Uj Budapest, 1938 (16. évfolyam, 1-48. szám)

1938-02-26 / 8. szám

1988. február 26. mmrmpjEsr 3 Politizáljanak-e a tisztviselők? Szendy Károly . értékes megállapításai a FANSz ünnepi lakomáján — Az Uj Budapest tudósítóidtól. — A Fövárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetségének tisztviselő osztálya új tiszteletbeli tagjai, Szendy Károly polgármester, Lamotte Károly dr. és Schuler Dezső dr. alpolgármesterek tiszteletére ünnepi vacsorát rendezett, amelyen megjelentek a főváros összes hivatalvezető tisztviselői és helyettesei, s résztvettek a vacsorán nemcsak a közigazgatás, hanem az üzemek veze­tői és a tantestület teljes számban. Az ünnepi vacsorán megjelént Karafiáth Jenő dr. titkos itanácsos, főpolgár­mester is, akit az elnökség üdvözölt. A megjelenteket díszruhás fővárosi hajdúk fogadták az előcsarnokban, a nagyterem pedig ígazdagon fel volt díszítve virágokkal és örökzöld nö­vényzettel. Az üdvözlő beszédet Bódy László dr. tanácsnok, a FANSz elnöke mondotta, aki, üdvözölve Szendy Károly polgár- mestert, beszédében a többi között igy szólt: — Azért ünnepelünk — úgymond — mert lelkesedni akarunk. Az itt megnyilvánuló szeretetből akarunk erősítést, bátorítást adni és kapni. A továbbiakban az ünnepi szónok rátért Szendy Károly polgármester egyéni­ségének méltatására, s lelkes helyeslés közben állapította meg, hogy ma a polgármesternek voltaképen univerzá­lis tehetségűnek kell lennie. — Bátran elmondhatjuk — mon­dotta Bódy László tanácsnok — hogy helyre költözött feleségével, menyecske leányuk mellé. Halála mély és osztat­lan részvétet keltett mindenütt. — Kitüntetés? __ A törvényhatósági bizottság eg yik legnépszerűbb plébános-tagját: Krizs Árpád dr. szentrókusi plébánost a bíboros-hercegprímás kávai címzetes apáttá nevezte ki. Az új apátúrnak nem ez az első kitüntetése, mint a bé­kési dandár lelkésze a világháborúban tizenegy ütközetben vett részt, négy évi katonai lelkészt szolgálata alatt hét kitüntetést kapott, közük a har- madoszályú katonai érdemkeresztet. A kommün alatt mint krisztinavárosi káplán a nevezetes krisztinavárosi kör­menetet vezette, ezért a parlamenti pincebörtönbe került, ahonnan kisza- badulva, mint ellenforradalmár, a kommunisták állandó felügyelete alatt állott. 1920. óta tagja a törvényható­sági bizottságnak, 1938. óta plébánosa a Rókus templomának. — Meleg üdvözletünk és gratulá­ciónk Krizs főtisztelendő úrnak! Egy ünnepi vacsoráról viszont én tudósí­tom önt, kedves dr. Városházy. A vá­rosházi újságírók bankettet rendeztek a két új méltóságos tanácsnok: Felkay és Morvay tiszteletére. A vacsora ün­nepi szónoka Lázár József kollégánk volt, a kitűnő Joca, aki ez alkalommal is bebizonyította, hogy nemcsak a toli­nak avatott mestere, hanem mint szó­nok is a legkiválóbbak közé tartozik. Az üdvözlést tanácsnok-társa nevében is Felkay Öméltósága köszönte meg, formás és szellemes beszédben. Ezek után a viszontlátásig szívesen köszön­töm önt, kedves bizottsági tag úr! — Isten önnel szerkesztő barátom! a polgármester hivatása felöleli az összes egyetemi fakultások tanításai­nak lényegét. A polgármesternek teo­lógusnak kell lennie, hogy a hit ere­jével vezethesse az ügyeket és hitet ébresszen a jövő iránt a polgárság­ban. Orvosnak is kell lennie, aki ren­geteg szociális sebet gyógyítgat, a jogászi hivatás teendőit is kimeríti a polgármesteri állás, de szüksége van a viselőjének a bölcsész filozófiájára, amellyel az összesség érdekében meg­szűri a dolgokat. El lehet mondani azt is, hogy a polgármester a legnagyobb műépítész, hiszen munkája nyomán óriási alkotások létesülnek, de mérnök is a polgármester, aki utat épít és így lendíti előre a fejlődés útján a fővá­rost. Az adminisztráció óriási gépeze­tének legfőbb irányítása a polgármes­ter feladata, neki tehát gépészmérnök- nek is kell lennie. Vegyészi minőség­ben gyakran kell közös nevezőre hoz­nia a polgármesternek