Uj Budapest, 1937 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1937-10-30 / 44. szám
1937. okitóber 80. UJMUDAPEST 3 Jogerős döntőbírósági ítélet j Lausanne-ban a főváros javára 1981*ig a hollandi foriní mai pariíásáí véve alapul évi másfélmillió pengővel olcsóbbodoíf az ostendei egyezményben foglalt kölcsönök kamatterhe és amortizációja — Az Uj Budapest tudósítójától — Laraotte Károly dr. alpolgármester Beliczay Imre dr. főjegyző, a pénzügyi osztály vezető helyettese kíséretében két héttel ezelőtt Lausanneba utazott, mivel az ostendei egyezményben foglalt hitelezőcsoportok svájci képviselete az egyezményben megállapított döntőbíróság egybehivását kérte. A külföldi hitelezők álláspontja szerint ugyanis a főváros nem a leértékelt nemes valuták valamelyikében, hanem aranyban köteles az amortizációt teljesíteni. L a- motte és Beliczay hétfőn este érkeztek vissza utjukról és az alpolgármester az egyezmény szerint összehívott döntőbíróság előtti győzelmét jelenthette a közgyűlésnek. A döntőbíróság ítéletének létrejöttéről illetékes helyen a következőkben informálták az U j Budapest munkatársát: — Az ostendei egyezmény értelmében kéttagú döntőbíróság dönt, .melynek meg nem egyezése esetében a svájci főjtörvényszék elnöke által kijelölt döntőbíró hozza meg a végleges ítéletet. A székesfőváros képviselője a döntőbíróságban Posch Gyula dr. kincstári főtanácsos, a Pénzintézeti Központ vezérigazgatója volt, míg a külföldi hitelezőknek, a Trustée-nak kijelölt döntőbírójaként É h i n g e r Alfonz svájci I bankár szerepelt. — Az előkészítő tárgyalásokban úgy ’irr**"“****1""***"—— rw—t/m ininiimii miit----rr,f’ statisztik ai főjegyző, Vadkerty Gyula segédhivatali főigazgató, Balogh Gézá- né született Madarász Ilona kezelő- tiszt, aki hosszú ideig néhai Bódy polgármester titkárnője volt, Péter Ferenc adóhivatali főtanácsos, továbbá Haris Sándor segédhivatali igazgató, aki általános megelégedésre hosszú ideig a városrendezési ügyosztály segédhivatalát vezette. A megüresedett új állásokat a státusrendezéssel kapcsolatban fogják betölteni. — Egyéb híre városatyaságodnak? — Változatlanul arról beszélnek, hogy az egyik városházi ügyosztály , vezetőhelyettes főjegyzője, aki még csak nemrégiben került új pozíciójába, erősen elkedvetlenedett, és arra fogja kérni a polgármestert, — vagy talán már kérte is — hogy máshová osszák be. Ami állítólag a költségvetési vita után meg is fog történni. — Igaz, hogy Szemethy Károly végrendelet hátrahagyása nélkül húnyt el? — Maradt néhány sor végrendelet, amire tulaj dónké pen semmi szükség nem is volt, mert törvényes öröklés címén mindent — néhány emléktárgyat leszámítva — a nyolcvanadik életéve felé járó édesanyja örökölt. A szorgalmas és nagytehetségű tiszti főügyész után házban és telekben, nemkülönben műkincsekben több mint negyed- ' millió pengő értékű vagyon maradt ' hátra. — A viszontlátásra, kedves dr. Vá- < rosházy! —* Isten Önnel, szerkesztő úr! Lamotte alpolgármester, mint B e. 1 i c z a y főjegyző tevékenyen részt- vefctek. A Trusíée döntőbírója azt vitatta,, hogy a főváros az ostendei egyezményben foglalt kölcsönöket aranyban vette fel, tehát aranyban is kell fizetnie. Éhinger véleménye szerint az ostendei egyezmény is aranyban való fizetést követel a fővárostól. Ezzel a véleménnyel szemben Posch Gyula dr. azzal argumentált, hogy az ostendei egyezmény precízen megállapítja azt az öt valutát, amelyek közül a hitelezők választhatnak, de az amortizáció csak papir-értékben