Uj Budapest, 1937 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1937-11-13 / 45. szám

4 m mm iuLfflntäBEsar 1937. november 13. EmeliK~e a fővárosi al- KalmasottaK Esetését ? Sszen&y polgármester: Ha as állami masotiate fisetésemelésére sor Kerül, a törvényhatóság aligha térhet Ki a fővárosi alKalmasottaK fisetésemelése elöl — Az Uj Budapest tudósítójától — A köztisztviselői társadalma^ nagy öröm érte Fabinyi Tihamér dr. pénzügyminiszter azon kijelentésével kapcsolatban, hogy az állam pénzügyi helyzetének megjavítása lehetővé teszi a fizetés javítás fokozatos megkezdését, illetve az 1931—32-es évek fizetés- csökkentésének helyreállítását. Köz- tisztviselői körökben elterjedt hírek sze­rint egyelőre 5—10 százalékkal fogják visszaállítani a leszállított köztisztviselői fizetéseket. A köztisztviselők fizetésemeléséről szóló hir természetszerűen élénk érdek­lődést váltott ki a városházi tisztviselők körében is. Izgatottan találgatják, sor kerül-e a fővárosi tisztviselőtársadalom lecsökkentett fizetéseinek valamilyen mértékű helyreállítására ? A fővárosi alkalmazottakat ez a probléma annál inkább érdekli, mert a fővárosnál a sza­nálás következtében sokkal nagyobb mértékű illetmény-elvonás történt, mint az államiaknál. Erről a nagyfontosságú problémáról Szendy Károly polgármester a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — Természetes, hogy magam is a legélénkebb érdeklődéssel tekintek a pénzügyminiszter úr kijelentése kapcsán a tisztviselők fizetéscsökkentésének helyrállitása elé. Érdemben az ügyről nein nyilatkozhatom, annak eldöntése, hogy az ügy az államot, mint a várost illetően pénzügyi konzekvenciákat ,maga után vonó fizetésemelés lehetséges.e: a kormányzat feladata. — Amennyiben az állami tisztviselők fizetésemelése bekövetkezik, alig le­het kitérnie a törvényhatóságnak az elől, hogy a fővárosi tisztviselők és egyéb alkalmazottak fizetését is ne emelje. A főváros ebben az ügyben önálló kezdeményezésre természetsze­rűen nem alkalmas, ebben a vonatko­zásban a főváros nem egyéb, mint az állam függvénye. Mint illetékes helyen ér­tesült az Uj Budapest munka­társa: a fővárosi közigazgatási és tan­ügyi alkalmazottak fizetése mintegy évi ötvenmillió pengőre rúg. A közigazga­tási és tanügyi alkalmazottakat illetően tehát egy ötszázalékos fizetésemelés, illetőleg a fizetéscsökentés visszaállí­tása évente mintegy ötmillió pengő űj kiadással terhelné meg a főváros büd­zséjét. Körülbelül ugyanez a helyzet az üzemeket illetően is; egy ötszázalékos fi- I zetésemelés tehát a fővárosi budget mai deficitjét ötven százalékkal emelné. Belvárosi képtelenségek Irta: Szőke Gyula dr. Amilyen jóleső örömet keltett a Bel­város lakosságában az a hír, hogy im­már a Belváros rendezésére sor kerül és úgy a főváros vezetősége, mint a közmunkatanács gondol már ezzel a városrésszel is, éppen úgy megdöbbentő az, ami a rtalóságban történik. Nincs az az erős kritika, amelyik elég gyenge lenne azzal az eljárással szemben, ame­lyet legutóbb is láttunk. Az ötletszerű­ség és tervszerűtlenség éli a maga ide­jét és a mi idegeinket. A be nem tartott ígéretek teljesen lerontják a hatóság te­kintélyét. Az pedig, hogy a főváros la­kosságának az élete figyelembe véve nincs, hanem csak az idegenforgalom és a vendégek vélt igényeit és ízlését gondolják szolgálni, olyan áldozatokat hozat a főváros népével, amely