Uj Budapest, 1938 (16. évfolyam, 1-48. szám)

1938-03-12 / 10. szám

.FSvárosi Nyilvános iura»

st,VXXI.Revltzlcy-u.i.

XV

I. évfolyam 10. szám

Budapest, 1938. március 12

it

a

>

i-«

UJ .BUDAPEST

Elúltxelésl Arak:

£gész évre.................................. 30 pengő

?’él évre....................................... 13 pengő

Eg

ye* »zAin Ara AO fillér

FELELŐS SZERKESZTŐ:

DOBV ANDOR DRSzerKeszítísée és litedóhlv&tal: Butlopchi, *V., Kaes Ivor-ulce tí. Telefon: VS2S^23.

PotlalekarAkp. csekkszámla 30.013. ,

mtmm

HC’ífi&í'tty'i’—Scfafá&Cí'C'C

Az egymilliárdos győri program és «2 ezután bekövetkezett kormány- rekonstrukció két szempontból érdekli s fővárost. A győri beszédben lefektetett beruházási terv nem nyilatkozik úrról, hogy ezekből a beruházásokból mennyi illeti a fővárost. Mennyit kap Budapest székesfőváros ezekből a beruházásokból, tekintettel arra, hogy a hat száz milliós vagyonadónak legjelentékenyebb része csakúgy a főváros lakosságától fog kikerülni, aminthogy a négyszázmilliós belföldi kölcsön jegyzése során is minden valószínűség szerint elsősorban a főváros lakosságára helyezi a súlyt a mindenható fis- kas. Az önkormányzatnak éberen kell vigyáznia arra, hogy az az áldozat- készség, amely az egymilliárd össze- hozatalánál a főváros lakossága részéről meg fog nyilvánulni, legalább részben közmunka és beruházás formájában a fővárosra szálljon vissza!

*

A kormány-rekonstrukciót illetően | us új pénzügyminiszter: Reményi- Schneller Lajos dr. személye fordul osztatlan érdeklődéssel a városháza és a várospolitikai közvélemény. Az ú j pénzügyminiszter munkásságának igen jelentékeny részét: nyolc esztendőt töltött el a főváros kötelékében, mint 0 Községi Takar ékpénztár vezérigazgatója. A teremtő munkának ezalatt a nyolc esztendeje alatt, mert hiszen Re- ményi-Schnellernek nem is a semmiből, hanem ami ennél sokkal nehezebb: ez Egyesült Fővárosi romjaiból kellett megteremtenie utánozható példa nélkül a főváros pénzintézetét: az új pénzügyminiszter számos barátot szerzett magának a kommunális politikában. De ez személyi momentum, egyik indoka csupán annak az örömnek, hogy épen ő lett a pénzügyminiszter.

A nyolc esztendő alatt azonban nemcsak barátokat, hanem ismereteket és tapasztalatokat is szerzett Reményi- Schneller. A Községi Takarék és a főváros pénzügyi ügyoszálya közötti kapcsolatok révén megismerte a főváros egész pénzügyi szerkezetét, lehetőségeit és teherbírását, célkitűzéseit és elkedvetlenedésének okait. Remény i-Schnellerben azt a pénzügyminisztert üdvözli a fővárosi önkormányzat, aki elődjei erre vonatkozó hiányos ismereteivel ellentétesen szakember Budapest pénzügyeiben is! Hogy ennek a körülménynek mekkora a jelentősége, azt felesleges részletezni, örvendő izgalom, várakozásteljes figyelem és nagyfokú bizalom üdvözli uz autonómia részéről Reményi-Schnel- ler Lajost díszes pozíciójában, akitől u. kormány pénzügyi politikájának érvényesülésében és a győri program végrehajtásában Budapest érdekeinek hathatós képviseletét várjuk!

