Uj Budapest, 1937 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1937-08-14 / 31-32. szám
XV. évfolyam 31—32. szám Budapest, 1937. augusztus 14 UJ BUDAPEST Előfizetési érek : Egész évre.................................................. 30 pengő Eél évre.......................................................... 1-5 pengő Egyes szőm őrá 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBYANDOR Szerkesztőség és kJadéhlvalai: Budapest, IV., Ka«$ Ivor-ulc» ©. QR. Ijjp Telefon: 1^828^23. ° Postatakarékp. csekkszámla 30.013. Amit Klebelsberg mondott és Hóman Bálint elfelejtett Hová fajult a kultuszminiszter passzív felügyeleti joga? Cgy, Lfyazi Szetodty-tye&ztus A tanügyi kinevezések során megindult nyilatkozat-áradatnak van egy fejezete, amelyet mi fontosabbnak tartunk, mint a kinevezések késedelmeskedése miatti aggodalmakat és jogvitát: milyen mértékig van joga a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak beavatkoznia abba, hogy a polgármester a főváros által fenntartott iskolák katedráira kiket kíván kinevezni? A polgármester, amikor szabadságát megszakítva Budapestre érkezett, hogy Karafiáth főpolgármesterrel a tanügyi kinevezésekkel kapcsolatos kérdés-komplexumot letárgyalja, — nyilatkozatot tett közzé■ Ebben a nyilatkozatban önérzetesen állapítja meg Budapest székesfőváros polgár- mestere azokat az irányelveket, amelyek őt a kinevezési lista összeállításánál vezették. Emelt fővel mutat rá a polgár- mester arra, hogy nemcsak rangsor és szolgálati lista van a világon; vannak szociális szempontok is, amelyek a kinevezéseknél döntő súllyal esnek latba. A polgármesteri nyilatkozatnak legfontosabb része a felelősség problémájával foglalkozik. A polgármester a listák összeállításáért, nemkülönben a tanügyi kinevezések előkészületi munkálatainak elhúzódása miatt mindenkivel szemben saját személyében vállalja a felelősséget. Minden konzekvencia Szerű- dy Károlyé: abból szemernyit sem hárít át sem alpolgármesterre, sem tanácsnokra, sem ügyosztályra. A polgármester nem ad ki senkit, a polgármester nem keres bűnbakot, a polgármester bátran és széles mellel áll ki a porondra! Akinek valami elintézni valója van a főváros bármelyik tisztviselőjével, nem tanácsnokot vagy fogalmazócskákat, hanem Budapest székesfőváros polgármesterét, úgy is mint a főváros első polgárát és úgy is mint az adminisztrációnak az önkormányzat által megválasztott vezetőjét találja magával szemben! A városházán a tisztviselők körében a tanügyi kinevezések problémájánál mélyebb és melegebb érdeklődést váltott ki Szendy Károlynak ez a valóban nemes és férfias cselekedete. A tisztviselők, ha eddig nem tudták volna, tudomásul kell, hogy vegyék ebből az öntudatos megnyilatkozásból, hogy mögöt- tűk sziklaszilárd falként áll a polgár- mester. A polgármestert üti meg, ha bár- ki a legkisebb városházi tisztviselőhöz is hozzányúl!■ Amiképen egy az önkormányzattal Szendy Károly, azonképen összeforrott egység a fővárosi tisztviselői karral is- A fővárosi tisztviselőnek nem kell félnie a saját lelkiismeretén kívül senkitől, mert minden törvényes hivatali cselekedetért a maga egyéni presztízsével és állásának teljes súlyával megvédi a polgármester. A kemény gerincű tisztviselői társadalom hálásan nyugtázza Szendy korrekt gesztusát! — Az Ej Budapest tudósítójától — A vallás- és közoktatásügyi minisztérium mélyrenyúló beavatkozását a tanügyi kinevezések ügyébe, az önkormányzati elv súlyos sérelmének kell tekinteni. Nem az a fontos, hogy a harmincadik helyen levő Nagy Jánost, vagy a száztizennyolcadik helyen levő Kiss Pétert nevezi ki előbb a polgármester, diszkrecionális joga alapján, ideiglenes tanítóból végleges állásba. Élesen körülhatárolva a probléma-kört, le kell szögeznünk : az autonómia alkotmánybiztosítékként szereplő bástyáján olyan csorba esett, aminek lehetősége annak idején, amikor az önkormányzatnak ezt a tipikus jogát 1930-ban elkobozták, ebben a formában még fel sem merült. Igen érdekes és tanulságos nyolc esztendő távlatából visszatekinteni a kultuszminiszter vétójogát megállapító 1930:XVIII. te. parlamenti tárgyalására. Mély tanulságokat rejt magában annak megállapítása, hogy mi volt a törvényhozás elgondolása, amikor a tanügyi kinevezéseknél a kultuszminiszter vétójogát statuálta. De végtelenül tanulságos annak megállapítása is, hogy a főképen nemzefhűségi, a belügyminiszter felsőházi kijelentései szerint állami és nemzeti szempontokat figyelembe venni tartozó vétó-jog miképen lett egyszerű hatalmi eszköz, hézag az autonómia várfalán, amelyen keresztül a bástyák mögé tört be a totális államrendszer, a szuverén miniszteri akarat. Lapozzuk fel tehát a fővárosi törvény parlamenti tárgyalásának naplóját! Az országgyűlés képviselőháza 