Uj Budapest, 1937 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1937-12-04 / 48-49. szám
1987. december 4. \ \ \ pénzügyi szempontból helyreállítani a főváros és a kormány jóviszonyát. A pénzügyminisztériumban és belügyminisztériumban lefolytatott tárgyalások nyomán egyébként meglehetősen sötét kép alakul a főváros pénzügyi helyzetéről, A főváros vezetői ezeken a tárgyalásokon elsősorban a forgalmi adó- részesedés régi hányadát kérik, mini a deficit eltüntetésének egyik legpregnánsabb lehetőségét. A főváros legnagyobb forgalmiadó.részesedése a konjunktúra éveiben tizenhárommillió pengőre rugóit, az elvett hányadok folytán azonban ez a részesedés az elmúlt esztendőben már csak 4.4 millió pengő volt. Ha tehát a teljes forgalmiadó-részeseűést visszakapná a főváros, az ilyképen kapott ki lenc,millió pengővel a deficitnek csali mintegy fele tűnne el. A húszmillió pengőre rugó deficit másik felének cl tüntetéséről csak önálló fővárosi céladó behozatala, vagy a pótadó emelése, vagy az üzemi díjak emelése v*gy az állam által a fővárosra oktrojált kiadási tételek visszaváílalása révén lehetne gondoskodni. Önálló fővárosi céladó behozataláról beszélni sem lehet. Nem lehet beszélni a pótadó emeléséről sem, minden erre vonatkozó kísérlet, csak úgy, mint az üzemi szolgáltatásoknak emelését, általános felzúdulással fogadná a főváros egész közönsége. Tény az, hogy a községi pótadónál az alapok jelentékenyen lecsökekntek, részben a házbérek csökkenése, részben a társulati adó csökkenése miatt. Ugyannyira, hogy az 1929 ben ténylegesen befolyt huszonhét millió pengő községi pótadó az elmúlt esztendőben már tizenhét millió pengőre zuhant. Kétségtelen, hogy sem az adóalapot, sem a pótadó százalékát emelnie a fővárosnak módjában nem áll. Marad ezekután az állam által a fővárosra rendelettel vagy törvénnyel oktrojált, a .múltban az államot terhelt kiadások törlése. (Rendőri hozájándás, légvédelmi intézkedések stb.) Sajnos azonban az a helyzet, hogy e tekintetben komoly összegekkel csökkenteni a deficitet végeredményben nem lehet. Ar. ró! természetesen még kevésbé lehet be. szélni, hogy akár függő, akár fundált kölcsönnel tüntessék el a főváros jövő esztendei deficitjét, mert az olyan közület, amely kölcsönt nem beruházásokra, hanem folyó háztartási hiányaira ff«————— i i i ml——■ ■■■ I MI-UJSÄG-A kedves dr. Vúrosházy bizottsági tag úr? — Egyelőre mellékhadszíntér a városháza, kedves szerkesztő barátom! A képviselőházban viharzó események akkor is elterelnék a figyelmet a speciálisabb érdeklődést keltő fővárosi ön- kormányzati életről, ha az országos politika kevésbé zajlana, viszont a városház általánosabb érdekű politikai szempontokat vetne felszínre. Egyelőre az a helyzet, hogy túlnyomórészben párnáé zott ajtók mögötti tárgyalások foglalják le a vezető pozíciókban levő fővárosi urak idejét. így például Farkas Öméltósága a most lezárult hétnek majdnem kétharmad részét a belügyminisztériumban. Bódy Öméltósága pedig a pénzügyminisztériumban töltötte. Sőt maga a polgármester is keveset volt, a hivatalában: vele előfordult ezen a héten az az eddig még meg nem történt eset, hogy az egyik nap délelőttjén magánügyei miatt nem jött be a hivatalába.- Hát ez hogyan történhetett? —- Szerdán délután volt a belvárosi fő plébániai-templomban a polgármester nagyobbik fiának: ifjabb Szendy Kávesz fel, a pénzügyi katasztrófa felé rohan. Mint ultima ratio marad ezek után a költségvetési deficit eltüntetésére a fővárosi kiadások lecsökkentése a pénzügyminiszteri híres kék ceruza alkalmazásával. Minden olyan kísérlet, amely csontváz-költségvetéssé akarja degradálni a törvényhatósági pártok egyhangúlag létrejött akaratnyilvánítását a főváros jövő esztendei előirányzatát illetően, vagy a teljes sikertelenséggel végződött szanálási akciót kívánná megismételni, az a főváros közönségének osztatlan éles ellenzésével találkozna. Annál is inkább, mert legfeljebb csip- csup té|telekről lehetne szó, komoly összeget semmiféle merev és szigorú ortodoxiával a főváros pénzügyi előirányzatából lefaragni nem