a ki­adásokat feleslegesen emeli és a megél­hetést drágítja és nehezíti. Rendezni kellett a Dunapartot, mert a szállodák nem bírják el a hajók füst­jét és a villamosjáratokat. No meg szűk a korzó! Az eredmény, hogy a szállodák előtt mégis hagytak hajóállo mást, ahol, amint meggyőződtem, órák hosszáig áll a hajó. Ahova pedig áther- lyezték a hajókat, még jobban kell a Dunaparton bukdácsolni, mint addig a hepehupás köveken kellett, mert az Er- zsébet-híd és Ferenc József-híd közötti szakaszon a hajózási épületek szerint emelték fel a járda egy részét, de a kocsiutat és a járda többi részét úgy hagyták. Nem is mondják meg, hogy ez az ötlet, mennyibe került a fővárosnak és a Beszkártnak. Legalább rendezték volna a közlekedést! Úgy gondolom, hogy a főváros lakossága és látogatói megérdemelnék, hogy az ő életükkel és testi épségükkel is, no meg az ő adózási lehetőségű lekéi is törődjenek. Most hallom, hogy núnél hamarabb hozzáfognak a Dunaparti gyorsvasúti­hoz is, de természetesen megint csak a szállodák és a Lánchíd előtt. Ezzel lá­tom igazolva, hogy sem komoly, átülő erejű terv, sem komoly pénzügyi meg­alapozottság ezeknél a rendezéseknél nincs. Egy bizonyos. Ha a Dunapartot rendezni akarják és ott nagy országa utat kívánnak kiépíteni, akkor nem le­het az előzetes tervek és számítások nélkül apró részletekben minden évben újrakezdve végezni, mert ez egyrészt a közlekedést fogja évekre megbénítani, másrészt a részletek folytonos befeje­zése és kibontása legalább annyiba ke­rül, mint ha az egészet egyszerre elké­szítenék a parlamenttől a Horthy Mik- iós hídig. De mindez kapcsolatba hozandó a belvárosi közlekedéssel. Kéznél van az Andrássy-úti földalatti vasút bekapcso­lása a Dunaparton lemélyítendő villa­moshálózatba. Az autóbusz és villamos- forgalom megszabása, a Kecskeméti és Veres Pálné-utcai villamosvonal meg­szüntetése, vagy legalább is egyirányú közlekedés behozatala és a Belvároson keresztülmenő autóbuszforgalom ren­dezése szinte nélkülözhetetlen. Legalább ennyire fontos azonban a Belvárosnak a felesleges kocsiközleke­déstől való megszabadítása. Itt a közle­kedési rendőrségre gondolok. Szinte ért­hetetlen, hogy juthatott illetékeseknek eszébe az, hogy minden autómobilvizs(- gálat éppen a Veres Pálné-utcai köz»- igazgatási rendőrségen eszközöltessék és ezzel a legfontosabb reggeli és délelőtti forgalmi időben a szűk utcákon a jár­művek egész sora állja el az utat a közlekedés elől. Ha annyira szűknek látják ezeket az utcákat, hogy csak egy­irányú közlekedést lehet engedélyezni, — amit elfogadok, — legalább arra is kellene gondolni, hogy az egész város- ból ne csődítsék be nap-nap után ide az összes megvizsgálandó, vagy pana­szos járműveket. A legtöbb nem is a Belvárosban garazsiroz, de meg leg­alább olyan könnyen ki lehet menni a város belső részeiből vizsgálatra a Mo- sonyi-wtcai, vagy a Mészáros-utcai rendőrségre, amint a külső részekből a sokkal nagyobb számú jármű ide bejön. El szörnyed az ember, ha látja azokat az épületeket, amelyeket a Szerb-utcai Nemzeti Zenede telkén hatósági enge­déllyel elkövettek. Ha a városrendezési és szépítési törvény után a hatalmában és eszközeiben megnövelt közmunkata­nács szépérzéke csak ennyire tudott érvé­nyesülni, hát sürgősen újítsa meg önma­gát, mert ezt azután soká kibírni nem lehet. Ez nagyon szomorú bizonyít­vány a közmunkatanácsról! A