Uj Budapest, 1938 (16. évfolyam, 1-48. szám)
1938-10-22 / 41-42. szám
1938. okulier 33. UJBUDAPEST ür* *^+rt**^*X'*rV*Z ~ *~l Up í|||Tfíím 3 ***** Á főváros elment a takarékosság legvégső határáig! Szemelvények a polgármester költségvetési expozéjából A magyar tovaros vezetői nem szemlélhetik közönbösen azokat az ország jövőjét formáló erőket, valamint a jelen történelmi helyzetet, amelynek csaknem parancsolólan írják elő a főváros polgármesterének egy deficitmentes költségvetés előterjesztését. Most még a jogos igények hátraszorításával és dokumentálni kell az ország fővárosa anyagi erejét és pénzügyi felkészültségét. * Bár a jövő évi költségvetés egyensúlyban van, meg kell mondanom, hogy ezt aiz egyensúlyt nagyon nehéz volt megtalálni. Igaz, hogy ez így van minden fejlődő nagyvárosban, mert a bevételek fejlesztése itt nemcsak pénzügyi, hanem súlyos költségvetési probléma is egyuttaL A városi autonómiáknak ugyanis csak kis része jutott a pénzügyi szuverenitásból, nagy pénzügyi megkötöttsé- küknél fogva nem nagyon tudnak újabb bevételi forrásokat teremteni. A bevételeket csak a községi adók, vagy az üzemi tarifák emelésével lehetne növelni. Ez azonban olyan lépés, amitől a főváros önkormányzata, figyelemmel a főváros lakosságának amugyis nagy adóterheire, ezideig mindig tartózkodott. s> Kevesebb lett az üzemek üzleti feleslege! És ez az oka annak, hogy a községi háztartás bevételei végeredményben nem emelkednek, hanem inkább még négyszáz és egynéhány pengővel alatta maradnak az 1938. évi előirányzatnak. Pedig az üzemek bevétele nem csökkent, hanem inkább emelkedik a nagyobb forgalom következtében. Az üzleti felesleg mégis ke— Értékes és finom, gesztus, — illő Lamotte egyéniségéhez. Ünneplés? — Hajdúdorog, a magyar görögkatolikus székesegyház külső megújító munkáinak befejezésével kapcsolatban telkes ünnepséget rendezett a város szülöttjének, dorogi Farkas Ákos dr. székesfővárosi tanácsnoknak tiszteletére. A községi képviselőtdestülel díszgyűlést tartott, melyen megkapó keretek közt díszpolgári oklevelet nyújtottak ál az ünnepéltnek. Papp János tb. kanonok hatásos beszédben\ emlékezett meg Farkas Ákos közéleti érdemeiről. Délben társasebéd volt, melyen Gedevári László főjegyző, Balogh Bálint budai esperes-lelkész, Papp János tb. kanonok, Villy János polgári iskolai igazgató és még sokan mások mondottak pohárköszönőket. Valamennyi szónok kiemelte azokat az érdemeket, melyek vallásos, hazafias és szociális téren jellemezték Farkas Ákos tevékenységét, s amelyek őt c Magyar Görögkatolikusok Országos Szövetsége elnöki tisztébe juttatták. Az ünnepelt szűnni nem akaró tetszésé sei kisért beszédben{ mondott köszönetét az üdvözlésekért. — Gratulációm és üdvözlésem az új díszpolgár számára! Halálozás? — Haury István dr.-t, a Segítőalap aligazgatóját súlyos csapás érte. Felesége, született Kürner Ilona hosszú szenvedés után elhunyt. — Részvétünk! — A viszontlátásra, kedves dr. Város házy. — Isten legyen velünk és szegény árva országunkkal, szerkesztő barátom! vesebb lett, mert a felújításra szolgáló tartalékok dotálását emelni kellett. Sí« Az üzemek hozzájárulását most csökkenteni kellett. A jövő évben ugyanis az üzemek tartalékolásában súlyosbodik a helyzet. Eddig az üzemeknek még a régebbi időkből való, fel nem használt tartalékaik voltak, abból aE időből, amikor még bőségesebben tudtak az üzemek tartalékról gondoskodni. így ha a