Uj Budapest, 1938 (16. évfolyam, 1-48. szám)

1938-01-22 / 3. szám

Í988. január 22. *£**&&*, *msm Hagyja abba a légvárak ópitését a Fővárosi Közmunkák Tanácsa! irta^: Szőke üyula tír Valamikor a főváros szépítése volt a feladata és tagadhatatlan, sokat alkotott, ámbár nem mindig a főváros élete érdekében és nem mindig gya­korlati tervek alapján jövőt is szol­gáló elgondolással. Most a hatásköre kiterjed a főváros környékére is és nemcsak a szépítés, hanem az okszerű kiépítés is a feladata körébe utalta­tott, legalább részben. Tervek vannak bőven! iSzinte min­denki a feladatának tekinti ma, hogy terveket készítsen, sem azt nem nézve, hogy ki fizeti, sem azt, hogy miből. A kormányt és a fővárost, de a vidéki közületeket is szinte elárasztják az elgondolások özönével és újabb sza­bálynak látszik, hogy minél keve­sebb a pénz, annál több és drágább kigondolásokat kell a köz elé tárni. Tagadhatatlan, hogy ebben a köz­munkatanács vezet. Pedig a közmun­katanács már nem tartozik azok közé a kigondolók közé, akik felelősség nélkül rohamozhatják meg a közülete­ket, vagy akik a munkanélküliség kö zepette erővel csinálnak maguknak el­foglaltságot, mert nem kell számolni azzal, hogy ki viszi keresztül és mi­ből azokat a nagyszerű elgondoláso­kat, amelyekkel a közvéleményt iz­gatják. Mert tagadhatatlan, hogy igen-igen nagy mértékben izgató dolog az, hogy milliókat és tízmilliókat, sőt száz milliókat kívánó terveket röpítenek a levegőbe, amikor a nép széles rétegei nem tudják, miből élnek holnap, sőt munka híjján a ma legelemibb szük­ségleteit sem képesek kielégíteni. Ám­de azt mondják a pénzhatalmasságok és valódi, vagy gyakran mondva­csinált szakértők, hogy ne legyünk kishitüek, mert a gazdasági helyzet javult, nekünk is munkákat, elsősor­ban közmunkákat kell biztosítani, a mélyponton túl vagyunk, föltétien emelkedés várható és a gazdasági élet versenyében nem szabad lemarad­nunk. Mások azt mondják, hogy sze­gények mindig voltak, vannak és lesz­nek és a fejlődés nem állhat meg azért, mert a szegényekkel számolni kell. Megint mások éppen a munka- alkalmak teremtésére akarnak fényűző közmunkát teremteni, ha már nem találnak hasznothajtó beruházásokra alkalmat. Hát igen, igen! Magánosoknak sza­bad a levegőben járni, egyeseknek sza­bad terveket kovácsolni, felelősség nélkül lehet elképzeléseket papírra vetni, de a hatalom birtokosainak a földön kell járni, optimista lélekkel ugyan, de gyakorlati munkát kell folytatni, az élet terveit készíteni, a jelen és jövő gazdasági lehetőségeit számításba venni és gyakorlatilag a jövőben is beválható, alaposan átgon­dolt tervek kiviteléhez hozzáfogni. A város szépítéséhez nem járul hozzá, hogy bármely magán, vagy középítkezésre, elképzelt lehetetlen formájú házra kiadják az építési en­gedélyt és ezzel a főváros legrégibb részeinek szépségét évtizedekre tönk­reteszik. A városfejlesztést nem szol­gálja az, hogy bárhova kiadják az építési engedélyt, .anélkül, hogy azon városrésznek a városiasításra szol­gáló előfeltételei már meg vannak teremtve. Nem közérdek, hogy a köz­művekkel már ellátott városrészek be­építése, vagy újraépítése elhanyagol- tassék és ezzel a közművek fenntar­tása éppen annak oknélküli kiterjesz­tése útján megtöbbszöröztessék. Miért sürgetjük a városrendezési és fejlesz­tési terveket itt is, ott is hiába? De most szinte megfogtak azzal a kérdéssel, hogy hát akkor miért ki­fogásoljuk a közmunkatanács gran­diózus elképzeléseit, amely a Vigadó- térből“ „velencei Szent Márk-teret“, a szépen kiépített dunaparti részletből fejedelmi korzót, a Károly-körútból fórumot, a belső Szent István-város egy részéből parkot és a rendesen felépített belvárosi házak helyén su­gárutakat, valamint a csak most meg­épített, és pedig jól épített házak he­lyébe nagy kivezető utakat kíván építeni. Ha az ember csak terveket kíván, ime a tervek megvannak, amint hogy a Madách imre-sugárút épül már az ő felhőkarcolóival és egyrészt az államkincstár helyzete rendkívüli módon javul, másrészt a főváros hi­tele szinte kimeríthetetlen és a kül­föld mindig rendelkezésünkre áll. Ha felületesen nézzük a dolgokat és a 'fantáziában élünk, talán nem i^ szabadna szólani, mert sokan az op­timizmust egészen a levegőben járásig tudják fejleszteni. De ha a földön járva észrevesszük a nehezen élő la­kosság millióit, meglátjuk a nap-nap után folyó árveréseket, ha elvonulnak előttünk az ingyenebédért ácsorgók ezrei és olvassuk a szegényházba kí­vánkozó, valamikor jobb napokat lá­tott volt adófizető polgárokat, meg kell torpannunk a tervek és azok költségeinek nagysága előtt és meg