Uj Budapest, 1938 (16. évfolyam, 1-48. szám)

1938-06-04 / 21-22. szám

XVI. évfolyam 21—22. szám

Budapest, 1938. juntas 4,

h-p

s.

O ^

fi

H tg

*H -í-5

ÍVH

feí >

O

GJ . PH £ H

pH

> is.fti -p

M* 03 (I)

Q<

pq

UJ BUDAPEST

ElOIIzetésl árok :

Eg««z «vre.................................................. 30 pengő

Sf«l «vre.......................................................... 15 pengő

Egye» tzám ára OO flll«r

FELELŐS SZERKESZTŐ :

DOBV ANDOR DH

ISTVÁN KIRÁLY

Ssesidy Karoly polgármester ünnepi besscéde st szjéUcesfőváros «Ms^Itö^ciyíílésén

Amikor Szent István király halálának 900-ik évfordulóját az egész ország ünnepeli, a magyar főváros az ünneplők között legelső akar lenni.

Szent István király személyét, szent István emlékét már sokszor ünnepeltük, talán egészen kimerítettük az emlékezésnek és a Szent Istvánról szóló történelmi ismereteknek tárházát, de mégis újra idézzük ezeket, mert sohasem volt any- nyira szükséges Szent István elgondolásainak, emlékezetének, intelmeinek felújítása, mint napjainkban.

A mai díszközgyűléssel kiveszi részét a Szentistván-év ünnepségeiből a székesfőváros törvényhatósági bizottsága is. Mikor halálának kilencszázadik évfordulóján az első magyar király glóriás emlékének áldozunk, az ország egyetemes érzésének, nemzeti öntudatának soha el nem múló hálájának akarunk ünnepélyesen kifejezést adni. A magyar főváros az államhatalom székhelye, az ország politikai, kulturális és gazdasági életének központja, de ezt a vezetőszerepét bei akarja tölteni, teljes tartalmat akar adni a nemzet szellemi és erkölcsi életében, történelmi fejlődésében is. Az ország központja a nemzet szíve kell legyen, melyben az ezeréves magyarság legszentebb érzései, a szentistváni eszmények államfenntartó erői keli, hogy éljenek.

Az első magyar király népének hithirdető apostola, államalkotó fejedelme, nemzetszervező államférfia és hadvezető katonája volt. Olyan nagy történelmi hivatást teljesített, olyan sokrétű feladatkört töltött be, hogy az elvégzett munka bármelyik részleteredményével is hallhatatlan nevet szerzett volna magának. Ha csak hithirdető apostol lett volna, vagy csak törvényhozó államférfi, ha csak győzelmes katona, akkor is elmulhatatlan dicsőség övezné alakját a nemzet emlékezetében. Szent István sokoldalú alkotásaival szinte emberfölötti képességekről tett bizonyságot, személyében azt mondhatnék, több ember tehetsége és alkotóereje egyesült tökéletes harmóniában. A nemzet történelmi nagyjai között Szent István kivételes példája, csodálatos megtestesülése a magyar géniusz minden szellemi értékének. Benne kifejezésre jutott egyesülten minden különleges tehetség, amit a magyarság századokon át az állami, politikai és katonai vezetésben megmutatott. Glóriás alakjára úgy tekintünk fel, mint a magyar faj reprezentatív emberére, ki nemzeti hitünket, alkotó tehetségünket, emberi erényinket képviseli a világtörténet itélőszéke előtt.

Gondviselésszerii küldetését a nemzet életében úgy töltötte be, hogy kimagasló értéke lett az emberiség szellemi és erkölcsi birtok- állományának is. A fenkölt jellemű, lángeszű magyarban a világ a katolikus hit egyik glóriás szenG jét tiszteli. Szent István Jobbja a magyar történelemből kinőtt és átemelkedett az egyetemes kereszténységnek, a nyugati civilizációnak épített védőbástyát a Duna- Tisza táján. Ezt bizonyítja a sok elmúlt század történelme. Az ő népe a magyar nép Európa válságos idejében a nyugati népek védőbástyája volt. Az ő népe a Hunyadiak és Zrínyiek vezérletével Nándorfehérvártól Budaváráig az európai civilizációnak állított ércfalat. Ez a történelmi misszió pedig Szent István szellemében gyökerezett, az ő örökségében küzdöttek a kereszténység legendás magyar hősei. A déli harangszó az egész világon még most is Hunyadi János és a magyarság nándorfehérvári győzelmét hirdeti. Itt találkozik a magyar szentév az egyetemes kereszténység ünnepi érzésével. Az első magyar király apostoli jelentőségénél és történelmi hatásánál fogva az emberiség nagyjai között foglal helyet.

