Uj Budapest, 1937 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1937-10-16 / 41. szám
XV. óvfolyam 41. »z6m Budapest, 1937. október 16 UJ BUDAPEST Előfizetési arak: (Egész évre ............................................. 30 pengő Fé l évre.................................................... 13 pengő Eg ye* szám éra 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : DOB Y ANDOR D« Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaas Ivor-utca 0. Telefon: 1^828^23. Posfatakarékp. csekkszámla 30.013. Szabad-e. fdeiUttL? Az Uj Budapest, mai számának hasábjain Wargha Imrének, a legfőbb állami számvevőszék elnökének, a Budai Katolikus Körben Wolff Károly halálának évfordulója alkalmából elmondott beszédét találja az olvasó. Teljes terjedelmében tartottuk érdemesnek ennek a poétikus szépségekkel teli beszédnek a közreadását, részben a szónok illusztris egyénisége miatt, de azért is, mert a Keresztény Községi Párt ünnepi megmozdulását leszámítva, amely a farkasréti temetőben a halálozás évfordulóján valóban impozáns külsőségek között történt meg — alig van alkalom, hogy Wolff Károly emlékezetéről írhassunk! A Wolff Károly elhalálozása után a Kapucinus-rend budai templomában tartott hivatalos gyászmisén Páter Röss Bertalan dr., kapucinus-rendi teológiai tanár, nagy emberek utolsó szavait idézte. Mit suttogott Wolff Károly vég- vonaglásm rándult, kékülő ajka? — Ne jelejtsetek el; jöjjetek ki a síromhoz! A Keresztény Községi Párt és a keresztény társadalom híven Wolff Károly végakaratához, halála évfordulója napján kizarándokolt a családi kriptához, de úgy a pájt, mint a keresztény társadalom sok mindent, nagyon sok mindent elmulaszt, amit Wolff Károly emlékének megörökítésére már régen meg kellett volna tennie. Hirdeti-e már szobor Budapesten Wolff Károlynak, a keresztény Budapest megteremtőjének, emlékét? Alakult-e már egyáltalán szobor-bizottság? Van~e már utca elnevezve Wolff Károlyról? Vagy legalább ment-e be ezirányban indítvány a Fővárosi Köz~ munkák Tanácsához? Megírták-e és kiadták-e Wolff Károly életrajzát? Össze vannak-e gyűjtve beszédei, amelyekben a lánglelkű apostolok nyelvén hirdette a keresztény Budapest eljövetelét. Nincs szobor, nincs utca, nincsen könyv! És hogy emléke nem halványodott el a legelemibb külsőségek elmulasztása dacára — mert a halottak gyorsan, annyira gyorsan lovagolnak! annak okát nem az utána következők hűséges emlékezésében, hanem Wolff Károly tetteinek és alkotásainak örökké valóságban kell keresnünk és megtalálnunk. Ezek a keserű gondolatok ötlöttek eszünkbe Wargha Imre beszéde kapcsán Wolff Károly emlékéről. Egy bizonyos: A Keresztény Községi Párt csak addig marad kormányzó párt a városházán, csak addig tartanak ki mögötte a tömegek, csak addig él: amíg minden vonatkozásban hűségesen és kegyelet-teljesen, szüntelenül és nem egy halálozási évfordulóra szorítkozva ápolja a keresztény Budapest megteremtőjének emlékezetét. Szzendy vádirata Petrovácz Gyula a polgármesteri expose nagy jelentőségéről és vártjaié tálalásairól —- Az Uj Budapest tudósítójától — Ünnepélyes külsőségek között mondotta el Szendy Károly, Budapest székesfőváros polgármestere, a főváros pénzügyi bizottságának keddi ülésén a jövő évi költségvetésre vonakozó expozéját. A pénzügyi bizottság ezen jelentőségteljes ülésén a pénzügyi bizottság valamennyi tagja megjelent. Növelte az ülés ünnepélyességét az a körülmény, hogy Lamotte Károly dr. alpolgármester, mint a pénzügyi bizottság elnöke, olyképen intézkedett, hogy ezen az első költségvetési ülésén csak a polgármesteri expozé hangozzon el, az általános vita megkezdése másnapra maradt. Az ülés végeztével, az egyórás expozé megtartása után, amely mindvégig lekötötte a bizottsági tagok feszült figyelmét, a pénzügyi bizottság tagjai pártkülönbség nélkül percekig ovációban részesítették Szendy Károlyt, a székesfőváros népszerű polgármesterét. Szendy polgármester expozéjáról, annak jelentőségéről és várható kihatásairól "Peírovácz Gyula országgyűlési képviselő, a Keresztény Községi Párt elnökségének tagja, a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — A polgármester költségvetési expozéja mindig ünnepnap szokott lenni! A polgármesteri expozé ünnepélyessége és jelentősége a keddi napon sokkal fokozottabb, sokkal hatástkeltöbb és sokkal jelentősé gteljesebb volt, mint az elmúlt évek expozéi, főképen azért, mert annyira reális volt ez a költségve. tési expozé, annyira határozott irányokait mutatott, hogy annak jelentőségét a főváros politikai és gazdasági életében semmi körülmények között lekicsinyelni nem lehet. — Az