Uj Budapest, 1937 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1937-09-11 / 35-36. szám
4 ilJMUllAPLSI 1937. .szeptember 11. A belvárosi templom, mint a tudó* mány és a művészet áldatlan harcának szomorú áldozata a városrendezésben mely a templomnak jövőbeli fennmaradását kilátásba helyezte volna- Erre a ténybeli valóságra nézve bizonyíték a fenti bírálóbizottsági jelentés, de ugyanilyen az a negatívum is, hogy a templom, mint elsőrendű műemlék az erre a célra megszervezett orgánumnak, a .Műemlékek Országos Bizottságának“ oltalma alatt állva, az 1881. évi XXXIX. tc.-ben ismert renIrta: Piroviís Aladár Azok a zilált állapotok, melyek a Belvárosban, az Ei'zsébet-hídfö körül szemeink elé tűnnek, egyben pedig magában a templom sorstragédiájában is megnyilatkoznak, — egyes .város- é p í t ö-m üvészek“ egyoldalú beállítása szerint az Erzsébet híd tervezése köiiil elkövetett súlyos hibák és a templommal szemben tanúsított méltatlan és mostoha elbánás okozta súrlódások káros következményeiként tekintendők. Súlyos eltévelyedéssel és igazságtalan ítélkezéssel állunk itt most szemben. Ha tehát ebben a dzsungelben tisztán akarunk látni akkor1 oknyoniozó vizsgálatainkat tudományos tárgyilagossággal vezetve kell megejtenünk. Ekkor pedig rájövünk majd arra, hogy az igazi okok egészen máshol rejlenek, mert itt a tudomány vívja éle t-h a 1 á 1 harcát a művészettel aváros. rendezési tárgyszemlélet keret „é b e n! Mindenekelőtt hangsúlyoznunk kell hogy évtizedek óta szerzett tapasztalatok igazolják, annak az abszolút művészi-irányzat ellenes álláspontnak jogosultságát amely irányzatnak káros túl- tengése a városépítésben csak károkat okoz, vagy pedig meddőségre kárhoztatja az egészséges irányú fejlődés rendjét Ezért azután, ha valamely jelentős városrendezési probléma megvitatásra kerül, annak eredménye az elposványo- acdás és a probléma szüneteltetése. Mert az ilyen irányú harc hevében a két véglet és pedig: az abszolút művészi mentalitás az egyik részről mely a. mindenkor tanúsított egyoldalúságában szinte azt mondhatjuk hogy a merev tárgyszemlélet jegyében gondolkozva, a fától nem látja az erdőt és a tulajdonképeni célt; a városrendezés érdekét figyelmen kívül hagyja. A másik véglet pedig-, a közérdekei elgondolás, vagyis nem csupán a szakszerűség, de mag‘a az élet által is megkövetelt városrendezési szempont megegyezésre sohasem képesek jutni. Ennek a kárho- zatos hadakozásnak eredménye végül csakis az lehet, — hogy a két élesen ütköző vélemény — miként két egymással ellentétes irányban működő erő, — semmivé válik. Igazoljuk állításaink helyességét konkrét példákkal. Évekkel ezelőtt monstre vita indult meg Budapest városrendezési programtervezetének megállapítása érdekében, amelynek során az a vélemény alakult ki hogy addig erre a programra nézve végleges megállapodás nem jöhet létre, míg a főváros hatósága nem dönt végérvényesen aziránt, vájjon, — azószerint kiírva a programtervezetből -p „miképpen kíván a környezetében elhelyezkedni. Ebben a ténymegállapításban a városépítő művészeti szempont az alá a nagy. vonaíusági gondolat alá van elrejtve, mely a jövő Budapestjét egy jól át sem gondolt éptíömüvészi koncepcióként oly képpen látja lfelkiszemeivel, hogy ez az elképzelés éppenséggel csak az elérhetetlenséghez vezethet, máshova azonban nem. Hogy ennek a mikénti elhelyezkedésnek kérdéséből —- mely alatt a íffiom- wz-edös városok bekapcsolásának gondolata rejtőzködik, — mikor lesz érett gyümölcs mely azután magától lehull majd fájáról. — ezt ma még földi halandó megmondani pozitív formában képtelen — negatívumban talán igen. így fest Budapest