•&

Iría : Szőke Gyula

A miniszterelnök győri nagy helyzet- jelentésével kapcsolatban tudtunkra adta, hogy 400 millió pengő belsőköl- csönre és 600 millió pengő egyszeri vagyonadóra van szüksége az országnak az évenként a fennálló törvények szerint fizetendő adókon kívül, hogy a mai gazdasági viszonyok kívánta beruházásoknak és az ország védelmére szükséges ténykedéseknek eleget lehessen tenni. A pénzügyminiszter előbb hozta nyilvánosságra már a genfi határozatot, hogy Magyarország nemzetközi pénzügyi ellenőrzése meg- zűnt, állami költségvetésünk egyensúlyba került és az ország gazdasági helyzete annyira megjavult, hogy fizetési kötelezettségeinknek eleget tudunk tenni.

Ne vitassuk, hogy igaza van-e és mennyiben a pénzügyminiszteri jelentésnek. A mezőgazdasági termények árai emelkedtek, a nép lehető pontosan eleget tesz adófizetési kötelezettségének, sokan törlesztik a tartozásaikat, a kivitelünk a közzétett kimutatások szerint emelkedett, az ipari munkanélküliség csökkent és így a helyzet tényleg javulónak látszik.

Ha azonban a fogyasztók szempontjából nézzük az árak alakulását és látjuk úgy az ipari cikkek árának, mint az élelmiszereknek az értékemelkedését, ha látjuk a drágaság növekedését és úgy a falusi, mint a városi lakosságnak az élettel folyó nehéz és épen nem könnyebbedett küzdelmét, ha tekintetbe vesszük a közalkalmazottak járandóságának a felemelését, amely még mindig nincs arányban a drágaság emelkedésével, bizony a pénzügyminiszteri bejelentést nem tudjuk olyan örömmel üdvözölni, mint amilyennel a pénzügyi körök és a tőke képviselői azt fogadták.

Nem bocsátkozunk részletekbe! Az országgyűlés képviselőházában elhangzott interpellációk a szegényemberek lakására, a szőlősgazdák bajaira, a munkanélküli emberek ezreire vonatkozólag, valamint a kormánynak az ingyen cukor és ingyen gyógyszer kiosztása tekintetében tett nyilatkozatai és rendelkezései nem a jólét fokmérői és a költségvetési egyensúly dacára kell, hogy aggodalommal töltsenek el bennünket az általános gazdasági helyzettel szemben. A főváros is egyensúlyba hozta az idei költségvetését, de csakis a szociális segítés és beruházások árán és újabb kölcsön felvételével. A törvényhatóvényhozás. nyomatékosan leszögezte azt, hogy a költségvetések rendezése újabb adók kivetésével lehetetlen, mert újabb adókat a polgárság már sem itt Budapesten, sem a vidéken el nem bír. És ha vannak is vagyoni és jövedelmi kategóriák, amelyek még nincsenek arányosan terhelve úgy adókkal, mint az általános adóztatás terve előírja, lehet ezeket még igénybe venni, de általános adóemelésről beszélni nem szabad.

Sorban jelennek meg a. nagybankok és vállalatok mérlegei. Ezek mind kitűnő eredményről tesznek tanúságot és nemcsak megfelelő jövedelmet mutatnak ki, de az összes budapesti és vidéki pénzintézetek a betétek emelt-dósét, tehát a tőke gyarapodását jelentik.

Ha ezeket az ellentéteket látjuk, igaznak kell elfogadnunk azt az ismételten hangoztatott megállapítást, hogy lehet részleges javulásról beszélni, egyes körök jövedelme és tőkegyűjtése sikerrel jár, de a nemzet multévi jövedelme nem osztódott fel arányosan a nemzetgazdaság szervei között, ami pedig az általános jólét szempontjából okvetlenül és minél előbb megoldandó kérdés.

