Uj Budapest, 1938 (16. évfolyam, 1-48. szám)
1938-07-30 / 29-30. szám
UJBUDAPIST á 1938. július 30. A hetvenötödül nap! Közmunka-regény az ut és csatornaépítési ügyosztályból — Az Uj Budapest tudósítójától. — Az ut és csatornaépítési szakbizottság augusztus 1-én tárgyalta az ügyosztály előterjesztését az angyalföldi szivattyú-teleppel kapcsolatos vasbetonnyomócsatorna építési munkálatának vállalatbaadása ügyében. Az ügyosztályi előterjesztés annak megállapítása mellett, hogy a szóbanforgó munkálatok vállalatbaadása céljából 1938. julius hó 15-én zártkörű verseny- tárgyalást tartottak, elfogadásra javasolta a legolcsóbb ajánlattevőnek: Kiss Jenő vállalkozónak a kimutatásban 1. sorszámmal jelölt 323.032 pengő végösszegű legolcsóbb ajánlatát. A feltűnően szűkszavú ügyosztályi előterjesztés elfelejtkezik megemlíteni azt, hogy ugyanezen közmunka vállalatbaadása tárgyában a folyó esztendő március 22-i határidővel versenytárgyalást hirdetett a polgármester. Nem beszél az ügyosztályi előterjesztés arról, hogy miért nem ennek a nyilvános versenytárgyalásnak alapján adták vállalatba a közmunkát, továbbá mi volt az oka a versenytárgyalás megsemmisítésének, milyen címen kért és kapott a főváros engedélyt az iparügyi minisztériumtól a zártkörű versenytárgyalás megtartására. A márciusi nyilvános versenytárgyalás teljesen és tökéletesen szabályos volt. Ezen a versenytárgyaláson 14 cég tett ajánlatot: a legolcsóbb a Grawieser Albin volt 297.280 pengő vállalati összeggel, a legdrágább viszont Iíoncz Lajos cég volt 526.628 pengő vállalati összeggel. Azt látjuk tehát, hogy a nyilvános és zártkörű versenytárgyalásokon a legolcsóbb ajánlattevők végösszegei között cca 26.000 pengő árkülönbözet mutatkozik. Ennyivel volt olcsóbb márciusban a Gravieser Albin cég, illetve ennyivel volt drágább a júliusi zárt. verseny- tárgyaláson Kiss Jenő vállalkozó! Kétségtelen, hogy a két versenytárgyalás közötti időben bekövetkezett munkabér, fuvarbér és anyagdrágulás folytán mintegy 10 százalékos emelkedés indokolt a két versenytárgyalás legolcsóbb ajánlatai között. Az anyagoknál, az itt szükséges igen nagy- mennyiségű és értékes importált fa árának nagymértékű megdrágulása; az Eucharisztikus Kongresszus miatt későn megindult sok közmunka, az országos nagy útépítkezések, az alföldi öntözési munkálatokkal kapcsolatos föld-munkák oly nagymérvű keresletet okoztak a kubikos munkások között — ennél a munkánál 200—300 ember szükséges 6 hónapra — hogy a júliusi órabér kétségtelenül felülmúlja a tavaszi versenytárgyalásokon a polgármester által előírt 36 filléres munkabért. Végeredményben azonban a főváros, mint munkát adó hatóság nem közjótékonysági intézmény és az anyagárakban és munkabérekben bekövetkezett drágulás rizikóját mindenesetre a vállalkozóra háríthatta volna, ha annak idején azonnal intézkedik a közmunka vállalatbaadása iránt. A Közszállítási Szabályzat szerint a döntésnek ennél a munkafajtánál a kiírástól számított hetvenöt napon belül meg kellett volna történnie! A hetvenöt nap junius 5-én járt le és eddig az időpontig az ügyosztály nem tartotta szükségesnek a vállalatbaadást, megvárta azt a hetvenöt napot, amikor az ajánlattevők már a Közszállítási Szabályzat értelmében viszavonhatják ajánlatukat és visszakérhetik bánatpénzüket, amit — tekintettel a fent- említett drágulásra — a nyilvános versenytárgyaláson a legolcsóbb ajánlattevő: a Gravieser Albin cég valószínűleg meg is tett volna. A legsürgősebb és a leghatározottabb vizsgálat megindítását és az anyagi felelősség kérdésének megállapítását kérjük a polgármestertől arra vonatkozóan: ki vagy mi az oka annak, hogy a nyilvános versenytárgyalásnál nem történt meg idejében a szabályszerű döntés, megvárták a hetvenöt nap elmúlását és ezután — hogy milyen indok címén az különlegesen érdekes — zártkörű versenytárgyalást rendeltek el, mivel a bűnös, vagy bűnösök 26.000 pengővel megkárosították a fővárost, ezenfelül a késő őszre, illetve tavaszra halasztották a beton- nyomó-csatorna megépítését, amely a hosszú és száraz nyár alatt azóta el is készülhetett volna! Jarossné gy fog ? A Kúria feltűnő feloldó ítélete egy a kommün után Köztulajdonban tartott temetkezési vállalat ügyében — Az Uj Budapest tudósítójától. — Ismételten beszámoltunk arról az évek óta folyó pereskedésről, amelyet özv. J a r o s s Jánosné indított a székesfőváros ellen. J a r o s s Jánosné hatalmas összegű kártérítést követelt a fővárostól azért, mert annakidején a proletárdiktatúra bukása után a főváros kisajátította az asszony temetési és kegyszerkereskedelmi vállalkozását. Ezen kisajátítás során Jarossné és a főváros között, egy megállapodás is létesült, amelynek alapján a főváros megfelelően kártalanítani is igyekezett az asszonyt. Jarossné azonban ezzel a kártalanítással nem elégedett meg és ezért nagyösszegü kártérítési pert indított a főváros ellen arra hivatkozva, hogy ő annakidején kényszerhelyzetben volt, amikor a megállapodást aláírta és elfogadta a fővárostól a részére kiutalt összeget. A különös keresetnek azonban nem adott helyt a bíróság és azt végső fokon a Kúria is elutasította. J a r o s sh n é azonban nem hagyta annyiban a dolgot, hanem perújítással élt és további adatokkal kívánta bizonyítani, hogy ö müyen nehéz helyzetben volt akkor, amikor a főváros, mint a Községi Temetkezési üzem tulajdonosa kisajátította vállalkozását, ingóságait. Első két fokon azonban a törvényszék és a tábla elutasították az újított keresetet. A Kúria Zsitvay-tanácsa azonban érdekes indokolással nemrégiben feloldó végzést hozott az ügyben. A Kúria az alappeihen hozott végítéletében, — mondja az indokolás, — azt az újított perben is irányadó jogi álláspontot foglalta el, hogy Jaross- n é ingóinak elvételéért és ipara üzésé- nek lehetetlenné tételéért teljes kártérítés illeti. Ennek a kártérítésnek a keretében a főváros azoknak az ingóknak az értékét tartozik megtéríteni, amelyek Jarossné ingói közül a proletárdiktatúra bukásakor birtokukba kerültek, tartozik továbbá megtéríteni Jarossnénak ipari joga értékét és az elvont hasznát. Jarossné az újított perben azt vitatja, hogy az ö ajánlata valóságos kára megállapításának alapjául nem szolgálhat, mert ennek az ajánlatnak a megtétele alkalmával olyan körülmények hatása alatt állott, amelyek befolyásolták öt abban, hogy ajánlatában valóságos kárát számítsa fel, ami szerinte egyébként is céltalan lett volna. Akaratának szabad elhatározását befolyásoló tényként hivatkozott arra, hogy a főváros tisztviselői a törvényhatósági bizottság tagjai és az állami hatóságok képviselői részéről a temetkezési