Uj Budapest, 1937 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1937-09-11 / 35-36. szám
2 WUBUMEESr 19f7. szeptember 11. g-atnak, vagy a nép lelkének önmaga számára termő erős és érejt kivirágzása. A magyar kultúra pedig csak akkor egészséges, ha abban a keresztyénség erői, mint a só, minden ízében szótáradnak és hatnak. Ez a só az, amit az egyház a magyar fővárosnak ad, az igazi lelki kultúra megteremtésére. Ennek a feladatnak mind hívebb betöltésére a református egyház évről-évre mind nagyobb erőfeszítéseket tesz, hogy azt a százharmincezer lelket, amely gondjaira van bízva, itt a fővárosban ihletése és szervező hatása alá vegye. Ezért a meglevő tizenöt egyházközséghez még három újat szervezett s ebbe a tizennyolc paroehiába egyenletesebben osztotta be a híveket. Most átlag hat-nyolcezer lélek esik egy templomra. Külön egyházat szervezett a Pasaréten s kint a nyomortelepen, a Mária-Valéria régi és új telepen és a Külső-Józsefváros síirülakosságú szegény negyedében, ahol hatezer lélektől, háromezer pengő egyházi adó alig folyik be. Az új egyházközségnek megalapozására az egyházmegyei közgyűlés a f e. lekezeti rendes segélyeknek az eddig levont 10%-a vissza, állításá t kéri. Kéri továbbá, hogy az újonnan létesített egyházak munkáinak bérelt helyiségekben történő megindítására ugyancsak a felekezeti rendkívüli segélyek eredeti összegére állíttassanak vissza. A kórházakban szolgálatot teljesítő négy lelkésznek a fővárosi státusba való felvételét szorgalmazzuk. Az új templomok építésére felvett összegnek — noha a közgyűlés annak idején javas, latunkat csaknem minden párt hozzá- járllásával elfogadta — részünkre hátrányosan történt elosztása rendezését kérjük. A budapesi egyházmegye ezeket a kérelmeket júniusi közgyűlésén memorandumba foglalta és a polgármester úrnak átnyújtotta. Ez az összeg együttvéve negyven-ötvenezer pengőt tesz ki, amely jórészt a letört és viszatartott 10%-nak a helyreállítása lenne. Lehetetlennek tartjuk, hogy amikor az eucharisztikus kongresszusra készülő fő. város minden plébániát és kegyúri templomot rendbehozat, a polgármester, vagy a közgyűlés, vagy a belügyminiszter kéréseink elől elzárkózzék. Bízunk benne, hogy katolikus testvéreink és bizottsági tagtársaink érezni fogják az osztó igazságnak követendő elvét, mert az igazságban van a békesség és a felekezeti békesség is. A protestáns egyházait és egyéb felekezetek segélyezésével foglalkozó külön bizottság a főváros illetékes ügyosztálya | mellett nem működik, azért ezeket a kérdéseket (bármilyen kényelmetlen is,) kívülről kell mozgatni. Pedig elég tekintélyes az az összeg és elég nagyjelentőségű az a kapcsolat, amelyet a székesfővárosnak a protestáns egyházakkal és más felekezetekkel fenn kell tartani. A jövő év tavaszán elkezdjük az új gimnázium építését a Lónyay-utcában, amelyhez a fővárostól nem kérjük a segítséget. Amikor a magyar művelődésnek és a székesfőváros közoktatásának egy ilyen új intézménye létesítésére minden erőnket megfeszítve vállalkozunk, reméljük, hogy a főváros vezetősége, mely nemes törekvéseinket mindenkor megbecsülte és segítette, most is felénk nyújtja segítő jobbját. A cinikus Jung mann Változatlanul alussza nyári álmát a város~ gazdasági ügyosztály lakásügyi alosztálya terhez intézett beadványát és leírásokat közö’nek a kétemeletes kopott és lebontásra már mindenképen megérett szürke bér kaszárnyáról a Dob-utca és Akácfautca sarkán.- Kibírhatatlan — mondotta az egyik napilap tudósítójának valamelyik lakó - kü’önösen nyár idején az a bűz, ami a pincehelyiségből árad. Százszámra vágják, kopasztják, forrázzák a csirkét, libát; kacsát a pincében és ennek a jellegzetes szaga nemcsak terjeng, de valósággal beszívódik minden bútordarabba ágyneműbe; ruhába. Az ablakot nem tudjuk nyitva tartani, mert akkor még elviselhetetlenebhül erősebb a bűz. Bezárt ablakoknál pedig ilyen meleg nyári napokon lehetetlen lenni. Hajnalban kórusban kukorékolnak a kakasok a földszinten, senki sem tud aludni miattuk. Sokszor tíz—.tizenkét ketrec kakas