Uj Budapest, 1938 (16. évfolyam, 1-48. szám)
1938-02-12 / 6. szám
4 ZU BUDAPEST 1Ö38. február I& M főváros safíó-l£iaclásai Uf alapokraleéli f es főváros és a sajtó anyagi Kapcsolatait! — Az Uj Budapest tudósítójától — A takarékossági bizottságnak a költségvetést egyensúlyba hozó ülésein kritikai megjegyzések kísérték a főváros sajtópolitikáját. Ezek a felszólalások főképen a törvényhatósági bizottság polgári és szociálista ellenzéki tagjaitól származtak és abban konklndáltak, hogy a főváros túlsó kát költ a sajtóra, és amit költ, azt is helytelen irányban költi. Hibáztatták a felszólalók, hogy a főváros a nyíl vánosság kizárásával megjelenő nyomda-termékeket is támogat, de szóvá tették azt is, hogy a napilapok és hetilapok, amelyek tudvalévőén évenkint visszatérő összegeket kapnak a fővárostól és a fővárosi üzemektől, olyan formában kapják ezeket az összegeket, hogy az a sajtó-orgánumok függetlenségének látszik rovására esni. Az egyik ellenzéki vezér felszólalása során azzal a prepozícióval állt elő, hogy a leghelyesebb lenne, ha a főváros soronként fizetné meg a sajtóorgánumokban azokat a közleményeket, amelyeket az üzemek érdekében el kíván helyezni, egyben arra is kérte a főváros vezetőségét, hogy a fővárossal üzleti összeköttetésben álló m.jtó-organumok listáját terjesszék a takarékossági bizottság elé. E felszólalások kapcsán — amelyekhez a többségi pártoknak a bizottság ban helyetfoglaló vezetői is csatlakoztak — az a felfogás alakult ki, hogy a főváros sajtó-politikája terén csakugyan sok a rendezni való. Végezetül is abban történt megállapodás, hogy a jövő esztendei költségvetés tárgyalása során, — amelyben részt vesz tanácsadó szervként a takarékossági bizottság is — tárgyalják meg teljes részletességgel a bizottságban a főváros sajtó-politikáját és állítsák fel a követendő elveket. Végtelenül sajnáljuk, hogy a főváros sajtó-politikája tekintetében a takarékossági bizottságban elhangzott vitáról nem adlak ki közleményt és hogy általában a sajtókérdést a városházán úgy a főváros, mint a sajtó részéről úgy kezelik, mintha abban valami szégyelni, vagy eltitkolni való lenne. Holott erről szó sincs! Való, hogy valamennyi napilap, valamennyi városházi jellegű hetilap, igen sok közgazdasági, irodalmi és tudományos folyóirat pénzkiutalásban részesül úgy a főváros elnöki ügyosztálya, mint az önálló vagyonkezelésű üzemek, nemkülönben a főváros üzemi részvény- társaságai részéről. Ezeket az összeget nem ajándék, nem támogatás, nem segély formájában kapják a sajtó orgánumok — erre sem a fővárosnak, sem a alapoknak szükségük nincsen — hanem kapják hirdetési átalányként. A hirdetési átalányt a nem önálló vagyonkezelésű üzemek az elnöki ügyosztály útján, az önálló vagyonkezelésű üzemek és az üzemi részvénytársaságok közvetlenül veszik igénybe olyképen, hogy hirdetéseiket, közleményeiket elhelyezik a lapokban. Az a sok állatkerti, gázgyári, fürdő stb. propaganda, amely a lapokban megjelenik, mind a főváros által adott hirdetési átalányok terhére történik. Általában az a helyzet, hogy a sajtó-orga numok az átalány ellenében több értékű hirdetést és közleményt adnak le, mintha a hirdetéseket és közleményeket tarifájuk szerint számláznák. Évenkint megkötött kétoldalú szerződésről van szó, amelyben semmi kivetnivaló nincsen! így van ez a világ minden nagyvárosában: Becs csakúgy hirdeti a maga városi biztosító intézetét a lapokban, amint Berlin súlyt helyez