Uj Budapest, 1938 (16. évfolyam, 1-48. szám)

1938-02-26 / 8. szám

1938. február 26. UJ BUDAPEST 5 A főváros és a sajtó Várospolitikai és &irlapiró körökben élénk visxOangot kelteit a* Vj Budapest cikke a főváros saftó-kiaáásairól HÍREK fogászok és mérnökök A FANSz égisze alatt nem tartható olyan előadás, amely alkalmas a karok közötti jóviszony megzavarására — Az Uj Budapest tudósítójától — A Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége legutóbbi választmányi ülése a mérnöki kar előterjesztésére foglalko­zott Nyékhegyi István dr.-nak „A »korszerű megelőző közigazgatás“ címen az Országos Kaszinóban tartott előadásá­val, amelyben az előadó a közigazgatás­ban ma is fennálló jogászi veze­tés mellett foglalt állást. A mérnöki kai* sérelmezte, hogy a FANSz rendezé­sében tartott előadás a mérnöki követe­léseket tette bírálat tárgyává, nevezete­sen azt, hogy a jövőben a közigazgatás vezető áüásai mérnökökkel is betölthe- tök legyenek. A FANSz választmánya ügy döntött, hogy az egyes karok kö­zötti harmónia biztosítása érdekében a jövőben nem tartható oly előadás a FANSz- égisze alatt, amely alkalmas a karok közti jóviszony megzavarására. Ezenkívül foglalkozott a kérdéssel a mérnökök érdekképviseleti lapja is és állást foglalt Nyékhegyi előadásá­nak ama részével szemben, amelyben a jogásevetzetés fenntartását hangsúlyozta. A szóbanforgó probléma kapcsán Nyékhegyi István dr. a következő nyilatkozat közlésére kérte fel az U j Budapestet: —• A mérnöki karnak állásfoglalása kötelességemmé teszi, hogy rámutassak arra, miszerint a közigazgatási eljárá- soltnál legtöbb esetben dönteni kell az orvosi és mérnöki szakvélemények meg­hallgatása után, amelyek lehetnek ellen­tétesek is. Amennyiben a döntés jogát mérnök kezébe tennék le, meg­nyugtató, a közérdeket egyedül figye­lembe vevő elhatározást nem várhat­nánk, mert a mérnök, — ha jó mérnök — természetszerűleg a mérnöki állás­pontot tenné magáévá, amely esetleg az egészségügyi szempontokat figyelembe­vevő orvosi szakvéleményt akkor is háttérbe szorítaná, ha a közérdek .szem­pontjából annak megvalósítása lenne in­dokolt. ' — - De még a mérnökök szempontjából is helyesebb, ha az univerzális érdekeket figyelembevevő objekii- vebb jogásSzi döntéstől teszik továbbra is függővé a közigazgatási ténykedéseket, mert ha a mérnök-vezető történetesen okkor döntene a mérnök* szakvélemény mellett, amikor a közérdek is emellett szól, megvádolnák, hogy a kollégája ál­láspontját tette magáévá és nem az or­vosnak az álláspontját. A mai jogász­vezetés fenntartása tehát egyedüli biz­tosítéka annak, hogy közmegnyugvásra objektív szempontok figyelembevételével hozzák meg a köz gazgatási határozato­kat, mert ennek a mai helyes állapotnak felborítása veszélyeztetné az abszolút igazságot a közigaz­gatási ténykedésekben és mérhetetlen sok ódiumot szórna sokszor igazságtala­nul is a mérnöki karra. Zománctáblákat csak Beér Sándornál rendeljen. Budapest. V.. Gróf Tisza István *. 8. Telefon: 18-34-29. — Az Uj Budapest tudósítójától — Egyik legutóbbi számában az 'Uj Budapest a takarékossági bizottság­ban elhangzott felszólalások kapcsán arra az álláspontra helyezkedett, hogy új alapokra kell fektetni a főváros és a sajtó anyagi kapcsolatait. Azon az alapon, hogy szigorúan és pontosan meg kell határozni, melyik sajtóorgá­numra mekkora mértékben van a fő­városnak szüksége, az önkormányzat feladatául jelöltük meg, hogy pártkö­zi bizottságnak kell elhatároznia, min­den politikai elfogutságtól és protek­ciótól mentesen, kizárólag a közérde­ket tartva szem előtt: melyek legye­nek azok a sajtóorgánumok, amelyek­kel a főváros üzleti összeköttetésben kíván maradni. Az Uj Budapest cikke úgy város- politikai, mint sajtókörökben élénk érdeklődést váltott ki. A keresztény újságírás egyik régi oszlopa, az Uj Gazdaság igen komoly és tárgyilagos cikkben foglalkozik az Uj Budapest által fölvetett esezmékkel. Az Uj Gazdaság cikkét, amely józanságával és komolyságával még sok visszhan­got fog érdekes és értékes okfejtései­vel kelteni a politikai