Uj Budapest, 1937 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1937-01-30 / 4. szám

4 Ami -vara és ami nincs a városrendezési íörvényfavaslaiban Peirovácz Gyula megindokolja, hogy az Egyesüli Keresztény Pórt miért nem fogadhatja el a Javaslatot — Az Uj Budapest tudósítójától — Az iparügyi miniszter által benyúj­tott városrendezési törvény javaslat kép­viselőházi vitájának első szónoka: Pet- rovácz Gyula, a keresztény városháza mérnöki kitűnősége volt. Petrovácz Gyula az, Uj Budapest hasábjain a múlt esztendő utolsó heteiben megjelent nyi­latkozataiban élesen és határozottan mutatott rá a törvényjavaslat autonó- mia-fosztó törekvéseire. Képviselőházi beszédében Petrovácz Gyula inkább a javaslat várospolitikai perspektíváit vette a modern szakember bonckése alá, Általános tetszéssel fogadott beszédé­nek során Petrovácz Gyula rámutatott arra, hogy a mai rendszer, amikor a városrendezési problémák legnagyobb része csak rendeletekkel és szabályrendeletekkel van szabályozva, tág teret ad a telekuzsorának és a la­kásuzsorának A háború utáni építési könnyítések korszaka ma már éppen úgy lejárt, mint ahogyan lejárt az a korszak, amelyről egy legutóbbi közigazga­tási búrósági döntés állapította meg, hogy ezeknek határideje tisztán csak a háborús időkre vonatkozott és a mostani békeévekben már nem alkal mázhatok. Az építőipari hatáskörök nemcsak, hogy súrolják egymást, hanem sokszor met­szik és nem tudja egyetlen építőiparral foglalkozó ember sem precízen meg­állapítani azt a hatáskört, amelyben neki dolgoznia lehet, vagy szabad. Pregnánsan foglalta ezután össze Petrovácz , Gyula a városrende­zés általános alapelveit. Elsősorban a város jellegére vonatkozóan kell bizo­nyos általános irányelveket megállapí­tani, mivel nem minden városnak kon­strukciója, jellege, vagy karaktere egy és ugyanaz. Másodsorban bizonyos esz­tétikai alapelveket kell lefektetni, ame­lyeknek egyrésze a városok történelmi múltjára és a történelmi múltból fenn­maradt részek konzerválására vonat­kozik, másrészt vonatkozik a város jö­vőjére. A harmadik főszempont a köz­lekedésügyi kérdések figyelembevétele, mert ma már egy városépítésnek talán elsörendünél-elsörendübb célja a közle­kedés helyes lebonyolítása. A negyedik fö alapelv a városok egészségügyi ren­dezése. ;; -ö — A városrendezésnek a múltban való fö-alapelvei — folytatta Petro­vácz — inkább a városépítészet biz­tonságát, a város utcáinak rendezettsé­gét és a város tűzbiztonságát szolgálták csupán. Ebből az következett, hogy egészségtelenül összezsúfolt háztömbök létesültek azok mellett az utcák mellett, ahol közmüvek voltak. Ezek a háztöm­bök nem csak hogy köröskörül be vol­tak építve, hanem sokszor duplán be voltak építve keresztépületekkel és hátsó udvarokkal és így a legegészség­telenebb épületek és lakások keletkez­tek, a lakások sívár tűzfalakra, kormos kéményekre nyíltak és a kútszerü ud­varokban felnövekedett generáció egy­általán nem ismerte a szabad levegő áldásait. — A írd pártunknak, amióta a városházán helyet foglal, állandó törekvése ennek a rendszernek a megváltoztatása. Büszkén merem mondani, hogy a vá­rosháza műszaki osztályán való műkö­désem folyamán állandóan amellett har­coltam, ami a városrendezésnek ma is egyik fontos elve, hogy a túlsűrü be­építést csökkentsük, hogy az udvar­méreteket növeljük, hogy a kereszt- szárnyak és a hátsó épületek építését lehetőleg korlátozzuk, hogy levegőt,, vi­lágosságot és egészséget vigyünk a há­zak udvaraiba, hogy az utcákat lehető­leg szélesítsük, hogy. az épület magassá­gokat a kisebb utcákban lehetőleg kor­látozzuk, hogy ne történjenek még azok a botrányok, amelyek ilyen hibás éptíkezés folytán a Várban és környékén történtek. . • v ; — Nekünk arra a városrendezésre kell törekedni, amely - nem annyira az út- és térhálózatokon, hanem inkább^ a ház-blokkokon belül létesít egészségé- \ seb'b alakulást. Az előbbi művelet tlsz-! tán konzerválás .volt; az utóbbi egy alkotó előrelátás. A városrendezés feladata a belvárosban égészen más, mint kint. A belvárosban az a városren­dezés feladata, hogy a túlzásokat le­nyesse, hogy az épületek belsejét lehető­leg kitisztítsa, hogy levegőt és napfényt vigyen be a belvárosok belsejébe. VB szont a város külső részein lehetőleg szabadonálió, kerttel bíró, önállóan épít- hetö, egészségesebb és a kis egziszten­ciák részére is hozzáférhető építési te­rületeket kell rendelkezésre bocsátani. — Ami a szépészeti szempontokat il­leti — folytatta Petrovácz — én még ma is siratom a Belváros­nak ok nélkül való elpusztítását, azokat a szép kis festői tereket, amelyek itt a Belvárosban voltak, amelyeket igazán helytelen