Uj Budapest, 1938 (16. évfolyam, 1-48. szám)

1938-02-05 / 5. szám

4 lUBTlDAPIST Súlyos fogalomzavarok a Déryné Játékszín * mozgalom körül össze lehetne hozni százpengős részvények és iizpengős töredék részvét nyék jegyzésével a színház megépítéséhez szükséges kétmillió pengőt — Az Uj Budapest tudósítójától — Néhány héttel ezelőtt megemlékezett ■az Uj Budapest a Déryné Játékszín- mozgalom elnöki tanácsüléséről, meg­írva azt, hogy az egész mozgalom naiv elképzelés, belső tartalom és gya­korlati megalapozottság nélkül. Hal * a szüle tett csecsemőnek tartjuk az altruisztikus részvénytársaságról való optimista, ábrándozást és nem tudunk olyan lendítő erőt elképzelni, amely százpengős részvényekből és tizpen- gős töredék részvényekből társadalmi utón tudná előteremteni az építkezés­hez szükséges kétmillió pengőt. A fellengős vágyálmokat egyáltalá­ban nem cáfolja meg a részvényjegy­zés eddigi eredményéről közzétett hi­vatalos jelentés, annál kevésbé, mert ilyen közlemény nem jelent meg a la­pokban: minden valószínűség szerint azért, mert a részvény jegyzés eddig nem ért el eredményeket, talán még. meg sem indult. Ellenben hosszú köz­lemények számolnak be a mozgalom különféle fő- és albizottságainak meg­alakulásáról, ragyogó névsorok láttak napvilágot! A szóbanforgó urak a lát­szat szerint nevüket, igen illusztris nevüket, kölcsönzik a mozgalomnak — pénzüket azonban annál kevésbé! Az egész sajtó ezekkel a névsorokkal van tele, józan hangot, amely rámu­LatKA .. Jár születésénél kudarcba fül- ladó mozgalomra, nem hallunk sehol! A realitás jegyében íródott, azonban az a cikk, amely egyik laptársunkban, a gróf Haller Gábor szerkesztésében megjelenő Alkotmány című hetilapban veszi kritikai bonckés alá a játékszín- mozgalmat. Szól pedig ez a cikk a. kö­vetkezőképen: — A fővárosnak egy régi színfoltja tűnt el, amikor a budai oldalon lebon­tották az ifjúkor régi, romantikus em­lékeit hirdető öreg színkört. Mi sem természetesebb, minthogy felmerült az ötlet, hogy a fővárosnak legelőkelőbb és legkulturáltabb lakosságú részén uj színházat kell építeni. A fővárosban meg is van az elvi elhatározás és el­tökélték, hogy mihelyt az uj színház számára végleges helyet tudnak kije­lölni, pályázatot hirdetnek annak fel­építésére. Az elgondolás, igen helye­sen, az, hogy a vállalkozó a főváros által adandó helyen építse meg a szín­házat, melyet azután az építő haszno­síthat az előírandó művészi szempon­tok figyelembevételével A pályázatot eddig csak azért nem irták ki, mert a felvonulási diszút terve miatt, ame­lyet egy magánember ötletszerűen ve­tett fel, megakadt minden városren­dezési terv a Krisztina-városban már pedig a színházat a főváros szeretné a Horváth-kertben felépíteni, amely beleesnék a tervezett díszfelvonulási út vonalába. — Pályázó azonban lenne bőven. Több pesti színház és tőkecsoport ér­deklődött a fővárosnál és jelentette be készségét, hogy hajlandó lenne fel­építeni a színházat. Sőt van olyan el­gondolás is, hogy a Nemzeti Színház létesítsen Budán új kamara-színházat. —- Ekkor váratlanul mozgalmat in­dítottak egyesek azzal a jelszóval: „Budaiak építsék fel a budai szinhá- zat.