Uj Budapest, 1938 (16. évfolyam, 1-48. szám)
1938-05-21 / 20. szám
njMimpjßsr —Iwmmmmmm 1938. május 21. Miért kell erősíteni a Kisiparit? * Irta: Müller Antal A törvényhatósági bizottság' leg- rttóbbi közgyűlése Babarczy tanácsnok előterjesztésében egyhangúan elfogadta a Budapesti Kisipari Hitelintézet elmúlt évi zárszámadásáról szoio polgármesteri előterjesztést. Mint minden esztendőben, ezidén is a dicséret és elismerés szavai hangzottak el a közgyűlési teremben a fővárosnak erről a kiválóan működő, valóban elsőrendű intézményéről. Az 1919-ben alakult Kisipari Hitel- intézet helyes vezetéssel beváltotta a reményeket. A legkevesebb, de egyben a legtöbb, amit el lehet róla mondani: Hivatást tölt be! A Kisipari zárószámadásának tanúsága szerint az intézet az elmúlt esztendőben 213b tételben 3,300.000 pengő uj kisipari kölcsönt folyósított, 700.000 pengőt 252 tételben pedig kereskedők részére. Az elmúlt esztendőben az intézet bekapcsolódott a piaci árusok hiteligényeinek ellátásába is, ilyen természetű kölcsönt 4.378 tételt folyósított az elmúlt esztendőben. Végeredményben az elmúlt évben folyósított hitelintézeti kölcsönök összege 4,203.000 pengőre rúgott! 1924-ben az intézet alap- és tartaléktőkéje 32.000 pengő volt mindössze — 1937-ben pedig 3,110.000 pengő! Dacára annak, hogy 1931. óta nem volt alaptőkeemelés, amit pedig esztendők óta^ sürgetek. Dacára annak, hogy a folyó évi költségvetésben az intézet alaptőkéjének 400.000 pengővel való felemelését határozta el a főváros törvényhatósági bizottsága — sajnos: a belügyminiszter kék ceruzájának a tőkeemelésre szánt összeg fele áldozatul esett és igy az alaptőkeemelés csak 200.000 pengővel hajtható végre. Az intézet jövő célkitűzései között a legfontosabbnak tartom olyan iparosok és kereskedők részére is kölcsönök folyósítását, akik szigorúan vett bankszerű fedezettel nem rendelkeznek. Mennél több egzisztenciának siet segítségére az intézet, mennél számosabb tőke nélkül szűkölködő kisiparosnak és kiskereskedőnek nyúl hóna alá a főváros, annál átfogóbban, annál sikeresebben valósíthatja meg kitűzött céljait. A képviselőház plénuma által már letárgyalt két nagyfontosságú törvényjavaslattal: a milliárdos beruházási programmal és a zsidó törvény- javaslattal kapcsolatban is van mondanivalónk a Kisipari Hitelintézet célkitűzéseit illetően. A beruházási program ügyében az a helyzet, hogy a kepviselőház plénuma tudvalévőén egyhangúan fogadta el azon indítványomat, hogy a milliárdos program végrehajtásában a lehetőség szerint és elsősorban a kisipar részeltetendő. A kisipart, amely remélhetőleg igen nagyarányú foglalkoztatáshoz jut a nagy beruházási programnak végrehajtása során, megfelelő áron és mértékben el kell látni hitellel. Amiképen vidéken ezt a feladatot kiválóan ellátja az IOKSZ, azonképen a fővárosban ki kell építenünk még fokozottabb mértékben a Kisipari kereteit. Főképen a cedálások rendszerének kibőví- tésére célozok, e^t az üzletágat az elmúlt esztendőben sikeresen, eredményesen, a kisiparos társadalomra áldásthozóan végezte a Kisipari. A zsidótörvénnyel kapcsolatosan arról beszélünk állandóan, hogy a keresztények érvényesülését a szabad pályákon is elő kell segíteni — fökép az ipar és kereskedelem terén. Hogy azonban ezt megtelhessük, szükséges a közmunkákban és közszállításokban az eddiginél nagyobb mérvben résztvenni kívánó kisiparostársadalom részére megfelelő módon a hiteligények biztosítása.1 A legnagyobb baja a keresztény kisiparosságnak, hogy nincs szerv, amelynek hitelnyújtásával fel tudnék venni a versenyt az anyagiakban dus- kálkodó kartelirozott gyáriparral és a bankokráciát maguk mögött tudó és fel is használó nagyiparral szemben. Ezen az anomálián kell segíteni a Kisipari támogatásával és kibővítésével! A Kisipari: Vér a vérünkből, lest a testünkből! Önmagunkat