Uj Budapest, 1937 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1937-02-13 / 6. szám

XV. évfolyam 6. szám Budapest, 1937. február 13 ElAflzelétl Arak: Eg£»z évre........................................ 30 pengő FAI évre .............................................. t3 pengő Eg ye* izAm Ara AO filier FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR DR Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaa* Ivor-uíca 0. Telefon: 1^828^23. Posta takar ekp. csekkszámla 30.013. j> tú Program és Cselekedet Irta: Szőke Gyula dr. Az étet fópotfyáwntsUcc A főváros közgyűlésének valameny- nyi pártja érdeklődő örömmel veszi tu­domásul Karafiáth Jenő dr.nak, a szé­kesfőváros új főpolgármesterének azt a kijelentését, hogy az élet főpolgár­mestere kíván lenni. Várakozással te­kintünk az új főpolgármester installá­ciós beszéde elé a főváros jövő szerdai rendkívüli közgyűlésén, amikor is Ka- rafiáth Jenő dr. kétségen kívül ki fogja fejteni programját és elgondolásait új és nehéz pozícióját illetően. Az a véleményünk, hogy a fényes beiktatási ünnepségen ennek a pro­gramnak már csak részletei hangozhat­nak el, hiszen Karafiáth Jenő dr.-nak az a klasszikus tömörségű megállapí­tása, hogy az élet főpolgármestere kí­ván lenni, már magábanvéve program, irány és célkitűzés, maga a lényeg, melynek a részletek már csak belső tar- talmát biztosíthatják. Hisszük és re­méljük: Karafiáth valóban az élet fő­polgármestere lesz, a vergődő és kín­lódó, mégis diadalmas és el nem pusz­títható magyar élet főpolgármestere. A budapesti polgár életének a főpol­gármestere lesz Karafiáth Jenő, azé a budapesti polgáré, akinek élete a tria­noni Magyarország fővárosában gond­dal és küzködéssel, sok bánattal és ke­vés örömmel teljes! Hogyan lehet Karafiáth Jenő az élet, a magyar élet, a budapesti élet főpol­gármestere? A legutóbbi időben, Sipőcz főpolgármester hosszú haldoklása alatt, kissé elhalványult a főpolgármesteri hatáskör, amelynek Karafiáth Jenő dr. erős egyénisége fog új színt adni. A főpolgármester akkor az élet főpolgár­mestere, ha igyekszik megismerni a gondjaira bízott főváros speciális hely­zetét, vágyait és kívánságait, és ennek a különleges helyzetnek, lobogó vá­gyaknak és szelíd kívánságoknak ma­gas közjogi méltósága által adott súly- lyal szerez meghallgatást az illetékes kormányzati hatóságok előtt. Budapest főpolgármestere, az élet főpolgármes­tere, rendkívüli követe és meghatalma­zott minisztere a kormányzatnak azon a városházán, amelynek ép elég joga és oka van arra panaszkodni, hogy sok minden felterjesztése és óhaja talál sü­ket fülekre a különböző minisztériu­mok portáin. Karafiáth Jenő dr. budapesti pol­gár, aki, ha Ipolyszálkát képviselte is egy fél emberöltőn át az országgyűlés képviselőházában, itt született a fővá­rosban, itt volt ügyvéd, itt volt ötesz­tendőn át városatya, ide köti őt munkás és komoly életének minden szála. Biz­tató jelnek veszi a főváros önkormány­zata Karafiáth Jenő dr. első főpolgár­mesteri megnyilatkozását, mert ez az j egy mondatból álló program több és értékesebb, mint a hangzatos, de be nem tartható ígéretek egész sora, ame­lyekkel únos-untig tele vagyunk! —<Az Uj Budapest tudósítójától — Uj főpolgármester, új alpolgármester, új tisztviselők foglalták el a