érdemes és a legnagyobb mértékben kicsinyes eljárás lenne. Az önkormányzati pártok, de a főváros egész közönsége is aggódalommal vegyes bizalommal tekint a F a b i n y i pénzügyminiszter hazaérkezése után megkezdődő sorsdöntő tárgyalások elé, annál is inkább, mert a kormányzat megnemértése, akadékoskodása, vagy szűkkeblűsége pénzügyi válságba kergetné a fővárost — ugyanakkor, amikor az állami közigazgatás bevételei októberben tizenhárom millió pengővel haladták meg a kiadásokat! oszlott bennünk szét a meggyőződés a Mikulás-ügy iránt és született meg a kétely, vájjon hogy is csinálja a Mikulás, hogy egy éjszaka alatt minden kitaposott gyerekbakkancsba berakja és szétosztja kinek-kinek a maga adagját. Hoszasan sugdosódtunk, de szólni nem mertünk, nehogy esetleges kételyünket apánk azzal oszlassa el, hogy reggelre ne találjunk cipőnkben semmit. Öt évesek lehettünk, amikor november végén egy rendkívül jól sikerült jár ték után az ablakmosó létráról bele- ugrottunk az akkori spanyolfalszerű ágytetőkre, amellyel az ágyneműket a ma divatos takarók helyett letakarták. A spanyolfal az erős ugrás következtében beszakadt, a feszítő ráma recsegve összetört. Nemcsak a recsegés rémített meg bennünket, hanem annak a tudata is, hogy ez után a jól végzett játék után megkapjuk a magunk porcióját — bot- valutában ! — Égszakadás, földindulás, szaladj te is pajtás . .. Menekültünk ki a körútra, amíg az első harag lecsillapodik és annak a reménynek az érzése, hogy viselkedésünk feletti jogos szülői felháborodás elcsitulván, korholással fog csak végződni a szomorú recsegő eset. Számításunk bevált, ellenben beígérte Édesapánk: — Komisz kölkök! El vitetlek benneteket a Mikulással! Először kuncogtunk magunkban, d* minél jobban közeledett a Mikulás napja, annál jobban kelt fel bennünk a szorongó érzés, háthogyha mégis megtörténik és elvisz, mint ahogyan mondták — a Dunába. Szerettük a fürdőt, de nem a Duna vizét decemberben. így köszöntött ránk a Mikulás est. Hat óra.. . hét óra! Arra most már nem emlékszem, hogy Vigyázó Géza volt>-e akkor este a játszópajtásom, vagy más szomszédgyerek, de elég az hozzá, hogy irtó dörömbölés az ajtón, majd felpattant az ajtó és rémségek rémsége, meg- jeent a nagyszakállú Mikulás. Zsák lógott az oldalán, szörmeruhája volt, egy vasvillát bökdösöit felém, mintha vllla- | hegyre akarna venni bennünket és mi rémülten bújtunk az asztal alá. De mintha a hátán levő krenzin nagyon hasonlított volna a boltiszolgánk hátikosaráho». Két keze csuklóján olyan zörgő vasián« lógott, amilyent csak egyszer láttam, amikor az épülő New-York palotára összeköttő épületfa-anyagot, vontatták fel a tető felé. ... Mi megígértünk mindent a Mikulásnak. Minden kérdésére válaszoltunk: mondtuk, hogy jók leszünk, soha többé semmit el nem követünk. És altkor nagy kegyesen benyúlt a zsákba és kivett egy sanidlit, nekem is, a barátomnak is s amikor távozása után diadallal kibontottuk, — nagyon furcsa megemlékezés volt benne. Apró kavics, fadarabkák, szóval minden, csak cukor nem. Barátommal együtt szörnyen meg voltunk rökönyödve. Ez volt a fizeftség az ágyba- ugrásért és főleg azért, hogy a spanyolfalszerű valaminek a rámája összetört. Évek múlva tudtuk csak ,tneg, bogy nem csalt meg a felismerésünk, a hátikosár a háziszolgáé volt, de a Mikulást is a háziszolga játszotta meg, * Jó, hogy az ilyen ostobaságok ma már nincsenek szokásban és hogy a Mikulás. napi kultusz azon keretek közé került, amelyek közé való. Épiileíüveg es Glais András tábla- és tükörüveg nagy raktára. Budapest, Vili Baross ucca 66-68, az udvarban jobbra. 