Uj Budapest, 1938 (16. évfolyam, 1-48. szám)
1938-09-28 / 37-38. szám
2 sw— nJUHLAPESI Kam 1988. szeptember Z8. be az ajánlatot és kapja meg a köz- szállítást, illetve közmunkát: pár pengő keresethez jutván ezáltal, mig a közmunkának és közszáliitásnak tulaj- donképeni hasznát a háttérben rejtőzködő n,emkevesztény vállalkozó vagy csendestárs fölözi le. A most érvényben levő kereskedelmi és ipartörvény, nemkülönben a törvény erejű Közszállitási Szabályzat szerint hitelesnek tekinthető lista ete- kintetben össze sem állítható, annál kevésbé, mert arra a torz tükörképre, amelyet az efajta- listák mutatnak, a keresztény és magyar társadalomnak szüksége nincsen. Amiképen miniszteri rendelet tiltotta el a székesfővárosi kerületi elöljáróságokat új iparigazolványok kiállításától, ugyanazonképen esak új, törvényes intézkedések azok. amelyek a keresztény elemek túlsúlyát a fővárosi szállítások és közmunkák terén is biztosítani tudják. A polgármesternek sem eszköze, sem ideje nincsen arra, hogy minden vállalkozó céget a fenti szempontok szerint megvizsgáljon. De erre nem is a polgármester hivatott. Hanem a törvényhozás és a kormányzat! Végeredményben a közigazgatási bizottság elé terjesztendő mammuth-lista csak újabb, káoszt fog teremteni ebben a kaotikus problémában, egyáltalában nem lévén alkalmas a probléma gyökeres és minden részletre kiterjedő megoldására. A keresztény társadalom — elsősorban a Keresztény Községi Párt — sürgős intézkedéseket vár az iparügyi miniszter úr őnagyméltóságától! jHim urner István OomMrlrófatB és nmH-iitBiit , í„Tisza utta 11. Tel.:2-919 46 I !|,"’Jserépkátyhák nagy raktára >(j]|] átrakást, javítást jutányos huni áron vállal IHHIH L ». lurger József kályhásmester 1 utóda null Budapest, IX , Mester u. 5 Telefon 1-342—29 Városszépitési adópótlékot! Az építkezés előmozdítása egyes főútvonalakon Irta: vitéz Horváth Béla dr. A tervszerű városfejlesztésnek közismerten leghatályosabb eszköze a hosz- szú időre terjedő házadómentesség, mert csak ezzel lehet egyes elmaradt városrészek vagy útvonalak gyorsabb ütemű modern beépítését és megfelelő városkép kifejlesztését tevékenyen elősegíteni. Az a legutóbbi pénzügyminiszteri rendelet, amely 1937. április 7-én 55.000/937. Villa. sz. alatt Budapest székesfőváros rendkívüli ideiglenes ház- adómentessége tárgyában intézkedett, igen helyes elgondolással igyekszik olyan városrészek fejlődésének lendületet adni, amelyek már Valóban nem illenek egy milliós, viágváros modern arculatához. És ha örömmel lehet is megállapítanunk hogy e rendelet hatása sokhelyt megnyilvánult az azóta újonnan emelt díszes építmények létesítésében, mégis azt kell látnunk, hogy az néhány városrészre és utcára, amelyek a fejlődésben már megrekedtek, csak kevés vagy úgyszólván semmi hatást nem gyakorolt. Igaz, hogy e rendelet megjelenése óta még alig telt el másfél év, amely idő alatt nem is volt lehetséges az összes kedvezményezett területek átépítése, de viszont 1939. december 31-ig, vagyis c rendelet érvényességének lejártáig már másfél év sincs hátra. Ezért már most itt az ideje, hogy a jövő tervei mérlegelés tárgyát képezzék. Egyik-másik útvonal fölött, mely a feji esz ésre erősen rászorul, a rendelet legjobb szándékai dacára mintha megállt volna az idő s ezen utakon és utcákon építési szempontból szinte semmi sem mozdul. Gondoljunk csak az olyan útvonalakra, mint az Üllői út, a Ráday utca, vagy pedig gondoljunk a Margit, a Krisztina és Attila-körutaknak még mindig igen számos földszintes házára. Ezek és még egyéb főútvonalak még mindig messze vannak attól, hogy őket világvárosiasan kiépítettnek mond-1 hatnánk. Valósággal rútul hatnak itt ezek az ósdi s a szabályozási vonalnál sokszor jelentékenyen kijebb vagy beljebb álló földíszintes kalibák vagy egyemeletes házak. Idegennek, külföldinek hiába magyaráznánk meg, miért maradtak meg a