Uj Budapest, 1937 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1937-06-19 / 24. szám
XV. évfolyam 24. szám «v \ r <K ... i Budapest, 1937. június 19 TU BUDAPEST Előfizetési érák: Egész évre .................................................. 30 pengő Fé l évre.......................................................... 15 pengő Egye* szén» éra 60 fillér || FELEI ÖS SZERKESZTŐ ; DOBY ANDOR DR Szerkeszfőség és kladóhlYotal: Budapest, IV., Kees Ivor-ulca ©. Telefon: 1^828^23. Postoíakardkp. csekkszámla 30.013. Alaptalan kombinációk Csilléry körül — —— Nem összeférhetetlen a budapesti egyetem tanári katedrája a képviselői mandátummal és a Keresztény Községi Párt elnöki tisztével — Az Uj Budapest tudósítójától — Az egyik városházi hetilap legutóbbi számában azt a feltűnést keltő hírt vetíti világgá, hogy Csilléry András dr. távoziik a Keresztény Községi Párt éléről. A közlemény szerint. Csilléryl nemrég elhunyt Szabó Józesf dr. helyére a budapesti Pázmány Péter tudományegyetem sztomatológiai tanszékére egyetemi tanárrá fogják kinevezni. Ezzel kapcsolatban Csilléry lemondana a Keresztény Községi Párt elnöki tisztéről és képviselői mandátumáról is. A lapközlemény szerint Csilléry utóda az elnöki .székben Bocsáry-Spur Kálmán dr. lenne, akit párt többsége szívesen látna Wolff Károly örökében. A közlemény ügyéCxwíák támad Régóta várjuk, hogy az országos politikában fontos szerepet játszó kisgazdapárt milyen álláspontot foglal el a főváros kérdéseiben. Egyáltalában nem közömbös ugyanis, hogy az a párt, amely nevéből kitetszően az agrár, érdekekért száll síkra: milyen színű szemüvegen nézi az agrárország fővárosának problémáit? Legutóbb felszólalt a képviselőházban Czirják Antal, aki azt állította, hogy a főváros igazságtalanul járt el adósai irányában: a kölcsönöket bagóval fizeti vissza, de ugyanakkor vagyonát gyarapítja. A főváros pénzügyi politikáját a képviselőházban Czirják támadásával szemben azonnal és erélyesen megvédelmezte Reményi-Schneller Lajos dr.. aki még nemrégiben a főváros Községi Takarékpénztárának állt az élén. Czirják Antal támadásával kapcsolatban elsősorban az a megjegyzésünk, hogy a kisgazdapárti képviselő úr, ha már agrárkérdésekkel nem foglalkozik, a főváros vonatkozásában is igen sok aktuálisabb témát találhatott volna, mint a fővárost *kölcsönök valorizációinak sokrétű problémáját. Nagyobb szolgálatot tett volna a képviselő úr az általa támogatott pártnak, ha például a termelő és fogyasztó közönség szervesebb kapcsolatát sürgette volna, vagy ha a város és a falu testvériesülése érdekében zengett volna szívhezszóló tirádát. De ha már a fővárosi kölcsönöknél tartunk, azonfelül, amiket Reményi- Schneller kijelentett, hogy tudniillik a főváros minden kölcsönét visszafizeti, a külföldieket száz százalékig — van egy megjegyezni valónk. Nevezetesen az, hogy a békebeli kölcsönök szelvényeinél ma már nem a valorizáció a fontos, hanem a kéz! A kéz, amely a szelvényeket vágja és amelynek érdeke, hogy a főváros polgárainak adófilléreit ne hasznos beruházásokra, hanem kötvényvalorizációra fordítsák. Nem titok ugyanis, hogy a Nemzeti Banknál a fővárosi kölcsönkötvények szelvényeit beváltók többsége korántsem azokból a külföldiekből rekrutálódik, akik a béke boldog esztendeiben a fland- jia falvakban, a párisi külvárosokban, vagy a német tengerparton épen a magyar főváros kölcsönkötvényeiböl igyekeztek megtakarított vagyonkájuk befektetésével öreg napjaikra járadékot biztosítani maguknak. Különféle megengedett és meg nem engedett pénzügyi tranzakciók révén a főváros külföldi kölcsöneinek túlnyomó nagy része rna már Budapesten követeli a valorizációt, természetesen nemzetközi álruhában, mert így ügyesebb, hasznosabb és célirányosabb. Ezt a pompásan álcázott, nemzetközi képviselettel ellátott budapesti hitelező-csoportot nem szabad és nem illik védelmeznie, Czirják képviselő úr, a kisgazdapártnak! illetékes keresztónypárfi helyen a következőket mondották az Uj Budapest munkatársának: — Meg, kell állapítanunk, hogy a szóbanforgó hírből egyetlen betű sem fedi a tényeket. Semmilyen vonatkozásban nincsen szó arról, hogy Csilléry András dr. — aki különben már több napja külföldön tartózkodik — lemondana akár képviselői