Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1936-10-17 / 42. szám
4 mmmmm Vámháboru Pestkörnyék és Budapest között Irta: Pirovits Aladár Napjainkban az automobilizmus fejlett korszakában, mikor az általános forgalom terén előmozdítani szükséges építő- és anyagtermelöipari fellendítés, nemkülönben a közélelmezés, főképpen pedig az országos és a nemzetközi gépkocsiközlekedés céljait szolgáló minden elképzelhető könnyítés csak üdvös hatással lehet a gazdasági és a kulturális élet fejlődésére, — bizonyos lehangoló érzést váltanak ki azok a panaszok, melyek a magyar városokban ezidő- azerüit még mindig uralkodó rendszerről, — a vámilletékek rendszer é rö 1 hangzanak el, és amelyek a forgalmi érdekeket valósággal veszélyeztetik. Napjainkban immár megállapíthatjuk, hogy a világháború a békekötésekkel még nem ért véget, mert a harciküzdelmek a gazdasági téren folynak tovább. Ezzel az alkalommal azonban nem kívánunk nagy gazdasági kört átfogó területre kiterjeszkedni, hanem csupán annak a „vámpolitikai hadműveletnek“ a terére, ahol legközelebb súlyos gazdasági érdekharcok folynak le, t. i. P e s t k ö r n y é k és Budapest székesfővárosa között. Az elhangzott panaszok szerint Pestkörnyék jóllehet ma már országos probléma ugyan, de még mindig megoldhatatlan és a jövőjére nézve bizonytalan sorsú alakulás. Ezen, a fővárost körülövezö körzetgyürün, — melyet a magyar mérnök és építész-egyletben három évvel ezelőtt elhangzott megállapítás ,,nyomorgyürünek" nevezett el, — csak egyféle módon lehetne gazdaságilag (mert az érdekeltek szerint ez a bajok kutforrása) segíteni. Még pedig úgy, hogyha Budapest mai közigazgatási határaihoz képest legalább tiz-küométeres körzeten túl lehetne felállítani a főváros vámhatárvonalait,. Ez pedig, (miként maga a pestkörnyéki érdekeltség is belátja, — teljességgel lehetetlen, mert leküzdhe- tetlenek azok a gátló akadályok, melyek a müliós lakosságú Budapest életérdekeire vezethetők vissza, amelyek tehát ilyen természetű okokból szár-i maznak. Ezért azután Pestkömyék — érthetetlenül — csak úgy önti panaszát a főváros vámtételei ellen. Amikor K a- r a y-K r a k k e r Kálmán dr. a vármegye főispáni székét elfoglalta, egyik első teendője a főváros és környéke között a jó szomszédi viszony helyreállítására irányult, olyan értelemben, hogy ezek a vámkérdés körüli villogások a közös érdekű békét ne zavarják. Pedig az a kövezetvámkérdés, mely az érdekharcok közepette ilyen címen fejlődött ki. elvi fontosságú kérdéssé, — még ebben a legújabb formájában is immár elég régi keletű. C h i k á n Béla Pestszenterzsébet polgármestere már hat évvel ezelőtt, a Budafokon 1930. évben tartott városok kongresszusán hangoztatta panaszképpen, hogy minő áldatlan állapotok uralkodnak Pestkörnyék városaiban — az általa használt kifejezés szerint — „vámsérelmek" miatt. Ami azonban az említett idő óta ezen a téren történt, erről csak annyit mondhatunk, hogy közbejövő események ezt a vámkérdést folyton leszorították az aktualitás teréről. Ugyancsak az 1930. évben nyilatkozott elsöízben Preszly Elemér Pestvármegye akkori főispánja, és mondta ki annak szükségességét, egyben pedig sürgősségét is, hogy. „A pestkörnyéki városok jogviszonyait rendezni kell“. (Preszly ebben a nyilatkozatában a közigazgatási viszonyok rendezését is hangsúlyozta.) Ami Pestkörnyék panaszait a kövezetvámot illetően különösen hangossá teszi. — ez a vámtételek jellege, és a díjak nagysága. Kara y-K r a k k e r szerint az üyerr természetű védővám versenyképtelenné teszi a, környéken termelt mindenféle építő- és anyagtermelőipari árút, lakásberendezési cikkeket és természetes n magát a közélelmezés termékeit is. Konkretizálva ezeket a vámsérelir.e két, melyek a „kövezet-vám“ néven vannak ennek