vállalkozókkal szemben használt fenyegető kijelentésekre, a napilapoknak az említett vállalkozókkal szemben tanúsított magatartására a fővárosnak arra a k - jelentésére, hogy kártalanítása csupán a közgyűlés által megszavazott 14 millió korona keretén belül történhetik s végül a miniszteri rendeletnek arra az intézkedésére, amely szerint a temetkezési vállalkozók kártalanítása a bírói út kizárásával történik. Hivatkozott arra is, hogy a szóbanlévö ajánlata valóságos kárának a megállapításánál azért sem lehet irányadó, mert iparát az ajánlat benyújtását megelőző két esztendőn át gyakorolván, ajánlata elö- tejesztésekor a szakmai árakat nem ismerhette. Mindezeket azonban már az alapperben is előadták, a Kúria azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezek nem akadályozhatták Jarossnét abban, hogy követelését a megfelelő összegben reálisan fel ne számíthassa. A Kúria figyelemmel volt arra is, hogy az, alperes törvényhatóság felelősségére és annak terjedelmére nézve nincs befolyása annak a körülménynek, hogy a főváros némely, jelenleg is szolgálatban álló alkalmazottja Jaross- n é ingóinak az elvételében közreműködött. Azonban figyelemmel volt a felülvizsgálati panasz azon részére, hogy a főváros kártérítési kötelezettségének a mértékére nézve nem lehet befolyása annak a körülménynek, hogy az egyezkedések megkezdése alkalmával már előrelátható volt, hogy a magántemetkezési váltakozói ipar és így Jarossné ipara is a főváros versenye következtében elsorvadásra van ítélve. Jogszabály, hogy a kártérítés mértékének megállapításában a kártétel elkövetésének az időpontja irányadó. Az adott esetben az időpont 1919. aug. 7. A főváros tehát a birtokába jutott ingóknak és Jarossné ipari jogának az 1919. évi augusztus 7-én volt értékét tartozik megfizetni. Egyébként <^m U<l sn^JüUjA, ■v-an. GÁZH UTÓ SZERRÉ NY GÁZLÁNGJA INDIG SEGÍTSÉGÉRE VAK j'ja 0-űÁaJían GÁZHŰTÓSZGRRÉNY GÁZLÁNGJA MINDIG SEGÍTSÉGÉRE VAN GÁZHÜTÖSZÉKKÉNY gázlángja MINDIG SEGÍTSÉGÉRE VAN GÁZHÜTŐSZEKRÉNY gázlángja MINDIG SEGÍTSÉGÉRE VAK HA SZOMJAS A GYEREK HA SOKAT VÁSÁROL EGYSZERRE HA VÁRATLAN VENDÉG JÖN HA CSECSEMŐJE VAN HA MELEGE VAN HÁZNÁL MINDIG SEGÍTSÉGÉRE VAN Ä GAZ a rendelet úgy is rendelkezik, hogy a főváros tulajdonába átvett temetkezési készletekért a volt tulajdonosoknak fizetendő térítés kiszámításánál e készleteknek abban az időpontban volt állapota (mennyisége, minősége) értéke irányadó, amelyben a főváros tanácsa azokat a jogfolytonosság helyreállításával saját kezelésébe vette. Ez pedig 1919. augusztus 7-én következett be. Az alapperben a Kúria a kártérítési követelés összegének megítélésénél a kár valószínű egyenértékének megjelölésénél nem tartja kizártnak, hogy J a- r o s s n é kára nagyobb mint az az ősz- szeg, amekkorát részére a bizonyítékok alapján megítélt. Jarossné újított perben olyan bizonyítékra hivatkozik, amely szerinte megnyugtató eredményt ígér és amely alkalmas lesz arra, hogy valóságos kárát a bíróság pontosan megállapítsa. Ez a bizonyíték új bizonyítéknak tekintendő. A Kúria mindenesetre fontosnak tartja a leltár bemutatását, mert lehetséges, hogy ez a leltár olyan adatokat tartalmaz, amelyek lényegesek lehetnek arra nézve, hogy fenntartható-e a Kúriának az ingók értékelésének a kérdésében elfoglalt előző álláspontja.