van a pincében éjszakára bezárva, tessék elképzelni, milyen életeién lármát csapnak azok hajnalban! Az egyik napilapban nyilatkozik Jungmann Ármin i3, aki érthetetlen módon még mindig bérlője a pince- helyiségnek, noha a ház lakói közös memorandumban közölték a polgármesterrel, hogy vagy ők mennek ki a bérkaszárnyából. vágj' Jungmann Ármin. — 1898. óta béliem a pincehelyiséget — mondja büszkén és magyarul a ba- romfikereskedő — és jelenleg is tizenöt családnak adok kenyeret. Minden hatóságilag előírt intézkedést megteszek. A kerületi tisztiorvos csaknem naponként ellenőrzi üzememet, mindezideig azonban nem talált kifogást, ez abból is kitűnik hogy még nem mondták fel a bérletemet, elismerem azonban, hogy a baromfiüzem levegője nem vetélkedik egy illatszertáréval és bizony a kakasoknak nem parancsolhatom me g, hogy hajnaban ne kukorékoljanak. A fentiek után bizonyosra volt vehető, hogy a lakásügyi alosztály, amely jelenleg a városgazdasági ügyosztály keretében fejti ki áldásdús tevékenységét felfigyel és szigorú vizsgálatot indít Jungmann Ármin ügyében. J u n g- m a n n Ármin azonban cinikus nyilatkozatában nyugodtan hivatkozhatik aria,, hogy mindezideig nem találtak kifogásolnivalót üzletében aminek jele az, hogy mindezideig nem mondták fel a bérletét. Ugylátszik, a lakásügyi alosztály tagjainak nem fontos a Jung- mann-ügy. Nem törődnek vele! A lakók panaszaival pedig a legkevésbbó! Nekik csak az akta beszél: a kerületi elöljáróság érthetetlen bizonyítványa, amely szerint Jungmann Ármin üzlete ellen semmiféle közegészségügyi kifogást nem lehet emelni . ., WIHART FERENC építész — építőmester XIV., Columbusutca 33. Telefon: 2—969 - 08- Mi újság a városházán — kedves ált. Városházy bizottsági tag úr?-— Itt az ősz. mélyen tisztelt szerkesztő úr, immár komplett a városháza, úgy a főtisztviselő urak. mint a városatyák szempontjából. Már csak néhány elkésett fecske tartózkodik külföldön, de ők is hazatérőben vannak: CsiUéry András dr. Warnemündében egy orvosi kongresszuson vesz részt. Kovácsházy tanácsnok pedig Rivában iparkodik annak megállapítására. hogy az olasz halacskák mennyivel gyorsabban tud- fáik elkerülni a horgot, mint a Balaton pontyai. Rajtuk kívül immáron senki sem hiányzik: az első névsorolvasás alkalmával — a pénteki rendkívüli közgyűlésen — már mindenki jelen lesz. és csupán azok fogják Karafiáth főpolgármesterhez. mint a közgyűlés elnökéhez, intézendő levélben kimenteni távolmaradásukat, akiket betegség, vagy egyéb halaszt hatatlun leendő — de semmiesetre sem a késői nyaralás tart vissza a főiárostól. — Hogyan folyt le Szendy polgárra ester szülétásnapja ? Amint a podeszla szerény és a feltűnést kerülő egyéniségéhez méltó: simán, egyszerűen. minden nagyoob ünneplés nélkül. Azt természetesen rumi kerülhette el a polgármester, hogy o titkári szobában kitett íveken — a népszerű Gizi kisasszony betegszabadsága alatt Kei/ főjegyző és gróf lázár tanácsjegyző urak felügyelete meliert — ne írhassák alá nevüket azok. akik Hlyen alkalommal mindig ott vannak, nehogy az ívekről autogrammjuk lemaradjon. A hivatalos ünneplés rövid, de bensőségteljes volt: a tanácsnoki kar élén Lamotte Károly ár. helyettes polgármester, az első alpolgármester köszöntötte néhány meleg szóval u polgármestert. megjelentek természetszerűen a szakhivatalok vezetői, is. (ez alkalommal sem maradt el Budó föleiéi táros úr ékes latin dikciója). Külön köszöntötte a polgármestert volt ügyosztálya. a tanügyi ügyosztály, élén h'elkay tanácsnokkal. Természetesen a nagy pártok képviselői is elfőttek, majdnem teljes számban (csak a késői nyárid ók maradiak el) és lelkesen ünnepelték Szendy Károlyt az 52-ik születésnap alkalmával. Hangsúlyozzuk azonban: sem térzene, sem fáklyásmenet nem volt . . . Mindjárt gondoltuk! Egyébként mi a helyzet a várospolitikai frontokon ? — Csend van, mélyen tisztelt szerkesztő barátom. döbbenetes csend. Annyira nagy a csend, hogy magam sem tudom megállapítani: viliur előtti csendről van-e szó. vagy pedig a fásultság és a semmivel sem törődő apátia csendjéről. A pénteki pénzügyi bizottsági ülés mindeneseire a békés nyugalom jegyében telt el: senki sem emlegette a tanügyi kinevezéseket és egyéb politikai problémák sem kerültek szóba. Remélem, hog> a pénteki közgyűlésen is ugyanez a mérsékelt. mondhatnám: szonorus hangulat fog uralkodni a lelkeken (hogy Wolff Károly kedvenc szólásmódját idézzem). Aminthogy végeredményben is a városnak is az az érdeke, hogy hu a hamu alatt izzik is a parázs, az ne lobbanjon fel minden kisebb-nagyohb szél fúrásra.