arra, hogy megfelelő anyagi ellenszolgáltatás fejében az U-Bahn hirdetményei sajtó-nyilvánosságot kapjanak. Annak a sajtónak, amely megfelelő nyilvánossággal rendelkezik, olyan nyilvánossággal, amelyre a fővárosnak hirdetési szempontból szüksége van: semmi kifogása nincs és nem lehet a tekintetben, hogy Ras-< say Károly indítványa értelmében a sajtó-orgánumok a jövőben ne átalány, hanem sordíj ellenében, vagy milliméter-tarifa szerint kapják meg a főváros, illetőleg annak üzemei és részvénytársaságai által feladott közérdekű hirdetéseket. Egyszerű technikai változásról van szó, amelynek keresztülvitele ellen sem a főváros vezetősége. sem tisztességes sajtó-orga- num szót nem emelhet. Az ellen sincs kifogás, hogy az önkormányzat szervei elé kerüljön: melyik sajtó-organumnak mekkora hirdetési átalányt, vagy a jövőben sor vagy milliméter-tarifa szerinti díjat fizet a főváros. A látszatát is kerülni kell annak, hogy ezeknek a hirdetési díjaknak ellenében bármelyik komoly, tisztességes sajtó-organum függő viszonyba lenne most, vagy kerülne á jövőben a fővárossal, elnémítaná, vagy korlátozná kritikai jogát város- politikai tekintetben. Erről annál kevésbé lehet szó, mert a főváros által adott hirdetési átalányok jelentéktelen kis számok bármelyik nagyobb napilap büdzséjében: akkora összegek, amekkorákat akármelyik nagyobb áruház, vagy előkelőbb pénzintézet juttat megfelelő hirdetési vagy közgyűlési közleményközlési ellenszolgáltatás fejében egy-egy napilapnak. Túlságosan egyszerű lenne azonban a sajtó-helyzet, ha csak a napilapokról lenne szó. Vannak egyéb sajtóorgánumok is, amelyek hirdetési átalányban részesülnek a fővárostól. Sőt azt is meg kell állapítanunk teljes tárgyilagossággal, hogy úgy a főváros elnöki ügyosztálya, mint az üzemek és az üzemi részvénytársaságok summa summámul jelentékenyen nagyobb összegeket juttatnak a nem naponta megjelenő sajtó-organumok- nak, mini a napilapoknak. Az egyik nagy üzemi részvénytársaság sajtó osztálya például több mint kétszázötven sajtó-organumot tart nyilván, amelyekben közleményeit hirdetési átalány ellenében közölteti. Ezen a téren, az úgynevezett időszaki sajtó hirdetési átalányait illetően valóban rendet kell teremteni! Szigorúan és pontosan meg kell határozni, melyik sajtóorgánumra mekko ra mértékben van a fővárosnak szüksége. Meg kell akadályozni, hogy havonta megjelenő, vagy esetleg meg sem jelenő közgazdasági szaklap hír detési átalánya megközelítse egy-egy napilap nívóját! Szigorúan el kell választani a városházi hetilapok — a város szolgálatában és érdekében évtizedek óta megjelenő szak-organu- mok — státusát máról-holnapra keletkező, esetleg meg is szűnő politikai jellegű nyomtatványoktól. Annál is inkább, mert a városházi szaklapok nemcsak a főváros problémáit tárgyalják meg teljes szakszerűséggel a napilapokénál jóval nagyobb terjedelemben, de ezenfelül a várospolitikai pártok elgondolásait, célkitűzéseit es nyilatkozatait is közvetítik a maguk különleges értékű nyilvánossága révén. Ami a legfontosabb: a sajtó-politika terén be kell szüntetni a protekció-rendszert, hogy minden incifinci lapocska mellét odaálljon egy-egy előkelő bizottsági tag, saját tekintélyével fedvén a nyomorult, nem újságírók által írt, közérdeket nem szolgáló. papiros-köteget. A városházi sajtó-politika első feladata: a protekciós-rendszer gyors leépítése! A második feladat: az ösz- szes sajtó-organumok betevése egy nagy