Uj Budapest, 1937 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1937-09-11 / 35-36. szám

2 WUBUMEESr 19f7. szeptember 11. g-atnak, vagy a nép lelkének önmaga számára termő erős és érejt kivirág­zása. A magyar kultúra pedig csak akkor egészséges, ha abban a keresztyénség erői, mint a só, minden ízében szótárad­nak és hatnak. Ez a só az, amit az egyház a magyar fővárosnak ad, az igazi lelki kultúra megteremtésére. En­nek a feladatnak mind hívebb betölté­sére a református egyház évről-évre mind nagyobb erőfeszítéseket tesz, hogy azt a százharmincezer lelket, amely gondjaira van bízva, itt a fővárosban ihletése és szervező hatása alá vegye. Ezért a meglevő tizenöt egyházköz­séghez még három újat szervezett s ebbe a tizennyolc paroehiába egyenlete­sebben osztotta be a híveket. Most átlag hat-nyolcezer lélek esik egy templomra. Külön egyházat szervezett a Pasaréten s kint a nyomortelepen, a Mária-Valéria régi és új telepen és a Külső-Józsefvá­ros síirülakosságú szegény negyedében, ahol hatezer lélektől, háromezer pengő egyházi adó alig folyik be. Az új egyházközségnek megalapozá­sára az egyházmegyei közgyűlés a f e. lekezeti rendes segélyeknek az eddig levont 10%-a vissza, állításá t kéri. Kéri továbbá, hogy az újonnan létesített egyházak munkái­nak bérelt helyiségekben történő meg­indítására ugyancsak a felekezeti rend­kívüli segélyek eredeti összegére állít­tassanak vissza. A kórházakban szolgálatot teljesítő négy lelkésznek a fővárosi státusba való felvételét szorgalmazzuk. Az új templomok építésére felvett összegnek — noha a közgyűlés annak idején javas, latunkat csaknem minden párt hozzá- járllásával elfogadta — részünkre hát­rányosan történt elosztása rendezését kérjük. A budapesi egyházmegye ezeket a ké­relmeket júniusi közgyűlésén memoran­dumba foglalta és a polgármester úr­nak átnyújtotta. Ez az összeg együttvéve negyven-öt­venezer pengőt tesz ki, amely jórészt a letört és viszatartott 10%-nak a helyre­állítása lenne. Lehetetlennek tartjuk, hogy amikor az eucharisztikus kongresszusra készülő fő. város minden plébániát és kegyúri temp­lomot rendbehozat, a polgármester, vagy a közgyűlés, vagy a belügyminiszter kéréseink elől elzárkózzék. Bízunk benne, hogy katolikus testvéreink és bi­zottsági tagtársaink érezni fogják az osztó igazságnak követendő elvét, mert az igazságban van a békesség és a fele­kezeti békesség is. A protestáns egyházait és egyéb fele­kezetek segélyezésével foglalkozó külön bizottság a főváros illetékes ügyosztálya | mellett nem működik, azért ezeket a kérdéseket (bármilyen kényelmetlen is,) kívülről kell mozgatni. Pedig elég tekin­télyes az az összeg és elég nagyjelentő­ségű az a kapcsolat, amelyet a székes­fővárosnak a protestáns egyházakkal és más felekezetekkel fenn kell tartani. A jövő év tavaszán elkezdjük az új gimnázium építését a Lónyay-utcában, amelyhez a fővárostól nem kérjük a se­gítséget. Amikor a magyar művelődés­nek és a székesfőváros közoktatásának egy ilyen új intézménye létesítésére minden erőnket megfeszítve vállalko­zunk, reméljük, hogy a főváros vezető­sége, mely nemes törekvéseinket min­denkor megbecsülte és segítette, most is felénk nyújtja segítő jobbját. A cinikus Jung mann Változatlanul alussza nyári álmát a város~ gazdasági ügyosztály lakásügyi alosztálya terhez intézett beadványát és leírásokat közö’nek a kétemeletes kopott és lebon­tásra már mindenképen megérett szürke bér kaszárnyáról a Dob-utca és Akácfa­utca sarkán.- Kibírhatatlan — mondotta az egyik napilap tudósítójának valamelyik lakó - kü’önösen nyár idején az a bűz, ami a pincehelyiségből árad. Százszámra vágják, kopasztják, forrázzák a csirkét, libát; kacsát a pincében és ennek a jel­legzetes szaga nemcsak terjeng, de való­sággal beszívódik minden bútordarabba ágyneműbe; ruhába. Az ablakot nem tudjuk nyitva tartani, mert akkor még elviselhetetlenebhül erősebb a bűz. Be­zárt ablakoknál pedig ilyen meleg nyári napokon lehetetlen lenni. Hajnalban kó­rusban kukorékolnak a kakasok a föld­szinten, senki sem tud aludni miattuk. Sokszor tíz—.tizenkét ketrec kakas van a