leghan­gosabban tiltakozunk as ellen, hogy ilyen legyen a Belváros rendezése. De az ellen is tiltakozunk, hogy zsákutcá­kat nyissanak és még el sem kerített üres telkeket hagyjanak a Belváros te­rületén. Az sem tűrhető, hogy szabá­lyozás címén az eddigi szűk utcák he­lyett zegzugos, a ki- és beugró házak következtében közlekedésre még alkal­matlanabb és minden esetre rendészeti- leg kevésbbé kezelhető utcák keletkez­zenek. Helyes egyes utcákat kiszélesí­teni, de ez nem jelentheti azt, hogy hosszú évtizedekre egyrészt fenntarttas- sék az apró házacskák egész sora, bele­esve az utca régi vonalába, másrészt egyes épületek fenntartása megakadá­lyozza a főváros rendes kifejlesztését és a Belváros csupa utca legyen há­zak nélkül. A Belváros kiépítését nem fantaszti­kus, vagy ötletszerű, hanem előre elké­szített és nyilvánosságra hozott komoly elhatározással és érett megfontolással készített terv alapján kell mielőbb meg­indítani. Egyútal meg kell állapítani azt a stílust is, amely a Belvárosban építhető. A keresztülvitel érdekében meg kell adni a rendkívüli házadómen­tességet abban a legnagyobb mértékben, amelyet üres telek beépítésére adnak. De emellett ki is kell mondani, hogy egy bizonyos időn belül azok a házak, amelyek már közegészségügyileg, vagy közbiztonságilag fenn nem tarthatók, újraépítendők. Helyeselném, ha a fő­város is építene egy pár bérházat, itt a Belvárosban az ő alkalmazottai számá­ra. Ez az építkezés semmi esetre sem kerül többe, mint az eddig épített fővá­rosi tisztviselői lakások. Nem túlszéles utca és túl magas ház kell, hanem stílu­sos, lakályos városnegyed. Szívesen is jönnek ide lakni az em­berek, ha a központi vásárcsarnok új­ból az olcsóbb bevásárlási lehetőséget fogja szolgáltatni. Nem lehet olyan előkelő és nagy ez a Budapest, hogy szégyeljük magunkat, ha a központi vá­sárcsarnokban, Fővámtéren, Mátyás té­ren és a Ferenc József híd és Horthy Miklós híd közötti Dunaparton keres­kedelmet engedélyezünk és piacot tar­tunk fenn. Folyton azért sírunk, hogy nagy a drágaság és elnéptelenedik a főváros, főleg annak a belső városré­szei. Ugyanakkor azonban szándékosan lehetetlenné tesszük, hogy a polgárság az adott viszonyokhoz képest rendesen megélhessen. Nagyon sok fantasztikus tervet tátz gyaltunk és az előterjesztett tiltakozá­sok dacára elfogadtunk. Sok, talán más időben alkalmas tervet időelőtt, vagy pénz nélkül vittünk keresztül és még több olyan elgondolást valósítottunk meg, amely máshol talán jó lehetett,, de a mi viszonyainknak meg nem felel. Több gyakorlatiasságot, nagyobb pol­gári érzéket, az élet alaposabb ismeretét kell a munkába belevinni és akkor mi nemcsak panaszkodunk, hanem örülünk és a jól végzett munkáért köszönetét is mondunk! Fotócikkek Szakáll Géza szaküzletében BUDAPEST, V., DOROTTYA-UTCA 11. Amatőrfelvételek kidolgozása LEI C ft GÉPEK, KELLÉKEK, KIDOLGOZÁSOK SPFOÁUS SZAKf[71FTF Gyárból közvetlen"" legolcsóbb csőbutor, gyermekkocsi, östzecsukóscgy vaságy, ágysod­rony, afrikmatrac Prohászka gyárból VI.. gróf Zichy JenS-u. 40. T.lofon : 1 290-30 Fióküzlet : Kilói-ut 7. Móczár Gábor egészségügyi berendezéseket tervező és kivitelező vállalata Budavest. Ilit. Magdolna utca 4. színi. Telefon: 1—435—47 és 1—347—80. E Aszfalt-, utép tő, szigetelő és tető- I fedő vállalata Budapest, Iroda VI., Agyag u. 75. Telep Telefon : 2-928-32

Next

/
Thumbnails
Contents