Uj Budapest, 1938 (16. évfolyam, 1-48. szám)
1938-03-05 / 9. szám
1938. március 5. mnniMBm UJ BUDAPE Mi a baj a kerületi elöljáróságokon P A harmadik alpolgármesteri állást elsősorban a kerületi elöljáróságok fokozott ellenőrzésére kell felállítani és meg kell hogy kezdjék működésüket a kerületi választmányok af(jDfín Lm KÉPEK KÉPKERETEK «LKÁROlY KSIÍ&. — Az Uj Budapest tudósítójától. — A vízivárosi és józsefvárosi elöljáróságokon előfordult anomáliák az elöljáróságok ügyvitelére és a kerületi elöljárók működésére terelik a figyelmet. A polgármesteri határozathoz nincsen hozzátenni valónk: annál ke- vésbbé, mert túlszigorúnak tartjuk a polgármester állásfoglalását. Bár abból a szempontból, hogy példát kell statuálni, helyes volt a polgármester intézkedése, mégis az a helyzet, hogy nem a szóbanforgó elöljárósági vezető- tisztviselők a bűnösök, hanem a fővárosi törvény. Az új és a legújabb fővárosi törvény, sőt, a nemrégiben módosított elöljárói törvény is egy folyton nö vek vő hatalmat, de az ellenőrzés és a felülvizsgálat egyre tátongóbb hézagú hiányát biztosította az elöljárók részére. Szinte azt mondhatni, hogy az elöljáróságok és a központi városháza között jóformán minden kapcsolat megszűnt, leszámítva azt a tagadhatatlan tényt, hogy az elöljárósági tisztviselők fővárosi alkalmazottak, akik fizetésüket a központtól kapják. A városházán az új fővárosi törvény szinte korlátlan hatalmat adott a polgármester kezébe, emellett a tanácsnokok egyszerű referensek, jelentékenyen megnyirbálódott az alpolgár mesterek hatásköre is. Mi a helyzet az elöljáróságokon? Az elöljáró, aki sok esetben nem is tanácsnok, hanem főjegyző, a központi hatalomtól teljesen függetlenül korlátlan úr a maga kis körében, felelősségre szinte csak fegyelmi úton vonható, ami viszont köz- tudomás szerint a legritkább esetben következik be, — önálló hatóság, melynek hatáskörét egyre szélesebbre terjesztik az új és legújabb törvények és rendeletek. De nemcsak a városházi adminisztrációtól független a kerületi elöljáró, hanem az önkormányzattól is. A kerületi választmányok működése 1930. óta teljesen megszűnt Az 1930-ban megválasztott kerületi választmányi tagok működésüket soha meg nem kezdhették, ugyanez a helyzet a legutóbbi törvényhatósági választások alkalmával megválasztott kerületi választmányi tagokat illetően is. Mi ennek az oka? Hivatalosan az, hogy amíg mind a tizennégy közigazgatási kerület nem működik, nem alakulhatnak meg a kerületi választmányok, mert még részben a régi közigazgatási kerületi határok vannak érvényben, holott a választmányi tagokat az új közigazgatási kerületek szerint választották. Ez a hivatalos magyarázat egyáltalában nem indokolja azonban, hogy legalább azokban a kerületekben, amelyeket az új közigazgatási kerületi beosztás nem érint, miért — Ünneplések? — Felkay Öméltóságát ünnepelte vacsorán az elmúlt napokban a közoktatási ügyosztály. Az ünnepi beszédet Boros Pál dr. főjegyző tartotta. Csütörtökön este pedig a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetségében volt vacsora a nyugdíjas sorban levő tiszteletbeli tagok: Végh János tiszti förvös, Szenté Miklós tanácsnok és Gárdonyi Albert főlevéltárnok tiszteletére. — Halálozás? — Csütörtökön hosszas szenvedés után élhunyt Schmaderer Oszkár éz: tanácsnok, Rákos város érdemes elöljárója. Általános megdöbbenést keltett a városházán Pályi Gyula dr. egységespárti bizottsági tag váratlan el- húnyta. A fiatal, rokonszenves frontharcos-városatya általános tiszteletnek és szeretetnek örvendett. Általános részvét mellett temették el Dingha Árpád pénztárigazgatót, akiről kevesen tudták — közismert szerénysége miatt — hogy ősrégi nemesi családból szár mazik, akinek két prédikátuma is van: kosztolnai és nagymegyeri. Sírjánál hivatali utóda: Kosztolányi Sándor pénztárigazgató mondott búcsúztató beszédet. A kedves, mindig jókedvű, udvarias Dingha Árpádról hadd mondjak el egy kis történetet... — Halljuk, halljuk! — Szokás a városházi tisztviselők között, hogy ha egy-egy új kollégájuk hivatalba lép, megtréfáljók. A lehetőség szerint: igen alaposan! Egy ifjú gyakornokot, aki különben azóta már öreg fogalmazó, azzal ugrattak pályatársai, hogy a polgármester nyaralási dugsegélyt ad minden jogvégzett gyakornoknak: nem is kis összeget: háromszáz pengőt! Ifjú gyakornokunk arca felderült, különösen, amikor közölték vele, hogy rögvest lehet menni a kasszához, ahol Dingha pénztár- igazgató a bemutatkozás után sajátkezűig nyújtja át a nyaralási segélyt tartalmazó borítékot. Hősünk