Uj Budapest, 1937 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1937-11-20 / 46. szám
2 1937. ftorember SO. sj polgármester és a polgármester feladata, hogy a költségvetés felterjesztése kapcsán a forma,ságokat az adóügyi tárgylás összeülését illetően elintézze. A polgármester Ernszt. Sándor dr. javaslatát a költségvetést felerjesztő iratában fogja a leghatékonyabban ma. gáévá tenni, az ankét, összeülésének technikai előkészítése azonban elsősorban a főpolgármester feladata. Illetékes helyen kijelentették az Uj Budapest munkatársának, hogy a szó- banforgó ankét összeülésére a múltban is többször elhangzott indítvány, azonban arra mindezideig nem került sor. A főváros pénzügyi helyzetének komolysága és az adóügyi problémáknak kiélezett volta azonban a folyó esztendőben az önkormányzat és a kormány közvetlen tárgyalását minden körülmények között szükségessé teszi. Annál is inkább, mert a fővárosi alkalmazottak várható fizetés-rendezése, amire az állami tisztviselők fizetésemelésével együttesen fog sor kerülni, a főváros jövő esztendei költségvetési hiányát legalább nyolcmillió pengővel emeli. E szerint te- hát a jövő esztendei költségvetési hiány nem a közgyűlésen megállapított tíz millió pengő, hanem tizennyolcmillió pengő, amelyet másképen mint az állam által, elvett adóbevételek egyrészének visszaadásával eliminálni nem lehet. A költségvetés felterjesztése a belügyminisztériumba még ezen a héten okvetlenül meg fog történni. A belügyminisztérium a főváros költség előirányzatát a meggyökeresedett szokás szerint, mielőtt annak behatóbb vizsgálatára a belügyminisztériumban sor kerülne, átteszi a pénzügyminisztériumhoz. Függetlenül az Ernszt által kívánt ajakét összeülésétől: rövidesen sor fog kerülni a közvetlen tárgyalásokra a pénzügyminisztérium és a főváros pénzügyi ügyosztálya között. Minden valószínűség szerint az önkormányzat és a , belügyminisztérium, illetőleg pénzügyminisztérium vezetőinek közvetlen tárgyalása akkor fog megkezdődhetni, amikor úgy a pénzügyminisztérium, — Az Uj Budapest tudósítójától — Budapest csatornázásáról a Statisztikai Közlemények sorozatában Z a i t z László műszaki főtanácsosnak rendkívül érdekes tanulmánya jelent meg, amely összefüggő képet ad a csatornázás történeti fejlődéséről és annak városegészségügyi jelentőségéről. A szerző — könyve bevezetésében — a csatornázás fontosságát tárgyalja s megállapítja, hogy az emberek városias együttélése mellett a csatornázás menynyire nélkülözhetetlen. A fertőző betegségekkel szemben a csatornázást az egyik leghatékonyabb eszköznek tartja. Rámutat arra, hogy amig Berlinben a rendszeres csatornázás bevezetése előtt a tifuszhalandóság egy ezrelék volt, addig a háború után következő években ez a szám kétszázad ezrelékre csökkent. Fejtegetései során arra a következtetésre jut végül, hogy a csatornázásnak általános nemzetgazdasági jelentősége van, mert az egészséges nép jobbat és többet tud termelni, mint a beteg s emellett a munkaképtelenség csökkenésével, valamint a betegpénztárak igénybevételének elmaradásával a gazdasági életben tényleges megtakar I ritások is jelentkeznek. A csatornázás történeti fejlődését visszavezeti a szerző a legrégibb ókori ’ '^niirrTiinwnTrnTri—i—mm hdiim ......irm mi mint a belügyminisztérium a költség- előirányzat részletes átvizsgálásával elkészül — tehát semmi körülmények között sem január vége előtt. településekre. Ismerteti az ókori Róma csatornázását és itt tudjuk meg, hogy honnan ered a közmondás: , A pénznek nincs szaga“. Tibérius, római császár, a csatornák tisztítására új adónemet hozott be s a nép zúgolódni kezdett; hogy a császár üyen „illatos forrásból“ szerez pénzt. Amikor ezt a császár megtudta, a zúgolódóknak az azóta szállóigévé lett mondással válaszolt: Pecunia