Uj Budapest, 1938 (16. évfolyam, 1-48. szám)
1938-06-18 / 23-24. szám
m mm u/jmmpEST A három fővárosi nagyüzem alkalmazottainak illetményeit szabályozó polgármesteri javaslat kritikája Irta: Gidró László dr. Mielőtt magát a polgármesteri előterjesztést tenném kritika tárgyává, a. főváros 3 nagy üzeméről néhány számadatot kivánok közölni, hogy nagyság- rendi képet nyerhessünk azon vagyoni és hozadéki értékekről, melyeknek szolgálatában áll az a körülbelül 4.000 alkalmazott, kiknek egzisztenciális élet- feltételeit a polgármesteri előterjesztés szabályozni kívánja. A beruházott tőkék összege 1937 év végén Elektromos Müveknél P 153,953.768.39 Gázmüveknél ,, 72,700.933.12 Vízmüveknél ,, 60,173.584-34 összesen P 286,828.285.85 amikor a főváros 24 üzemében Összesen 667,496.355.73 pengő értékű vagyon fekszik az 1937 évi összes bevétel Elektromos Müveknél P 49,626.380.12 Gázmüveknél „ 36,326.776.60 Vízmüveknél „ 13.085.346 32 összesen P 99,038.503.04 a 13 hasznothajtó üzem P 125 989.832.93 összes bevételeivel szemben, hozzájárulásuk a községi háztartásihoz Elektromos Müvek P 19.087.714 86 Gázmüvek ,, 6,970.424.63 Vízmüvek „ 3,791.674.28 összesen P 29,829.813.83 míg az üzem együtt P 30,204.985.89-t szolgáltatott be, üzemi alkalma, aottak üzeméi yi kiadásaira pedig az Elektromos Müvek P 6,564.841.40 Gázmüvek ,, 3,468.534.12 Vízmüvek ,, 2,025.165.15 összesen 12,076.540.67 pengőt fordítottak. Ezek a számok vitathatalanul igazolják, hogy a milliós főváros elsőrendű közszükségleteit ellátó, hatalmas vagyoni érdekeket jelentő közmüvek alkalmazottairól van szó, tehát elsőrendű közérdek fűződik ahoz, hogy ezek a müvek kifogástalanul elégítsék ki a milliós közület igényeit és másrészt az alkalmazottak megfelelő javadalmazásban részesüljenek. Egyike a gazdasági élet legnehezebb problémáinak azon színvonalnak empirikus megállapítása, mely az alkalmazotti fizetés „megfelelő“ fokának felel meg. Az alkalmazott — akár szellemi akár fizikai munkavállalóról legyen szó, igyekszik munkateljesítményéért a és Aszfalt, fedóllemez és kátrány. vegyitermék gyár Budapest, V. Xsltvay Leó n. 13. (Volt Sólyom u.) Telefon : 1-228-29, 1-282-85. Biehn János Budapest, V,, Alkotmány-u. Telefon: 1—153—50. 21. 4tzíallozásf szigetelés, fedéllemez - tetőfedés, motorbenzol, parolin. 1938. június 18. IWftSft. I részére — akik nem liajlandók különleges szakképzettségüket — akár más üzemekben, akár magában a fővárosi üzemkben szerezték — akár a fizetési skála legmagasabb fokozatáért rendelkezésre bocsátani, de ezáltal az üzemek nyugdijterhének csökkentése is bekövetkezik, mert érvényét megtartja az a régebbi gyakorlat, miszerint P 8,000-nél magasabb nyugdijat senki sem kaphat. (A főtanácsos havi fizetése és lakbére 720.— pengő lévén.) Az egyes fizetési kategóriák a kővetkező képet adják: szére annak lehetőségét, hogy megfelelő szakembereket nyerhessen meg üzemei tisztviselők havi fizetése é irodakezelök ,, ,, mesterek ,, ,, szaksegéd3zemélyzet ,, ,, segédszemélyzet „ ,, gyakornokok ,, ,, emelkedhetik. Már az üzempolitikai bizottság megállapította, hogy az üzemek által fizetett javadalmazások erősen meghaladják az állam által fizetett javadalmazásokat, de többszörösét teszik a magán- gazdaságban megfelelő képzettség, szakértelem és szolgálati évek szerint jelenleg érvényben lévő fizetéseknek. (Tekintetbe veendők még az ú. n. természetbeni juttatások is.) Amikor a budapesti pénzügyi, kereskedelmi