gyüjtöíogalma alá csoportosítva, — külön panasz tárgya, hogy azok a vámdíjak magasak, főké- pen pedig a kész iparáruknál. Rer.de- zefk.nnek minősítik továbbá a tranzitó- foirálmát és bonyodalmas a vámeljárás. Egészen rossz a határterületi lakosság áruellátása és ki', r no sen sérelmezik az őstermelésre vsaatkczó megállapításokat. A nem pia /a irányító't áru után is, már a határon helypénzt kell fizetni. Budafokon, a városok kongresszusán már konkrét formában fölmerült és szóvá tett vélemény szerint a Preszly által említett jogviszonyrendezés alapja nem lehet más, mint az. hogy a főváros mondjon le arról a mintegy 10 millió pengőt kitevő évi jövedelméről, amennyit a környékbeli községi közü- letektöl az ismertetett vámtételek útján ilyen címen bevesz. C h i k á n ugyanis így körvonalazta a vámsérelmek orvoslásának módját. Ámbár ez a számösszeg már akkor is nyilvánvalóan nagyítva volt, mert hiszen a folyó évben elkészített új vámszabályzat is, csak 6.3 millió pengő körül fixirozza a fővárosi vámbevételeket. Azonban a dolog természeténél fogva itt most nem ez a fökérdés, hanem egészen más. Az t. i. vájjon van-e és ha van, milyen természetű jogalapja van annak, az állandóan dúló és folytonosan szított vámháborúnák, melyre vonatkozóan kuriózumképen felemlt- jük, hogy a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara most nemrég és intenzive foglalkozott ezzel a kérdéssel, amikor is a Kamara titkára idevonatkozóan következőképen nyilatkozott : .,A főváros meglepetésszerűen az autonómia elé terjesztette az elejtett- nok hitt vám revíziós tervezetet azzal a bevallott céllal, hogy a kövezetvámok tervezett átalányozását megakadályozza“. Ezekrenézve most mái1 a kamarai titkár azt a javaslatot terjesztette a plenum elé, hogy a Kamara a főváros legújabb eljárása ellenében megismétli a vámtervezet ellen, és az átalányozás melletti előbbi határozatát Amidőn itt most Pestkörnyéknek a vámsérelmeire vonatkozó panaszsorozatát is ismertettük, a további feladatunk megtudni azt, vájjon mi a főváros elvi álláspontja a felhozott sérelmek ellenében? Nevezetesen pedig, lehet-e szó általában engedményekről, mert még PI a r a y-K rakker főispán is minimálisan a főváros ezidöszerinti vámjövedelmének 50%-át emiiti fel engedményként. Vagy pedig a főváros hallani sem akar engedményekről, hanem, amire nézve már hajlandónak nyilatkozott tárgyalásokba bocsátkozni — az csupán csak hz egyes vámtételek arányos!-« tása. A főváros vezetősége már többször hozzáfogott ennek a nagyhorderejű ügynek elintézéséhez, de minden alkalommal nehézségekkel találkozott, mert a különböző érdekeltségek állandóan újabb és újabb beavatkozásokkal és követelésekkel léptek elő. a főváros által kidolgozott vámreviziós terveket pedig állandóan támadták. Most végül elkészült a főváros végleges tervezete, mely az összes figyelembe vehető szempontok mérlegélésével és lehető honorálásával alkotja meg, az új v á m- szabályrendeletet. A polgármesternek ez az előterjesztése foglalkozik a városi vámszedés elleni észrevételekkel, valamint Pestkörnyék és a kölönbözö érdekeltségek kívánságaival. Különösen kiemeli az előterjesztés Pestkörnyék túl nagy igényeit a városi vámok terén. Nemcsak általánosan 25%-os díjtételcsökkentést követel, hanem a vámvisszatérítések terén is messzemenő követeléseket támaszt. A polgármester szerint ezek az igények nem elégíthetők ki, mert a főváros pénzügyi helyzete ilyen nagyfokú engedményeket nem bír el. Ellenvéleményképpen a polgármesteri előterjesztés hangoztatja, hogy épen Pestkömyék érdekében a főváros többféle áldozatot hoz. így az olcsó villamos közlekedés révén évenként 4.5 millió pengőt, — az ingyen kórházi betegápolás révén 2.5 milliót, — a főváros iskoláit látogató környékbeli tanúlók