a nagyfokú realitás, amely- lyel a polgármester költségvetési expozéja felépült, komoly és pregnáns bizonyíték számunkra, de a törvényhatóság valamennyi pártja részére is, hogy a fővárosi adminisztráció közigazgatási és gazdasági vezetése a leghozzáértőbb, a legkiválóbb, a legbecsületesebb kezekben van. Ha néhány szóval akarom jellemezni elöljáróban ezt a kölségvetési ezpozét, akkor azt kell mondanom, hogy semmi nagyképűség nincs benne, telítve van egészséges optimizmussal, át- és át van hatva az alkotás szellemével, amely nélkül a főváros gazdasági fejlődése a jövőt illetően nem biztosítható. — A főváros gazdasági fejlődése, minit erős vezérmotívum csendül ki a polgármester beszédéből. Mély hatást váltott ki a törvényhatósági bizottság vezető tagjaiból alakult pénzügyi szak- bizottság valamennyi pártján az a vádirat, amelyet pénzügyi expozéja kapcsán a szakbizottság ülésén Szendy polgármester a kormány ellen benyújtott.. Ezt a vádiratot, amely a kormány gesztióira vonatkozik a fővárossal szemben, a polgármester kénytelen volt előterjeszteni. Az a körülmény, hogy a kormány egyre nagyobb mértékben vonja el a főváros bevételeit, a főváros jövedelmeit, mindenki előtt ismeretes volt eddig is, ezek a főváros fejlődését azonban annyira gátló körülmények eddig egyetlen esetben sem voltak annyira pragmatikusan összefoglalva, mint a költségvetési expozéban. Az a felháborodás, amely a kormányzó pártoktól kezdődően a legszélsőbb ellenzéki pártokig Szendy polgármester költségvetési expozéjának ezen megállapításait kisérte, jelzi azt is, hogy ezen a helyzeten okvetlenül változtatni kell, mert enélkül a főváros fejlődése a jövőt illetően egyáltalán nem képzelhető el. — A fentieken kívül még egy nagy- fontosságú és igen nagyjelentőségű dokumentumot nyújtott számunkra a polgármesteri expozé. A polgármester úr expozéja -—- noha a szanálás szót ki nem ejtette a több mint egyórás beszéde során — azt bizonyítja, hogy a szanálási művelet mennyire felesleges, mennyire kárbaveszett, menynyire hiábavaló volt. Deficites volt a költségvetés a szanálás előtt és deficites most, a szanálás után is. Holott azok a momentumok, amelyeket az előző kormányok belügyminiszterei, mint a főváros deficitjének okait, megjelöltek, a szanálás során ki lettek gyomlálva. Mégis deficit van! Mi ennek az oka? A polgármester rámutatott arra, hogy nem a szanálási rendeletek hiánya volt a főváros deficitjének az oka, hanem a kormányzat, amely a főváros háztartási egyensúlyát felborítja, a kormányzat az, amely esztendőről-esztendőre jön a legkülönfélébb jövedelem-elvonási és meg- rendszabályozási eszmékkel. — Hangsúlyozottan jelentem ki: a fővárost nem lehet megállítani fejlődésében, a növekvő fővárosnak szükségleteit ki kell elégíteni! Amikor a főváros fejlődik, amikor növekszik, akkor természetes, hogy a kiadások is emelkednek. Emelkednek azonban nemcsak a növekvés és a fejlődés okából. Emelkednek azért is, mert a kormányzat túlzott agrárpolitikája, az agrárérdekek kirívó támogatása jelentékeny mértékben oka a fővárosban az élelmiszerek drágulásának, ami természetszerűleg visszahatást szül a főváros költségvetésében is. Érdekes lenne megállapítani, hogy a főváros költségvetésében az élelmiszerek drágulása — különös tekintettel a kórházak, árvaházak és szeretetházak élelmiszer ellátására, nemkülönben a munkabér-drágulásra, az anyagáraknak az élelmiszerdrágaság következtében való drágulására, amelyek az építkezési fronton is bizonyos mértékig az élelmiszerek drágulására vezethetők vissza —- mekkora összeiget tesznek ki és mekkora mértékig írhatók a kormány rovására. A drágulást illetően ez a helyzet, — hangsúlyozom, hogy a drágulás vonatkozásaival csak a költség- vetéssel kapcsolatban beszéltem jelen alkalommal, nem mutatok rá ezúttal arra, hogy az agrárérdekek túlzott védelme folytán előálló drágulás menynyire megviseli a fogyasztórétegeket, főképen a fix fizetésből élő köztisztviselő társadalmat! — A polgármester expozéja után — folytatta emelt hangon nyilatkozatát Petrovácz Gyula — nem az ő ügye, hanem a mi ügyünk, nem a* ő kötelessége, hanem elsősorban a mi kötelességünk az, hogy a kormányzatot jobb belátásra bírjuk. A törvényhatóság pártjainak egyértelműen állást kell foglalnia a polgármester mögött ezekben a nagyfontosságú problémákban, mégpedig a kormányzó pártoktól kezdve a legszélsőbb ellenzéki pártokig. Valamennyiünknek a polgármester háta mögé kell állnunk, amikor a főváros deficitjének eltüntetésére a kormányzat által a legutolsó esztendőkben elvett bevételek és jövedelmek visszaadását kéri Budapest ön-
