Uj Budapest, 1937 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1937-02-20 / 7. szám
XV. évfolyam 7. szám Budapest, 1937. február 2 / f ' 3 j *v ^ W & UJ BUDAPEST Előfizetési árak: Egész évre ............................................. 30 pengő Fé l évre.................................................... 15 pengő Eg yes szám ára 60 fillér FELELŐS SZEEKESZTŐ : DOB Y ANDOR DKSzerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaos Ivor-ulet» O. Telefon: 1^828^23. Postatakarékp. csekkszámla 30.013. A szanálás vég-szaldója Beteg ambíciók, hiszékeny miniszter: ez volt a szanálási törvény szülőanyja — Nincs felelős gazdája a szanálásnak, mert annak kezdeményezői és végrehajtói közül már senki sincs e helyén — A Keresztény Községi Párt akciót kezd a szanálás okozta károk sürgős helyreállításáért datántyi a ttázqtyCilís&i Különböző kommentárok és szóbeszédek kisérték Darányi miniszterelnök megjelenését a főváros közgyűlésén abból az alkalomból, hogy Karafiáth Jenő dr-t a törvényhatósági bizottság « főpolgármesteri székbe installálta. Voltak, akik a miniszterelnök megjelenésében nem láttak mást, mint, udvariassági gesztust, ellenben akadtak olyanok is, akik alkotmányjogi aggályokat támasztottak, azon a címen, hogy a törvényhatósági bizottság közgyűlésén — még ha maga a miniszter- elnök is — olyan valaki vehetett részt, aki nem tagja a főváros parlamentjének. Részünkről azon a véleményen vagyunk, hogy a főpolgármesteri installáción vendégképen való miniszter- elnöki megjelenés Kara fiáiknak megtisztelő értékelése a kormányelnök részéről, annak szimbóluma, hogy az új főpolgármester a kormányzat különleges megbecsülése és hangsúlyozottan kiemelt bizalma mellett veszi át nagy- fontosságú hivatala vezetését. Kétségtelen, hogy az új főpolgármester egészen Szokatlan auspiciumok közepette jött a városházára. Az országgyűlési képviselőséget cserélte fel a főpolgármesteri székkel, miniszterséget viselt politikus, magyar királyi titkos tanácsos. Nem a főváros báróiból nőtt fel a főpolgármesteri székbe, mint Sipőcz Jenő, vagy Ripka Ferenc. Az országos politika tágasabb és levegő sebb mezőjét hagyta ott a várospo- politika minden esetre kisebb és szőkébb területeiért. A miniszterelnök megjelenésében a Személyes motii'umokan túlmenően a kormány fokozott érdeklődése nyilvánul a főváros iránt. A főpolgármester immáron nem az önkormányzat által választott férfiú, hanem a kormány bizalmának letéteményese. Ez a kormánybizalom az 1934-es törvény alapján kinevezett főpolgármester számára fontosabb, mint a törvényhatósági bizottság bizalma. Ennek az önkormányzat számára nem túlságosan kellemes álláspontnak előtérbe futását, sőt, tudatos, esetleg akaratlan kihangsúly ozását jelenti a miniszterelnök karosszéke mz installációs közgyűlésen. A bemutatkozás ünnepélyes momentumai után ítélve azonban Karafiáth Jenő nem csak a kormány exponense a városházán, hanem az a férfiú is, aki a jelek szerint a törvényhatósági bizottság bizalmát is bírja és támogatását is meg tudja és meg akarja szerezni. Ezért mi Darányi Kálmánnak és kíséretének a törvényhatósági bizottság közgyűlésén vendégképen való megjelenését annak zálogául tekintjük, hogy a kormány és az autonómia között Karafiáth Jenő szerencsésen kiválasztott személyén keresztül teljes lesz az összhang, a harmónia, az ellentétek kiküszöbölése. — Az Uj Budapest tudósítójától — Az új fővárosi törvény ulyképen rendelkezik, hogy a szanálás eredményeiről annak befejeztével a belügyminiszter jelentést köteles tenni az országgyűlésnek. A nemrégiben lemondott beliigy- minisztei: Kozma Miklós egyik legutolsó hivatali ténykedése volt ennek a jelentésnek elkészítése, de azt már Darányi miniszterelnök, mint ideiglenes belügyminiszter, terjesztette ,a képviselő, ház elé. A jelentés szerint a szanálás, amely „végső eredményében a főváros háztartásában jelenlevő hiányokat lé- nyegesen csökkentette", már preventive kedvező hatást gyakorolt a főváros pénzügyeinek vezetésére is, amennyiben a főváros életében a takarékosságot pa- rancsolóan előírta. A belügyminiszter szerint a szanálás számszerű hatásában több mint ll és fél millió pengőt eredményezett, és ha még azokat az intézkedéseket is tekintjük, ahol elejét vette a szanálás a kiadásoknak, akkor ennél az összegnél jóval nagyobb eredménnyel lehet számolni, úgyhogy tárgyilagos alapon meg lehet állapítani hogy a szanálás végrehajtása a főváros anyagi érdekeinek szempontjából szükséges és üdvös volt. A