és ipari tiszviselők havi fizetése alig éri el a 300 pengős, — azt ipari szakmunkások pedig a havi 120 pengős átlagot, másrészt pedig a legjobb esetben középiskolai képzettségű mesterek havi 652 pengő ületve az irodakezelök 448 pengő fizetéssel meghaladják egy tényleges miniszteri illetve osztálytanácsosnak jövedelmét, akkor az üzem- politikai bizottság szakértőinek fenti megállapítása beigazolnak tekinthető. Amikor a főváros szellemi szükségmunkásai a statisztikai hivatalnál havi 50 pengőt, egyéb helyeken havi 60—80 pengőt, az ÁDOBisták havi 80 pengőt, a Hóman-boyok havi 100 pengőket keresnek, akkor nem igen fogadható el meggyőző erejűnek a polgármesteri elő. terjesztésnek a VI—VIII. tisztviselői fizetési kategóriák lakáspénzetek felemelésére vonatkozó indokolása, miszerint : , a mesterek rendszerint az éjjeli órák P 256.—töl P 1076.50-ig P 117.50 P 420.50 P 188.— P 150.50 P 110.50 448 — 652 — 388 — 330 — 295 — maximumot elérni, mig a munkaadó — üzemének gazdaságossága által vezettetve — igyekszik a minimumot adni, A munkavállaló részéről a minimum az egyéni megélhetés indexe, a munkaadó részéről a maximumot az üzem rentabilitása Írja elő. E coordináták között alakult ki a munkabér a munkabérpia- con a kereslet és kínálat törvényei sze- lint. Amig a szóbanforgó müvek a magán- vállalkozás kezében voltak, — akkor is mint quasi monoopolistikus vállalkozások — tülajdonosaümak nagy hasznot biztosítottak és igy kitünően fizették alkalmazottaikat, de nem volt korlátozva a munkaidő, a szolgálati idő, de nem gondoskodtak nyugellátásról sem. Az alkalmazottak között is teljes szabadsággal érvényesült az. az elv, hogy mindenkit munkateljesítménye arányában fizették. Mióta azonban ezek az üzemek a főváros tulajdonába jutottak, a munkaidő lecsökkent a közigazgatási alkalmazottak 5—6 órájára — ennek megfelelően a létszám — az üzemek fejlődését meghaladóikig — aránytalanul megduzzadt. — igény támadt a közigazgatási alkalmazottak évi szabadságidejére, nyugdijára és az üzemi jelleg csak any. nyiban tartatott fenn bogy a közigazgatási alkalmazottakkal szemben igényt tartanak még a müvek ,,üzleti“ eredményében remuneráció képében való további részeltetésre, valamint az üzem termelvényeinek ingyenes vagy kedvezményes élvezetére, pedig a nyugdíjalap képzéséhez hozzá nem járultak, de má?L résizt ,,fokozott“' munkateljesítményükkel az üzemi feleslegek létrehozásában sem volt részük. Sőt, amig a munkateljesítmény csökkent és az egyéni felelősség megszűnt, ezzel szemben megszűnt részükre annak a kockázata is, hogy állásukat — az. üzemeknek a főváros tulajdonába való átvétele folytán — az üzemek felmondhassák illetve az alkalmazottakat elbocsáthassák. A polgármesteri előterjesztés az üzemi alkalmazottak b ü r o k r a ti z á 1 á- s á t teljessé teszi, ami administrativ szempontból nem kifogásolható. Helyeselhető az automatikus előléptetési elvnek bevezetése és még helyesebb ennek a rendszernek a kinevezési rendszerrel való kiegészítése, hogy a nagyobb munkateljesítmények jutalmazhatók legyenek. A bürokratizálás azonban az alkalmazottak teljes skálájára — különös tekintettel arra, hogy itt még is csak ipari vállalkozásokról van szó — nem terjeszthető ki. Nem pedig az üzemi alkalmazottak hierachiájának legfelső tagozatában. Különösen külföldi példák sokszorosan igazolják, hogy ezeket a vezető és irányító pozíciókat a közüle- tek kezelésében lévő nagy üzemekben mindenütt a magángazdaság gyakorlati életében bevált szerződéses alkalmazottakkal töltik be, tehát nálunk is szorgalmával és szolgálati éveivel érhesse el az átlag tisztviselő a ,,főtanácsosi“ fokozatot, de azon felül már csak szerződéses alkalmazott vezethesse a főváros üzeme't. Eltekintve attól, hogy csak e szerződéses rendszer biztosítja a főváros réalatt Í3 szolgálatot teljesítenek, a nappali órákra eső pihenésük pedig csak megfelelő kényelmet nyújtó nagyobb lakás fentartásával biztosítható.