XX. század közepéig, az csak ezt a szomorú tényt látja, s fővárosunkat eszerint ítéli meg. S ha az 55.000 P. M. rendelet sem tudott helyükbe modern épületeket létrehozni, akkor ennek a körülménynek bizonyára mélyebbenfekvö gazdasági okai vannak. Ezek pedig abban keresendők, hogy e szerény kis házak ma is meghozzák a maguk jövedelmét, avagy ezek az ingatlanok igen gyenge kezekben vannak, vagy pedig tulajdonosaik tulon-tul kitartják az árukat. Úgy látszik tehát, hogy bizonyos esetekben még a magas adókedvezmények sem elegendőek ahhoz, hogy a helyzet mczdulatanságát megváltoztassák. Önként adódik tehát az a meggondolás, hogy még további, illetőleg egyéb eszközök is vétessenek foganatba ennek a nem kívánatos helyzetnek mielőbbi megszüntetésére, ő itt irányadó kell, hogy legyen az a szempont, Ihogy a nagy közcél, vagyis a város kialakítása előbbre való a kicsinyes, sokszor csak spekulációs magánérdekeknél. Felvetődik tehát az a kérdés, hogy nem volna-e helyes azon célból, hogy a főközlekedési útvonalakról a földszintes és egyemeletes régi házak mielőbb eltűnjenek — még inkább, ha azok nem állanak a szabályozási vonalon — ezekre egy külön városszépítés! adópótiékot kivetni, amely a községi adónak és a házbér fillérnek egy bizonyos százalékos emelésében jutna kifejezésre. Ez lehetne 20 százalék a földszintes és 10 százalék az egyemeletes épületeknél. Igaz, hogy az adóemelés sohasem rokonszenves dolog, de vájjon helyesel- hetö-e az, hogy közönyösségből vagy spekulációs okokból ezek a rút viskók továbbra is elcsúfítják gyönyörű fővárosunk főútvonalainak képét? Azt látjuk, hogy sokkal nehezebben épülnek uj házak oly telkeken, amelyeken már van épület, még ha még oly régi is az. Tehát az ilyen ingatlanok tulajdonosait erősebb eszközökkel kell serkenteni a tespedés megszüntetésére azáltal, hogy e régi viskók és egyemeletes házak jövedelmezőségét a minimumra kell leszállítani. így aztán a tulajdonosoknak sem lesiz érdekük a mai, sokszor siralmasan csúnya állapot fenntartása. Egészen bizonyos ugyan, hogy az érdekeltek élénken fognak ellenezni minden ilyen tervet, de végtére városunk szépítésének közérdeke mégis csak élőbbre való mint az ő magánérdekük. Ez az uj adópótlék tényleg kizárólag városézépítési célokra volna fordítandó. Padozat! munkák elsőrangú kivitelben j szlavóniai tölgy- és bükkparkét, tábla jparkét, egyszerű és díszes kivitelben I aszfaltparkét és hajópadlók Pestszentlőrinci Parkétgyár és Gőzfűrész Részvénytársaság j Budapest, V., Rudolf-tér 1. Telefon; 1—212—44 liiiiiimiMiijiiiiiíimíiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiii Ö2W. UJAGH ÁRPÁDné BUDAPEST, ]]., BJMBÓ-UT 17. TELEFON; 1-544-26. AcéEpEombék mindenféle célra nagyságban és színben. Szalagplombák Szövetplombák. Ládaplombák. Hordólemezek. Plombázófogók acél- és ólomplombákhoz. Jegylyukasztó- (kalauz- és ellenőri) fogók. Konzervbontó kések. rnVi"? öTi'iVn ii? i! m 11 n f 111! 11111111! lim íTímiiííiíT — kedves dr. Városházy bizottsági tag úr? ■— Mint szerkesztő úr minden valószínűség szerint értesült róla, Kara- fiáth főpolgármester úr a szerdára, szeptember 28-ra egybehívott rendes közgyűlést október 12-re, — szintén szerdára — halasztotta. A főpolgármesteri intézkedésnek az az oka, hogy ezt a közgyűlést a Vigadóban kelleti volna megtartani, mert az Újvárosházán még folynak a közgyűlési terem mennyezet-megerősítési munkálatai. Az öt perces pártközi értekezlet, nemkülönben a szintén egészen rövid ideig tartó pénzügyi bizottsági ülés világossá tette, hogy végeredményben nincs olyan nagyjelentőségű tárgysorozata az első őszi rendes közgyűlésnek, ami miatt mind azt a kényelmetlenséget és kellemetlenséget, amit a bizottsáági tagok számárfz a szokatlan hely jelent, érdemes volna vállalni. így maradt el a közgyűlés, abban, a reményben, hogy október 12-re már rendben lesz az új közgyűlési terem. Veronács