jövő városfejlesztési programja az abszolút művészi mentalitás jegyében! Egy másik példa: a Horthy M i k- 1 ó s-h í d pesti oldalára tartozó hídfőjének mikénti elrendezésére, valamint ennek művészi kiképzésére tartozó hivatalos terve ellen olyan, alig elképzelhető ádáz harcot indított a többször említett művészi irányzat hogy magának a híd tervezőjének Álgyai Hubert Pálnak, a Közmunkatanács alednökének a mérnök-egyletben tartott külön előadás keretében kellett igazolnia az eredeti tervben foglalt elgondolás irányelveinek teljesen kifogástalan és egyedül he- j lyes voltát. A felmerült kifogások szer- j zöi különböző megváltoztatásokat és át- i alakításokat követeltek, melyekről azután a szakszerű felvilágosítás megállapította, hogy azok merőben kon- sírukcióbeii, vagy pedig a forgalmi érde_ kék által feltétlenül megkövetelt elrendezések melyeken változtatni nem lehet j és nem szabad. Az eg*ész vita tehát annak végeztével amellett bizonyított, hogy az a művészi mentalitás, mennyire tájékozatlan volt a saját akciója körében. Szinte szörnyűséges volt még hallani is, mikor a művészi érdekek azzal a követeléssel álltak elő a szakmagyarázattal szemben, hogy .,akkor vigyék a villamos síneket a hídtengely mellől a jár-* dák mellé? Mikor pedig az egész híd- konsitrukcióban a tervezésbe már bele kellett vinni ezt a feltételt, hogy a villamos sínek a hídtengely körül - vagyis azok szabványos helyén lesznek lefektetve. így áll viszont a Horthy Miklós-hid- dal szemben a helyzet.. A híd pedig — mint tudjuk — immár teljesen kész. még pedig olyképpen, hogy minden elgondolható szemszögből ítélve száz százalékos siker koronázza az egész alkotást. * Ezek után most már térjünk át tulajdonképpeni tárgyunkra a belvárosi föplébániatemplom tragikus sorstörténetének ismerteié, sér e. Eddigi tapasztalatok szerint, valahányszor nagyszabású városrendezési kérdések megvitatásra adtak alkalmat, különösen pedig akkor, mikor oly építkezéssel volt kapcsolatos a rendezés, mint az Erzsébet-, vagy a Horthy Miklós-híd, — az abszolút művészi irányzat mindig szerephez juthatott ugyan, de az igazságon és a győzelmen is mindig alul maradt. Akciója tehát sohasem volt szerencsés. Az Eskü-téri hídépítéssel kapcsolatos városrendezés kérdésében pedig oda jutott, hogy most felelni kellene neki azért, a világcsúfságnak nevezhető, városképért, ami a plébánia-templom körüli állapotokat tükrözi vissza. Az ©’őzök során ismertettük azokat a vádakat, melyek a templommal szemben eddig elhangzottak. Szósz©rint is idézzük egyik kiváló építőművész és műemlék-szakértő szavait, aki mint Ilyen a templommal sokat foglalkozott. Tőle ered az a súlyos vád, hogy a hídteng-ely megállapítása körül templommal felette mostohán bántak el, és annak érdekeire nem voltak tekintettel. Fel kell itt most vetni azt a kérdést, vájjon jobb lenne ha szép fővárosunkat a templom mellett a Duna nem osztaná két részre, amely esetben nem lett volna szükség Dunahídra, sőt még ennek több millió költségét is meg lehetett volna ebben az esetben takarítani és a belvárosi templom sem jutott volna gödörbe ? Mert hangsúlyozzuk, — minden más esetet kizártnak kell tekinteni és legyen megnyugodva a nagyközönség, hogy az egész hídépítés nagy és nehéz problémájában semmi sem okozott any- nyi fejtörést a legkiválóbb illetékes szakférfiaknak mint a folyambiztonság (jégzajlás, árvíz, hajózás stb.) és a városrendezési érdekekre való tekintettel a hídtengely megállapítása. Aki tehát az Eskü-téri hídtengely helyét a templommal való vonatkozásban bírálat alá fogja, tartsa erkölcsi kötelességének, hogy az idetartozó történeti és tárgyi