Uj Budapest, 1937 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1937-10-30 / 44. szám

1937. okitóber 80. UJMUDAPEST 3 Jogerős döntőbírósági ítélet j Lausanne-ban a főváros javára 1981*ig a hollandi foriní mai pariíásáí véve alapul évi másfélmillió pengővel olcsóbbodoíf az ostendei egyezményben foglalt kölcsönök kamatterhe és amortizációja — Az Uj Budapest tudósítójától — Laraotte Károly dr. alpolgármes­ter Beliczay Imre dr. főjegyző, a pénzügyi osztály vezető helyettese kí­séretében két héttel ezelőtt Lausanneba utazott, mivel az ostendei egyezmény­ben foglalt hitelezőcsoportok svájci kép­viselete az egyezményben megállapított döntőbíróság egybehivását kérte. A kül­földi hitelezők álláspontja szerint ugyan­is a főváros nem a leértékelt nemes va­luták valamelyikében, hanem aranyban köteles az amortizációt teljesíteni. L a- motte és Beliczay hétfőn este érkeztek vissza utjukról és az alpolgár­mester az egyezmény szerint összehí­vott döntőbíróság előtti győzelmét je­lenthette a közgyűlésnek. A döntőbíró­ság ítéletének létrejöttéről illetékes helyen a következőkben informálták az U j Budapest munkatársát: — Az ostendei egyezmény értelmé­ben kéttagú döntőbíróság dönt, .melynek meg nem egyezése esetében a svájci főjtörvényszék elnöke által kijelölt dön­tőbíró hozza meg a végleges ítéletet. A székesfőváros képviselője a döntőbíró­ságban Posch Gyula dr. kincstári főtanácsos, a Pénzintézeti Központ ve­zérigazgatója volt, míg a külföldi hi­telezőknek, a Trustée-nak kijelölt dön­tőbírójaként É h i n g e r Alfonz svájci I bankár szerepelt. — Az előkészítő tárgyalásokban úgy ’irr**"“****1""***"—— rw—t/m ininiimii miit----rr,f’ statisztik ai főjegyző, Vadkerty Gyula segédhivatali főigazgató, Balogh Gézá- né született Madarász Ilona kezelő- tiszt, aki hosszú ideig néhai Bódy pol­gármester titkárnője volt, Péter Ferenc adóhivatali főtanácsos, továbbá Haris Sándor segédhivatali igazgató, aki álta­lános megelégedésre hosszú ideig a vá­rosrendezési ügyosztály segédhivatalát vezette. A megüresedett új állásokat a státusrendezéssel kapcsolatban fogják betölteni. — Egyéb híre városatyaságodnak? — Változatlanul arról beszélnek, hogy az egyik városházi ügyosztály , vezetőhelyettes főjegyzője, aki még csak nemrégiben került új pozíciójá­ba, erősen elkedvetlenedett, és arra fogja kérni a polgármestert, — vagy talán már kérte is — hogy máshová osszák be. Ami állítólag a költségve­tési vita után meg is fog történni. — Igaz, hogy Szemethy Károly vég­rendelet hátrahagyása nélkül húnyt el? — Maradt néhány sor végrendelet, amire tulaj dónké pen semmi szükség nem is volt, mert törvényes öröklés cí­mén mindent — néhány emléktárgyat leszámítva — a nyolcvanadik életéve felé járó édesanyja örökölt. A szorgal­mas és nagytehetségű tiszti főügyész után házban és telekben, nemkülön­ben műkincsekben több mint negyed- ' millió pengő értékű vagyon maradt ' hátra. — A viszontlátásra, kedves dr. Vá- < rosházy! —* Isten Önnel, szerkesztő úr! Lamotte alpolgármester, mint B e. 1 i c z a y főjegyző tevékenyen részt- vefctek. A Trusíée döntőbírója azt vi­tatta,, hogy a főváros az ostendei egyez­ményben foglalt kölcsönöket aranyban vette fel, tehát aranyban is kell fizetnie. Éhinger véleménye szerint az os­tendei egyezmény is aranyban való fi­zetést követel a fővárostól. Ezzel a vé­leménnyel szemben Posch Gyula dr. azzal argumentált, hogy az ostendei egyezmény precízen megállapítja azt az öt valutát, amelyek közül a hitele­zők választhatnak, de az amortizáció csak papir-értékben