non ölet! A történelmi visszapillantás során kitűnik, hogy a XIX. században a városokat a rendszeres csatornázás létesítésére nem csak a tisztasági igények fokozódása, hanem főleg az 1831. évi nagy európai kolerajárvány tanulságai indították. Büszkék lehetünk, hogy a főváros vezetősége a rendszeres város- csatornázásnak Angliából kiinduló eszméjét azonnal felkarolta s 1869-ben Berlin városával egyidejűleg- nálunk is megindította a tervezési munkákat. Pénzügyi nehézségeken múlt, hogy a csatornázási munkák végrehajtása csak az 1890-es években valósult meg. Az 1870-es években a főváros lakosainak száma 200.000 s a rendszertelen csator- nahá'ózat hosszúsága 80 km volt. A tervezésnél Rl e i 11 e r Ferenc, a Közmunkák Tanácsa mérnöki osztályának vezetője abból az elgondolásból indult ! ki, hogy 100 év múlva, vagyis 1970-re, | Nyolcszáz kilométer hosszú csatornahálózata van Budapestnek Zaitz László értékes tanulmánya a földalatti Budapestről kedves dr. Városházy bizottsági tag úr? — Véget ért a városházi nagy hét: a költségvetés tárgyalása és immáron karácsony előtt nagyobb emóciók nem is várhatók a várospolitikai berkekben. Arról természetesen, hogy adventi nyugalom hintené szét áldásos sugarait a városházi lelkekre, szó sincsen, inkább bizonyos petyhüdt fáradság érezhető az egész vonalon, kivéve természetesen a polgármester dinamikus erejű energiakészségét. Ami most már a lezárult közgyűlési vitát illeti: erre vonatkozólag megállapíthatom, hogy ha sok alkalommal szét folyó és a részletekbe vesző is volt, mégsem lehetett vicinális méretűnek nevezni. Főleg azért nem, mert a törvényhatósági bizottság soha a múltban nem állott a közgyűlési vita során annyira egy emberként a polgár- mester mögé, szélsőjobbtól a szélsőbalig, mint ez alkalommal a fővárosnak a kormánnyal szembeni pénzügyi politikája tekintetében. Szükségesnek tartom ehelyütt a leghatározottabban kijelenteni — és az a kívánságom, hogy ezen megállapításomat kétszer is olvassák el a miniszteriális urak — hogy Szendv polgármester pozíciója az ön- kormányzatot képviselő törvényhatósági bizottságban sziklaszilárdabb, mint valaha. Úgy a közgyűlési pártokat, mint az egyéneket illetően az a helyzet, hogy százszázalékos politikai bizalommal vannak eltelve a polgár- mester imponáló egyénisége iránt. Azt is hangsúlyoznom kell, hogy a szemé lyes érintkezés a polgármester és a törvényhatósági bizottság minden tagja között a legszeretetteljesebb, a legbw- rátságosabb, a legmelegebb. Ez nem politikum, ez nem diplomácia, ez a reális, a materiális valóság. A diplomácia . . . — . . . amelyről gróf Czernin. boldogult monarchiánk boldogult külügyé- re, azt a találó megjegyzést tette, hogy amiről a főmondatban lemond, a mellékmondatban visszavonja . . . — .. . itt nem kell semmit sem visz- szavonni! A diplomácia minden művészete és mesterkedése megakad azon a sziklafalon, amelyet a polgármester és az önkormányzat megingathatatlan egysége jelent. Visszatérve a költségvetési vitára, közlöm szerkesztő úrral, hogy az ott elhangzott indítványok már akkor pénzébe kerülnek a fővárosnak, amikr az elegáns Veronács mester a szónoktól az írásba foglalt indítványt felviszi a közgyűlési elnökhöz. Csak a Fővárosi Közlöny nyomdaköltségét számítva 1200—1300 pengőbe kerül egy egy költségvetési közgyűlés, hol van még a fűtés, a világítás és a kirendelt tisztviselők külön munkadíja, new.i beszélve a gyorsírók túlóráiról. — Valami humorosai kérünk a száraz pénzügyi fejtegetés helyett, bizottsági tag úr! — Az is van raktáron! Amikor Gál Jenő teljesen üres padsorok előtt az Elelmiszerüzem ellen hadakozott, igen unalmasan, a bű ff ében ezt a frappáns megjegyzést tette valaki: Ez a Gál Jenő már nem is neológ, hanem monológ izraelita. — Ügyes! — Az sem volt rossz