igazságokon kívül a kellő szakismereteknek is birtokába jutassa önmagát mert különben a felsülést el nem kerülheti. Abból az alkalomból, hogy a főváros J a templom felemelésének eszméjét elvetette, elhangzottak olyan újabb nyilatkozatok, melyek ennek a problémának tárgykörét még groteszkebb színben tüntetik fel. Ennek megértése céljából visszapillantást kell tennünk arra az időre, mikor a törvényhozás szankcionálta két Duna-híd építését. Az Eskü- téri-híd megépítésével szükségessé vált a Belváros szabályozása a Petőfi Sán- dor-utcáig, amelyre vonatkozó tényékét 1899-ben, a Közmunkatanács készítette el. Ez a terv azonban annyira nem tetszett, hogy a magyar mérnöktársadalom elhatározta annak megbuktatását és saját házi körében pályázatot hirdetett jó terv beszerzésére. Itt most kimutatjuk azt is, hogy amikor ez a szerencsétlen művészi irányzat oly súlyos vádakkal áll elő, tulajdonképpen önmagát vádolja. A beérkezett harminchárom pályaterv elbírálására vonatkozó jegyzőkönyv szerint: ,A pályaterveknek úgyszólván az összes, s é g részéröl az a meggyőződés nyilvánult meg, hogy a [templomnak megmaradása a főváros szívének szabad lüktetését b éi k 1 y ó k közé szorítaná és úgy a célszerű, mint az esztétikailag kifogástalan megoldást lehetetlenné tenn é.“ Ebben a bírálóbizottságban a negyvenöt év előtti idők legkiválóbb építőművészei — a többi közt C z. i g 1 e r Győző Lechner Ödön, T i 111 e r Komád stb. foglaltak helyet, amely bizottság egyhangúlag megállapított véleménye minden befolyástól mentes, oly döntően nagy fontosságú volt, hogy elhangzása után a reménynek még csak halvány sugara sem maradhatott meg, delkezésénél fogva sem foglalt a műemlék-bizottság állást a templom lebontása ellen, illetve tiltakozását nem nyilvánította és egy lépést sem tett a templom megmentése érdekében. De ugyanez az álláspontja a műemlékvédelemnek ma, tehát 45 év után is amire nézve bizonyíték Gerevich Tibornak, a műemlékek szószólójának utóbbi nyilatkozata, aki csak a templom szentélyét tartja műemléknek. És ez volt a vélemény 45 évvel ezelőtt i s! Ha a városrendezésben az ítélkező zsűri határozata is olyan kötelező jog- erejü lett volna, mint például a mindenkori bírói ítélet akkor ma nem volna templo m-k érdé s. Emlékezzünk vissza arra az időre, mikor az Országos F ö 1 d b i r t o k r e n d e z ö Bíróság itt Budapesten is, vitézi telket ítélt meg. Az egész nagyzugi ói dűlőt! És ezzel a bíróság felborította a főváros szabályt endeletileg kezelt városrendezési egész munkakörét, sőt még az autonom jogkörébe is beleavatkozott! Az országgyűlés észretért és ennek alapján no- velláris úton igyekezett a hibát repa- rálni, de immár későn mert a bírói ítélet ekkor már elhangozott. A mai város- építömüvészi generáció azonban inkább dezavuálja immár nem élő kartársainak múltbeli ítéletét és egy heroszkráteszí gesztussal követeli a templom fennmaradását, de az elmúlt idők zsüriítéletét nem veszi semmibe, pedig erkölcsileg erre kötelezve volna! A mai állapotokért tehát reájuk há.rul minden felelősség! Elmondhatjuk a költővel: A korszak méhe meddő! De egyszer mégis elérkezik egy üdvösebb korszellem, mely véget vet ennek az egészségtelen irányzatnak és szabad utat enged- a józan megfontoltságnak. Szerencse hogy érre még van idő! És majd ez az idő hozza meg azt a jobb belátást, hogy a templomot mégis csak le kell bontani. ÉRDEMRENDEK és mlniatQrBk, nemesi elmerek zománcozott Jelvények JEROUSCHEK-nél, Knt?-‘Ä2ä“ VifykdÉ, a htMMáó iUsjä Főzőbemulató elődadások minden kedden és pénteken délután 3 órakor Budapest Székesfőváros Gázmüvei előadótermeiben VI. Vilmos császár-ut 3.1.
