Uj Budapest, 1938 (16. évfolyam, 1-48. szám)

1938-01-29 / 4. szám

XVI. évfolyam 4. szám Budapest, 1938. január 21 UJ BUDAPEST VÁROSPOLITIKAI KÖZGAZDASÁGI ElOllzeiesl árak : Egész évre............................................. 30 pengő Fél évre.................................................... IS pengO Egyes szám Ara OO fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBY ANDOR D« Szerkesztőség es kiadóhivatal: Budapest, IV., Kast Ivor-ulca 9. Telefon: 1^S2S^23. Postatakarékp. csekkszámla 30.013. w ^ S ft ££ M O • u PO H* a> < szj H»*<í ct- H» N H* fi £ O • oa H • § Huss~ ffuszzonöi milliós beruházási kölcsön felvétele előtérben A takarékossági bisoitságban ssivesen fogadták a polgármester elöterfesstéseit pkeqtydt, Hajtó! Minden jóérzésű magyar ember meghatottan és megilletődötten veszi tudomásul Horthy Miklós nobilis és nemesen érző szívre valló gesztusát. A kormányzó csütörtökön délelőtt el­ment a Szent István kórház sebészeti- pavilion jába, ahol súlyos állapotban fekszik a hasbalőtt rendőr: Hajtó Antal törzsőrmester. Szolgálata telje­sítése közben terítették le szökevény betörők golyóval ezt a derék magyar embert. — Jó reggelt, Hajtó! Fáj még valami? — köszöntött rá Horthy kor­mányzó a nagybeteg rendőrre, meg­simogatta a fejét, bátor és hűséges kötelesség-teljesítéséért egyben azon­nal és személyesen átnyújtotta neki az ezüst érdemrendet. Ha felépül is, örökre nyomorék ma­rad Hajtó Antal törzsőrmester, de az is lehet, hogy néhány nap múlva özvegy és három kis árva fogja kisér­ni a hős rendőrt a temetőbe. Be akár életben marad, akár belepusztul a gyilkos golyóba: az ország egész.rendi- őrsége, de az egész nagy magyar köz­alkalmazotti tábor előtt is el nem múló dicsőségképen marad a megem­lékezés, hogy volt egyszer egy hal­dokló rendőr, akinek mellére a kór­házi ágyon az ország legelső embete meleg és vigasztaló szavakkal tűzte fel nemcsak a rohanó életnél, de az ércnél is maradandóbb kitüntetést... Az ország és fővárosa könnyes szem­mel tekint a Szent István kórház sebé­szeti pavillonja felé, ahol a magyar kö­telességteljesítésben egybeforr a hatal­mas kormányzó és az egyszerű köz­rendőr alakja. Szimbólummá szélesül a kép: Íme, túl rossz vagy jó hivatali előmenetelen, a közalkalmazott fatat- nyi száraz kenyerén, monoton életén, aszkéta-sorsán eljut az érdem méltó elismerése a kórházi szobába és egy egész ország tapsol a kormányzónak, amikor kezetfog a közrendőrrel, aki tulajdonképen nem is tett egyebet, mint kötelességét maradéktalanul tel­jesítette. Jó reggelt és gyógyulást Hajtó Antal! A betegágy felé egy ország rokonszenve és jó kívánsága özönlik, aminthogy a hivatásuk teljesítése köz­ben lelőtt rendőr, hősi hálált halt tűz­oltó csakúgy hérosza a mai éleinek, mint a harcmezőn elpusztult katoná­ba jtársak. Mind hősök ők, mind fér­fiak, hűek és magyarok, világitó szö- vetnékei a mi kis glóbuszunknak, bi­zonyságai annak, hogy tudunk élni és élni akarunk! A régi sírvers jut eszünkbe, amely ott élt, tanított és buzdított évezredeken át a thermo- pylei szorosban, és amelyet Kossuth Lajos igy fordított magyarra: Itt fek­szünk, vándor. Vidd hírül a spártaiak­nak: megcselekedtük, amit meg körle­teit a Haza! — Az Uj Budapest tudósítójától — A takarékossági bizottság keddi ülésében tárgyalta a polgármester elő­terjesztését a főváros ezévi költség- vetésének átdolgozását elrendelő bel­ügyminiszteri leirat ügyében A pol­gármester előterjesztése, amely figye­lembe vette az előző bizottsági ülése­ken elhangzott kívánságokat, általá­nos megelégedést keltett. A polgár- 1 mester előterjesztéséről és általában a főváros pénzügyi helyzetének jövőbeli alakulásáról, különös tekintettel a munkaalkalmakra, Müller Antal országgyűlési képviselő, a Keresztény Községi Párt vezető tagja, a