közbeszólás, amely Gidró Lászlótól származik. Az influenzában fekvő Salamon tanácsnok helyett — aki azóta már tökéletesen felgyógyult — helyettese: a kitűnő és szimpatikus Rostagni Achilles dr. főjegyző képviselte az előadói pulpituson a közegészségügyi költségvetést. Rostagnit nem igen ismerik a közgyűlés tagjai. A kereszténypárton megkérdezték: ki az előadó? Mire Gidró Laci így felelt: Salamon A c h ill es- sarka. — Jaj! Most én teszek fel egy kérdést Önnek kedves dr. Vár osházy! Mi a különbség a régi költségvetési tárgyalások és a mostani vita között? — Csupa fül vagyok! — A régi városházán sok volt a budget és kevés a deficit, ma kevés a büdzsé és sok a deficit! — Hogy azonban ne essem•> a plágium vádjába, idejegyzem, hogy a budget-vitának ez a legszellemesebb szava a városházi sajtóiroda egyik békebeli tagjának ajkáról hangzott el a folyosón és azt Heti UjSágjában Falus Ferenc barátom örökítette meg az utókor számára. —- Helyes! Es ha már a vitánál tar■*- tunk: megemlítem, hogy a két üzemi vezér vitája egyre jobban elmérgesedik. A hírlapi párbajból nagyon könnyen másféle párbaj is lehet, lévén az egyik vezérigazgató nyugalmazott tábornok, a másik vezérigazgató pedig tartalékos százados. Egyelőre tábornoki párbajbíróság taruícskozik az ügyben, majd a fegyverek fogják eldönteni, amit ilyen esetekben a kardok vagy a pisztolyok el szoktak dönteni. . . a főváros lakossága ötszázezerre fog növekedni. Ezt az elgondolást az idő alaposan megcáfolta. Ma egymilliós lakósszám mellett a rendszeres csatornahálózat hosszúsága kereken nyolcszáz kilométer, vagyis tízszer akkora, mint 1870-ben volt. Sok régi elfeledett levéltári adatot, régi érdekes jogszabályt hoz a szerző könyvében napvilágra. Bemutatja, hogy a főváros lakosságának növekedésével a csatornázás miként fejlődött, részletesen ismerteti a csatornázási intézméi- nyeket, valamint az azok fejlesztésére irányuló korszerű törekvéseket egészen a jelenkorig, amig ez a kereken hatvan millió pengő leltári értéket képviselő hatalmas közmű a mai műszaki fejlettségét elérte. Zaitz László műszaki főtanácsos értékes monográfiájából nemcsak a műszaki városigazgatási kérdésekhez közelálló, de a laikus olvasó is igen sok tanulságot meríthet és teljes képet alkothat magának a főváros csatornázásának történeti fejlődéséről s annak „alvüági“ működéséről.-—- Ennyi kavarodás egy ártatlan kerti vízcsap körül! De térjünk ál derűsebb témára! Vidámak-e ebben az évben a névnapi vacsorák? — De még mennyire! Lázár Ferenc névnapját a Belső Lipótvárosi Keresztény Kör évadnyitó vacsoráján ünnepelték a múlt hét szombatján. A keresztény Lipótváros népszerű vezére sok értékes és kedves elismerő szamt kapott közéleti munkásságért. Egy másik névnapi ünnepséget is ezennel tisztelettel bejelentek: Csilléry híveinek hatalmas tábora november 30-án a Britanük száll óban tart András-napi ünnepséget. — Hogyan sikerült a nagy névnapi vacsora Karafiáthéknál? — Igen előkelő társaság gyűlt össze csütörtökön este őexcellenciáják úri ha,- zánál. Meghívást kaptak a fővárosi kormányzó-pártok vezetői, a főváros vezetősége részéről a polgármester. Két miniszter is ott volt, mégpedig a főváros szemponjábói két legfontosabb miniszter: Széli József és Fabinyi Tihd- mér. A vacsora mindvégig a legbarátságosabb és legszívélyesebb hangulatban foly le. Hogy az aszalnál és asztal után nem az időjárásról beszélgettek az urak, az természetes. Nem- szeretek jó' solni, de kifejezést adok azon meggyőződésemnek, hogy a főpolgármester úr Jenő-napi vacsorája nagy fontosságú akciók kezdőpontját jelenti és hogy a fehér asztalnál megindított tárgyalásoknak a zöld asztalnál lesz nein kevésbbé békés és barátságos hangulatban a folytatásuk . . . — őszintén kívánjuk! Jubileum? — Szécsi Jenő műszaki főtanácsos, a