Ebben a helyzetben különös jelentőséggel bír a kormány új akciója. A helyzet javításának az eszközei elől elzárkózni nem lehet, ügy az országvédelmi, mint a nemzetgazdasági kérdések tényleg megoldandók és ezért áldozatot hozni mindenkinek kell, nemcsak jövedelme arányában, de vagyoni tehetsége szerint is. Nemcsak elvi álláspontunk ez, hanem olyan gyakorlati vélemény, amelynek a keresztülvitele elől elzárkózni nem szabad. Ellenkezőleg a helyesen felfogott köz- és magánérdekből annak megoldásában mindnyájunknak egyformán segítségére kell lennünk. A miniszter- elnök csak nagy általánosságban nyilatkozott, a részleteket kifejezetten ez után megoldandó kérdésként nyitva hagyta. A kormány is érzi, hogy ennek a nagy kérdésnek az elintézését nem lehet uniformizálni és nem lehet csak a progresszivitás alkalmazásával keresztülvinni, hanem a vagyoni és jövedelmi erők szorgos számbavétele mellett kell megállapítani azt, hogy mely kategóriák minő mértékben kötelesek az áldzat hozatalában részt- venni. Egy kijelentés már történt. Az

50.000 pengőn aluli vagyonok nem

megterhelve. Számítás dolga, hogy nz mennyiben méltányos. De feltétlenül áll az, hogy a kisebb vagyonok szabadon hagyandók, még ha azok nem in gatlan és nem kötött ingók, hanem készpénzvagyonok is egyrészt a tőkegyűjtés előmozdítása érdekében, másrészt attól a megfontolástól vezettetve, hogy a kis vagyonoknak malmai megterhelése is nagy kötelezettséget jelent azok tulajdonosainak, feltéve, hogy ezek a kis vagyonok nem a nagy vagyonok szétosztása f o 1 y tán kel e tk ez te k.

A másik nagy kérdés a terhelés mértéke, a. progresszió mellett. A kormány helyesen látja, hogy nem lehet ugyanolyan arányban sújtani az ingatlan vagyont, amely mindig megfogható és amely a rendes évi vagyonadót is már évek hosszú sora óta nem a jövedelemből, hanem a tőkéből fizeti, mint a nagy tőkevagyont, amely a vállalkozások és közszállítások révén állandóan aránytalanul nagyobb jövedelemmel rendelkezik, mint az ingatlanban fekvő vagyon és amely természetszerűen a konjunktúrát köny- nyebben kihasználja. Egy pillantás a. társulati adók alapjául szolgáló mérlegekre, — akár részvénytársasági, akár korlátolt felelősségű társasági érdekcsoportosulásról legyen szó, — mutatja azt, hogy az ezekben fekvő tartalékolások kevésbé érzik ma is az adóterheket és kevésbé viselik azokat. így helyes az a kormányelgondolás, amely nem az egyenlő elbánás elvét állítja oda a különböző vagyon kategóriák elé, hanem a vagyonok keletkezésének és gyarapodásának a minőségét is figyelembe venni kívánja.

Épen ilyen fontos kérdés ezeknek a tőkéknek a felhasználása. Nem közömbös a nemzetgazdasági életre, hogy minő beruházásokra fogják az fordítani és tehát, hogy a nemzet gazdasági tényezőinek széles rétegei fognak-e annak hasznában részesedni, vagy pedig csak egyes kiváltságosak jutnak szerencsés helyzetbe. Mert hangsúlyozzuk, hogy minden vállalkozás és beruházás lehet az általános’ nemzetgazdaság érdekében álló és’ gyarapíthatja vagyonát és jövedelmét, de mégsem szolgál az általános boldogulás javára, mert nincs meg az a megosztódása a jövedelemnek, amely a nemzetgazdaság tényleg működő tagjait tényleg munkához és jövedelemhez juttatná. Már pedig különösen a mai nehéz gazdasági helyzetben el-■

o-i bizottság épen úgy, mint a tör-lesznek az egyszeri vagyonadóval