“ De nem is szolgálhatja a társadalom szociális békéjét az az állapot, amikor egyik oldalon ezreknek még kenyere nincsen, a másik oldalon pedig még az al-szükségletek is 100-%-ig kielégítést nyernek. De ugyancsak üres szólam marad az a politikai polgárjogot nyert jelszó, mely az ifjúságot a gazdasági pályákon való elhelyezésre buzdítja, mert melyik „összeköttetésekkel“ rendelkező ifjú fogja a szabad pályák 14—• 16 órás munkateljesítményét, egzisztenciális gondjait, a gazdasági élet naponta jelentkező és szüntelenül meg-megújuló harcaü vállalni vagy a kezdetben kevésbé lukrativ magángazdaságban elhelyezkedni, amikor aránytalanul kevesebb munkával, semmi felelősséggel, semmi kockázattal esetleg 6—10 évi várakozás után még is csak bejuthat a főváros valamelyik üzemébe és ott „úri“ életet élhet! A polgármesteri előterjesztés VI. melléklete megállapítja a 3 nagy üzem alkalmazottai által önköltségi áron átvehető áram-, gáz-, koksz- és szénmeny- nyiségeket. Az előterjesztés élteimében kapnak az alkalmazottak olcsóbban, mint ezen cikkeket a főváros polgársága különben megkapja. Ez a hatalmas összeg az alkalmazottaknak fizetést kiegészítő juttatásként jelentkezik, mikor annak az amúgy is magasan megállapított javadalmazások mellett semmiféle elfogadható indoka nincsen, de másfelől ugyanily összegben az üzemeknél mint bevételi h ány szerepel és rontja az üzemek mérlegét. A főváros 10.000 tisztviselője és 30 ezer munkása joggal kérdezi, miért nem részesíti őket is ebben a kedvezményben, miért privilégiuma ez csak az üzemi alkalmazottaknak, mikor ezek általában ugyanazon a munkáért még jobban is vannak javadalmazva? De ugyancsak nem érthető és nem is magyarázható meg pl. a gázmüvek 27.518 'kisfogyasztójának, aki súlyos anyagi körülményei folytán nem képes 1. személyi pótlék 2. családi pótlék 3. közlekedési segély 4. hadi pótlék 5. különóra-díjátalány 6. pénzkezelői pótlék még havi 10 köbméter gázt összesen havi P 2— értékben sem fogyasztani, hogy miért kell neki a gáz köbméteréért 20 fillért fizetni, mikor a havi 1076 P 50 fill, jövedelemmel rendelkező polgártársa, alá véletlenül a gázmüvek h. vezérigazgatója, ugyanazt a gázt köbméterenként 3 (három) fillérért kapja? Ez a rendszer igazságtalan tehát a főváros többi alkalmazottaival szemben, de egyben antiszociális a főváros fogyasztó polgáraival szemben is. Továbbmenöleg vizsgálat tárgyává téve azt a kérdést, hogy az üzemek a törzsfizetésen, lakbéren kívül még minő anyagi előnyöket nyújtanak és ezek minő további súlyos terheket jelentenek az üzemek mérlegeiben, alábbiakban ismertetem a Gázmüvek 1936-os ily természetű kiadásait: P 150.171 — „ 87.372 — „ 78.600.— „ 7.646.— „ 42.360 — 18.696.— 2,466.800 Kw áramot 0.0.3 fillérért 356,868.45 P-vel 13.390 q kokszot mázsánként 2.— pengőért 62.933.— ,. 1,281.100 köbméter gázt 0.03 fillérért 217.787— „ 6.890 q szenet ingyen 27.684. összesen 665.272.45 P-vel
