Uj Budapest, 1937 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1937-08-14 / 31-32. szám
1937. augusztus 14. UJJßUDAPESI 3 Emlékezés Sipőcz Jenőre Irta: Csanády Gusztáv dr. Az élet mai rohanó forgatagában jól esik visszagondolni azokra, akik közülünk a messzeségbe távoztak és visszaidézni emléküket. Különösen szükségét érezzük ezt azokkal szemben, akiket egyéni ldválóságaikért nemcsak tiszteltünk, hanem szerettünk is. Az őszinte hála érzete adja a tollat kezembe az iránt a férfiú iránt, akit országszerte egyeneslelkü, hozzáférhetetlen és emberfeletti lelki tulajdonságokkal megáldott embernek ismertek. Több, mint öt éven át teljesitettem Sipőcz Jenő mellett titkári szolgálatot. Az utóbbi három évben pedig kifejezetten személyi titkára voltam. Aki a közéleti vezető ember életét, elfoglaltságát, munkabeosztását, felelősségét, különösen pedig Budapest polgár- mesterének és főpolgármesterének soksok szemmel ellenőrzött munkásságát ismeri, az tudja, hogy mit jelent állandó féltő és segítő szolgálatot teljesíteni olyan vezető férfi mellett, akit mindenki nagyrabecsül. Nagyon természetes tehát, hogy senki úgy meg nem ismeri gazdáját, mint legbensöbb munkatársa, személyi titkára. Hogy ki volt Sipőcz Jenő, azt életében és halálában hangosan hirdetik nyilvános munkásságának eredményei és Budapest székesfőváros története. Egyéniségének és munkásságának tömör összefoglaló jellemzése benne van azokban a szavakban, amelyekkel tőle utódja, S z e n d y Károly polgármester a Szent István Bazilika előtt elbúcsúzott: „Sipőcz Jenő soha el nem múló érdeme marad, hogy a székesfőváros közigazgatását romokból újjáépítette és magas színvonalára emelte. Élő megtestesülése, példaképe volt a közéleti erényeknek, a legtisztább keresztény nemzeti eszményektől hevített léleknek.“ Ezt a jellemzést bővíteni vagy részletezni nem volna helyénvaló. Érdeklődést keltő lehet azonjárt volna a budapesti városházán, amikor az még nem is volt városháza. — Hát az hogyan lehetett? — Én is azt kérdeztem Elemér bácsitól! Elmesélte az öreg úr, hogy a hatvanas években az abszolutizmus idején édesnyjával járt a mostani városházán, ahol akkor a városparancsnokság székelt. Elemér bácsi édesapja újságíró volt, akit az osztrákok bebörtönöztek. A foglyot akarta kiszabadítani családja. Gondolhatta volna-e a kisfiú, hogy nyolcvan esztendő múlva is még ugyanazokon a boltíves folyosókon fog, mint városi szenátor, sétálgatni? — Isten nyugosztalja kitűnő öreg barátunkat! Mi újság a házassági fronton? — Reminiczky hajósnak, mindany- nyiunk kedves barátjának, Emmy leánya esküdött a piaristák kápolnájában örök hűséget Uhl Gyula dr. röntgen- rádium- és belgyógyász szakorvosnak. Reminiczky tanácsjegyző idősebbik leányának esküvőjén kitűnő Lajosunk régi barátai, Kovácsházy és Morvay tanácsnokok töltötték be a tanúi tisztet. — Reméljük, hogy a két agglegény- tanácsnok ez alkalommal kedvet kapott Hymen rózsaláncaihoz. A viszontlátásra kedves dr. Városházy. —- Isten Önnel, Szerkesztő uram! ban az a pár megfigyelés, amit a személyi titkár látott meg gazdájában. Sipőcz Jenő megjelenése nagyon meleg színezetű volt: tiszta, finom, úri elegancia, távol minden modorosságtól; de tele bájosén szelíd természetességgel és közvetlenséggel. Ez a megjelenés és modor bizalmat ébresztett, de soha sem engedte magához közel a bizalmaskodást és pajtásságot. Mindent nagyon komolyan vett: szinte azt mondhatnám, hogy egyformán mérlegelte a legkisebb és legnagyobb ügyet, akár tárgyi, akár személyi dologról volt szó. Hü és nagy terjedelmű emlékezőtehetsége volt; mindamellett a legtöbb ügyről jegyzeteket készített magának, rendszerint gyorsírással. íróasztalán és jegyzeteiben műidig példás rend uralkodott. Levelezéseiben, írásaiban az idegenszerűségeket, magyartalanságokat kerülte. Mindig keresetlen szavakkal, magyaros egyszerűséggel, világos mondatszerkesz- téseel megírt szövegezést kívánt. Napi munkatervét az utóbbi három évben én állítottam össze. Ritkán változtatott rajta. Nagyvonalú, kicsinyességtől mentes egyénisége a felelősség és munkamegosztás elvét hirdette. Munkatársainak nagy vonásokban megjelölte azt az irányt, amelyet helyesnek tartott, o ebben a mederben hagyta őket dolgozni. Közvetlen környezetét, úgyszintén megbízhatónak bizonyult munkatársait a legmesszebbmenő bizalommal és szeretettel ajándékozta meg, rájuk bízta még a fontos ügyekben való állás- foglalást is. Ha ilyen esetben támadás érte őket, védelmükre kelt. Kitűnő jogászi elme volt és akinek helyes Ítélőképességéről meggyőződött, az iránt fokozott bizalommal viseltetett. Mélyeben kutatva minden egyes ember egyéniségében megtaláljuk — legalább is megközelítőleg — azokat a jellemző sajátosságokat, amelyek az illetőnek életpályáját irányítják és