Uj Budapest, 1937 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1937-02-13 / 6. szám
XV. évfolyam 6. szám Budapest, 1937. február 13 ElAflzelétl Arak: Eg£»z évre........................................ 30 pengő FAI évre .............................................. t3 pengő Eg ye* izAm Ara AO filier FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR DR Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaa* Ivor-uíca 0. Telefon: 1^828^23. Posta takar ekp. csekkszámla 30.013. j> tú Program és Cselekedet Irta: Szőke Gyula dr. Az étet fópotfyáwntsUcc A főváros közgyűlésének valameny- nyi pártja érdeklődő örömmel veszi tudomásul Karafiáth Jenő dr.nak, a székesfőváros új főpolgármesterének azt a kijelentését, hogy az élet főpolgármestere kíván lenni. Várakozással tekintünk az új főpolgármester installációs beszéde elé a főváros jövő szerdai rendkívüli közgyűlésén, amikor is Ka- rafiáth Jenő dr. kétségen kívül ki fogja fejteni programját és elgondolásait új és nehéz pozícióját illetően. Az a véleményünk, hogy a fényes beiktatási ünnepségen ennek a programnak már csak részletei hangozhatnak el, hiszen Karafiáth Jenő dr.-nak az a klasszikus tömörségű megállapítása, hogy az élet főpolgármestere kíván lenni, már magábanvéve program, irány és célkitűzés, maga a lényeg, melynek a részletek már csak belső tar- talmát biztosíthatják. Hisszük és reméljük: Karafiáth valóban az élet főpolgármestere lesz, a vergődő és kínlódó, mégis diadalmas és el nem pusztítható magyar élet főpolgármestere. A budapesti polgár életének a főpolgármestere lesz Karafiáth Jenő, azé a budapesti polgáré, akinek élete a trianoni Magyarország fővárosában gonddal és küzködéssel, sok bánattal és kevés örömmel teljes! Hogyan lehet Karafiáth Jenő az élet, a magyar élet, a budapesti élet főpolgármestere? A legutóbbi időben, Sipőcz főpolgármester hosszú haldoklása alatt, kissé elhalványult a főpolgármesteri hatáskör, amelynek Karafiáth Jenő dr. erős egyénisége fog új színt adni. A főpolgármester akkor az élet főpolgármestere, ha igyekszik megismerni a gondjaira bízott főváros speciális helyzetét, vágyait és kívánságait, és ennek a különleges helyzetnek, lobogó vágyaknak és szelíd kívánságoknak magas közjogi méltósága által adott súly- lyal szerez meghallgatást az illetékes kormányzati hatóságok előtt. Budapest főpolgármestere, az élet főpolgármestere, rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere a kormányzatnak azon a városházán, amelynek ép elég joga és oka van arra panaszkodni, hogy sok minden felterjesztése és óhaja talál süket fülekre a különböző minisztériumok portáin. Karafiáth Jenő dr. budapesti polgár, aki, ha Ipolyszálkát képviselte is egy fél emberöltőn át az országgyűlés képviselőházában, itt született a fővárosban, itt volt ügyvéd, itt volt ötesztendőn át városatya, ide köti őt munkás és komoly életének minden szála. Biztató jelnek veszi a főváros önkormányzata Karafiáth Jenő dr. első főpolgármesteri megnyilatkozását, mert ez az j egy mondatból álló program több és értékesebb, mint a hangzatos, de be nem tartható ígéretek egész sora, amelyekkel únos-untig tele vagyunk! —<Az Uj Budapest tudósítójától — Uj főpolgármester, új alpolgármester, új tisztviselők foglalták el a munkahelyeket. Mindenki programot vár, amint hogy minden személyi változástól szinte szokásszerűen várják az emberek, hogy valami jobbat kapjanak, mint ami volt, mert azt hiszik, hogy az új ember jobban fog a réginél dolgozni. Ez a gondolkozás bizonyos irányú kritika az eltávozottakkal szemben. És akik a múltak munkáit látták, még ha az új tisztviselőkkel szemben várakozással vannak is, tudják, hogy az ország és a főváros életét nem az a pár tisztviselő oldja meg, aki jött, hanem együttesen azoknak a munkája lehet jó, vagy kevésbé eredményes hatású, akik maradtak és jöttek. Ezt a munkát és annak eredményét azonban az általános helyzet, a gazdasági és pénzügyi viszonyok, a szociális igények és lehetőségek annyira befolyásolják, hogy nincs ember, sem új, sem régi, aki ezektől a saját munkáját és sikerét függetleníteni tudná- Nem azt jelenti ez, hogy hiába minden fáradozás, sem azt nem mondom, hogy le kell mondani a jobb idők és helyzetek utáni törekvésről, nem hirdetem a kétségbeesést, de józan okossággal figyelmeztetem az ábrándok követőit, hogy egy-egy embertől: még ha az kiváló is, a viszonyok teljes meg- javulását, a gazdasági élet fellendítését egyedül várni nem lehet! A programok szépek! Azok hirdetői bizonyára őszintén hiszik és vallják, hogy erejük legjavát adják a munkához, amelyre vállalkoztak, és semmi okunk nincs kételkedni a szavak igazságában. Úgy vagyunk ezzel azonban, hogy minél nagyobb és szebb a program, annál kevésbé lehet azt az életben megvalósítani. Amikor a kilencvenöt pontot olvastuk, az volt a legjobb kritika, hogy kevesebb több lett volna. És amikor