kell értenünk, hogy: ne tovább! De ezt mondatja velünk a tekintélytisz­telet is, mert azt látjuk, hogy minél több fényűző palota, korzó, a lakások helyén park, a műhelyek és üzletek helyén melegedő és ingyenebédoszto- gató helyiség keletkezik, annál ke- vésbbé van megelégedve az önérzetes és munkájából élni akaró polgárság, annál kevésbébé ismeri el a vezetés helyességét, mert mi nem akarunk egészen a „panem et circenses“ korába jutni, hanem megelégedett, munkájá ból élő társadalmat és a jövedelméből adót fizető polgárságot akarunk az állam alapkövének és fenntartójának megtenni és biztosítani. Nehéz ezreket fizettünk a fórum ter­veiért, holott tudjuk azt, hogy gaz­daságos számítás mellett annak a keresztülvitele évtizedekig nem lehet­séges. A Nemzeti Színháznak megvan a telke, amelyet a jólelkű adakozó erre a célra örök időkre ingyen adott, mégis milliókért akarunk lakóházak lerombolásával új telket szerezni, mert a Nemzeti Színház közönsége talán nem is tudja az előadást úgy élvezni, ha az a Józsefvárosban ját­szódik le a szeme előtt, nem pedig a Szent lstván-városban, körülvéve korcsmáktól és mulatóhelyektől a két nagy templom között. A Vigadó-tér egyik jellegzetes helye a régi székes- . fővárosnak, de sokkal jobban esik az idegeiknek, ha a velencei Szent Márk- teret itt helyben megkapjuk milliós áldozattal és nem kell Oaszországba utazni, hogy azt láthassuk. A régi jó világban teli zsebbel sé­tálhattunk a korzón, de most az üres zsebek már nem férnek ott el, ki kell azt bővíteni megint csak kölcsönpénz­ből! A hajókémények a nagy közle­kedéssel annakidején nem füstöltek az orrunk alá, de a kereskedelmi forga­lom a régi jó békevilágban jövedelmet hajtott. Most nem bírjuk a füstöt és ha már kereskedelem és jövedelem nincs, füst se legyen, megint kölcsön pénzből. Még ma sem számolták el ennek a dunaparti rendezésnek és villamosáthelyezésnek a költségeit, de itt vannak az új tervek és annak megint csak a korzóra vonatkozó ré­sze sürgős: akár nagy kamatfizetésü idegen pénzzel is. Vívóink és egyéb sportűzőink egész világraszóló hírnevet szereztek, elismerjük, gyakran kez­detleges sporthelyiségekben tanulva. Ma özönével kell a különböző csarno­kokat és egyéb épületeket a sport oltárán feláldozni, megint a közület eladósításával. Hőforrásaink évtizedek óta folynak el a Dunába, de azért áldozatok árán is új fúrásokat kell végezni és új forrásokat kell feltárni. Újabb és újabb terveket készítünk a különböző gyógyszállók és csarnokok számára, de azt még nem tudtuk el­érni, hogy a meglévőkben a gyógy- jelleget biztosítsuk. Még nem jutot­tunk elhatározásra, hogy a Tabánból a kisajátítás következtében száműzött keresztény őslakosságtól elvett tel­keket a kisajátítási jog szellemének megfelelő módon a köz javára hasz­nosítsuk, már szedjük el az óbudai kisemberek telkeit, hogy ezzel is sza­porítsuk ^ proletárok tömegét. Pedig A Dj szürhetaxik Budapesten! — 110 legmodernebb, 8-hengeres MÁVA6-FORD uj inagyfaxi kerül rövi­desen forgalomba! Alig drágább, minta kis- taxi, mert az első kilo­méter viteldija egyező és a további félkilométerek­nél csak 5 fillér a különbözet. Vegye igénybe! ü db iát anttíivn! r U e 1 e f o n : 22-22-22 nem közömbös reánk nézve, hogy kik a fővárosban a háztulajdonosok és a főváros polgársága meg tudja-c men­teni az ő kis telkeit, házait, ipar-üzle­teit, amelyek az odakötöttség mellett az ö polgári mivoltát biztosítják, vagy pedig a kisajátítás útján kapott pénzek felélődnek és a polgárság az ő polgári méltóságának a nagy fény­űző városban való elvesztését siratja. Ne folytassuk. Se a légben járó tervek kovácsolását, se az adósságok szaporítását, se a közterhek emelését, se a megélhetés nehezítését, se a pol­gárság száműzését, se az adófizetők számának csökkentését. És ha az ide­jövő idegenek talán nem lesznek itt mindennel megelégedve, ha talán gazdagabb nemzet többet tudna csi­nálni, ha talán kritikák is hangzanak el, de gyakorlati meglátás mellett nem fogják reánk azt mondani, hogy „fenn az ernyő, nincsen kas“. ÓRÁT ANKI-tól Oki. órás. — Javításban sok évi külföldi gyakorlat. — Óraraktár. Budapest, IV,Váci-utca 36 Duna-utcai oldal. E szelvény 10% engedményre jogosít A régi tipusu pianino elfedte a zongorázót! MUSICA zongoragyár szenzációs uj tipusu KIS PIANINO JA mintlösszB 96 i. nianasi A modern lakás hangszere! 7 oktáv, teljes hangerösség. Gyári uj hangszer ára P 875 ­ab Budapest Rendkívüli fizetési könnyítések 1 Tekintse meg kirakatunkat! Eladási termek : Budapest VII., Erzsébet-kőrút 43. (Royal Apollónál) Telefon : 14 50-63.

Next

/
Thumbnails
Contents