meghatározzák, hogy hova, merre és meddig megy a nagyság vagy bukás, a siker vagy sikertelenség felé. Sipőcz Jenő egyéniségében, jobban mondva lelkiségében két uralkodó lelki készség bontakozik ki. Az egyik a megfontolás súlyos komolysága, a másik a diplomáciai készség. Matematikai logikával gondolt át mindent (jó matematikus, jó sakkozó volt), körültekintően, óvatosan mérlegelt és megfontolásából soha sem maradt ki az igazság és magasabb erkölcsi szempontok kényes figyelembevétele. Szenvedélyek, indulatok hevében, pártérdekek összecsapó zivataraiban, politikailag érintett kérdések elbírálásánál rendkívüli nyugalmat és csodálatos önuralmat tanúsított, s matematikai számítását, megfontolását nem engedte megzavarni. Közte és a nagy pártvezér Wolff Károly között ez volt a legszorosabb kapocs. A szintén kiváló jogász Wolff Károly igen nagyra becsülte Sipőcz Jenő ítélőképességét és megfontoltságát. Érezte és tudta, hogy neki, a szenvedélyes harcosnak és pártvezérnek épen a köz és a nagy eszmények érdekében szüksége van erre a bizalmat nyújtó, nyugodt és sikerei bíztató megfontolásra. Sipöcznek a főváros nagy ügyeiben és gyakran nyugtalan politikai légkörében megnyüvánult diplomáciai képessége köztudomású volt. Sokan azonban ezt a diplomáciai képességet félremagyarázták. A be nem avatottak úgy látták, mintha Sipőcz ingatagságot, megalkuvást, lassúságot mutatna az elhatározások és döntések tempójában, a kivitel módjában. Pedig ez nála taktika volt. A szembenálló pártérdekek harcába mindaddig nem avatkozott bele, amíg a felek meg nem nyugodtak, vagy a harcba bele nem fáradtak. A kellő pillanatban azután — pártérdekek fölött — a maga megfontolt elhatározását juttatta diadalra. Ragyogó diplomáciai képességét sokszor megcsodáltam. Megtörtént, hogy valamely fontos kérdés eldöntésére hívtam fel figyelmét azt hívén, hogy megfeledkezett róla. A figyelmeztetést megköszönte, de nem intézkedett és végül neki volt igaza, mert késedelmeskedésével elérte az általa kitűzött célt. A látszat sokszor ellene mondott ennek a késedelmes taktikának, de a bekövetkezett események rendszerint öt igazolták. Ezt a képességét a mindenkori kormány is megbecsülte és a változó kormányok változatlan bizalommal tüntették ki. Vallásos, Istenfélő ember volt és erősen bízott szerencsecsillagában. öntudatosan meg volt győződve képességeiről, de szerényen hangoztatta, hogy életét és munkásságát a szerencse kíséri. Amikor betegsége súlyosabbá vált és a nyilvános szereplés mind nehezebbére esett, szívesen adott nyilatkozatokat a lapoknak és egyetlen kérést sem utasított vissza, amely cikket kívánt tőle. Kiváló szónoki készsége mellett meglepő írói képessége is volt. A témát pár sorban gyorsírással felvázolta magának, majd folyamatosan és szónoki beszédszerűén mondta tollba a cikkeit. Egy nagy tervezetü jogi és közigazgatási munkán is dolgozott már évek óta. Panaszkodott, hogy közéleti szereplése miatt nincs hozzá ideje. MŰVÉSZI KÉP , ÉS HOfPMAMH KiPKEPS? az ioass otthon msm Erős akarattal bízott felgyógyulásában és néha, ha betegségének aggodalmai kevésbé kínozták, fel-fellángolt benne a régi munlcavágy és termiakarás. Úgy látszott, hogy ezek a fellángolások testi és lelki állapotára jó hatással vannak. Jól esett neki a hivatali elfoglaltság és a hivatali környezet. Tudta és érezte, hogy közvetlen környezetén kívül a főváros vezetői és irányítói is pártkülönbség nélkül tisztelik, nagyrabcsülik, sőt szeretik. Nem egyszer történt meg, hogy a reggel még borús hangulatban megérkező főpolgármester a napi elfoglaltság után — délután két órakor — derűs hangulatban hagyta el hivatalát. Az utolsó időben soksizor elmélázott, elgondolkozott. íróasztala mellett állva, jobbkezével az asztal szélére támaszkodva, hosszan nézett a messzeségbe. Ismételten benyitottam szobájába, amíg felrezzenve gondolataiból, észrevett. Gondterheltség, levertség tükröződött le arcáról. Fájdalmáról nem beszélt, nem panaszkodott. Tudta, hogy arra úgy sincs orvosság. Ilyenkor nagyon sajnáltam, mert nagyon szerettem. Ez a nagy ember is mennyire érezte a mindennapi élet bajait, mily kevéssé tudott emberiességéből kivetkőzni. Emberiességén túl azonban történelmi emlékű polgármestere és főpolgármestere volt és marad Budapest székesfővárosnak, nekem pedig atyám után atyám. 2b DRB‘ ára IP 32 P N / K O T £,, ihaMLblÄUGB E N Á Az Országos Nőképző Egyesület iteces PMné intézete Budapest, IV.f Veres Pálné-utca 36-38. — Telefon: 185—142. Az intézet hét évtizedes múltra tekint viszza — Bennlakással kapcsolatos iskolái Hyolcosztályu leánygimnázium és hároméves továbbképző tanfolyam — Újonnan átalakított internátusa a modern hygienia követelményeinek megfelelő berendezéssel bir — Érdeklődőknek tájékoztatást készséggel ad az intézet vezetősége