Nekünk magyaroknak olyan örökséget hagyott, mely a második évezredben is életbázisunk marad. Mikor Szent István megtérítette országát és bevezette a kereszténység közösségébe, az Ázsiából jött nomád hajlamú lovasnépet beillesztette az európai életviszonyokba, a letelepülésre és civilizációra épített államok rendjébe. A honszerzők küzdelme és munkája csak akkor lett végleges eredmény, csak akkor lett igazán ország Árpád hazája. A magyarság állandó letelepülésének lelki és anyagi megszervezésével, a többi népekkel való együtélésének megalapozásával teremtette meg a nemzeti fennmaradás és fejlődés lehetőségeit. A magyarság belső tagozódását, sok ellentétjét megszüntetve, a törzsekből egységes nemzetet, a nemzetből pedig államot alkotott.

Az államformát is a keresztény monarchia megalapításával úgy építette ki, hogy az teljesen harmóniába jutott az államalkotó nemzet faji jellemével. A királyság szilárd támasztékot kapott a magyarság gondolkozásában és az alkotmányos intézményekben. Szent István a koronával a fején azt a vezérlő akaratot és önként adott fejedelmi tekintélyt képviselte, mely a vérszerződés alapján Honszerző Árpád fejedelmi joga volt. A királysággal nem szakította meg az ősi kapcsolatokat, hanem azokat az uj időknek megfelelően intézményezte és a Szent Koronával betetőzte.

Szent István a királyi koronát is úgy szerezte, hogy országa függetlenségén, népe önállóságán politikai csorbát nem ejtett. Ez a szempont volt általában uralkodásának, ország vezetésének legfőbb gondolata. A magyarság minden külföldi hatalomtól független életét, önálló fejlődését biztosította úgy diplomáciájával, mint mélyen átgondolt törvényeivel. Ha valahonnan veszély fenyegette királysága nemzeti függetlenségét,nem félt a harctól sem, szívós és kemény akarattal verte ki az országból a támadt ellenséget. Konrád német császár nagy hadjáratot indított ellene, azonban az altaiehi kolostor krónikája szerint „hadsereg és minden eredmény nélkül tért vissza Magyarországból'’. De ilyen kemény és elszánt volt Szent István azokkal szemben is, akik az ország belsejében zavarták lázadással és pártütéssel az egységes keresztény királyságot. Csak a pápaság lelki vezetését ismerte el, de ebben a viszonyban is olyan jogi helyzetet teremtett, mely a nemzet politikai függetlenségét nem érintette. Ezen a téren is kiváltságos jogokat biztosított országa számára.

A királyság alkotmányát úgy konstruálta, hogy az a későbbi időkben is élet és fejlődésképes maradt. Az egykori törzsszerkezeti rendszer a monarchiában megváltozott, de az uralom és kormányzás régi magyar vezéreszméjét, a vérszerződés alapgondolatát: a tanácskozás és elhatározás együttességét megtartotta. A királyi tanács felállításával kapcsolta bele a törvényhozó és kormányzó hatalomba a nemzet vezetőit. Törvényeiben többször hivatkozik a királyi tanácsra, de kiemeli annak fontosságát a fiához intézett intelmek VII-ik fejezetében is. Ez mind annak bizonysága, liGgy a nemzetvezetésről a vérszerződés szellemében gonolkozott.

Szent István mélyen alkotmányos érzésű és gondolkozáséi államférfi volt. Országa függetlenségét, népe szabadságát mindenekfölé helyezte királyi gondjaiban, de mély bizalom töltötte el lelkét annak politikai és erkölcsi értékelésében is. A királyi földbirtokok és az ott élő alattvalók állami igazgatására ispánságokat létesített, melyekből a vármegye- rendszer épült ki. Ezek későbbi közjó,gi megszervezésével és fejlődésével az autonómia gondolata lett a magyar alkotmány nemzet fundamentuma. A vármegyerendszer nemcsak provideneiális bölcsességét bizonyítja, hanem a népe iránt érzett hitét és megbecsülését is mutatja. A Szent Istvántól megalapozott önkormányzat eszméje az ő elgondolásában az állami hatalom vérszerződése az önállóságra és függetlenségre termett nemzettel. Ez a Szent István-i eszi o a vármegyék útján sorsdöntő szerepet játszott a magyar történelemben, de az maradt ma is a nemzeti élet alkotmányos feltétele.

Szent István a nemzetnevelés első apostola és úttörője volt. A nemzetbe vetett bizalma nyilatkozik meg abban a gondolatban is, mellyel az Intelmekben a nemzet vezetőinek és vitézeinek megbecsülését köti a fia lelkére. „Vitézlő rend legyenek, ne szolgarend”, mondja a nagy király. Szabad magyarok tanácsát, emberi méltóságát, nemzeti önérzetét képviseljék az ország életében. Nem szolgalelkű, hanem emelkedett szellemű férfiakat akar látni a hon- szerzők örökségében. Az ősök tiszteletével is a nemzet önérzetét, a múlt megbecsülését akarja növelni. Az Intelmekben ezt mondja: „Az ősök követése a királyi méltóság nyolcadik lépcsője. Tudd meg, hogy legnagyobb dísze a királyságnak : az előbbeni királyok nyomában járni és követni a tisztes atyákat.” Ez magyarázza meg Szent Istvánnak az ősi alkotmányos gondolatokhoz való ragaszkodását és erős nemzeti szellemét, amely apostoli és uralko-