a program csak szólam maradt, a kiábrándulás talán még nagyobb volt, mint kellett volna, mert minél magasabban csapong a fantázia, az élet durva valóságai annál mélyebben rántják le a kiábrándulásba az élet nehézségeivel küzdő polgárokat. Cselekedeteket kíván ma már az emberiség, amelyek meggyőzik őt az elvek igazságáról, a programok őszinteségéről, a vezetők komoly és erős akaratáról. És nem szeretik már, ha az ígéretek be nem váltását a mentegetőzések követik, hogy a viszonyok megakadályozták azok valóraváltásában. A Keresztény Községi Párt az új elnökkel együtt a régi elvi álláspontján maradt. Nála a krisztusi igazság és a keresztény szeretet megvalósítása iránti törekvés nem jelszó és nem mindent Ígérő program, hanem az a mély vallásos és hazafias meggyőződés, hogy a lelkek tisztasága, az erkölcsök uralma, a keresztény szeretet érvényesülése és az igazság útja lehet minden bajnak az eligazítója. Mert ha valakiben ezek élnek, úgy az tudja a kötelességét és ha a gazdasági, vagy pénzügyi munkájában ügy irányította, vagy irányíttatta a köz hajóját, amely a népre igazságtalanságot hoz, azt önmaga igyekszik megváltoztatni. Ez vonatkozik elsősorban a szociális helyzetre. Folyton, évek óta hivatkozunk a munkanélküliek munkával való ellátásának a szükségességére. Jöttek a részletmunkák, alakultak egyesületek, társaságok, hivatalos és félhivatalos intézmények és á vége, hogy ki- peveződtek egyes gyakornokok, sőt mégígérődött, hogy közel háromszáz- hatvan szellemi szükségmunkás magán- vállalatoknál is el fog helyeződni három hónapon keresztül. A gyógyszer rosszabb a betegségnél. Mert nemcsak azok, akik ezt a három hónapi segélyt kapják magánosoktól, érzik azt, hogy ez csak segély a számukra, de a polgárság egész egyeteme látja, hogy ez nem megoldása a munkanélküliségnek, csak felületi kezelése ennek a szociális nagy betegségnek és még jobban terjed az a gondolat, hogy ne ma komoly segítés munkája folyik. Helyes, nemes és szép a munkanélküliek megsegítése, kötelező feladata úgy a köznek, mint a társadalomnak a szerencsétlenek támogatása, de mi mást várunk mint azt, hogy egy-egy rövid időre adjanak segítséget, hanem adjanak munkát, A székesfőváros polgármestere na- gyon-uagyon megértette a helyzet komolyságát és a megoldás, szükségességét és sok közmunka elrendelésével, vagy a közgyűlésnek való ajánlásával igyekszik a .munkanélküliséget csökkenteni. Az azonban lehetetlen, hogy a főváros maga meg tudja oldani az egész kérdést, mert ehez Budapest népének nincs is meg a teherbíró képessége. Többet, sokkal többet kérünk és várunk! össze kell fogni az államhatalomnak, a törvényhatóságoknak és az összes közületeknek és a munka-lehetőséget meg kell állapítani. Mert munka- lehetőség van. Ha nem is a fővárosban, de megvan itt és a vidéken együttesen. Meg kell állapítani erre a fedezetet. Ez mejgint van. Nemcsak a fővárosban, de az állam, valamint a törvényhatóságok és községek költségvetésében. A szükségletek okos beosztásával elsősorban a hasznos és általános, a nélkülözhetetlen elégítendő ki és csak azután jön az élet szépségének, a kellemességnek és a fényűzésnek a szolgálata. Elsősorban kielégítendő az, mely a nép széles rétegeinek ad munkát és csak azután jön, amely egyeseknek nagy vállalkozási igényét elégíti ki. Ezekhez a költségvetési átruházási lehetőséget úgy a örvényhozás, mint minden más közület megadja a végrehajtó szerveknek. Ezzel kenyérhez jutnak sokan olyanok, akik ma segélyt kénytelenek várni és elfogadni. Ez a kenyér nem lesz nagy, talán száraz is lesz, de nem lesz keserű. Még elég is lehet ez, ha a hatóságok gondos előrelátással az elsőrendű szükségletek árdrágítását komoly cselekvéssel megakadályozzák. Ezt is lehet! A pénzügyminiszter és a Nemzett Bank elnöke legutóbbi beszédeikben a pengő jó megalapozottságát és értékállandóságát vitatták és nem is mutattak semmi okot, hogy ebben a nép kételkedjék. Miért kell akkor a drágaságnak emelkednie, például a textil-dolgoknál, fánál és egyéb tűzelőszernél, általános élelmiszereknél, lakásnál és az élet egyéb elsőrendű szükségleteinél? Fontos, hogy a hatóság meglássa az ő napi feladatát! Más időben talán nem is gondolnánk arra, hogy ilyenek ellen is hatósági védelmet kérjünk, ma azonban kérés nélkül is kell érezni a vezetőknek, hogy nemcsak a nagy átfogó, évtizedekre, esetleg évszázadokra szóló munkák örökíthetik meg a nagyok nevét, hanem az élet fájdalmainak a napi enyhítése, a szegények ellátása, a betegek gyógyítása, a munkanélküliek foglalkozáshoz juttatása olyan na,gy és nemes feladata ma a hatóságnak és társadalomnak, hogy aki ezeket a látszólag kis dolgokat veszi programjába és igyekszik cselekedetekkel megvalósítani és aki áldozatos munkával ezekben a nehéz időkben a nélkülözések és szenvedések lidércnyomásától menti meg a nép ezreit, szeretettel, igazsággal és jó «... ct V’