révén szintén 2.5 milliót, — a hatósági inség- enyhítö tevékenységből részesülő vidékiek támogatása címén további 1.00 milliót. Ezek után most már ismerjük azokat az okokat, melyek miatt a főváros és a pestkörnyéki városok között az állandó és mind intenzivebbé váló érdekharcok folynak. Sajnos, hogy eddig még sem a vármegye, sem különlegesen Pestkörnyék érdekeltsége előtt nem állt tisztán a részrehajthatatlan tárgyilagosságból fakasztott igazság, _ így aztán most nem csoda, ha a hirlaptudósítás céljaira kutatók is ferdén és egyoldalúlag nyilatkoznak a két fél között felmerült vitás kérdések tárgyában. Az abszolút igazság felderítésének ideje immár valóban elérkezett. Előző j sorainkban ismertettük Pestkömyék idevonatkozó panaszait. Ugyanígy hall- ’ gassuk meg, ha nagy általánosságban 1936 október 17. is, a főváros álláspontját az előbbi panaszokkal szemben. S i p ö c z Jenő még polgármester korában (két ízben is nyilatkozott a főváros éviköltségvetéseinek beterjesztésével kapcsolatban expozéjában erről a kérdésről következőképpen : „A főváros a pestkörnyéki városokkal jó viszonyban kíván lenni, de ezek ne álljanak elő olyan kívánságokkal, amilyeneketa főváros úgysem teljesíthe t.“ Ennek a nyilatkozatnak éle, ha nem is kimondottan, de feltehetően a már ismertetett budafoki kongresszuson elhangzott tízmilliós jövedelemről való lemondás ellen irányult. A második nyilatkozata pedig inkább az elsőnek megerősítése, mikor is ezeket mondta: „Budapest sokak szerint gazdag vár os, pedig az igazság az, hogy kiadásait a rendes bevételeiből nem képes födő z n i.‘> Ezekből a nyüakozatokból tehát megérthető, hogy a pestkörnyéki városok figyelemre érdemes vámengedményeket hiába remélnek, arról pedig még csak szó sem lehet, hogy a főváros vámjövedelmei röl mondjon le. Ami ezekután most már magát a vámháborút illeti, — bármiként is érthetőnek mondjuk ki a két érdekelt fél közötti harcot, az az igazság azonban, kétségtelen, hogy a fővárosnak ezen a téren immár szerzett jogai vannak. Hogy ezek a jogok a kor szellemével talán már nem egyeztethetők össze, erre vonatkozólag jelen cikkünk bevezető szavaiban — úgy véljük, — a legtisztább tárgyilagossággal nyilatkoztunk, ahol szóvá tettük azokat a panaszokat, melyek hazai városainkban ezidő szerint még mindig uralkodó vámilletékek rendszeréről hangzanak el. És jólehet megszívlelendőnek tartjuk a Kamara álláspontját, valamint az ezt ismertető megállapításokból azt a felfogást is, amely szerint Európa népei ma már, a gazdasági válságok nyomása alatt, a védövámos berendezéseken a gazdasági egymásrautaltság jegyében igyekeznek rést ütni, — mindezekkel szemben azonban ezen a téren nem követhetjük a Kamarát, és ennek álláspontján levő azokat a vámtörlés elveit követőket, akik egyedül helyes megoldásnak a városi vámok teljes megszüntetését, és a díjszabások azonnali hatályon kívül helyezését tartják. így elhamar kodni mégolyán igaz ügyet sem lehet. Olyan kor/szakos változásról van itt sző, amilyet csak világgazdasági evolúciók idézhetnek elő, amilyen volt pl. 1848-ban a jobbágyság felszabadítása, — ha méreteire nem Is, de jellegére nézve igen. Amikor is — mint tudjuk — a törvényhozás kimondta az úrbér, a dézsma, a robot stb. szolgáltatásának megszűnését, a földesurnak járó tartozással szemben. Ilyen úton és módon volna csak elképzelhető a vámok megszüntetése, a korszellemhea alkalmazkodó reformok útján. És amiként akkoriban, éppen ilyen módon kellene a vámtörlés ellenében a városoknak is, ugyanilyen kárpótlásról gondoskodni. Erről azonban ma még nincs szó! Villamos világítási-, erőátviteli-, csengőjelző-, távbeszélő- és rádióberendezések. Elektromos háztartási tűzhelyek. THEUMOLUX kft. Budapest, Vili,, Príter-utca 8. Telefon : 1-383-38.