72 éves cég. — Telefon t 1-324 87. BáUefrdi Ida: ItwAzkty János Amikor a New-York palotát építették, Vigyázó Géza kőbányai elöljáróval együtt követtük el az apró szeleburdisá- gokat. Akkor már ő is, én is nadrágot viseltünk, de azzal a különbséggel, hogy a gombokat még hátul varrták e ruhadarabunkra. Sok huncutságunknak az volt a következménye, hogy sokszor hangzott el az év folyamán a zord apai intelem: Na fiam, ha így folytaltod, elvisz a Mikulás! Sokszor hallottuk a Mikulás nevét emlegetni, először csak kiváncsiak voltunk, de később respektusunk támadt az ismeretlen Mikulás iránt. Pöttyöm korunkban meggyőződéssel hittünk, hogy az öreg Mikulás minden házba eljár, ahol gyerekek vannak és érdemük, viselkedésű kszerint viszi az ablakok közzé kitett cipőkbe a nekik járó édességeket. A ci])őben reggel narancsot, fügét, datolyát, piros papírba csomagolt szaloncukrot, feltört mogyorót, mazsola- szőlőt és egyéb jó édességeket találtunk. Az ágyba bújva kiszóruk az ajándékot a paplanra és reggelire kávé helyett mazsola-mandula-dióval töltöttük a ben- dőnket. Amiként hosszabbodott a nadrágunk és amint a gombok hátulról eó're kerüllek és közeledett az iskolába- járás nehéz és súlyos pillanata, aszerint r oly nah egyházi esküvője Szilvássy Máriával, Szilvássy Dezsőnek, az Elektromos Művek aligazgatójának, ifjú és bájos leánykájával. A polgármester ezt az utolsó délelőttöt, a szerda délelöt- tött, amikor fia még mint legényember volt odahaza a pasaréti villában, családi körben kívánta eltölteni. Az esküvői előkészületek amúgy is alaposan kifárasztották az egész családot, az es kúvö a polgármester közismerten szerény egyéniségéhez mérten egyszerű, és csendes házi ünnepségnek készüli, n m Szendyéken múlt, hogy fényei társadalmi esemény lett belőle, amelyről a: egész város beszélt. — Halljuk a részleteket! — Kezdjük a polgári esküvővel, amely hétfőn délelőtt volt a vízivárosi elöljáróságon. A polgári esketést, mint anyakönyvvezető marosvásárhelyi Thor, dai Ijijos dr. tanácsnok, II. kerületi elöljáró végezte. Úgy a polgári, mint az egyházi esküvőn a vőlegény részéről Lázár Imre gróf székesfővárosi tanácsjegyző, a menyasszony részéről pedig Knoll Aladár, a Magyar Nemzeti Bank felügyelője fungáltak tanúképen. Az egyházi esküvő szerdán este volt a belvárosi fő plébánia-templomban. — Halljuk a megjelentek névsorát! — Legnagyobb sajnálatomra, közöb nőm kell szerkesztő úrral, hogy pontos lista nem áll rendelkezésemre. Részben azért, mert zsúfolásig telve volt a templom, alig lehetett számontartani, kik főttek el, de főképen azért nem, mert a polgármester úgy intézkedett, hogy jegyeket ne bocsássanak ki az esküvőre, vagyis fenntartott helyek az előkelőségek számára sem voltak. A pártvezérek közül ott láttuk Csilléry Andrást és Zsitvay Tibort, de ott volt rengeteg bizottsági tag, nemkülönben az egész városháza, a két alpolgármesterrel. —: Szép volt a menyasszony? —- Álomszerűén szép! Az ifjú arát különben Szendy Károly polgármester vezette az oltár elé, jövendőbeli anyósát pedig az ifjú vőlegény. Kedves meglepetést tartogattak a vőlegény számára kartársai az Elektromos Műveknél: a nászmenet élén mint botos vőféllyel a polgármester kisebbik fiával, Szendy Bélával, elektromos fáklyák sorfala, kő- zepette haladt a főkaputól a teljesen kivilágított templomAiajón át a szentély-rácsig. Az egyházi szertartást a Szilvássy-família régi atyai barátja: Péchy Alán, a magyar minorita rend tartományi főnöke, végezte fényes papi segédlettel. melyben resztvettek Bednárz Róbert prelátus, a belvárosi fő- plébánia-templom plébánosa, továbbá a pasaréti úti ferences egyházközség plébánosa: páter Valér, Szendyék házi- papja is. Esküvő után a Gellértben volt nászlakoma, szigorúan családi körben, mindössze harminc résztvevővel, amely után az ifjú pár külföldre utazott. — Sok boldogságot és szerencsét kívánunk nekik! — Mi újság egyébként a városházán? — Ha már a házasságokról beszélünk, ismételten közlöm, hogy az ötvenedik születésnapját nemrégiben ünnepelt tanácsnok minden makacs hiresz telés ellenére sem nősül. Esze ágában sincsen! — Csak helyeselhetjük a tanácsnok úr elhatározását: eggyel többen fognak fizetni agglegény-adót. Mi újság a lova gias ügyekben? — Az üzemi vezérigazgató és az üzemigazgató között felmerült lovaglás elégtéeladás még mindig tábornoki, becsület bíróságok és párbaj-bíróságok útvesztőjében lavirozik. Reménység van arm, hogy végeredményben golyóváltás helyett — jegyzőkönyv-váltással sikerül elintézni a dolgot, aminthogy a keresztény városházán általában nem