pincében éjszakára bezárva, tessék el­képzelni, milyen életeién lármát csap­nak azok hajnalban! Az egyik napilapban nyilatkozik Jungmann Ármin i3, aki érthetet­len módon még mindig bérlője a pince- helyiségnek, noha a ház lakói közös memorandumban közölték a polgármes­terrel, hogy vagy ők mennek ki a bér­kaszárnyából. vágj' Jungmann Ármin. — 1898. óta béliem a pincehelyiséget — mondja büszkén és magyarul a ba- romfikereskedő — és jelenleg is tizenöt családnak adok kenyeret. Minden ható­ságilag előírt intézkedést megteszek. A kerületi tisztiorvos csaknem naponként ellenőrzi üzememet, mindezideig azon­ban nem talált kifogást, ez abból is ki­tűnik hogy még nem mondták fel a bérletemet, elismerem azonban, hogy a baromfiüzem levegője nem vetél­kedik egy illatszertáréval és bizony a kakasoknak nem parancsolha­tom me g, hogy hajnaban ne kukoré­koljanak. A fentiek után bizonyosra volt vehető, hogy a lakásügyi alosztály, amely je­lenleg a városgazdasági ügyosztály ke­retében fejti ki áldásdús tevékenységét felfigyel és szigorú vizsgálatot indít Jungmann Ármin ügyében. J u n g- m a n n Ármin azonban cinikus nyilat­kozatában nyugodtan hivatkozhatik ar­ia,, hogy mindezideig nem találtak ki­fogásolnivalót üzletében aminek jele az, hogy mindezideig nem mondták fel a bérletét. Ugylátszik, a lakásügyi al­osztály tagjainak nem fontos a Jung- mann-ügy. Nem törődnek vele! A lakók panaszaival pedig a legkevésbbó! Nekik csak az akta beszél: a kerületi elöljáróság érthetetlen bizonyítványa, amely szerint Jungmann Ármin üz­lete ellen semmiféle közegészségügyi ki­fogást nem lehet emelni . ., WIHART FERENC építész — építőmester XIV., Columbusutca 33. Telefon: 2—969 - 08- Mi újság a városházán — kedves ált. Városházy bizottsági tag úr?-— Itt az ősz. mélyen tisztelt szer­kesztő úr, immár komplett a városháza, úgy a főtisztviselő urak. mint a város­atyák szempontjából. Már csak néhány elkésett fecske tartózkodik külföldön, de ők is hazatérőben vannak: CsiUéry András dr. Warnemündében egy orvosi kongresszuson vesz részt. Kovácsházy tanácsnok pedig Rivában iparkodik annak megállapítására. hogy az olasz halacskák mennyivel gyorsabban tud- fáik elkerülni a horgot, mint a Balaton pontyai. Rajtuk kívül immáron senki sem hiányzik: az első névsorolvasás alkalmával — a pénteki rendkívüli közgyűlésen — már mindenki jelen lesz. és csupán azok fogják Karafiáth főpolgármesterhez. mint a közgyűlés elnökéhez, intézendő levélben kimen­teni távolmaradásukat, akiket betegség, vagy egyéb halaszt hatatlun leendő — de semmiesetre sem a késői nyaralás tart vissza a főiárostól. — Hogyan folyt le Szendy polgár­ra ester szülétásnapja ? Amint a podeszla szerény és a feltűnést kerülő egyéniségéhez méltó: simán, egyszerűen. minden nagyoob ünneplés nélkül. Azt természetesen rumi kerülhette el a polgármester, hogy o titkári szobában kitett íveken — a nép­szerű Gizi kisasszony betegszabadsága alatt Kei/ főjegyző és gróf lázár ta­nácsjegyző urak felügyelete meliert — ne írhassák alá nevüket azok. akik Hlyen alkalommal mindig ott vannak, nehogy az ívekről autogrammjuk le­maradjon. A hivatalos ünneplés rövid, de bensőségteljes volt: a tanácsnoki kar élén Lamotte Károly ár. helyettes polgármester, az első alpolgármester köszöntötte néhány meleg szóval u pol­gármestert. megjelentek természetsze­rűen a szakhivatalok vezetői, is. (ez alkalommal sem maradt el Budó föle­iéi táros úr ékes latin dikciója). Külön köszöntötte a polgármestert volt ügy­osztálya. a tanügyi ügyosztály, élén h'elkay tanácsnokkal. Természetesen a nagy pártok képviselői is elfőttek, majdnem teljes számban (csak a késői nyárid ók maradiak el) és lelkesen ün­nepelték Szendy Károlyt az 52-ik szü­letésnap alkalmával. Hangsúlyozzuk azonban: sem térzene, sem fáklyásme­net nem volt . . . Mindjárt gondoltuk! Egyébként mi a helyzet a várospolitikai fronto­kon ? — Csend van, mélyen tisztelt szer­kesztő barátom. döbbenetes csend. Annyira nagy a csend, hogy magam sem tudom megállapítani: viliur előtti csendről van-e szó. vagy pedig a fásult­ság és a semmivel sem törődő apátia csendjéről. A pénteki pénzügyi bizott­sági ülés mindeneseire a békés nyuga­lom jegyében telt el: senki sem emle­gette a tanügyi kinevezéseket és egyéb politikai problémák sem kerültek szó­ba. Remélem, hog> a pénteki közgyű­lésen is ugyanez a mérsékelt. mond­hatnám: szonorus hangulat fog ural­kodni a lelkeken (hogy Wolff Károly kedvenc szólásmódját idézzem). Amint­hogy végeredményben is a városnak is az az érdeke, hogy hu a hamu alatt izzik is a parázs, az ne lobbanjon fel minden kisebb-nagyohb szél fúrásra.