életben és az újságíró társadalomban, az alábbiak­ban teljes terjedelmében közöljük: — A főváros sajtőldadásairól az utób­bi időben egyre több szó esik. Nemré­gen a többségi községi pártok vezetői tették kritika tárgyává a székesfőváros sajtóköltségeit és azt kívánták, hogy ezeket a. kiadásokat vegyék gondosabb rev'zió alá. A községi pártok vezetői nyíltan hangoztatták, hogy a főváros sajtópolitikája terén alapos reformra van szükség és e cél érdekében a párt­vezérek személyes közreműködést és felelősséget is vállaltak. Nem tudjuk, hogy milyen eredménnyel jártak ezek a sajtópolitikai törekvések, de bizonyára nem tévedünk, ha azt hisszük, hogy, ha eredményekről eddig nincs is szó, a fő­város és a sajtó viszonyának rendezése komoly és megoldásra váró probléma lett. Ezt igazolja az az érdekes cikk is, amelyben a főváros ügyeivel mindig ko­molyan és felelősségteljesen foglalkozó laptársunk: az Uj Budapest számolt be a takarékossági bizottság- legutóbbi ülésén e tárgyban elhangzott krit'kákról. Kitűnő laptársunk ezzel kapcsolatban behatóan ismerteti a fő­város sajtókiadásainak szerepét, mikénti alakulását és tárgy'lagos érvekkel sür­geti a főváros és a sajtó anyagi kap­csolatainak új alapokra való fektetését. — Ezt a kívánságot természetesen mi is csak helyeseljük. Régi és komoly tapasztalatok alapján szerzett meg­győződésünk, hogy a főváros viszonyát a sajtóhoz csakugyan rendezni kell. Nem is annyira a sajtó, mint inkább a főváros jól felfogott érdekében. Ezért mindenekelőtt tisztázni kell a kérdést, vájjon csakugyan túlsókat költ-e a de- f'cittel küzködö főváros a sajtóra és van-e szüksége olyan sajtóköltségre, mint a minőről ma csak a — fáma sut­tog? Mert milliós sajtókiadásokról be­szélnek, de ezek valóságáról a főváros költségvetésében nem lehet meggyőző­dést szerezni. Mondják, hogy a m'lliós kiadás több forrásból tevődik össze és csak a legbenfentesebb fővárost vezetők tudnak maguknak alkotni. — Ha ez csakugyan így van, akkor bizony hibásak az ^alapok“, amelyekre a főváros sajtópolitikáját felépítették. A fővárosnak semmi szüksége sincs arra, hogy ttkolja .sajtókiadásait és ezeknek tényleges keretét. A fővárosnak,, mint az ország egyik legnagyobb munkaadó­jának, a legkülönbözőbb üzemei, vállal, kozásai és üzleti érdekeltségei vannak, amelyeknek érdekében éppúgy szüksége van sajtópropagandára, reklámra és üz­leti közleményekre mint bármely más magánvállalkozásnak. Ez a propaganda, amely tájékoztató cikkek, hirdetések, közérdekű közlemények formájában a sajtó hasábjain folyik, természetesen pénzbe kerül és ha nincs csodálkozni való azon, hogy a bank, vagy az áruház a lapok tarifái szerint rendszeresen meg­fizeti az ilyen propagandát, miért vol­na meglepő, hogy a főváros is csak el­lenszolgáltatás fejében veheti igénybe a lapok nyilvánosságát ? Ez a kereskedel. mi szellemű kapcsolat a főváros szem­pontjából teljesen indokolt és nélkü­lözhetetlen, az ekként kötött kétoldalú megállapodások legitim és kornmerc'á- lis jellegű juttatásokat jelentenek, ame­lyeket egyik félnek sem kell lepleznie, titkoln:a, vagy pláne röstelinie. Ilyen értelemben senki sem kifogásolhatja azt sem, ha a főváros sajtó költségei a pénzügyi és gazdasági érdekek fejlődé­sének arányában megnövekednek és az év végén esetleg túllép'k az előirány­zatot is. Ilyen értelemben lehet akár többmilliós sajtókiadásról is szó, ha ezt komoly üzleti érdekek indokolják. — De vájjon ezt a józan gazdasági szellemet demonstrálja-e a főváros mai sajtópolitikája? És lm már a községi pártok vezetői a maguk személyében felelősséget is kívántak vállalni ebben a csakugyan felelősségteljes kérdésben, gondoskodtak-e arról, hogy e princípiu­mok érvényesülése érdekében is történ­jék valami? Mert ne méitózt&ssék azt hinni, hogy a sajtópropaganda intézése csak épen az eddigi tételek technika* vagy ,,politikai“ átírását jelentheti és nem kíván különleges szakértelmet Ahogyan a hajdúra nem lehet rábízni a harangöntést, iiyképen nem vállaikoz. hátik eredményes és közérdekű sajtó­propagandára az, ki