-— Egyéb újság?- Ez az újságom, mélyen tisztelt szerkesztő úr, nem is a budapesti városházáról. hanem Patagóniából. származik. Annál is inkább, mert u budapesti városházán ilyesmi elő sem, fordulhat. Csak Patagóniában! A történet a következő: Patagóniában is van városháza és mint mindenütt a világon, a patagóniai városházán is van tiszti főügyész. A tiszti főügyésznek nagyon sok volt a, dolga és ezért idők folyamán két helyettest kapott maga mellé, egy első és egy második helyettest. Hogy ismételjem önmagamat, mint mindenütt a világon. Patagóniában is vannak szolgálati jubileumok. Ki a 25-ik, ki a 30-ik szolgálati évét jubilálja. Történt Patagóniában. hogy az egyik tiszti föügyészrhelyettes — félreértések elkerülése céljából azt is ide- jegyzem, hogy nem az első,' hanem a második tiszti főügyészhelyettes — 25 éves szolgálati jubileumát ünnepelte. Negyedszázados évfordulóját annak, hogy mint karcsú fiatalember, először jött be a városházára, ahol ezen a negyedszázadon keresztül a fővárosnak tisztességes. becsületes. megbízható ügyvédje volt. Kartársai, akik nagyon szeretik a szóban forgó második főügyészhelyettest. nagy jubileumi ünnepségre , sőt vacsorára is készültek, erre azonban nem került sor. mert a patagóniai főügyész hónapok óta súlyos beteg, és valahogy nem látszott az idő alkalmasnak az ünneplésre. Mi marad hát egyéb hátra, mint hogy a délelőtt folyamán összegyűljenek az ügyészi kar tagjai és üdvözöljék szeretett barátukat? Így is történt! Általános meglepetésre azonban ezt az üdvözlő tisztikart nem az első főügyész- helyettes vezette, hanem a rangban legidősebb tiszti ügyész. Az első főügyész- helyettes azt sem mondhatta, hogy szar badságon volt és ezért nem volt bent a szóbanforgó napon a patagóniai városházán, mert ha szabadságon is volt az első főügyészhelyettes út, de ezen a napon -— ki tudná mi okból? — éppen bement a városházára. Talán éppen azért, hogy ha ott is van a városházán, lássa mindenki, hogy nem ő az, uki meggratulálja a kartársak élén jubiláló főügyészhelyettes társát. A patagóniai tiszti ügyészségen nagyon sokat beszéltek erről a furcsa incidensről. amelynek váratlan folytatása lett. Sor került ugyanis az incidens után néhány héttel az első főügyészhelyettes szolgálati jubileumára. Nem ugyan a 25-ikrc. hanem a 30-ikra. mert az elő főügyészhelyettes úr régebben van a város szolgálatában, mint a második főügyészhelyettes. Természetes, hogy az első főügyészhelyettesnél is megjelent u gratuláló küldöttség, élén — csodák csodája! — a második főügyészhelyettessel. A második főügyészhelyettes úr — noha éppen úgy szabadságon volt. mint az ö jubileuma alkalmával az első főügyészhelyeltes — talált módot és alkalmat arra, hogy — Az Uj Budapest tudósítójától — Legutóbbi számában egyszerű történetet közölt az Uj Budapest egy pesti házról: a székesfőváros tulajdonát alkotó Dob-utca 51., illetőleg Akácfautca 32. számú házról amelynek pince- helyiségét bizonyos Jungmann Ármin bizományos és baromfikereskedő bérli. Szóvátettük — még pedig a lakók beadványa alapján — hogy a lakók ablakaival egyenes vonalban épen alattuk, ezer és ezer számra össze van halmozva mindenféle élő baromfi amely nemcsak kibírhatatlan bűzt és romlott levegőt terjeszt, hanem messzire az utcára is lehetetlenné teszi még- a gyalogjárók részére is az arra való közlekedést. Az Uj Budapest cikke nyomán több napilap helyszíni riportot közölt a Dob-utca. 51. számú házról. A helyszíni riportok közreadják az U j Budapest nyomán a lakóknak a polgármes-