barátai kíséretében fel is kereste az igazgató urat, aki a leg szeretetreméltóbb mosoly kíséretében kínálta hellyel és cigarettával és megkérdezte, mi járatban van. — A nyaralási segély ügyében jöttem, igazgató úr! — dadogta a kérdezett. Dingha elértette a tréfát és finoman válaszolt: Mennyire volna szüksége, fiatal barátom? — Hát alkudni is lehet? —ötlött az ifjú gyakornok fejébe és merészen kivágta az összeget: ötszáz pengőt. Dingha szerény mosollyal válaszolt: Rendben van, fiam! A gyakornok már zsebében érezte a pénzt és várakozóan tekinteti Dinghára, aki csendesen folytatta: Hol az utalvány? — Miféle utalvány? — riadt fel az ifjú. — A polgármester úr utalványa — mondta Dingha. — Hát bizony utalványom nincsen — válaszolt búsan a gyakornok. — Dingha megsímította mindig kopaszra nyírt fejét és így végezte be a beszélgetést: Baj, nagy baj, ifjú barátom! A polgármester úr utalványára az egész pénztárt úgy ahogy van, átadom Önnek, de az ő aláírása nélkül egyetlen fülért sem fizethetek! — Remek történet! Isten Önnel, kedves, dr. Városházy. — A viszontlátásra, kedves Szerkesztő úr! nem alakultak meg a kerületi választmányok. Egyetlen mondatban meg kell itt emlékeznünk Wolff Károly azon elgondolásáról, hogy a kerületi választmányok a politikai előkészítő iskola szerepét töltsék be az ifjabb nemzedék számára, amely később az öregek nyomába lép a törvényhatósági bizottságokban. Hát kerületi választmány hiányában erről a politikai elemi iskoláról egyáltalában nem lehet szó! Fontosabb ennél, hogy nem lévén választmány, a kerületi elöljáró nem találja meg a megfelelő kontaktust a kerületével, amellyel csak a hivatali íróasztal mellől, vagy a kerületi klubok és egyesületek vacsorázó asztalai mellett érintkezhet. A kerületet érintő legfontosabb kérdésekben az elöljáró teljesen tájékozatlan, vagy csupán a bizottsági tagok magánvéleményeire van utalva. Kerületi választmány, amelynek működése főleg a szegény- gondozási kérdésekben annyira fontos lenne, nincs, de nem is lehet: nemcsak azért, mert hatásköri összeütközések lennének a közigazgatási kerületek szerint működni kényszerülő, de az új kerületek szerint megválasztott kerületi választmányok között, de azéíjt sem, mert az 1930-as törvénynek az az intézkedése, hogy a kerületi választmány szervezetét, feladatkörét és részletes szabályait a törvény élet- beléptetésétől számított egy éven belül szabályrendelettel kell megállapítani, — • végrehajtva még ma sincsen! A központi adminisztrációtól egyre függetlenebből, kerületi választmány nemlétében, a kerületek polgárságától meg nem értetten és nem méltányoltál!, de egyre növekvő személyes hatalommal és tekintéllyel éképen működnek a kerületi elöljárók. Sokszor hatáskörüket túllépve — amint azt a sajnálatos események a Vízivárosban és i Józsefvárosban igazolják. Mi a teendő? A legfontosabb a kerületi választmányok működésének mennél előbb való megkezdése, de nem keUdVÉSZI KÍP f* horm&m KiPKznn m mos m$ssx& vésbbé fontos a kerületi elöljáróságok működését illetően megfelelő ellenőrző és állandó felülvizsgáló szerv beiktatása. A főváros közigazgatása történetében nem új probléma a kerületi elöljáróságok működésének fokozott ellenőrzésének terve. Többízben felme-. rült a gondolat, hogy külön alpolgármesteri állást kell szervezni a. kerületi elöljáróságok felügyeletére, illetőleg az egyik alpolgármestert mentesíteni kell minden egyéb teendő alól, hogy működése a kerületi elöljáróságok felügyeletére és ellenőrzésére összpontosuljon. Újra felvetjük a régi gondolatot, annál is inkább, mert a belügyminisztériumban még mindig elintézetlenül porosodik a harmadik alpolgármesteri állás betöltésére vonatkozó közgyűlési határozat. Azt a problémát, hogy műszaki vagy jogi képesítéssel rendelkezzen-e a harmadik alpolgármester, jelen alkalommal nem kívánjuk érinteni, annál kevésbé, mert ez a kérdés az elöljáróságok ellenőrzése szempontjából közömbös. Ha műszaki képesítésű alpolgármestert választ a törvényhatósági bizottság, a műszaki ügyosztályok ellenőrzése alól felszabaduló alpolgármester kizárólagos tevékenységét az elöljáróságok ellenőrzésének és felülvizsgálatának szentelheti. Ha meg jogi minősítésű alpolgármestert választ a közgyűlés, az új jogász-alpolgármester töltheti be ezt a nagy körültekintést, sok közigazgatási tudást és tapasztalatot igénylő feladatot! Nem kétséges, hogy ehez a problé- ■ mához addig kell hozzányúlni és azt megoldani, amíg szembeötlőbb események esetleg a kormányhatóság részéről súlyosabb intézkedéseket nem involválnak!