“ A mozgalom élén egy fiatal NÉP-titkár áll, aki valamikor színész volt, de színházi ambíciói nem ele- gíilhették ki es igy akar most vissza­térni, ezúttal nem mint állását vesz­tett. színész, hanem mint a leendő Bu­dai Színkör igazgatója. — A közvéleményben elterjesztet­ték, hogy a budai, színház léte vagy nemléte ettől a Déryné játékszín moz­galomtól függ, mert csak ők építhetik fel a budai színházat, — akiknek je­lenleg még egy fillérjük sincs erre a célra. Nemreg a lapok közölték, hogy megalakult, előkelő közéleti férfiak rcszvéteIév_eE mypuzgaíorn elnöki taná­részvényjegyzésekért egy olyan üzleti vállalkozás alapításához, amelynek e! indulásához nem tartották szükséges nek az ő meghívásukat és amelynek jövője legalábbis — kétséges. — Mindezeket el kellett mondanunk azért, mert a jóhiszemű és minden vitán felülállóan nemes szándékú közéleti előkelőségek részvétele az alakítandó társaságban azt a látszatot keltheti, mintha már eldöntött tény volna a Dé­ryné Játékszín bérlő részvénytársaság­nak megalakulása, mintha már együtt volna a kétmillió pengő és mintha már egészen bizonyos lenne, hogy a főváros a versenytárgyalási szabályok mellőzé­sével okvetlenül ennek a társulatnak adná bérbe a színházi koncessziót. 1Ö37. február 5. Havi ötsssász pengőnél nyug­díjaszták Jtűamy Ki és milyen formában aáfjat elégtételt a Temetkezési Intézet választmányának ? csa. — Körülbelül kétszázötven előkelő emberből áll a tanács. Egyáltalán nem becsüljük le ezeknek az előkelő urak­nak minden vitán felül álló tisztessé­ges, jó szándékát, de mégis rá kell mutatnunk arra, hogy itt bizonyos fo­galomzavarok vannak. — Mindenkinek joga van egy ezután kiírandó pályázatra már előzetesen alakulatot létrehozni, de senkinek nincs joga a közvéleménnyel elhitetni, hogy egy nyilvános versenytárgyalás során, amelyben minden előírandó szo­ciális, gazdasági és főképen kultúrális irányhoz minden pályázónak alkalmaz­kodnia kell, a főváros már előre leköt­né magát egyetlen pályázó mellé. Az alakítandó Déryné Játékszíntársaság (feltéve, ha meg tud alakulni) nem le­het más, mint egyike a pályázóknak. Azért, mert egy ambiciózus, eddig ér­vényesülni nem tudott, művészi haj­landóságú úr előkelő nevek cégére alatt és egyelőre ismeretlen tőkések pénzével egy bérlőtársulatot akar ala­kítani, nem lehet ok arra, hogy a köz­vélemény már előre eldöntse, hogy ki lesz az új budai színház bérlője. — Hir szerint az alapítandó rész vénytársaság részvényjegyzéseinél a titkár úr nem akar szigorúan ragasz­kodni a bizottság összeállításakor al­kalmazott árja paragrafushoz, mert az az elgondolás, hogy az alapítandó rész­vénytársaság húszezer darab százpen­gős részvényt bocsásson ki és e rész­vényekből vásároljon mindönki, aki akar és aki — tud. A részvények elhe­lyezésénél komolyan számolnak a ban­kok és nagyvállalatok fokozott áldo­zatkészségével. — Meg kell mondanunk őszintén, hogy nem nagyon hiszünk abban, mi­szerint a tőkések tolongani fognak a — Az Uj Budapest tudósítójától — Az áldatlan Adam y-ü g y mögé az elmúlt napokban pontot tett Szendy polgármester, amikor aláírta a Temet­kezési Intézet igazgatójának nyugdíja­zására vonatkozó ügyosztályi előterjesz­tést. Az előterjesztés szerint A d a m y István dr. még néhány hónapig- rendes fizetését fogja húzni, azután ped:g mintegy ötszáz pengő nyugdíjat kap havonkint. Ezzel kapcsolatban aziránt is intézkedett a polgármester, hogy a Temetkezési Intézet személyi ügyeire vonatkozó összes akták a közegészség- ügyi ügyosztályból az elnöki ügyosz­tályba kerüljenek át. Rosta g ni Achilles dr. főjegyző, aki a polgármester rendelete értelmé­ben ideiglenesen került a közegészség- ügyi ügyosztály vezetöhelyettesi