mester, a közgyűlés kitűnő háznagya, azóta egyebet sem tesz, mint állandóan sürgeti a magasépítési ügyosztályt, hogy a munkálatokkal idejében készen legyenek. Amire azután, meg is. van minden reménység! ■— Nagy az izgalom a városházán? — A körülményekhez képest — elég 8nagy! A polgármesternek rengeteg a tennivalója, a titkári szoba állandóan zsúfolt a kihallgatásra várókkal. A podeszta szinte permanens tanácskozásokat folytat, aminek bizonyságául nemcsak a belső dolgozószoba van tele, hanem a külső tanácsteremben is legalább egy-két tanácsnok várakozik Szendyre, hogy a legsürgősebb előterjesztéseket megtegyék. De túl vannak halmozva munkával a tanácsnokok is. részben a költségvetés előkészítő munkálataival, részben az aktuális tennivalókkal, amelyek alaposan lekötik a tanácsnokok idejét is. — Mi a jelentősége a közgyűlés elmaradásának az új alpolgármester vagy alpolgármesterek megválasztása szempontjából ? — Egyszerű számtani művelettel meg lehet állapítani, hogy legalább két héttel eltolódik minden. Lamotte nyugdíjazása — azaz, hogy pontosabban fejezzem ki magamat: a szolgálat alól való felmentése csak október tizenkettedikén lesz. A nyugdíjazási aktát a törvényes fellebbezési idő bevárásával a polgármesteri előterjesztés szerint fel kell terjeszteni a belügyminisztériumhoz. Még ha azonnal jóvá is hagyják a közgyűlési határozatot, október vége előtt semmi körülmények között nem remélhető az ügynek a fővároshoz való visszaérkezésére. Vagyis a főpolgármester legkorábban november első napjaiban lesz abban a helyzetben, hogy a megüresedett alpolgármesteri állásra a pályázatot meghirdesse. Tehát legkorábban november végén, de esetleg csak december elején választható meg az új alpolgármester. Ha még hozzávesszük, hogy az új alpolgármester megválasztását végrehajtó közgyűlési határozatot szintén fel kell terjeszteni a belügyminiszterhez, aminek következtében az új fővárosi törvény értelmében a megválasztott alpolgármester csak a tizenötödik napon túl teheti le a törvényhatósági bizottság előtt a hivatali esküt és végezhető el az ünnepélyes beiktatás: akkor biztosra vehetjük, hogy az ádventi hetekben lesz legkorábban törvényesen megválasztott és beiktatott utóda Lamotte Károlynak. Bár a fentiek szerint az is lehetséges, hogy a beikatásra csak a jövő esztendő első heteiben kerül a sor. Mindez a legrövidebb terminus: könnyen meglehet, hogy valami cvikli jön közbe, amikor azután még hosszabbra nyíltnak ki a határidők. — Elég sajnos ez! Részben Szendy van túlterhelve munkával még hosszú hónapokig, (ma csak egy alpolgármesterrel bonyolítja le a folyó ügyeket,) részben elmarad az előléptetések hosz- szú skálája is, amire pedig epedre várnak a tisztviselők. Arra nyilatkozzon még kedves dr. Városházy, ki lesz az új alpolgármester és az új központi tanácsnok? — Nekem golyó van a hasamban és szerkesztő úr ilyeneket kérdez! De hogy újra komolyra fordítsam beszélgetésünket, közlöm Önnel, hogy az érdekelt alpolgármester jelöltek és tanácsú'dz-jelöltek nagyon is tudják, hogy mennyire kitolódtak a terminusok és ezokból igen csöndes a korté- zia. Háború esetén különösen igyekszik mindenki szárazon tartani a maradék puskaporát. — Halálozások? — Legelőbb is megrovom a mélyen tisztelt városgazdasági ügyosztályt! Elhúnyt főtisztviselőknek miért nem jár gyászzászló? Akik egy emberéletet töltöttek el a város szolgálatában, megérdemlik, hogy haláluk órájától a temetés időpontjáig gyászzászló hirdesse emlékezetüket a fővárosi középületeken. Piperkovics Bátor János, a főváros nyugalmazott háborús alpolgármestere, aki 35 évig állt a főváros szolgálatában, hosszú ideig működött a tanügyi, katonai, közegészségügyi és középitészeti ügyosztályok élén, éppen úgy megérdemli a gyászzászlót, mint Sztankovits Szilárd dr., a fővárosnak szintén az elmúlt napokban elhunyt nyugalmazott tanácsnoka. A békebeli