a legellentéte­sebb felfogásokat. De közgazda is a polgármester, aki őre a milliós Buda­pest ezerfelé ágazó gazdasági boldo­gulásának. Mindezeken felül pedig diplomatának kell lepnie a polgár- mesternek, mégpedig szinte el sem képzelhető mértékben. — Ha most azt nézzük, — hangoz­tatta az ünnepi szónok — hogy Szen­dy Károly polgármester megfelel-e ezeknek a rendkívül sokoldalú köve­telményeknek, meg kell állapítanunk, hogy teljes mértékben! Ha visszaem­lékezünk azokra az időkre, amikor Szendy Károly átvette a város joga­rát, azt látjuk, hogy a legjobb pilla­natban hivatott el. Nagynevű elődje, aki a romokból újjáépítette a fővárost, ebben az időben már a fizikumára ne­hezedő betegség hatásaként, fáradt ember volt. Ekkor jött duzzadó ener­giával, szinte emberfeletti munkabí­rással és munkakészséggel, a tettekkel való példaadás embere, Szendy Károly, aki egyéniségével felrázta a letargiá­ból a jövőben való hitét mindjobban elvesztő székesfővárost. Munkatársai az alpolgármesterek, átvették az álta­la diktált tempót és alkalmazkodtak ahhoz mindenben a főváros tisztvise­lői is. Szendy Károly polgármester emberi lényét nem lehet elválasztani polgármesteri működésétől. Ha a pol­gármester beszél, akkor megszólal az ember is és viszont. A FANSZ önma­gát tisztelte meg, amidőn a főváros három vezető egyéniségét tisztelet­beli tagjává választotta, s önmagát tiszteli meg akkor is, amikor a tisz­teleti tagságról szóló .okiratot át­nyújtja. A nagy lelkesedéssel fogadott ün­nepi beszéd után Szendy Károly polgármester emelkedett szólásra és köszönetét mondva az ünneplésért, rö­vid beszédében rendkívül érdekes mó­don világította meg azt a kérdést: szükség van-e arra, hogy a tisztviselők politizáljanak? Véleménye szerint igen, politizáljanak a tisztviselők, azonban a politizálás csak olyan lehet, amely céltudatosan szolgálja a nem­zeti érdekeket. Minden egyéni politi­kának háttérbe kell szorulnia — hang­súlyozta a polgármester — mert a tisztviselőktől ma százszor többet kí­ván a közélet, mint hajdan. Befejezésül örömmel állapította meg a polgármester, hogy a főváros tiszt­viselő társadalma mindig hivatásának magaslatán állott, s még 19 évvel ez­előtt is, a legnehezebb időkben sem tántorodott el a nemzet szolgálatától. Ha akadt is szórványosan olyan, aki kivétel volt, büszkén állapíthatjuk meg, hogy ez csak a salak volt. Végül azzal fejezte be beszédét a polgármes- két. tér, hogy bár tiszteleti tagnak válasz­totta meg a FANSZ, ma is rendes, dol­gozó tagjának érzi magát, majd rámu­tatott a polgármester arra, hogy ha fizikailag lehetetlen is, hogy minden tisztviselőtársával közvetlenül érint­kezzék: irántuk való megbecsülő sze- retete egy jottányit sem változott. Kérte a FANSZ valamennyi tagját, hogy továbbra is hűséggel, segítő tá­mogatással álljanak mellette, mert csak az ő szolidáris támogatásukkal tudja az ügyeket közmegelégedésre vezetni. Szűnni nem akaró viharos ünneplés­ben részesítette a vacsora közönsége a polgármestert és az alpolgármestere­1937 idegenforgalmi mérlege Irta: Szviezsényi Zolfán dr. A Székesfővárosi Statisztikai Hivatal elkészítette Budapest idegenforgalmáról szóló kimutatását. Ezek a statiszt.kai adaok igen érdekes megállapításokra adnak alkalmat Budapest idegenforgal­mára vonatkozóan. A székeföváros által adott kimutatá­sok csupán a szállodákban és penziók­ban megszállt vendégekre vonatkoznak. Nem szerepelnek a kimutatásban a ma­gánházakban, szanatór.umokban és gyógyintézetekben megszállt idegenek. Köztudomású, hogy egyre többen van­nak olyan külföldiek, akik villákat vá­sárolnak, vagy magánházakban helyez­kednek el, különösen olyanok, akik hosszabb időt töltenek Budapesten. Az Eucharisztikus Kongresszus alkal­mából körülbelül 50,000 külföldire szá­mít a rendezöbizottság és ezek közül mintegy 9000-ren fognak csak a pen- zóikban és szállodákban lakni, míg a többiek magánházakban és