történhetik, függet­lenül a szóbanforgó valuták belső érté­kelésétől. Mivel a szembenálló vélemé­nyeket nem sikerüíjt közös nevezőre hozni, a svájci főtörvényszék elnökének kijelölése alapján Blinio B o 11 a, szö­vetségi biró lett a döntőbíró, illetőleg az immáron háromtagú választotíbíróság elnöke. — A választott bíróság ítélete száz százalékban Budapest székesfőváros ar­gumentációját fogadta el és azt B o 11 a svájci szövetségi biró határozatilag ki is hirdette. A döntőbíróság ítélete az ostendei egyezmény határozmányai ér­telmében jogerős és az ellen semmi­nemű apelláta nincsen. Ily körülmények között a legközelebbi amortizációs ter- jtninus alkalmával: 1938. január 1-én az I amortizáció változatlanul hollandi fo­rintban, a hitelezőit által választott va­lutában fog történni, ha csak időköz­ben a svájci frank árfolyama el nem — Az Uj Budapest tudósítójától — A napisajtó és a városházi sajtó egyes orgánumai egy hét öt,a tele van­nak Adamy István clr.-nak, a Községi Temetkezési Intézet igazgatójának jog­talan vízhasználati ügyével. Arról van szó, hogy az Iskola-utca 4. számú ház­nak, amely Adamy István dr. tulajdo­na, kertjében van egy régi vízcsap, amelyet a Vízművekhez érkezett felje­lentés szerint 1934. óta használ Adamy anélkül, hogy ezt az óra nélkül műkö­dő vízcsapot a Vízműveknek bejelen­tette volna. Egy elbocsájtott házmes­ter az elmúlt esztendő őszén azután a Vízműveknél bejelentette a jogosulat­lanul használt vízcsapot, amely azon­ban még mindig működik, részben azért, mert a téli hónapok folyamán nem lehetett betonnal elzárni, részben azért., mert a nyári hónapokban viszont Adamy István dr. nem építtette meg az az aknát, amelybe a csapból kifolyó víz lemérésére az órát el lehet helyezni. A Vízművek vezetősége természet­szerűen azonnal megindította az újabb bejelentés ügyében a vizsgálatot, egy­ben elrendelte a vizsgálatot Adamy éri, vagy túl nem haladja a hollandi va­luta árfolyamát. Ebben az esetben a hitelezőknek természetesen jogukban áll a törlesztési valuta nemének meg­változtatása. Az 1981-ig terjedő törlesz­tés a külföldi valuták jelenleg legerő- sebbikének: a hollandi forintnak és a pengőnek mai arányát véve alapul, évi másfél millió pengő (meg­takarítást jelent a fővárosnak. Az Uj Budapest több alka­lommal szóvá tette, hogy az ostendei egyezményben foglalt kölcsön-kötvények mekkora hányada van külföldön és mekkora belföldön elhelyezve. Ebben a nagyfontosságú kérdésben azt a felvilá­gosítást kaptuk, hogy a Nemzeti Bank­nál vezetett zárolt számlák tanúsága szerint mintegy ötven százalék az az arány, a,mi ezeknek a kölcsönköt- vényeknek belföldi és külföldi elhelye­zése között fentáll. Végeredményben tehát a külföldi kölcsönök amortizációja címén kifizetett összegeknek — ez ter­mészetesen csak az ostendei egyez­ményben foglalt kölcsönökre vonatko­zik — min|tegy fele marad véglegesen idehaza. A székesfőváros közönsége és tör­vényhatósága a legteljesebb köszö­nettel és elismeréssel tar­tozik és adózik Lamotte alpolgár­mesternek, akinek kiváló jogi tudása, po,mpás energiája, és felülmúlhatatlan értékű tárgyismerete jelentékeny mér­tékben hozzájárul a Lausanneben össze­ült döntőbíróság kedvező Ítéletéhez. István dr. ellen a polgármester is. An- riál különösebben hat ezek után a ki­vizsgálás alatt levő ügyben Pap Fe­rencnek, a Vízművek vezérigazgató­jának, az a nyilatkozata, amely arról beszél, hogy a Vízművek súlyosan ítéli meg a dolgot, mert fővárosi alkalma­zottról, sőt egy fővárosi intézet igaz­gatójáról van szó. Pap Ferenc vezérigazgató