történhetik, függetlenül a szóbanforgó valuták belső értékelésétől. Mivel a szembenálló véleményeket nem sikerüíjt közös nevezőre hozni, a svájci főtörvényszék elnökének kijelölése alapján Blinio B o 11 a, szövetségi biró lett a döntőbíró, illetőleg az immáron háromtagú választotíbíróság elnöke. — A választott bíróság ítélete száz százalékban Budapest székesfőváros argumentációját fogadta el és azt B o 11 a svájci szövetségi biró határozatilag ki is hirdette. A döntőbíróság ítélete az ostendei egyezmény határozmányai értelmében jogerős és az ellen semminemű apelláta nincsen. Ily körülmények között a legközelebbi amortizációs ter- jtninus alkalmával: 1938. január 1-én az I amortizáció változatlanul hollandi forintban, a hitelezőit által választott valutában fog történni, ha csak időközben a svájci frank árfolyama el nem — Az Uj Budapest tudósítójától — A napisajtó és a városházi sajtó egyes orgánumai egy hét öt,a tele vannak Adamy István clr.-nak, a Községi Temetkezési Intézet igazgatójának jogtalan vízhasználati ügyével. Arról van szó, hogy az Iskola-utca 4. számú háznak, amely Adamy István dr. tulajdona, kertjében van egy régi vízcsap, amelyet a Vízművekhez érkezett feljelentés szerint 1934. óta használ Adamy anélkül, hogy ezt az óra nélkül működő vízcsapot a Vízműveknek bejelentette volna. Egy elbocsájtott házmester az elmúlt esztendő őszén azután a Vízműveknél bejelentette a jogosulatlanul használt vízcsapot, amely azonban még mindig működik, részben azért, mert a téli hónapok folyamán nem lehetett betonnal elzárni, részben azért., mert a nyári hónapokban viszont Adamy István dr. nem építtette meg az az aknát, amelybe a csapból kifolyó víz lemérésére az órát el lehet helyezni. A Vízművek vezetősége természetszerűen azonnal megindította az újabb bejelentés ügyében a vizsgálatot, egyben elrendelte a vizsgálatot Adamy éri, vagy túl nem haladja a hollandi valuta árfolyamát. Ebben az esetben a hitelezőknek természetesen jogukban áll a törlesztési valuta nemének megváltoztatása. Az 1981-ig terjedő törlesztés a külföldi valuták jelenleg legerő- sebbikének: a hollandi forintnak és a pengőnek mai arányát véve alapul, évi másfél millió pengő (megtakarítást jelent a fővárosnak. Az Uj Budapest több alkalommal szóvá tette, hogy az ostendei egyezményben foglalt kölcsön-kötvények mekkora hányada van külföldön és mekkora belföldön elhelyezve. Ebben a nagyfontosságú kérdésben azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a Nemzeti Banknál vezetett zárolt számlák tanúsága szerint mintegy ötven százalék az az arány, a,mi ezeknek a kölcsönköt- vényeknek belföldi és külföldi elhelyezése között fentáll. Végeredményben tehát a külföldi kölcsönök amortizációja címén kifizetett összegeknek — ez természetesen csak az ostendei egyezményben foglalt kölcsönökre vonatkozik — min|tegy fele marad véglegesen idehaza. A székesfőváros közönsége és törvényhatósága a legteljesebb köszönettel és elismeréssel tartozik és adózik Lamotte alpolgármesternek, akinek kiváló jogi tudása, po,mpás energiája, és felülmúlhatatlan értékű tárgyismerete jelentékeny mértékben hozzájárul a Lausanneben összeült döntőbíróság kedvező Ítéletéhez. István dr. ellen a polgármester is. An- riál különösebben hat ezek után a kivizsgálás alatt levő ügyben Pap Ferencnek, a Vízművek vezérigazgatójának, az a nyilatkozata, amely arról beszél, hogy a Vízművek súlyosan ítéli meg a dolgot, mert fővárosi alkalmazottról, sőt egy fővárosi intézet igazgatójáról van szó. Pap