nem tanulta meg ezt a speciális mesterséget. — Nem akarjuk mi most a szállongó hírek, a suttogások nyomát követni amelyek egészen torz képét adják a fő­város mai sajtók'adásainak. Egyszerűen meg-valljuk: nem győződhettünk meg arról, hogy milyen rendszer alapján és milyen arányban kerülnek elosztásra a sajtóköltségek, ennek kiderítése nem is a mi feladatunk. Az azonban bizonyos, hogy ezeket az összegeket nem lehet kényre-kedvre vagy protekc ós befo­lyásra elosztani s e részben tökéletesen osztjuk az Uj Budapest állás­pontját. Részrehajló bánásmóddal és mjáitánytalan mellőzéssel közpénzekből .sajtópropagandát csinálni, szerintünk súlyos deliktum a közérdek ellen. A fő­város ós a köz érdeke jgenis azt kívánja, hogy a sajtötételek kezelése a legna­gyobb gondossággal történjék. Ég ter­mészetes, hogy azolcat a lapokat kell a fővárosnak is előnyben részes!em, ame­nyilvánosságuk van, tiszta képet a sajtópénzek kiutalásáról lyeknek elismert dfä/fml *ÍPf.K (liPKftftttl* WJUteOt_Y KUX it. loci* u 5 maim ftÖVÉSZi K£9 ÉS HOFFMAH8 KftPKfMET tt IMS omwfc BISZB 2&SÍ­rendes időközökben és nem ötletszerűen jelennek meg, amelyeknek cikkeit hiva­tásos újságírók írják, ak:k állandóan napirenden tartják és a közérdek szem­pontjai szerint világítják meg- a fövá ros aktuális problémáit. — Mindent összevéve, csak helyesel­hetjük a főváros sajtókapcsolata :nak tervbevett reformkísérleteit. Mert azt reméljük, hogy gondos szelekcióval, a komoly ás elismert sajtótermékek be­csületes kiválogatásával, egyrészt — a deficit idejé'g — csökkenteni lehet a fő­város sajtókiadásait, másrészt meg fog­ják akadályozni, hogy holmi problema­tikus összeköttetések és illetéktelen pro­tekciók révén komolytalan és minden létjogosultságot nélkülöző lapok vonják el a főváros pénzét a valóban közérde­ket szolgáló sajtóorgánumoktól, ame­lyek csak legális módon szerzett jöve­delmekkel tartják fenn magukat ós nem kenyerük — a titkos üzleti mani­puláció. Fényképpályázat A Balatonkenesei Fővárosi Üdülőhely pro­paganda l'ényképanyagának kibővítésére fény­képpályázatot hirdetek. A pályázaton bárki résztvehet, a Balatonkenesei Fővárosi Üdülő­hely természeti szépségeiről, kultúrájáról és» sportéletéről készült fényképpel, illetőleg fényképekkel. Általános balatoni tárgyú ké­pek pályadíjra nem számíthatnak. — Pályázni csak oly képekkel lehet, amelyeket még se» nyomtatásban, sem más úton nem sokszoro­sítottak. A pályázatra beküldött fényképek 18x2< méretnél kisebbek nem lehetnek. A beküldött fényképek hátlapján a pályázé nevét, lakcímét és a kép címét fel kell tün­tetni. A pályázatokat a Székesfővárosi Alkalmazot­tak Segitőalapjához (IV., Calvin-tér 3.) kell beküldeni. — A pályázat határideje 1938. évi április hó 2. A pályamüveket bizottság bírálja felül, melynek tagjai a Segítőalap intézőbizottságá­ból kiküldött 6 tag és a BSB fotoszakosztá- lyából kiküldött 2 tag. A bírálóbizottság yaga választja az elnö­köt és a díjak odaítélése tárgyában végér­vényesen határoz. -- A bizottság a nyertese­ket a pályázat eredményéről levélben értesíti. Pályadijak: 1. díj 100 P, II. díj 50 P, IS díj á 10 P = 150 P, összesen: 300 P. A Segítöalap fenntartja magának a jogot, hogy a pályadíjat nem nyert képek közül azokat, amelyeket a Balatonkenesei Fővárosi Üdülőhely propaganda céljaira alkalmasnak talál, darabonkint 10 pengőért megvásárolja. A pályadíjak, illetőleg a megvásárolt képekí vételára csupán a negatívok beszolgáltatása után kerülnek kifizetésre. Minden résztvevő pályázati képeinek bekül­désével a pályázati feltételeket és a bíráló­bizottság döntését magára nézve elismeri. A pályadíjat nyert, valamint a megvásárolt' képek szerzői és sokszorosítói joga a Székes­fővárosi Alkalmazottak Segítőalapja tulajdo­nába mennek át, ezeket a Segítőalap balaton­kenesei üdülőhelyi propaganda céljára fel­használhatja és a kép szerzőjét kiadmányai­ban lehetőség szerint megnevezi. A beérkezett pályaműveket a BSE fotokiáJ- lításának keretén belül mutatja be a nagy­közönségnek. Dnláeska Jenő igazgató.

Next

/
Thumbnails
Contents