Uj Budapest, 1937 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1937-10-30 / 44. szám
XV. évfolyam 43—44. szám Budapest, 1937. október 30. TU BUDAPEST EIöHzclésI Arak : Cge»z évre.................................................. 30 pengő ?él évre.......................................................... 13 pengő Egyes tzám Ara 60 filier ............................................un Sz endy. mécl&ue A tradicionális szokásokhoz alkalmazkodott Szendy polgármester, amikor a pénzügyi bizottságban szakszerűbb és számszerűbb költségvetési expozéi mondott, ezzel szemben az általános városvezetésre vonatkozó irányelveit a főváros törvényhatósági bizottságában adta elő. A közgyűlési expozé főtétele az volt, hogy Európában Budapest az egyetlen nagyváros, amely saját erejéből élt és fejlődött tovább. Logikus és világos okfejtéssel jelölte meg a polgármester a deficit eliminálásának lehetőségét. A kiadások redukálása, vagy a közterhek fokozása révén nem szüntethető meg a költségvetési hiány. Következik a harmadik út: üljön le az állammal a főváros a zöld- asztalhoz és tárgyalja meg az adómegoszlás helyes módját, amely 1930 óta lényegesen megváltozott. Szendy költségvetési expozéjának ez a mérlege: az elkorcsosodott részesedéseket visz- szakapni az állami adó jövedelmekből, megszüntetni a városi adó-rendszer csonkaságát, főképen azért, mert nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában valamennyi állam az egyenes adókról áttért a forgalmi adó és kereseti adó rendszerre, ezekre tevén át az adó-jövedelmek súlyát. Természetes, hogy a fővárosnak egyi általában nem közömbös: kedvező, vagy kedvezőtlen-e az állam pénzügyi helyzete? De brilliáns fordulattal rnu tatott rá a polgármesteri expozé arra is, hogy a magyar államnak sem kif zömbös, hogy a milliós fővárosnak, amelyben az ország lakosainak egy- nyolcada él, milyen a pénzügyi helyzete: megnyugtatódé, vagy csak tengődik a milliós város? Végeredményben tehát Szendy költségvetési mérlege úgy alakul, hogy a főváros deficitjét másképen mint az állam által elvett jövedelmek és adótételek visz saszol galtet,- tásával eltüntetni nem lehet. A polgár- mester ezen megállapítása zsinórmérték volt a költségvetési vita vezérszónokai számára, a kormányzó-pártok vezetői: Csilléry András és Petrovácz Gyula, csakúgy mint Zsitvay Tibor, száz százalékig elfogadták a polgármester érvelését és hangoztatták az állammal való megegyezés szükségességét. Egyéb most már valóban nem marad hátra, leülni a zöld asztalhoz: békésen, barátságos jóindulattal, mellékgondolatok nélkül és tiszta vizet önteni a pohárba addig, amíg a pohár eltörve nem hever a földön. A főváros könyvei mindent megmutatnak, egyetlen fillér kiadás sem történik nyom nélkül és a polgármester, nemkülönben az önkormányzat mindenért vállalja a felelősséget. A zöld asztal — melynek létrehozásában jelentős szerepe lesz a székesfőváros főpolgármesterének — tisztázni fogja az összes tisztázásra szoruló problémákat! FELELŐS SZERKESZT ö : DOBY ANDOR DR Szerkesztőség es kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaes Ivor-utca Q. Telefon: 1^-828^23. Postatakarékp. csekkszámla 30.013. «8*83?, Irta: Szőke Gyula dr. — Az TJj Budapest tudósítójától — A főváros új deficites költségvetése a közgyűlés összes pártjaiban megérlelte azt az álláspontot, hogy a főváros és a kormány egymásközötti viszonyát sürgősen rendezni kell. Minden tényező abban látja a költségvetési hiány okát, hogy a kormány pénzügyi rendelkezéseket tett anélkül, hogy a főváros ház- - tartásának lehetőségeit figyelembe vette 1 volna. A rendőrségi és színházi megté- ' rítések, a kötelezettség nélkül fentar- : tott iskolák, a vidékiek részéről túlzsú■ folt fővárosi kórházak és az igen széles i medrű szociális gondoskodás erősen ' igénybe veszik a főváros költségvetését ugyanakkor, amikor a forgalmi adók : elvonása, a bor, italadó leszállítása és ■ az adók pótlékolása a bevételeket csökkentette anélkül, hogy ezekre vonatko- zóan a kormány a fővárost megkérdezte volna, vagy a levont jövedelmek pót- líékolásáról rendelkezés történt volna. A főváros állítja össze a költségvetést: azonban ennek is vannak korlátái! Adót már emelni nem lehet! Az egyéb jövedelmeket fokozni szociális tekintetből lehetetlen. A kiadások csökkentése számottevő eredményt alig adhat. Egyedüli mód az elvont betétek visszaadása, a vidéki kórházi ápoltak terheitől való megszabadítás és a szociális gondoskodásnak az egész ország területére való igazságos elosztása olymódon, hogy a vidékieket az érdekelt törvényhatóságok és községek terhére lássák el. Ebben a tekintetben egységes állásponton van a törvényhatóság minden tagja, kívánva a kormánnyal való tárgyalást és megegyezést. De van egy másik kívánság ist! Bármennyire hangsúlyozta