erősítjük, a keresztény kisiparosságot neveljük és tápláljuk, ha a Kisiparit támogatjuk. Ezt ne feledje el a város vezetőségének és a főváros törvényhatósági bizottságának egyetlen tagja sem. téré esne és ezt kívánja a Gázmüvek az olcsóbb díjtétel mellett adni, a gyakorlatban azonban ez annál kevésbé válna be, mert a töfogyasizitási lépcsőket a Gázmüvek — amint beigazoltam — a tényleges helyzettel szemben közel 15%-kai magasabban állították be és így a fözögáz fogyasztással nem tölthető ki a blokk alsó mennyiségi határa. Annál kevésbé lehet a fogyasztónál az,- zal érvelni, hogy csak érd el a blckk- Larifa határfegyasztását, azon felül már olcsóbban fogod kapni a vízmelegítő gázt’! A főzőgáz szükséglet pedig esetleg nem emelhető és így az egész kedvezményes lépcső alkalmazása a gyakorlatban problematikussá válik, mert a drága fözőgázzal nem fog senki vizet melegíteni. Már pedig az új tarifának vonzóerőt kell gyakorolnia a fogyasztókra. Azért csak úgy remélhető eredmény, ha mindazon helyeken, ahol a fővezeték mentén mái’ van gáz a konyhában, a Gázmüvek azzal jelenhessenek meg, hogy a fürdőszoba vízmelegítését pedig — függetlenül a fözőgáztól -—. 12 fillérért adom. Annál is inkább fontos a meglevő fogyasztók megszerzése, mert ez esetben minden többletfogyasztási m3 gáz a Müveknek csak 1.27 fülérjébe kerül, mert hiszen az összes többi regie-tételek azonosak és a fogyasztástól függetlenek. Tehát az akvizíciónak ez a formája a legelőnyösebb a Müvek szempontjából. Az új taiifának azonban számolnia kell fogyasztóinak teherbírás- és fogyasztási mennyiségi különbségeivel is. A 102.639 fogyasztóból 63.079 a javasolt tökefogyasztás alatt van 20,669.530 mV el (ebből is 27,518 háztartási és ipari kisfogyasztó 3 millió 091.340 mVel még a havi 10 m3-es átlagot sem éri el) míg 39.560 fogyasztó a töfogyasztás felett van 36,299.547 m*-el. Az új tarifális terhelésnél tehát figyelemmel kell lenni a fogyasztásnak ezen megoszlására is, ahol a nagyfogyasztók — a fogyasztók 36.4%-a fogyasztja a termelés 67.4%-át, míg a kisfogyasztók, a fogyasztás 63.6% csak a termelés 32.6%-át. De ugyancsak nem állhatnak meg á javasolt tarifának azon rendelkezései sem, melyek a nem fogyasztási hónapokra is kívánják a tőfogyasztást felszámítani, melyek a mellékhelyiségek közé nem veszik fel a konyhát, melyek előírják a kedvezmény kérelmezését. • Fentiek előrebocsátása után és az előadottak alapján az alábbiakban indítványt tettem az üzempolitikai bizottságban, és miután javaslatomat a bizottság- többsége nem fogadta el, ott különvéleményként fentartottam a polgár- mester előtt az élet beléptetendő új gáztarifára a következőkben: 1. Minden fogyaszd, aki 1 szoba-kony. hás lakásban lakik, melynek havi bére azonban az 50 pengőt nem haladja meg, havi 15 m3 fogyasztásig a gázt 15 filléres, azon felül 10 filléres egységárban kapja és sem mérő, sem kapcsolási díjat nem fizet (ez a szociális tarifa), 2. minden más fogyasztó a Gázmüvek által javasolt lépcsözete szerint a fözö- gázt töfogyasztás ban 20 filléres, a töfo- gyasztáson felül 12 filléres egységáron kapja, míg minden más, háztartási célra — (tehát kis és nagy vízmelegítő, fürdőkályha, gázkályha, vasalás, hűtőszekrény stb.) — a gáz egységára 12 fillér. Mindazoknál a fogyasztóknál, melyek a kétféle gáznak külön mérésére igényt támasztanak, a Gázmüvek tartoznak a kétszeres kapcsolási díj felszámítása ellenében külön mérőórát f e 1- _ állítani. Hlilönvélemény £tz; uf gáztarifa ügyében Irta: Gidró László dr. A gázmüvek tarifális előterjesztésének célja: korszerű árszabásnak élet- beléptetése, mert csak ezzel képzeli fejlődését biztosítottnak. Véleményem szerint az az árszabás korszerű, mely a) biztosítja az, üzem rentabüitását, b) biztosítja az üzemnek hozzájárulását a községi háztartáshoz, c) biztosítja az üzem versenyképes