tömegszál­lásokon nyernek elhelyezést. Ez a kö­rülmény, is arra mutat, hogy stat'szti- kai adatszolgáltatás csak akkor lesz tel­jes, ha a jövőben ezeket a szemponto­kat is figyelembe fogják venni. Ez alkalommal tehát csupán a már meglévő adatok birtokában a következő megállapításokat lehet tenni: Budapestnek szállodákban és pénz ók. ban megszállt külföldi vendégforgalma: 1934- ben 110.457 személyből állott, ugyanez a szám 1935- ben 133.089-e tett ki, 1936- ban 167.195-re emelkedett és 1937- ben 182,474 külföldit mutat ki a Statisztikai Hivatal. Ez az 1934. évvel szemben 72.870 sze­mélyi többletet jelent, ami körülbelül háromévi átlagot véve alapul, 65.9 szá­zalékos emelkedésnek felel meg. Már nem ilyen kedvező a vidékről Budapestre érkező és ugyancsak szállo­dákban és penziókban megszállt vendé­gek statisztikája, mert ezen a címen mindössze 4 százalékos emelkedést tu­dunk kimutatni. Ami az itt töltött éjt- szakáknak a számát illeti, úgy az 1934. évnek 384.938 éjszakájával szemben 1937-ben 653.363 éjszakát töltöttek itt a külföldiek. Ez körülbelül 69.7%-os emelkedésnek felel meg. Mindenesetre tisztes eredmény ez, ha figyelembe vesszük, hogy az idegenforgalom útjá- b amennyi akadály tornyosul és hegy a különböző korlátozások, a politikai fe­szültség, egyes államok elzárkózó po­litikája, devizanehézségek szinte em­berfeletti munkát kívánnak az idegen- forgalom vezetőitől. Amellett az idegen- forgalomban mutatkozó verseny örökös küzdelmet jelent a régi piac megtartá­sáért és az új piacok megszerzésért. Hovatovább már alig lesz ország, amelyben szabad devizagazdálkodás van és amelyben nem korlátozzák a pol­gárok külföldre utazását. Az idegenek százalékos arányszámá­nak megnövekedésében Finnország tart­ja a rekordot, mert az 1934. évi idegen- forgalommal szemben finn relációban 376.8%-os emelkedést tudunk felmutat­ni. Soronköveti őket Svédország 318,1 %-kal. Ezután következnek az Egyesült Államok 259.8%-kos emelkedéssel, Nor­végia 227%-kal, a Balti Államok 193% emelkedéssel, majd Nagy-Britannia kö­vetkezik 179.3%-os emelkedéssel, Bel- gum és Jugoszlávia 168%-kal, Hollan­dit 141.7%-kal, Németország 129.8%- kal emelkdeett, míg Franciaország csupán 78.4%, Olaszország 52.8% és Ausztria 16.3%-os emelkedést mutat. Az emelkedésekkel szemben egyetlen­egy államból volt csökkenő idegenfor­galmunk ezen idő alatt éspedig Cseh­szlovákiából, ahol 2.7%-os csökkenés mutatkozott. Az egy hétnél hosszabb időt itt töl­tött idegenek közül az 1934. év 22 224 személlyel szemben 1937-ben 36.394 ide­gen volt, amely 67.7%-os átlagemelke­dést jelent. Örvendetes jelenség, hogy a hosszabb időre jövő idegenek száma ál­landó ési egyenletes növekedést tüntet fel. Előrebocsátom, hogy éppen ezen hosszabb ittartózkodási átlagnál nem volt figyelembevehető megfelelő statisz­tikai adatok hijján az a körülmény, hogy nagyon sokan szanatóriumokban, gyógyintézetekben szálltak meg gyó­gyulás és üdülés céljából és igen sokan magánházakban is megszálltak. Ezek­nek a számát valószínű becslés alapján legalább 20.000-re lehet tenni. Még érdekesebb adatokat kapunk a budapesti gyógyszállókban megszállt vendégek tartózkodási arányszámára vonatkozóan. A Szent Gellért, Szent Lu­kács, Szent Margitszigeti Gyógyfürdő, Császárfürdö gyógyszállóiban és a Sváb­hegyi Szanatóriumban megszállott ven­dégek együttes statisztikai adatait az utolsó négy évre vonatkozóan a követ­kezőkben ismertetjük: Ezekben a gyógyszállókban 1934-ben 10.381 külföldi és 9254 belföldi vendég szállt meg. 1935-ben 13.385 külföldi és 8043 belföldi vendég szállt meg. 1936- ban 15.781 külföldi és 73332 belföldi vendég szállt meg. 1937-ben 19.330 kül­földi és 7216 belföldi vendég szállt meg. Ebből a Statisztikái adatösszeállítás­ból kitűnik, hogy a gyógyszállókban a belföldi forgalom állandóan csökken, míg a külföldi vendégeknek a száma ál­landó emelkedést mutat.

Next

/
Thumbnails
Contents