-— Egyéb újság?- Ez az újságom, mélyen tisztelt szerkesztő úr, nem is a budapesti vá­rosházáról. hanem Patagóniából. szár­mazik. Annál is inkább, mert u buda­pesti városházán ilyesmi elő sem, fordul­hat. Csak Patagóniában! A történet a következő: Patagóniában is van város­háza és mint mindenütt a világon, a patagóniai városházán is van tiszti fő­ügyész. A tiszti főügyésznek nagyon sok volt a, dolga és ezért idők folya­mán két helyettest kapott maga mellé, egy első és egy második helyettest. Hogy ismételjem önmagamat, mint mindenütt a világon. Patagóniában is vannak szolgálati jubileumok. Ki a 25-ik, ki a 30-ik szolgálati évét jubi­lálja. Történt Patagóniában. hogy az egyik tiszti föügyészrhelyettes — fél­reértések elkerülése céljából azt is ide- jegyzem, hogy nem az első,' hanem a második tiszti főügyészhelyettes — 25 éves szolgálati jubileumát ünnepelte. Negyedszázados évfordulóját annak, hogy mint karcsú fiatalember, először jött be a városházára, ahol ezen a ne­gyedszázadon keresztül a fővárosnak tisztességes. becsületes. megbízható ügyvédje volt. Kartársai, akik nagyon szeretik a szóban forgó második fő­ügyészhelyettest. nagy jubileumi ün­nepségre , sőt vacsorára is készültek, erre azonban nem került sor. mert a patagóniai főügyész hónapok óta sú­lyos beteg, és valahogy nem látszott az idő alkalmasnak az ünneplésre. Mi marad hát egyéb hátra, mint hogy a délelőtt folyamán összegyűljenek az ügyészi kar tagjai és üdvözöljék szere­tett barátukat? Így is történt! Álta­lános meglepetésre azonban ezt az üd­vözlő tisztikart nem az első főügyész- helyettes vezette, hanem a rangban leg­idősebb tiszti ügyész. Az első főügyész- helyettes azt sem mondhatta, hogy szar badságon volt és ezért nem volt bent a szóbanforgó napon a patagóniai vá­rosházán, mert ha szabadságon is volt az első főügyészhelyettes út, de ezen a napon -— ki tudná mi okból? — ép­pen bement a városházára. Talán ép­pen azért, hogy ha ott is van a város­házán, lássa mindenki, hogy nem ő az, uki meggratulálja a kartársak élén ju­biláló főügyészhelyettes társát. A pa­tagóniai tiszti ügyészségen nagyon so­kat beszéltek erről a furcsa incidens­ről. amelynek váratlan folytatása lett. Sor került ugyanis az incidens után néhány héttel az első főügyészhelyet­tes szolgálati jubileumára. Nem ugyan a 25-ikrc. hanem a 30-ikra. mert az elő főügyészhelyettes úr régebben van a város szolgálatában, mint a második főügyészhelyettes. Természetes, hogy az első főügyészhelyettesnél is megje­lent u gratuláló küldöttség, élén — csodák csodája! — a második fő­ügyészhelyettessel. A második fő­ügyészhelyettes úr — noha éppen úgy szabadságon volt. mint az ö jubileuma alkalmával az első főügyészhelyeltes — talált módot és alkalmat arra, hogy — Az Uj Budapest tudósítójától — Legutóbbi számában egyszerű törté­netet közölt az Uj Budapest egy pesti házról: a székesfőváros tulajdonát alkotó Dob-utca 51., illetőleg Akácfa­utca 32. számú házról amelynek pince- helyiségét bizonyos Jungmann Ár­min bizományos és baromfikereskedő bérli. Szóvátettük — még pedig a lakók beadványa alapján — hogy a lakók ab­lakaival egyenes vonalban épen alattuk, ezer és ezer számra össze van halmozva mindenféle élő baromfi amely nemcsak kibírhatatlan bűzt és romlott levegőt terjeszt, hanem messzire az utcára is lehetetlenné teszi még- a gyalogjárók ré­szére is az arra való közlekedést. Az Uj Budapest cikke nyomán több napilap helyszíni riportot közölt a Dob-utca. 51. számú házról. A helyszíni riportok közreadják az U j Buda­pest nyomán a lakóknak a polgármes-

Next

/
Thumbnails
Contents