pozíció­jából a Temetkezési Intézet igazgatói székébe, minden valószínűség szerint az Intézet, élén marad. Az illetékes ténye­zőknek ugyanis az az álláspontja, hogy a Temetkezési Intézet élén nincs szük­ség' üzletemberre, eröskezü és biztos íté- letü közigazgatási szakember minden tekintetben megfelel annak a követel­ménynek, hogy a főváros évenkint mintegy tizenhatezer temetése rendben folyjon le. A Községi Temetkezési In­tézet beszerzéseit a Közszállítási Sza­bályzat értelmében nyilvános verseny- tárgyaláson szerzi be, ennek folytán a beszerzéseknél sincs szükség azokra az üzleti szempontokra, amelyek például a Községi Élelmiszerüzem igazgatói pozí­ciójában nélkülözhetetlenek. A közegészségügyi ügyosztály vezető- helyettese jelenleg vitéz Bárány László dr. tanácsjegyzö, aki az ügy­osztályi munkásságának egy részét Ros­ta- g n i v a 1 megosztott hatáskörben eddig is revideálta. Kétségtelennek tet­szik, hogy Rostagni üzemigazgatói kinevezése után a megüresedett fő­jegyzői pozíció vitéz Bárány Lászlót fogja megilletni. A Temetkezési Intézet választmánya körül egyébként minden csendes. Egyelőre — legalább a látszat szerint — a választmány megelégszik azzal az elégtétellel, hogy A d a m y dr. ügyvédje kijelentette, miszerint bejelentése kizá­rólag- az eg-yik váia.sz-tr^'Sr.-'r.' i p errp — . akire vonatkozólag az összeférhetetlen­ségi bejelentést a választmány egyhan­gú szavazattal utasította vissza — vo­natkoznak és nem az egész választ­mány közszállítási politikájára. Ezt az elégtételt a magunk részéről t ú 1 s zé­rón y n e k tartjuk az üzemi vá­lasztmány tagjai számára. Az üzemi vá­lasztmány tagjait az önkormányzat küldte ki, elégtétel az üzemi választ­mány tagjai számára csak az önkor­mányzat részéröl adható. Vagy a füg­getlen bíróság előtt! Elhallgatással, mellébeszéléssel, megelégedett vállvere- getéssel ezt a problémát nem lehet elin­tézni, igen tisztelt választmányi tag- urak ! 30.000 munkás élete — számokban <s> Összefoglalták a főváros munkásaira vonatkozó rendelkezéseket — Az Uj Budapest tudósítójától — Ismeretes, hogy a főváros, mint az oi'szág legnagyobb munkaadója, az in­tézményeinél foglalkoztatott mintegy 30,000 munkás érdekében olyan jóléti és munkásvédelmi intézményeket való­sított meg, amelyek ezeknek a munká­soknak helyzetét nagy általánosságban a máshol alkalmazottak fölé emelik. Régóta napirenden van az a kíván­ság, hogy a főváros munkásaira vonat­kozó rendelkezései, munkásvédelmi in- tékedései és munkásjóléti berendezései összefoglalása közreadassék. Szendy polgármester méltányolva ezt a kívánságot, elrendelte a székesfő­városnál alkalmazott munkásokra vo­natkozó szabályozások, jóléti intézmé­nyek, statisztikai adatok feldolgozását és könyvalakban való kiadását. A polgármester célja ezzel egyrészt az volt, hogy a székesfőváros illetékes szervei előtt az eddigi helyzetet feltár­va, módot nyújtson arra, hogy további rendelkezéseket valósíthassanak meg a munkások javára, másrészt követendő példaként nyilvánosságra hozza azokat a jelentős, korszerű intézkedéseket és berendezkedéseket, amelyeket a fővá­ros mint munkaadó munkásainak érde­kében már eddig is megvalósított. A könyvet nagy alapossággal, körül­tekintéssel, a munkások iránt megér­téssel a polgármesteri XII. ügyosztály, névszerint Szentmi klósi József dr. főjegyző, Reminiczky Lajos és K o- renchy László dr. tanácsjegyzök ál­lították össze.

Next

/
Thumbnails
Contents