Ferenc vezérigazgató harmadik esztendeje van a főváros szolgálatában és így minden valószínűség szerint még nincs tudomása arról, hogy a fővárosi vezeték által szállított víz jogtalan használatának büntetésére a vízügyi szabályrendelet és továbbmenően az 1885:XXIII. te., a vízjogról szóló törvény a hivatott. Az érvényben, levő törvényekben és szabályrendeletekben megvannak azok a fórumok, amelyek kihágási ítéletet hozni jogosultak, ezen fórumok közé egyetlen törvényben sincs felsorolva a Vízművek vezérigazgatója. A közvélemény joggal ítéli el Adamy István dr. cselekményét és nem kétséges, hogy az arra illetékes hatóságok és bíróságok őt ezért meg is fogják bünÉS HOFFM&NS] KÉPKERET AZ IGAZI OTTHOM DÍSZE! tetni. A tagadhatatlanul megállapítható vízjogi kihágással kapcsolatban azonban felmerül egy másik kérdés, amiről a vezérigazgató úr elfelejtett nyilatkozni. Hogyan történhetett Adamy István éveken át való jogtalan vízhasználata, amikor erről feljelentések érkeztek a Vízművek igazgatóságához? Engedékenység, vagy figyelem mutatkozott-e — eléggé el nem ítélhető engedékenység — a községi üzem vezetőjével szemben, vagy az ellenőrzés hiánya volt-e az oka annak, hogy tavasztól őszig nem szorították megfelelő hatósági intézkedéssel Adamy igazgatót az órát magába foglaló akna megépítésére? Hogyan állunk a Vízművek ellenőrző szolgálatával, ha a legújabb feljelentésben szereplő hírlapíróra kellett várakozni, hogy tavasztól késő őszig a szóbanforgó akna megépítésére Adamy igazgató végre háromnapi zordon haladékot kapjon? A Vízműveknél — Pap Ferenc vezérigazgatónak egy másik nyilatkozata szerint — állami nyugdíjasok vannak alkalmazva, bizonyos Speciális kérdések tanulmányozására. Ezekre az alkalmazásokra — amelyeket jelen alkalommal nem diffikultálunk, — azért van szükség a nyilatkozat szerint, mert a Vízművek mérnöki üzemvitele csak a vízszolgáltatás rendes üzemvitelének és a berendezések fenntartásának rendes méretéhez van szabva és számuk nem olyan nagy, hogy az állandó munkálatokon kívül a most folyamatban levő összesen harmincmillió pengő értékben kivitelre kerülő munkálatok elvégzéséhez is elegendő lenne. Amennyiben a Vízművek vezetősége megfelelő szakemberrel nem rendelkezik, a vízórák használatának megfelelő ellenőrzésére a legfőbb irányítást illetően: fontosnak tartanók, hogy erre a speciális, anyagi szempontból is igen fontos munkakörre szintén legfőbb irányító szervként egy állami nyugdíjast alkalmaznának. Az Adamy István körül széles körökben gyűrű dző botrányhullámok kapcsán van még egy megjegyzésünk, amely azonban már nem vonatkozik a Vízművek vezérigazgatójának köztiszteletben álló személyére. Feltűnőnek találjuk — mondhatnék: a véletlenek drámai összetalálkozásának: — hogy ugyanakkor tör ki a háborúság Adamy István Iskola-utcai ingatlanának vízórája körül, amikor a polgármester, elvetve a Községi Temetkezési Intézet választmányának egyhangú határozatát, a fővárosi koporsó-beszerzések telén a kartel egyeduralmát egy szer smin- denkorra megtörte. Megnyugtathatjuk az összes aggódókat: az erre vonatkozót elhatározás Szendy Károly polgár- mester legszuverénebb akaratnyilvánítása volt, amelyen semmi körülmények között nem változtat — a jövőt illetően sem! — az Iskola-utcai vízórabotrány báirmilyen vonatkozású befejezése! Ami Pap Ferenc vezérigazgató nyilatkozatából kimaradt Adamy István dr.-nak, a Községi Temetkezési Intézet igazgatójának vizora-botránya, tekintettel a Vízművek ellenőrzési kötelességére