munka­helyeket. Mindenki programot vár, amint hogy minden személyi változás­tól szinte szokásszerűen várják az em­berek, hogy valami jobbat kapjanak, mint ami volt, mert azt hiszik, hogy az új ember jobban fog a réginél dol­gozni. Ez a gondolkozás bizonyos irá­nyú kritika az eltávozottakkal szem­ben. És akik a múltak munkáit látták, még ha az új tisztviselőkkel szemben várakozással vannak is, tudják, hogy az ország és a főváros életét nem az a pár tisztviselő oldja meg, aki jött, hanem együttesen azoknak a munkája lehet jó, vagy kevésbé eredményes hatású, akik maradtak és jöttek. Ezt a munkát és annak eredményét azonban az általános helyzet, a gazda­sági és pénzügyi viszonyok, a szociális igények és lehetőségek annyira befolyá­solják, hogy nincs ember, sem új, sem régi, aki ezektől a saját munkáját és si­kerét függetleníteni tudná- Nem azt je­lenti ez, hogy hiába minden fáradozás, sem azt nem mondom, hogy le kell mondani a jobb idők és helyzetek utáni törekvésről, nem hirdetem a kétségbe­esést, de józan okossággal figyelmez­tetem az ábrándok követőit, hogy egy-egy embertől: még ha az ki­váló is, a viszonyok teljes meg- javulását, a gazdasági élet fellendí­tését egyedül várni nem lehet! A programok szépek! Azok hirdetői bizonyára őszintén hiszik és vallják, hogy erejük legjavát adják a munká­hoz, amelyre vállalkoztak, és semmi okunk nincs kételkedni a szavak igaz­ságában. Úgy vagyunk ezzel azonban, hogy minél nagyobb és szebb a pro­gram, annál kevésbé lehet azt az élet­ben megvalósítani. Amikor a kilencvenöt pontot olvas­tuk, az volt a legjobb kritika, hogy kevesebb több lett volna. És amikor a program csak szólam ma­radt, a kiábrándulás talán még nagyobb volt, mint kellett volna, mert minél magasabban csapong a fantázia, az élet durva valóságai annál mélyebben ránt­ják le a kiábrándulásba az élet nehéz­ségeivel küzdő polgárokat. Cselekedeteket kíván ma már az em­beriség, amelyek meggyőzik őt az elvek igazságáról, a programok őszinteségé­ről, a vezetők komoly és erős akaratá­ról. És nem szeretik már, ha az ígé­retek be nem váltását a mentegetőzések követik, hogy a viszonyok megakadá­lyozták azok valóraváltásában. A Keresztény Községi Párt az új elnökkel együtt a régi elvi állás­pontján maradt. Nála a krisztusi igazság és a keresztény szeretet megvalósítása iránti törekvés nem jelszó és nem mindent Ígérő prog­ram, hanem az a mély vallásos és hazafias meggyőződés, hogy a lel­kek tisztasága, az erkölcsök uralma, a keresztény szeretet érvényesülése és az igazság útja lehet minden baj­nak az eligazítója. Mert ha valakiben ezek élnek, úgy az tudja a kötelességét és ha a gazdasági, vagy pénzügyi munkájában ügy irányí­totta, vagy irányíttatta a köz hajóját, amely a népre igazságtalanságot hoz, azt önmaga igyekszik megváltoztatni. Ez vonatkozik elsősorban a szociális helyzetre. Folyton, évek óta hivatko­zunk a munkanélküliek munkával va­ló ellátásának a szükségességére. Jöt­tek a részletmunkák, alakultak egyesü­letek, társaságok, hivatalos és félhiva­talos intézmények és á vége, hogy ki- peveződtek egyes gyakornokok, sőt mégígérődött, hogy közel háromszáz- hatvan szellemi szükségmunkás magán- vállalatoknál is el fog helyeződni há­rom hónapon keresztül. A gyógyszer rosszabb a betegségnél. Mert nemcsak azok, akik