a miniszterelnök a kormány termelési, értékesítési és szociális törekvéseit és eredményeit, lehet mindez az ország egyetemes érdekében helyesen elgondolt és lehet ennek a keresztülvitelére alapos igyekezet, de ha nincsen meg a terhek helyes megosztása az ország egész lakosságára, a főváros nem lehet képes az adott viszonyok között reáháruló többletterhet viselni. Ezért szükséges mégis a kiadások áthárítása mellett a kiadások csökkentése. A kezdeményezést a ma életben lévő törvény rendelkezései szerint felelős polgármestertől várják. Mindenkinek van kívánsága és annak teljesítését sürgeti. Ugyanakkor azonban szinte egyhangú az a kijelentés, hogy a terheket emelni nem szabad és az üzemek magasabb díjtételekkel már nem dolgozhatnak. Ezzel a polgármester meg van kötve. Szinte adva van mindebből következőleg, hogy nemcsak á felelősséget, de a rendelkezést is meg kell osztani, hogy a polgármester munkatársai saját egyéni felelősségük mellett is támogassák a nagy költségvetés kiadási tételeinek az átvizsgálásával és csökkentésével. Éveken át zárolta a közgyűlés a polgármester kívánságára a kiadásokat egyrészt számszerűleg 5-től egészes 10 százalékig, azonkívül pedig a bevételek arányában olyképen, bogy bizonyos kiadási tételek csak akkor voltak folyósíthatok, ha az azok fedezetéül szolgáló bevételi többletek már befolytak. Később kénytelenek voltunk például a hídépítés keresztülvihetése érdekében a be nem folyt, illetékeket, amelyek erre a célra szolgáltak, hitelekkel fedezni. A közgyűlés ezt a javaslatot is magáévá tette a köz érdekében, tehát, mint autonómia megtette a kötelességét. Nem lehet azonban, hogy szinte permanens közgyűlést tartsunk, hogy minden pillanatban tanáccsal és tettel a polgármester mellett állhassunk. A tények igazolják annak az álláspontunknak a helyességét, hogy a tanácsi rendszer visszaállítandó. A kormány közjogi és közigazgatási javaslatokat is bejelentett, de a fővárosi törvény módosításáról hallgatott. Talán mert, nem látta időszerűnek, talán mert nem látta sürgősnek, talán mert nem látta fontosnak. Pedig ennek az időszerűsége, sürgőssége és fontossága ma már nem vitatható. Kell, hogy a kormány végül is,belássa, hogy a téves indokokból és rosszúl megítélt gazdasági helyzetből, valamint a pénzügyi gazdálkodás félreértett megítéléséből hozott legújabb fővárosi törvényt meg kell változtatni és a polgármester egyéni felelőssége helyett a felelős tanácsot vissza kell állítani. tspedig olyan módon, amint azt isméében szóvátettem, tehát egyrészt a fö- :áros vezető főtisztviselőiből, másrészt a főváros kiküldötteiből kell azt megalkotni. Nem állítjuk azt, hogy ezzel van a kérdés megoldva, amint helyesen mow- dotta a miniszterelnök úr, hogy a gazdasági kérdések a titkos választójog behozatalával még nincsen elintézve. Amint azonban a titkos választói jog a helyesebben létrejött országgyűlés támogató munkáját inkább van hivatva érvényre juttatni, éppen úgy mint a tanácsi rendszerben nem valami csodaszert látunk, hanem látjuk a megosztott felelősség mellett a megosztott munkát. Ez a múltak tapasztalatai szerint az ön- kormányzat életében könnyebben megoldja még a gazdasági nehézségeket is, mint egy embernek bármilyen kiváló tehetségű igyekezete, amely nem is lenét, korlátlan, amint az emberi erő is csak véges. A főváros önkormányzatának a világháború alatti és utáni tevékenysége legszebb bizonyítéka annak, hogy a testületi összhangos működés mennyire képes a polgárság bizalmától kísérve a feladatokat megoldani. De talán még a milliós város ilyetén felállított tanácsának működése sokkal jobban is tudja meggyőzni a kormányt arról, hogy a fővárossal elfoglalt gazdasági és pénzügyi politikája a gyakorlati életben módosításra szorul. És ennek a változásnak mielőbb be kell következnie, ha azt nem akarjuk, hogy most a főváros jusson abba a helyzetbe, amelybe eddig az állam pénzügyi helyzete volt. Szívesen láttuk volna, ha a miniszterelnök úr ezekről a kérdésekről is nyilatkozik. Nemcsak azért, mert egy közület helyzete is megfontolandó és nemcsak azért, mert a főváros eladósodása, vagy deficites költségvetése a külföld előtt is sokkal nehezebb megítélésben részesíti a főváros vagyoni helyzetével együtt az állam teljesítő képességét is, nemcsak méltányossági okokból, amelyek azt kívánják, hogy a fővárosnak az egyetemes köz javára való működését legalább részben az államkincstár támogassa, hanem azért is, mert a főváros lakossága a közvetett és közvetlen adózás következtében valóban jobban meg van terhelve, mint bármely más közület és a jövedelmek azonossága mellett a fővárosban a megélhetés sokkal drágább, mint vidéken. Ennélfogva az adófizetőkben csökkenő főváros nem 7árosi Nyilvános* ^TII.Revitzlcy-u.l Da rányi programja és az autonómia