tartalékokat nem lehetett kellőképpen dotálni, akkor mindig rendelkezésre állottak ezek a régebbi időkből való tartalékok. Ezek azonban most már kimerültek. Ennélfogva nagyobb összeget kellett tartalékolásra előirányozni, hogy az üzemi vagyont változatlan értékben fenntarthassuk. *. A költségvetés egyensúlya érdekében a legmesszebbmenő, szigorú takarékosságot kellett alkalmaznom! Amit ilyen módon meg lehet takarítani, azt meg is ta- karíottam, hogy a másutt emelkedő kiadásoknak fedezetet biztosíthassak. Ez azonban nem volt könnyű feladat, mert a főváros költségvetésében megtakarításokra már nem sok lehetőség kínálkozik. Az utófbbi évek során már ismételten végigszántottam a költségvetés tételein, keresve mindenütt azokat a kiadásokat, amelyeket csökkenteni lehet. És ezzel az eljárással igen nagy eredményeket értünk el. Mutatják ezt a számok! 1930- ban még 208.7 millió pengő kiadást irányoztunk elő a költségvetésben, mig most a kiadások végösszege 165.8 millió pengő. Meg kell azonban állapítanom, hogy ezzel elmentem a takarékosság végső határáig. Költségvetésünk így most már teljesen elvesztette minden rugalmasságát. Úgy, hogy ezek után az évközben felmerülő és előre nem látható kiadásokra nem lehet már évközben elérhető további megtakarításokkal fedezetet találni. Ilyen költségvetés mellett kétségtelen, hogy nagyon nehéz lesz a jövő évben gafedálkodni és csak gondos előrelátással, körültekintéssel lesz szabad az előirányzott hiteleket felhasználni!-í» A szükségletek visszaszorítása esetében természetesen mindig a rendkívüli kiadások azok, amelyek a költségvetésből kiszorulnak. Ennek pedig nemcsak költségvetési és városfejlesztési, hanem gazdasági szempontból is igen nagy a jelentősége. A rendkívüli kiadások ugyanis legnagyobbrészt beruházások. A jövő évi költségelőirányzatban azért a lehetőség eszerint ugyanannyi rendkívüli kiadást igyekeztem előirányozni, mint az 1938. évi költségvetésben. Ezt jórészt sikerült elérni, mert a rendkívüli kiadások előNap-nap után olvassuk az újságokban. hogy nincsenek építkezések, nincs elég lakás. A statisztika is lakáshiányt mutat. A régi háború előtti időben ilyesmiről csak ritkábban volt szó. Megvolt a megfelelő alkalom, mód és intézkedés. Nem elég, hogy akadjon építtető, hanem kell, hogy legyenek megfelelő intézkedések, alkalmak és módok, melyek az építési kedvet elő mozdítsák, fellendítsék. Az egyes indító okok, melyek az építkezéseket fellendítenék a következők: Először kell, hogy az illető építtetőnek meglegyen az építésre alkalmas telke s rendelkezésre álljon az építési összeg egy bizonyos része, de emellett legyen egy bizonyos hitele is az építkezésekre; mert a legritkább esetben áll az építtetőnek rendelkezésére az egész építési összeg. De ha mindez megvan, még akkor sem lehet építeni, ha az építkezés nem jövedelmező. A háznak legalább annyit kell hoznia, hogy a 'felvett adósság törleszt- hető legyen, az összes kiadások (adók. vagyonváltság, fenntartási költségek, viz-, gáz-, villanyvilágítási díjak stb.) fedeztessenek s amellett a telek vételár értéke, s a saját befektetett tőkéje legalább 4—5 %-ot jövedelmezzen. Ez utóbbi az, ami a mai viszonyok mellett alig érhető el; ezért nem építenek. Sokan az adókedvezmények kiterjesztésében bíznak s ha nagyobb adó- mentesség lenne, úgy több lenne az építkezés. Igaz, hogy ez serkentő lenne, de csak talán,? Ma már az adókedvezményekben sem igen