1929. december 13-án, pénteken — tizenhárom képviselő foglalt helyet az ülésteremben — kezdte tárgyalni a Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló törvényjavaslatot. Usetty Béla dr. volt a törvényjavaslat előadója, aki előadói beszédében szóvá tette, hogy már a köz- igazgatási bizottságban difikultálták a kultuszminiszter vétójogát a tanügyi kinevezéseknél. Usetty előadói beszédének az volt az alaptenorja, hogy a forradalmak idején pódiumnak használták fel a tanítói széket, és ezen keresztül akarták megmérgezni a lelkeket. Az államnak tartozó kötelessége, hogy vigyázzon arra, kik nevelik az ö ifjúságát. Elképzelhetetlen az — folytatta Usetty — hogy legyen kultuszminiszter, aki ne venné figyelembe a mindenkori fővárosi főpolgármesternek akaratát és kérését! De nézzük a képviselőházi felszólalásokat, amelyek a tanítói kinevezések ellen emelhető vétójogot élesen kommentálták! Pakots József kijelentette, hogy a kommunizmustól nem kell az oktatószemélyzeten keresztül félteni a nemzetet. Budapesten olyan modernül, olyan körültekinttően, olyan mélyrehatóan és annyira az egyéni nevelésnek minden eszközével igyekszik a községi iskolai szellem a maga feladatát teljesíteni, hogy ezzel szemben semmiféle aggálynak nincsen helye. Bródy Ernő arra szólította fel a kormányt, hogy fizesse a tanerőket. A főváros adózóinak pénzén az urak ne játszanak, a maguk pénzén játszanak! Rassay Károly rámutatott Bethlen István gróf miniszter- elnök azon tételére, hogy magasabb szempontból kell biztosítani, hogy a kultuszminiszternek meg legyen a kinevezési joga a Budapest székesfőváros által fenntartott iskolák tanítóival szemben. Nemi tudja Rassay, miért szükséges ez a rettentő szigorúság. Petrovácz Gyula szerint a polgármester nem szolgált rá arra a bizalmatlanságra, hogy feltételezzék róla, hogy nemzetellenes magatartású, az államhoz nem hű embereket válasszon ki a tanítói állásra, akiknek szempontjából az indokolás a vétójog gyakorlását szükségesnek tartja. Wolff Károly annak a véleményének adott kifejezést, hogy a kultuszminiszter nem ismeri az embereket, sokkal nagyobb magaslatban van, úgy hogy e tekintetben az ő vétójogának nincs is gyakorlati eredménye és gyakorlati eredményre és gyakorlati értéke. A részletes vita során a képviselőházban, Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter mutatott rá arra, hogy csak vétójogról lehet szó a tanügyi kinevezésekkel kapcsolatban, tehát a felügyeleti formájáról. Scitovszky Béla belügyminiszter azt, mondotta, hogy a vétójog nem aktív, hanem pasz- szív jog. Ez nem az,t jelenti, hogy a kultuszminszter bárkit is kinevezhet, vagy kineveztethet, csak vétószavát emelheti fel egyesek kinevé- zése ellen, akikkel szemben általános állami, közigazgatási, vagy pedig szakszerűségi szempontból kifogása van a vétót emelőnek. Éles felszólalások hangzottak el a Ielsőházban is a kultuszminiszter vétójoga ellen. Szőke Gyula nem tartja helyesnek, hogy amikor a legkisebb falú tanítóját megválaszthatja szabadon a falú képviselőtestülete, ugyanakkor Budapest székesfőváros tanszemélyzetéit a kultusz,miniszer előzetes cenzúrája alapján lehessen kinevezni. A főváros olyan terhet visel a közoktatásügy terén, hogy méltó lenne arra, hogy ezért megkapja legalább azt az ellenszolgáltatást, hogy ugyanannyi joga legyen, mint van a legkisebb iskola- fenntartónak. Szigeti János teljesen feleslegesnek tartja a közoktatásügyi miniszter vétójogát. Mert a nemzethű tanítótestületeket nem a vétójoggal kell biztosítani, hanem preventive azáltal, hogy a tanítóképzőkből csakis hazafias érzületű, a nemzethez hű tanítók kerüljenek ki. Ezen az ajtón fog bevonulni a központi és parlamentális hatalom; befolyása az egész országból azokra az elr helyezkedési lehetőségekre, amelyeket a székesfőváros polgárságának áldozat- készsége teremtett meg elsősorban saját fiainak boldogulására. A felsőházban hangsúlyozottan jelentette ki a belügyminiszter, hogy a kultuszminiszter részére kizárólag vétójog van biztosítva. Állami érdekek és állami szempontok — mondotta Scitovszki Béla — nemzeti érdekek és nemzeti szempontok azok, amelyek a kormány kötelességévé tették, hogy egy ilyen rendelkezést a törvényjavaslatba befoglaljon. Ezen előzmények után jött létre az I930:XVIII. te. hírhedt 58-ik szakasza. A tárgyalási jegyzőkönyvekből a leghatározottabban meg lehet állapítani, hogy kezdve a törvényjavaslatot benyújtó kormánypárti előadón: Usetty Bélán, folytatva Bethlen István gróf miniszter- elnökön, Scitovszky Béla belügyminiszteren és Klebelsberg Kunó gróf kultusz- miniszteren egészen a kormánypárti felszólalókig: mindannyian kizárólag a lezajlott forradalmak hatása alatt nemzet- hűségi és állambiztonsági szempontokból kívánták a kultuszminiszter-
