márciusi ragyogását. De ha nem látják, akkor sem az eszme, az ünnep értékének csökkenésében van a h ba, hanem a szemlélők látásában. Igazibb, tudatosabb látásra, a múlt véres és gyászos fátyolát, a jelen sivár, szürke ködét átfúró, magyarabb látásra van szükség. A spektroszkóp felbontja és elénk hinti a napsugárnak a színeit, az infra vöröstöl az ibolyáig-. De az emberi szem számára nem mutatja, meg az ibolyántúli sugarakat, a napfénynek azokat a sugarait, amelyek életünkre, egészségünkre a legértékesebbek, úgy nekünk is egy különleges nemzeti spektroszkópon át, egy tudatos magyar történelemszemlélet érzékeny lencséjén ke. resztül kell néznünk a magyar múltat és benne 1848. március 15-ét, hogy annak biztató szivárványában, 90 év függönye mögött is meglássák és megérez- zük azokat az ultraviola sugarakat, amelyek éltetői és fokozói sajátos nemzeti létünknek. A magyar szinképanalizis elénkveíiti a márciusi ifjak nagy szabadság eszméjét, melynek megvalósítását, mint a magyarság nemzeti életének kiteljese, dését követelték. Szabadságot követeltek minden magyar számára, a jobbágyok számára is és a magyar szellem, a magyar toll számára is. De ennek a kemény kívánságnak az egész nemzetet betakaró, kávarrt clfra. szürje alatt nem egyéni érdekek érvényesülése akart megbújni; nem a régi lengyel' nemesek féktelen, egyéni szabadságát kívánták az alkotmányba átültetni. A márciusi ifjak példaadó önzetlenséggel és politikai érettséggel az egyetemes nemzeti érdekek uralomra jutásáért küzdöttek; mai értelemben, olyan szabadságjogokért szálltak síkra, amelyeknek a nemzet kollektiv érdekei, a magyarság minél teljesebb érvényesülésének szempontjai szabnak át nem hágható korlátot. *■ Maurice Bar rés, a francia iro- dalom néhány éve elhúnyt nagy egyénisége, a hazafias franc'a ifjúság egyik szellemi vezére mondotta ,,A gyökérte. lenek“ című regényében ,,. . . ismerjük meg azt a kötelességet, amelyet a föld és a halottak határoznak meg számunkra .. . igy nem leszünk gyökértelenek..." Barrés.nak igaza van. A haza földje és a halottak jelentik a nemzet tradícióit. Jaj annak a nemzedéknek, amely lelki gyökereivel nem kapcsolódik a haza földjéhez s amely elfelejti a nemzet halottainak hőseit. * A fiatalság, természeténél fcgva, inkább előre szeret nézni. De az a fiatalság, amely csak előre akar nézni, amely nem érti meg és nem szereti hazája tradícióit, amely nem éli át remegő szívvel a nemzeti csapások történetét, amely nem ujjong föl bizakodó örömmel a nemzeti éle’t fellendülésén, — az a fiatalság nem érti a hit és áldozat vallásos és erkölcsi erejét, az — a nemzeti és ; egyéni megpróbáltatások idején — kis. hitüen megtorpan az életküzdelem előtt. Az idősebb nemzedék, a korral járó hajlamánál fogam, szívesebben néz hátrafelé és ifjúkorának boldog emlékein át, túlszinezi a múlt eseményeit. Eleink, akik az akkori hétköznapi élet sodrában küzdöttek a magyarság jobb sorsáért, idealizálva, sujtásosan, ünnepi es pózban állanak az öregek históriai rajongásának színpadán. De az az idősebb generáció, amelynek szemléletében a múltúnk nagy mozzanatai, mint pasztellszínű olajnyomatok, mint tiszteletreméltó muzeális relikvák szerepelnek, az az idősebb nemzedék, amely fásult reménytelenséggel a múlt fényes emlékeihez menekül, amely nem óhajt előre nézni a b'zonytalán és küzdelmes holnap ködébe, annak a hazafias történelem szemlélete szép, de terméketlen ismeretanyag a magyar jövő számára. Nekünk mindnyájunknak, öregebbeknek, fiatalabbaknak egyaránt Janus, arccal kell tekinteni a magyar múltba és a magyar jövő felé. Ki kell munkálni