ezt a három hónapi segélyt kapják magánosoktól, érzik azt, hogy ez csak segély a számukra, de a polgár­ság egész egyeteme látja, hogy ez nem megoldása a munkanélküliségnek, csak felületi kezelése ennek a szociális nagy betegségnek és még jobban terjed az a gondolat, hogy ne ma komoly segí­tés munkája folyik. Helyes, nemes és szép a munkanél­küliek megsegítése, kötelező feladata úgy a köznek, mint a társadalomnak a szerencsétlenek támogatása, de mi mást várunk mint azt, hogy egy-egy rövid időre adjanak segítséget, hanem adja­nak munkát, A székesfőváros polgármestere na- gyon-uagyon megértette a helyzet komolyságát és a megoldás, szük­ségességét és sok közmunka elren­delésével, vagy a közgyűlésnek való ajánlásával igyekszik a .munkanél­küliséget csökkenteni. Az azonban lehetetlen, hogy a főváros maga meg tudja oldani az egész kérdést, mert ehez Budapest népének nincs is meg a teherbíró képessége. Többet, sokkal többet kérünk és vá­runk! össze kell fogni az államhata­lomnak, a törvényhatóságoknak és az összes közületeknek és a munka-lehető­séget meg kell állapítani. Mert munka- lehetőség van. Ha nem is a fővárosban, de megvan itt és a vidéken együttesen. Meg kell állapítani erre a fedezetet. Ez mejgint van. Nemcsak a fővárosban, de az állam, valamint a törvényhatóságok és községek költségvetésében. A szük­ségletek okos beosztásával elsősorban a hasznos és általános, a nélkülözhe­tetlen elégítendő ki és csak azután jön az élet szépségének, a kellemességnek és a fényűzésnek a szolgálata. Elsősor­ban kielégítendő az, mely a nép széles rétegeinek ad munkát és csak azután jön, amely egyeseknek nagy vállalko­zási igényét elégíti ki. Ezekhez a költ­ségvetési átruházási lehetőséget úgy a örvényhozás, mint minden más közület megadja a végrehajtó szerveknek. Ez­zel kenyérhez jutnak sokan olyanok, akik ma segélyt kénytelenek várni és elfogadni. Ez a kenyér nem lesz nagy, talán száraz is lesz, de nem lesz keserű. Még elég is lehet ez, ha a hatóságok gondos előrelátással az elsőrendű szükségletek árdrágítását komoly cselekvéssel meg­akadályozzák. Ezt is lehet! A pénzügyminiszter és a Nemzett Bank elnöke legutóbbi beszédeikben a pengő jó megalapozottságát és értékállandóságát vitatták és nem is mutattak semmi okot, hogy ebben a nép kételkedjék. Miért kell akkor a drágaságnak emelkednie, például a textil-dolgoknál, fánál és egyéb tűzelőszernél, általános élelmisze­reknél, lakásnál és az élet egyéb elsőrendű szükségleteinél? Fontos, hogy a hatóság meglássa az ő napi feladatát! Más időben talán nem is gondolnánk arra, hogy ilyenek ellen is hatósági védelmet kérjünk, ma azonban kérés nélkül is kell érezni a vezetőknek, hogy nemcsak a nagy át­fogó, évtizedekre, esetleg évszázadokra szóló munkák örökíthetik meg a nagyok nevét, hanem az élet fájdalmainak a napi enyhítése, a szegények ellátása, a betegek gyógyítása, a munkanélküliek foglalkozáshoz juttatása olyan na,gy és nemes feladata ma a hatóságnak és társadalomnak, hogy aki ezeket a lát­szólag kis dolgokat veszi programjába és igyekszik cselekedetekkel megvalósí­tani és aki áldozatos munkával ezekben a nehéz időkben a nélkülözések és szen­vedések lidércnyomásától menti meg a nép ezreit, szeretettel, igazsággal és jó «... ct V’

Next

/
Thumbnails
Contents