város- rendezési és közlekedési elvekért annak idején feláldoztak. A Belvárosnak sohasem kell szégyen- lenie azt, hogy történelmi emlékei van­nak és a Bel'város legszebb történelmi emlékeit sohasem lett volna szabad el­pusztítani. Külföldön igyekeznek a tör­ténelmi műemlékkel kapcsolatos város- rendezésekre. Nálunk ellenben a disszonanciáknak tág tere van. Nálunk nincs kikötve az egységes tér­kiépítés, nálunk a Szabadság-tér­nek is megvan a maga disszonanciája. Azt nem mondhatom hogy a Kossuth L a j o s-t é r harmóniája is abszolút si­került volna és nálunk már az Andrássy út harmóniájának is sokat ártottak egyes utólagos építkezések. Petrovácz ezután a skatulya­házak ellen emelt szót és' rámutatott ar­ra, hogy régebben az építőművészet Is­merte á többi képzőművészetet és se­gtíségül is hívta magához, Ezen a téren helyre kell állania a harmó­niának, el kell tenni az útból a ska­tulyázó embereket. Ezután a közlekedési és a higiéniai szempontokat fejtegette Petrovácz és kijelentette, hogy az egyes városok vá-< rosrendezési tervével kapcsolatosan a parkoknak és sétatereknek szaporítását rendkívül fontosnak tartja. Ennek a problémának a fontosságát igazolja a Károlyi-palota megvásárlását és ezért tartja hibának minden olyan elgondo­lást, amely például az Erzsébet-tér bár­milyen minimális beépítését is veszi programjába. Petrovácz ezen nagyiontoságú megállapítások után azon véleményéi nek adott kifejezést, hogy az általa fel­sorolt általános városrendezési irány­elvekből ebben a törvényjavaslatban egyet-kettőt meg lehet találni, de arány­lag keveset. A város jellegének megóvása szem­pontjából egyetlen mondat sincs a javaslatban, a műemlék-védelem­ről van egy-két megjegyzés, a köz­lekedési szempontok figyelembe­vételéről a törvényjavaslat ugyan­csak keveset mond, mindössze az egészségügyi rendelkezéseket említi j meg némileg a javaslat, a közmű­vekkel kapcsolatban pedig egy-két , bátortalan paragrafussal találko- „ , zunk. Varrnak a javaslatnak tagadhatatlanul értékes részletei is, de vannak igen aggodalmas paragraf usok. Az első és legfőbb aggodalma Pet- rovácznak alkotmányjogi termé­szetű: túlságosan sok felhatalmazás van a törvényjavaslatban. Utal Petro­vácz az Uj Budapestben meg­jelent nyilatkozatának azon részére, hogy a javaslatot egy szuper-kerettörvénynek tekinti,- amely a kerettörvények között is rekordot állít fel. Minden lényeges kérdésre miniszteri felhatalmazást ad, az általános kérdése­ket miniszteri rendeletekre bízza, a speciális eseteket pedig, amelyek ritkán fordulnak elő, minuciózusán szabá­lyozza. Ez a javaslat egy lépés afelé a tör­vényjavaslat felé, amely ma felha­talmazza a kormányt, hogy minden jogi, technikai és egyéb kérdést rendeleti úton szabályozzon. Az Egyesült Keresztény Párt éppen ezért nem járulhat hozzá az alkotmány- jogi aggodalmak alapján enek a tör­vénynek a meghozatalához. Petrovácz Gyula ezek után a ja­vaslat magánjogi vonatkozásait fejte­gette, rámutatván arra, hogy a törvényjavaslat rendelkezései sok vonatkozásban mélyen sértik a magántulajdon elvét, az autonómiák jogát, megnehezítik az építkezéssel kapcsolatos városrendezési módosítások hatálybalépését. A kor­mánynak a városok fejlesztését maguk­1937 január 30. ra a városokra kell bízni, s csak ahol renitenciát lát, ott kell felhatal­mazással bírnia a kormánynak, hogy a renitenciát eltörje. A javaslat kerüli a nyilvánosságot, sehol sincs megmondva, hogy valamit közszemlére kell tenni. Elvileg lehetsé­ges ennek a törvénynek alapján aiz, h°gy egy új szabályozási vonalat ke­resztülvezetnek-e valakinek a telkén anélkül, hogy a tulajdonos tud­na róla. A javaslat teljesen elejti az építési törvény javaslatának előter­jesztését, noha számos törvény-terve­zet készült, amelynek az éptíési ügyeket egységes elvek alapján akarták meg­állapítani. u , | ■: ; Petrovácz Gyulának közel kétórás be­szédét, amelynek végén ismételten kije­lentette, hogy sem pártja, sem ő maga a javaslatot nem fogadja el, a képvise- lőház baloldalán élénken megtapsolták. A főváros önkormányzata, nemkülön­ben az építőipari érdekeltségek hálával és elismeréssel tartoznak Petrovácz Gyulának bátor és erőshangú beszé­déért ! HOFBfflIER és PIRZZft építőmesterek TELEFON: 1-188-59. Telep: VI., Béke-tér 5. Iroda: VI., Szondy-u34. PROKISCH JÁNOS oki. építész, építőmester, hites törvényszéki és árvaszéki szakértő Budapest, I., Csaba-u. 11/a. Tel.: 1-563-99.-:*-VrV> 'A / ,— (Wimtammit Cdfí/K/ 'CŐMpaMfotulft Világítási költségeinek alig 7°/o-át teszi ki a lámpa ára — és mégis: a lámpán múlik, takarékos lesz-e áramfogyasztása. TUNGSRAM DUPLASPIRÁLLÁMPA

Next

/
Thumbnails
Contents