a magunk számára egy közös és tudatos magyar világszemléletet. Ezen keresztül reáisan, de megértő szeretettel tanuljunk szüntelenül történelmünk fényes és gyászos lapjain és a tanulságokat értékesítsük szomorú jelenünk és hittel munkált jobb jövőnk számára. Ez a tisztult histórianézés megmutatja nekünk március 15-ének ma is élő, példaadó jelentőségét: a 90 év előtti if- júság lelkében a nemzeti célok b'ztos tudatát, a cselekvő hazafiasság történe- iemformáló erejét. * Széchenyi István a „Kelet Népe“ elé tűzte intő jelmondatként Virág Benedek nagyszerű mondását: „Jó hazafinak lenni nehéz, de nem lehetetten.“ És mi, a háborús és trianoni korszak magyarjai ezt a nehéz, de nem lehetetlen kötelességet nem tudtuk teljesíteni. Nem tudtunk elég jó hazafiak lenni, mert nem tanultunk történelmünk kemény és bátorító leckéiből. Volt ünneplő és gyászoló hazafiságunk, naivan büszkélkedő és kétségbeesetten búson. gó, harsányan szavaló és túlóvatosan alkalmazkodó bazafiságunk, de a magyar sorsközösséget érző, a magyar testvért erkölcsileg, anyagilag segítő, hétköznapokon gyakorolt, csendben cselekvő hazafiaságunk alig volt. Korunk egyik Istenáldott költő-zsenije, az elszakított területen élő Mécs László döbbenetes és nyers egyszerűséggel formálta szavakba az igazi, élő hazaiiság lényegét: ,,Én magyarságom soha nem tagadtam, de soha nem is kérkedtem vele, nem pávatoll: egy rnártir-plilanatban csak a bőrömmel együtt jönne le.“ Ez a csontig, vérig ható, ösztönös és tudatos, nem diszül öltött, hanem termé. szetes és lényüktől elválaszthatatlan magyarság, amelyet magunkévá keli tennünk és amelyet gyermekeink leikébe, feszülő izom- és idegrendszerébe be le kell edzenünk. A nemzeti létnek ezen a magaslatán nem ismétlődhetik meg a gyáva ország, vesztésnek az a tragédiája, amit szégyenkezésünkben magunk is szívesen takargatunk be egy idegen szónak: Tf'anon.nak a gyászos leplébe. Igazabb és élőbb magyarság szintjére lendülve, a nemzet sorsdöntő pillanataiban nem lesz tétova töprengés, gyöngítő széthúzás, mert a nemzet széles rétegei ösztönös és csalhatatlan biztonsággal, a világos nemzeti célok ismeretében, tudatos, egységes erővel lépnek a nemzeti becsület útjára. * Ha igy, elmélyültebb és aktívabb ha. zafiságunk sipektroszkópján és a szent- istváni országépítö gondolatnak az ezeréves muitból a jövendőbe átíénylő fáklyája mellett szemléljük a márciusi ifjak nagyszerű megmozdulását, akkor tudatára ébredünk a sáppadó történelmi emlék örök aktualitásának. Akkor március 15-e minden idők magyarja számára nem önképzőköri lelkes hangulatot ébreszt, nem hazafias egyesületek szokásból és illendőségből rendezett szükkörü ünnepélyeit jelenti, nem régi vezércikkek fényevesztett frázisait szólaltatja meg. Akkor március 15.e, széles e hazában, a nemzeti élet vitaminjait fokozó láthatatlan ultra viola sugarak pazar szórólencséje és hívő, magabízó magyarságunknak összetartó, erőt mutató magyarságunknak tüneményes energiaforrása lesz. Köss énbánya 's Téglagyár Társulat Pesten (HRASCHE) ttudapest, V., K.lotlld-uíca 3. Telefon: 114-644 A régi tipusu pianino elfedte a zongorázót! MUSICA zongoragyár szenzációs uj tipusu KIS PIANINOJA ■iidissze 96 m. masai! A modern lakás hangszere! 7 oktáv, teljes hangerösség. Gyári uj hangszer ára P 875.ab Budapest Rendkívüli fizetési könnyítések 1 Tekintse meg kirakatunkat! Eladási termek: Budapest VII, Erzsébet körnt 43. (Royal Apollónál) Telefon : 14 50-63. Biehn János R. t. Budapest, V., Alkotmány-u. 21 Telefon: 1—153—50. 4azfallozós, szigetelés, fedéllemez - tetőfedés, motorbenzol, parafln.