fejlődését és d) közüzemi jellegénél fogva szociális igények kielégítését is szolgálja. Az üzempolitikai bizottságban az ügyosztály által előterjesztett javaslat véleményem szerint ezeknek a követelményeknek nem felel meg. Korszerűségét egyedül a német rendszer átvétele jelzi, amidőn a blokktarifát kívánja életbeléptetni. Az üzem 102.639 háztartási fogyasztója közül kiragadja azt a 15.160 fogyasztóját, aki fürdőszobáját gázzal melegíti és ezekre kíván külön árszabást életbe léptetni. Az új tarifa tehát C3ak a fogyasztóknak alig 14%-át érintené. Megállapítja az üzem, hogy az egyes kategóriákra tervbevett tőfogyasztások mellett, ezt meghaladólag 3,864.897 ingáz után lépne életbe a kedvezményes — 12 füléres — díjtétel és érné ennek következtében a gázmüveket egy többszázezer pengős veszteség, illetve a mái állapottal szemben bevételi-kiesés. Nem állhat meg ez a számítás, miután a tőfogyasztásokat a gázmű minden hónapban állapítja meg, tehát minden évben 12-szer és így az eredménynek 10.7-es elméleti alapon való elszámolása téves eredményhez vezet. Ha a 12-szeres töfogyasztást vesszük számításba, úgy a 15.160 fogyasztó 15,276.897 m3 fogyasztásából 12,340.520 ma esik a töfogyasztásra, 2,936.377 m3 csak a tőfogyasztáson felüli fogyasztás és így a fenti 3,864.897 rn:,-el szemben 1 millió köbméterrel kevesebb lesz a tőfogyasztáson felüli gáz- fogyasztás, mely után a 8 filléres bevételi kiesés mindössze 235.070 pengő. Ha pedig tekintet nélkül a gázfogyasztó készülékek számára lép életbe a blokk-tarifa, úgy még érdekesebben alakul a kép. Ez esetben u. i. a töfogyasztás a javasolt blokk-lépcsők szerint a 102.639 fogyasztónál 64,178.460 m3 gázt ad, holott a teljes tényieges háztartási gázfogyasztás csak 56,970.000 m3 volt, tehát ez esetben egyáltalában nem lehet bevételi Meséssel számolni. A javasolt tervezet tehát sem korszerűnek, sem általánosnak, sem serkentőnek nem nevezhető. A Gázmüvek a ma adottságai közepette oly tarifális intézkedéseket követelnek, melyek egyrészt minimálisra csökkentik a bevételi kiesést, lehetővé teszik a Gázmüvek mai termelési kapacitásának teljes kihasználását, tehát kb. 40 millió m3 gáz többletfogyasztásnak elérését. Ez utóbbit a legkönnyebben úgy éri el, ha oly tarifát tud alkalmazni, mely lehetővé teszi a mai csőhálózata mellett fekvő 80.000 háztartásnak és 50.000 fürdőszobának megszerzését fogyasztóul, mert egy-egy fürdőszoba 340 m3-es évi átlaga maga 17 millió m3 és a 80.000 háztartás fözögáz szükséglete csak 300 m3 évi szükséglettel 24 mülió további fogyasztást jelent és így a 400 milliós fogyasztás biztosítható. Nem oszhatom a Gázmüvek azon álláspontját, hogy ez a cél egységes blokk -ta r i f á v a 1 elérhető. Mint minden átmenetnél, itt is a vegyes rendszer lesz a legmegfelelőbb. Amidőn a Gázmüvek a blokk-tarifában, annak lépcsőzetes tételeiben differenciálni ldvánja az olcsóbb és drágább, a teherbíróbb főzőgáz és a kevésbé ver. senyképes vízmelegítő gáz tarifáit, abból a meggondolásból indul ki valószínűleg, hogy a 20 füléres eddigi egységára a fözőgázra nem volt magas, illetve szívesen adja a blokk-tarifa lépcsője erejéig továbbra is a főzőgázt 20 füléres egységáron, de az ennél is többet fogyasztó nagyfogyasztásnál hajlandó ármérséklést adni, viszont ugyanezt az ármérséklést kívánja juttatni a vízmelegítőknél is, mert egyrész ez a fogyasztás a 20 filléres árat nem bírja el a többi tüzelőanyagok versenyével szemben és így nem alkalmas új fogyasztók megszerzésére, sőt még a jelenlegi fogyasztói állomány is csökkenő tendenciát mutat. Ennek a kettős feladatnak az egységes blokk-tarifa nem felelhet meg, mert bár a töfogyasztást a Gázmüvek igyekeztek olyképen megállapítani, hogy az tulajdonképen a teherbíróbb fözögázt foglalja magában, míg a többle tfogyasz. | tás logikusan a vízmelegítők szükségei- í <