rostába, el kell választani a konkolyt a búzától. Ez pedig nem a polgármester, hanem az önkormányzat hivatása. Pártközi bizottságé, ameiy minden politikai elfogultságtól, protekciótól mentesen, kizárólag a közérdekeket tartva szem előtt, a jövő esz tendei költségvetés előkészítése kapcsán elvégzi a tisztogatásnak azt a munkáját, amelyet úgy a várospolitikai pártok, mint a tisztességes sajtó tapsviharral köszöntene. Tanár uram, csak az a kérésem ... Pompásan sikerült a Keresztény Tanügyi Bizottság Magyar Estje — Az Uj Budapest tudósítójától — Február 5-én, szombaton este rendezte meg a Keresztény Tanügyi Bizottság hagyományos Magyar estjét a Budai Vigadó ez alkalmmai gyönyörűen feldíszített termeiben. A kitűnő rendezés ismét felejthetetlen élményt szerzett a megje- íentelniek s az est minden külsőségei - vei, mind hangulatával a farsang egyik Iegelittebb báljává lett. Társadalmi életünk számos kitűnősége adott ez -alkalommal találkozót, akiknek soraiban ott láttuk Szendy Károly polgármestert, Schuler Dezső alpolgármestert, C s ill é r y Andrást, a Keresztény Községi Párt elnökét, B e d n á r z Róbert prelátust, a Kér. Tanügyi B;zottság elnökét, Feikay Ferenc és '3 c h a r a Béla tanácsnokokat, Gévay Wolff Nándor államtitkárt Müller Antal, Cselényi Pál, Miklós Ferenc, Szabó József, K. Császár Ferenc bizottsági tagokat, Verebély Jenöt, a Beszkárt elnökét, Ősz Béla dr. kir. tanfelügyelőt, ölveczky Pált, a Budapesti Hivatalos Tanítótestület elnökét, Loschdorf er János, az Országos Polgári Iskolai Tanárok Egyesülete Budapesti körének elnökét, Haviin Ká- érdeme. roly dr. főjegyzőt, P a 1 ó c z András, E k a m p Nándor, U r b á n y i C. József, Till Géza f el ügy elő- igazgatókat és a tanügyi élet sok más kiválóságát. A fővédnök háziasszonyi tisztet dr. Csilléry Andrásné, Toper ezer Ákosné, Petrovácz Gyuláné, Szén. dy Károlyné, dr. Schuler Dezsőné, dr. Feikay Ferencné töltötték be. Az estet Szent István 900 éves jubileuma tiszteletére Móra László : ,,Üzent István király“ ez alkalomra irt szinjátéka vezette be. A szebb magyar jövőre hitet adó és hatalmas sikert aratott színjáték után Somay Ödön betanításában 40 szinpompás magyar-ru hás leánypár szemetgyönyörködtető tánca után Tanár uram, csak az a kérésésem... kezdetű csárdással megkezdődött az általános vigasság. A kitünően sikerült est dr. Palóca András, Pirovszky Lajos, Urbá. n y i C. József, E k a m p Nándor, K á r. páti Ottó, N o v á k András, Puskás Sándor, Farkas Béla, J á g e r Péter. R é vv tSándor, K e n c s a y Béla dr., Szancsek István és Hubacs Jenő Ha vas Gyula kefe- és ecsetgyáros Arsnykoszorus mester Gyár: VII., Rózsa utca 24. szám. TelefOn : 30^2^45. Kő szénbányái 's Téglagyár Társulni Pesten (MIASGHE) Budapesí, VIClotild-utca 3. \ Telefon: 114-644 ■ in un i ii Miiii—n mill in IM mii i 111 ■ ■■ i i i özv. UJÁGH ÁRPÁDné BUDAPEST, 11., B1MBÓ-UT 17. TELEFON: 1-544-26. Acélplombák mindenféle célra nagyságban és színben. Szalagplombák Szövetplombák. Ládaplombák. Hordólemezek. Plombázófogók acél- és ólomplombákhoz. Jegylyukasztó- (katauz- és ellenőri) fogók. Konzervbontó kések. ESELGE“ szellőzőtjkiwbiaUb berendezések SCHUBAUER FERENC magánmérnök Budapest, 111., Föld-u. 51. TELEFON: 1—622—06. CALDERONI £S TÁRSA lálszerészek Budapest, V., Vörösmarty tér 1. Telefon: I—811—48. ^zemüvegek, orresiptetök, lorgnettek, színházi látcsövek, a legjobb kivitelben. Hä lló-késziilékek Irénylcépésseti cikkek.