belügyminiszter jelentése további során ismerteti a szanáló főpolgármester által ténylegesen megtett szanálási intézkedéseket, és azon reményének ad kifejezést, hogy „a szanálás végrehajtása után most már a főváros önkormányzatának lesz a feladata a továbbiak tekintetében céltudatos pénzügyi politikával és megfelelő takarékossági rendsizabályokkal a főváros pénzügyi egyensúlyát szilárd alapokra fektetni“. A szanálási törvényt, annak keletkezését és végrehajtását esztendőkön keresztül Petrovácz Gyula ostorozta a legélesebben a politikai élet minden fórumán, többek között az Uj Budapest hasábjain is. Most, hogy a szanálási jelentés elkészültével a szanálási aktus befejezéséhez közeledik, a szanálás valóságos eredményeiről és a belügyminiszteri jelentésről Petrovácz Gyula a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — Van valami fátumszerű abban, — mondotta Petrovácz Gyula — bogy a szanálást kezdeményező, elhatározó és végrehajtó szervek közül alig két és fél esztendő óta már senki sincs a közélet porondján. Meghalt Borvendég főpolgármester, a szanálási akció kezdeményezője, ijthagyott bennünket Sipőcz főpolgármester, a szanálás végrehajtója és befejezője. Elhunyt Gömbös Gyula, akinek kormánya a szanálási törvényt tető alá hozta, nincs helyén Keresztes- Fischer Ferenc, a szanáló belügyminiszter sem. Mi lett a szanálásból, a beteg ambíciók e szomorú találkozásából a hiszékeny miniszterrel? Rosszul sikerült operett, melynek befejező akordját: a belügyminiszteri jelentést, Oszkár bácsi mesedélutánjának, vagy Hoífmann meséinek lehet nevezni! — De vegyük elő magát a belügyminiszteri jelentést, a Hoffmann meséinek partitúra-könyvét! Már az első akord hamis, hamis a premissza, amely szerint a főváros ténykedései okozták volna a szanálás szükségességét. A szanálási kakofóniának az volt a vezérmo- tivuma, hogy a főváros költségvetése deficites. De mi okozta ezt a deficitet, ki felelős a deficitért? A főváros, amely a maga hatáskörében állandóan igyekezett a deficitet eltüntetni, de arra nem volt képes, mert a 1 kormány állandóan újabb és újabb terheket rakott a főváros vállára, folyton több és több adó-jövedelmet és bevételi forrást sajátított ki a saját céljaira? — Ez letagadhatatlan tény, viszont azonban ennek a hibának az eliminálására nem kellett volna ezt a rossz operettet végigjátszani, hanem egyetlen miniszteriális ankéttel meg lehetett volna oldani a gordiusi csomót anélkül, hogy Sipőcz főpolgármester harakirit lett volna kénytelen elkövetni Sipőcz polgármesteren, anélkül, hogy a nagy nyilvánosság előtt két esztendőn keresztül a vádlottak padján ült volna a főváros pénzügyi gesz- j ti ója! — Végeredményben ennek az operett, nek nincs felelős, aktiv szerzője, nincs aki — a fentebb említett okok miatt •— az előadás végén kijöhetne a függöny elé, megköszönni az esetleges ovációkat, amelyek a jelen esetben nem túlságos mohósággal áradnának feléje a zsúfolt nézőtérről. A főváros mai vezetőségének egyetlen tagja, de a mai kormányzati rendszer sem felelős azért a fél- múltért, amelyet a szanálási törvény jelent. A szanálási törvény, amely organikus változást, nagyobb pénzügyi koncepciót nem tudott felmutatni a városházám, amelynek legnagyobb eredménye, hogy az ideiglenes hivatalnokokat most gyakornokoknak hívják, amely zörgő papíron, az élet által egyáltalában nem igazolt magasabb Beszkárt-bevételeket bűvészkedik elénk, amely figyelmen kívül hagyta a kötelező szociális szempontokat. — Ezt a szanálást — folytatta emelt hangon nyilatkozatát Petrovácz Gyula —■ ki kell törölni a főváros történetéből, elsősorban és főképen olymódon, hogy azokat a károkat, amelyeket ez a papiros-szanálás okozott, igyekszünk kireparálni, eltüntetni, elfelejtetni. Elsőnek és legfontosabbnak tartom e tekintetben a szanálás címén történt fizetés-csökkenések eliminálását, mindazon jövedelmek és juttatások helyre- állítását, amelyeket a szanálás orvén elvettek a főváros szolgálatában álló tisztviselőktől és munkásoktól. Amikor az élelmiszerek és az elsőrendű életszükségleti cikkek ára az egész vonalon szinte ugrásszerűen emelkedik, akkor a főváros törvényhatósági bizottságának kötelessége, hogy mindent elkövessen a szanálási túltengések lefaragására és ha magasabbra nem sikerül a fizetéseket és jövedelmeket felemelni, legalább azt a régi standardot keli biztosítani, amelyet a fővárosi alkalmazottak a szanálás előtt élveztek. —Azonfelül, hogy a szanálás előtti illetmények visszaadását követelem és est,vix