harmadik esztendeje van a főváros szolgálatában és így minden valószínűség szerint még nincs tudomása arról, hogy a fővárosi vezeték által szállított víz jogtalan használatának büntetésére a vízügyi szabályrendelet és továbbmenően az 1885:XXIII. te., a vízjogról szóló tör­vény a hivatott. Az érvényben, levő tör­vényekben és szabályrendeletekben megvannak azok a fórumok, amelyek kihágási ítéletet hozni jogosultak, ezen fórumok közé egyetlen törvényben sincs felsorolva a Vízművek vezérigaz­gatója. A közvélemény joggal ítéli el Adamy István dr. cselekményét és nem kétsé­ges, hogy az arra illetékes hatóságok és bíróságok őt ezért meg is fogják bün­ÉS HOFFM&NS] KÉPKERET AZ IGAZI OTTHOM DÍSZE! tetni. A tagadhatatlanul megállapítható vízjogi kihágással kapcsolatban azon­ban felmerül egy másik kérdés, amiről a vezérigazgató úr elfelejtett nyilatkoz­ni. Hogyan történhetett Adamy István éveken át való jogtalan vízhasználata, amikor erről feljelentések érkeztek a Vízművek igazgatóságához? Engedé­kenység, vagy figyelem mutatkozott-e — eléggé el nem ítélhető engedékeny­ség — a községi üzem vezetőjével szemben, vagy az ellenőrzés hiánya volt-e az oka annak, hogy tavasztól őszig nem szorították megfelelő ható­sági intézkedéssel Adamy igazgatót az órát magába foglaló akna megépíté­sére? Hogyan állunk a Vízművek el­lenőrző szolgálatával, ha a legújabb feljelentésben szereplő hírlapíróra kel­lett várakozni, hogy tavasztól késő őszig a szóbanforgó akna megépítésére Adamy igazgató végre háromnapi zor­don haladékot kapjon? A Vízműveknél — Pap Ferenc ve­zérigazgatónak egy másik nyilatkozata szerint — állami nyugdíjasok vannak alkalmazva, bizonyos Speciális kérdé­sek tanulmányozására. Ezekre az alkal­mazásokra — amelyeket jelen alkalom­mal nem diffikultálunk, — azért van szükség a nyilatkozat szerint, mert a Vízművek mérnöki üzemvitele csak a vízszolgáltatás rendes üzemvitelének és a berendezések fenntartásának rendes méretéhez van szabva és számuk nem olyan nagy, hogy az állandó munkála­tokon kívül a most folyamatban levő összesen harmincmillió pengő érték­ben kivitelre kerülő munkálatok elvég­zéséhez is elegendő lenne. Amennyiben a Vízművek vezetősége megfelelő szak­emberrel nem rendelkezik, a vízórák használatának megfelelő ellenőrzésére a legfőbb irányítást illetően: fontosnak tartanók, hogy erre a speciális, anyagi szempontból is igen fontos munka­körre szintén legfőbb irányító szervként egy állami nyugdíjast alkalmaznának. Az Adamy István körül széles kö­rökben gyűrű dző botrányhullámok kapcsán van még egy megjegyzésünk, amely azonban már nem vonatkozik a Vízművek vezérigazgatójának köztisz­teletben álló személyére. Feltűnőnek ta­láljuk — mondhatnék: a véletlenek drámai összetalálkozásának: — hogy ugyanakkor tör ki a háborúság Adamy István Iskola-utcai ingatlanának víz­órája körül, amikor a polgármester, el­vetve a Községi Temetkezési Intézet választmányának egyhangú határoza­tát, a fővárosi koporsó-beszerzések te­lén a kartel egyeduralmát egy szer smin- denkorra megtörte. Megnyugtathatjuk az összes aggódókat: az erre vonatko­zót elhatározás Szendy Károly polgár- mester legszuverénebb akaratnyilvání­tása volt, amelyen semmi körülmények között nem változtat — a jövőt ille­tően sem! — az Iskola-utcai vízóra­botrány báirmilyen vonatkozású befe­jezése! Ami Pap Ferenc vezérigazgató nyilatkozatából kimaradt Adamy István dr.-nak, a Községi Temetkezési Intézet igazgatójának vizora-botránya, tekintettel a Vízművek ellenőrzési kötelességére

Next

/
Thumbnails
Contents