bíznak; mert az újabb és újabb adók ezt a bizalmat lerontják. A 30-as években, különösen annak kezdetén épült házak 30 éves adókedvezménye mellett az adó a bruttó házbérbevételnek 5.605% volt ez felment 8.325-%ra, majd 9.175%-ra, a jövedelem és vagyonadó és azok pótlékai nélkül. Ha azt is figyelembe vesszük, akkor az már 12—13%-ra rúg. Az adóban levő régi házaknál a házadé a pótlékokkal együtt 42.225 százaléka a bruttó bevételnek, jövedelem és vagyonadó nélkül. A 15 évi állami adómentes házaknál az adó 16825%, a jövedelem és vagyonadó nélkül. Mindezekhez jön a vagyonadó és jövedelemadó, az előbbi 100%, az utóbbi 60% pótlékkal. Úgyhogy mindezt figyelembe véve s azt is, hogy most az útadót a háromszorosára fogják felemelni az építési irányzata mindössze egy millióval csökken. * A felelős állásban kötelező óvatosság mellett is azonban mindig fellobban ben- r|»m bizonyos optimizmus! A jövő útjai kiszámíthatatlanok, de körülöttünk a világ mintha új reményekre ébredezne, hogy a dolgok újabb elrendezésével békés munka és ennek nyomán bizalom és békés fejlődés következzék. Ezenkívül úgy látszik, hogy a mi reményünk a magyar igazságban is valóra válik és olyan idők következnek, amelyek a magyar sors jobbrafordulásával ennek a fővárosnak is fejlődő, új korszakát fogják megnyitni... törvényben lefektetett jog alapján, sőt akadnak még oly elgondolások is. hogy városépítési adópótlékot is tervbe vesznek; elég ok arra, hogy mindenki meggondolja azt, hogy építsen-e? Az épületek fenntartási költsége ■folyton nő, a szokásosan számított 10 százalék már nem elég; az anyagárak emelkednek, a munkabérek felfelészöknek, a munkaidők rövidülnek » mindezek a fenntartási költségeket drágítják, de emelik az építési költségeket is. A vízdíjat felemelték, ami a ház tu-* lajdonos kiadását fokozza. Az építkezések fellendítését az is akadályozza, hogy ma nincs amortizációs kölcsön, mint volt a régi jó békeidőkben: 4—5 százalékos amortizációval számítva 30 éven át törlesztve s ebben benne volt a kamat és a tőketörlesztés is. Ma legfeljebb 5 esztendős kölcsön kapható a LÁB kölcsön kivételével, 7—8—9%-os kamattal. Amíg nem lesz olcsóbb amortizációs kölcsön, mely 25—30 évre szól, addig nem i* számíthatunk építési fellendülésre. Az építési költségeket nemcsak az itt felsorolt okok emelik, hanem az is. hogy a lakók igénye is nagyon megnőtt az utóbbi időkben. Igen helyesen, a hatóságok újabban sok követelményt állapítanak meg, különösen higiénikus szempontból, de ezek nem emelik annyira az építési költségeket, mint a luxus-igények. Mindezek azok az okok, amelyek a mai építkezést holtpontra juttatták * ami miatt ma nem építkeznek s ami miatt nem is igen fognak építeni; mert senki sem találja meg a számítását, s amellett a külpolitikai okok sem kedveztek a tőkeképződésnek. Mindaddig, amíg nem lesz reális egyszerű adópolitika, amig nem lesz olcsó hosszúlejáratú építési kölcsön, amig az építési anyagkartelek az árakat nem szállítják le, s amig a munkabérek npm stabilizálódnak, s amig a lakók igényei sem állanak meg s az építtetők magántőkéje nem találja meg a maga minimális hasznát, addig, sajnos, építési fellendülésre számítani nem lehet. Szepességi vászon és asztalnemüek, sifon, pamutáruk, női fehérnemüek. Kirschner János IV. Váczl-a. 30b Harlsbazár-urtk Taltfen: 18J-758 Menyasszonyi-kelengyék, intézeti felszerelések. Miért nincsenek épitkezések ? # Irta: SCHODITSCH LAJOS