mandátumáról, akár a Keresztény Községi Párt elnöki tisztségéről, azért mert egyetemi tanárrá fogják kinevezni. — Természetszerűen nem újságcikkekre tartozik, hogy a budapesti Pázmány Péter tudományegyetem tanári kara kit fog a sztomatológiai tanszék élére jelölni és kit fognak erre az előkelő pozícióra kinevezni. Tény az azonban, hogy a budapesti egyetem katedrája és a képviselői mandátum között semmi összeférhetetlenségi momentum fenn nem forog. Hogy csak néhány nevet említsünk: a budapesti egyetemek tanárai közül Kornis Gyula, Teleki Pál gróf,, Kenéz Béla, ülés József és mások országgyűlési képviselők. A tilalom, illetőleg az összeférhetetlenség csapán a vidéki egyetemek tanári széke és az országgyűlési képviselőség között áll fenn. — Természetes, hogy még kevésbé van összeférhetetlenség az egyetemi tanárság és a budapesti törvényhatósági bizottsági tagság, vagy épen a Keresztény Községi Pánt elnöki tisztsége között. Amennyiben Csilléry lesz a budapesti tudományegyetemen Szabó József dr. utóda, ml amennyi közéleti pozícióját természetszerűen változatlanul megtarthatja és minden reményünk megvan arra, hogy meg is fogja tartani. — Ily körülmények között természetszerűen megdőlnek a Bocsáry-Spur Kálmán elnökségéhez fűzött kombinációk is. A Keresztény Községi Párt vezetősége a legteljesebb mértékben tisztában van ezeknek a közleményeknek az eredetével és visszautasítja a kütmérgező tendenciákat. Idáig tart az erélyes cáfolat. Mondanunk sem kell, — hogy az efajta híresztelésekbe tudatos rosszhiszeműséggel vegyítik Boocsáry-Spur Kálmán köztiszteletben álló személyét, akitől természetszerűleg az olyanfajta törekvések, hogy meg nem üresedett elnöki pozíciókra pályázzon, a legtávolabb állanak. A vonatkozó lapközleményről Bocsáry-Spur Kálmán dr. különben az Uj Budapest munkatársától értesült, Bocsáry-Spur a rosszakaratú híresztelést, amelynek célja a konkolyhintésnél nem egyéb, a legélesebben megcáfolja és a leghatározottabban visszautasítja. A GyOSz és a városháza Knob Sándornak, a Gyáriparosok Országos Szövetsége egyik vezetőjének/ különös szereplése az iparügyi tárca költségvetési előadói széliében még mindig tovább gyiirüzteti a maga hullámait a magyar gazdasági élet csendesnek amúgy sem mondható tó-felületén. A gyáripar mohó falánkságával, amely a közszállítás és a közmunka minden terén megnyilvánul, esztendők hosszú során keresztül számtalan ízben foglalkoztam az Uj Budapest hasábjain. A gyáripar legújabb támadása a kisipar és kiskereskedelem ellen felszínre veti a gyáripar különleges problémáit városházi vonatkozásban. Sajnos, meg kell állapítanom, hogy a városháza azon tényezői, amelyek a közmunkákat és a közszállításokat kinem felelnek meg a kisipar réIrta: Müller Antal széről működésükhöz fűzött várakozásoknak. A városházán még mindig nincs pontosan elhatárolva, mely munkaalkalmakat kell a gyáripar, melyeket a középipar és melyeket a kisipar számára rayoníroznL Számtalan sürgetés rég e tekintetben mindenütt süket fülekre talál az illetékes városházi tényezőknél. Az állami intézményeknél meg van határozva, hogy például a szabómunkák 75, a cipészmunkák 50 százaléka illeti a kisipart. Ezzel szemben a városházán hasonló rayonírozásnak nyoma sincs! Első számú kérésem a polgármester úrhoz: méltóztassék — végigmenve az összes fővárosi közszállításokon és közmunkákon, amelyek költségvetéeileg minden esztendőben visszatérnek — megállapítani, mely munkálatok tartoznak a gyáripar, melyek a kisipar érdekszférájába, Tessék a szaktanácsokat fegyelmi felelőség terhével utasítani, hogy a polgármester által elrendelendő ipari rayonírozást a maguk hatáskörében a legszigorúbban hajtsák végre! Meg kell adni a gyáriparnak, ami a gyáriparé, a kisiparnak, ami a kisiparé! Még eg$et! A kisiparos munkákat illetően pedig a főváros állapítsa meg az irányárakat, azokat a szállítási árakat, amelyeknél az előállítási ár megtérül a kisiparos számára, de a normális kispolgári haszon Is biztostítva von. A» átvételnél pedig legyenek kérlelhetetlenül szigorúak. A mai helyzetet, amikor még .mindig az önköltségi ár alatt kalkulálnak az egyesek a köz kárára és vállalnak közmunkát és közszállítást- a köz érdekében meg kell szüntetni. T*n-Ä3izaTAeH*TTTA ‘aseá