követ­kezőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — Minden dicséretem és elismeré­sem a polgármester úré, akinek sikerült olyan deficitmentes költségvetést pro­dukálnia, amely csak jelentéktelen mér. tékben csökkenti a belügyminiszter ál­tal kiigazítani elrendelt költségvetés közmunka-kereteit. Én csak olyan költ­ségvetést tartok reálisnak, és a pártok — Az Uj Budapest tudósítójától — A Keresztény Községi Párt már ré­gebben akciót indított, hogy tragikus váratlansággal elhunyt alapitó vezéré­ről, Wolff Károlyról utcát nevezze­nek el Budapesten. Csilláry András dr., a Keresztény Községi Párt elnöke, ebben az ügyben a kővetkező levelet in­tézte az elmúlt napokban Szendy Ká­roly polgármesterhez: által elfogadhatónak, amely tekintettel van az iparosság részéről felmerülő köz. munka igényekre, és az erre vonatkozó kívánságokat igyekszik harmóniába hozni a főváros által ténylegesen szűk- «égesnek Ítélt beruházásokkal. Igen nagy előnye a takarékossági bi­zottság által elfogadott pótköltségvetés-, nek, illetőleg módosított költségvetésnek, hogy a polgármesteri előterjesztés ami­dőn egyrészről csak kis mérték­ben szállítja le a beruházási tételeket, másrészről nem nyúl a szeméi y- zetj illetményekhez sem. A pol­gármester úr igen helyesen apercipiálta azt a régi nemzetgazdasági tételt, ame­lyet a közalkalmazottak fizetés csők. kentései során tapasztaltunk: minden köztisztviselői illetmény.,megvonás vissza hat az iparra és a kereskedelemre, vagyis az ipar és kereskedelem adóbevé­teleinek csökkenése révén elvész tulaj­donképpen az a megtakarítás, amelyet a csökkentéssel el akart érni a közület. — Kétségtelen azonban — folytatta nyilatkozatát Müller Antal — hogy semmi körülmények között sem lehet szó azoknak a beruházásoknak végleges mellőzéséről, amelyeket a polgármester Méltóságcs Polgármester Ur! — Pártunk egyhangú határozatából kifolyólag arra kérjük Méltóságodat, hogy fővárosunk egyik útja, pártunk halhatatlan emlékű alapitójáról, a ke. resztény Városháza megteremtőjéről, a keresztény és nemzeti gondolat láng- lelkű apostoláról, néhai Wolff Ká­rolyról neveztessék el. — Amikor mi ezt a kérelmet eiőter­egyelöre törölni volt kénytelen. Osztom azt a nézetet, hogy ezeket a kis tétele­ket pár millió pengős kölcsön felvételé­vel sem szabad megmenteni, mert a fő­város hitelképességét a legnagyobb mér­tékben meghurcolná a pénzpiacon apró kölcsönért való jelentkezés' Egy véle­ményen vagyok a polgármesterrel a te­kintetben, hogy a több évre terjedő beru­házási program végrehajtására húsz. huszonöt millió pengős köl­csönt kell felvenni, amelynek amorti­zációját csak részben viselné a most élő nemzedék. Részben az utánunk követke­zőkre hárulna a feladat, hogy ezeknek a hasznos beruházásoknak gyümölcseit ők is élvezvén, azok költségeit részben ők fedezzék. A kölcsön felvételét illetően elsősorban a betegség-biztos it ó intézmények öregségi ágazataira gondolok, amelyeknek kölcsöneit ,már nem egy ízben vette igénybe a főváros, de azt is el tudom képzelni, hogy a nagy biztositó intézetek, ame. lyek épen eleget keresnek a fővárosi biztosításokon, nyújtanának megfelelő hosszú lejáratú kölcsönt. Várjuk a pol­gármester úr előterjesztését ebben » nagyfontosságú problémában ! jesztjük, meg vagyunk győződve arról, hogy nemcsak egy várospolitikai párt mélységes tiszteletének és kegyeletérzé­sének vagyunk a szószólói, hanem a székesfőváros egész keresztény-magyar társadalma — konkrét formában szám­talanszor megnyilvánult — közóhajának is tolmácsa vagyunk. Sót merjük állíta­ni azt is, hogy túl ennek a fővárosnak a határain az egész ország mértékadó Wolff Károly-ui Közóhafl tolmácsol es Keresztény Községi Párt, amikor alapítója emlékét egy főútvonal elnevezésével kívánja méltóan megörökíteni tt

Next

/
Thumbnails
Contents