Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1936-04-18 / 16. szám
6 m BUDAPEST 1936 április 18. Tör ölt világ Pest - Budán Irta: LIBER ENDRE — Harmadik közlemény — A legtöbb egykorú író Pestről úgy beszél, mint Buda egyik városrészéről. Ez a felfogás némileg helyeselhető is, mert úgy katonai szempontból, mint a közigazgatást és az igazságszolgáltatást tekintve, Pest a legszigorúbb ösz- szefüggésben volt Budával, mivel azonban a Dunának másik partján feküdt, mégis megkülönböztetett helyzetben volt és ezért Evlia Cselebi is külön beszél Pestről, elmondván azt, hogy Pesten 5 dsami és 6 mecset van. Szerinte Pest város 11 városnegyedre oszlott, körülbelül 1000 épülettel, két főiskolája is volt, kevés tanulóval, volt azután 3 elemi iskolája és 2 dervis kolostora. Kedves leírásokat közöl még Evlia Cselebi Buda és Pest mindennapi életéről, leírja a lakosság életmódját, a vendégségeket és az étkezést is; a híres ételek közül felemlíti a fehér cipókenyeret, a friss vajjal főzött piláfot, a lengyel tyúkpecsenyét, a lengyel tyúkpörköltet, a pörkölt pontyot, a rántott süllőt, a karahlevest és a főzelékeket, valamint a különböző gyümölcsöket is, Beszél még az egyes jótékonysági intézményekről, a sétahelyekről, a kiránduló helyek közül pedig a Gellérthegyet említi meg, amelynek tetején kilátóhely van és amely nemcsak sétahelyül szolgál, hanem ott az élet vizéhez hasonló kutak vannak. Evlia Cselebi mint hithü mohamedán utazó, természetesen más szemmel látta Buda és Pest városát, mint azok, akiket Salamon Ferenc idéz munkájában. Érdekes és eleven a leírása, sokban különbözik a többi utazó leírásától. Végül még egy leírásra kell hivatkoznom, Jókai Mórnak a „Törökvilág Mlagyarországon“ című regényéből. Hogy nagyobb legyen az ellentét, J ó- k a i elsősorban is leírja az akkori Pestet, amikor regényét 1852-ben megírta. Az 1852-es állapotokról így ír: „Oh kedves Pestem! Te szép, deli, fiatal város, országunk diadémja, kit büszkén, kit szeretve említ minden magyar s nem tartja boldognak magát, míg Téged nem látott s valahányszor a távolból meglátja tetőidet, lelkesítő önérzet dagasztja keblét s ha valami történik falaid közt, bú vagy öröm, az egész ország búja, öröme az. Jaj volna annak, ki körüljárva a földet, azzal jönne visz- sza, hogy van város az ég alatt, melyet látni szebb, melyben élni jobb, melynek férfiai lelkesebbek, hölgyei bájolóbbak, mint a mieink.“ Ezzel szemben áll az a leírás, amelyet ad Pestről a 17-ik század közepéről. Ez a leírás így szól: „Micsoda elhagyott hely ez ? Mögöttem homoktorlaszos avar, náddal benőtt ingoványok, előttem nagy messze egy szegényes helység, alig lehet városnak nevezni, melynek elsötétült utcáján egyetlen falábon álló olajlámpa bosszantja az éj nyugalmát. Egy tornya sincs, csak a vége felé látszik fehérleni valami rongyos török mecset minaretje. Fogjuk be ajkainkat és félve tekintsünk jobbra- balra, mert itt egész éven át dögletes a levegő s a szűk sikátorok szegletein rablók, orgyilkosok leskelödnek. Nincs egy ép ház sehol, az utcák szükek, rendezetlenek, minden ötödik ház összedőlt rom, alig van egy pár emeletes ház az egész piacon, azok is gazdag rác kereskedők házai; a mai Kígyó-utca táján van felállítva a sertéslakásuk, ahol mindig kész e célra a posvány. Ez az egész kereskedése Pestnek. A Királyutcától kezdve a Nagyhid-utcán végig egy büzhödt árok vágja keresztül a város kellős közepét, melynek partjait embermagasságú dudva lepi, amely házak az ároknak feküsznek, vesszőből font és sárral tapasztott sövénnyel vannak bekerítve; a legutolsó rongyos kalyiba ott van, ahol most a Redout épület áll és azzal vége a városnak. Ami azon túl látszik, az mind avar és sivatag, terméketlen, úttalan homokbuckák, a Magyar Nemzeti Színház helye s az egész körülfekvő környék nyomorult veteményes kertekkel van elfoglalva s a Terézváros helyén a Török temető. Az utcákon alig lézeng emberi alak, ha kettő megy együtt, nem szólnak fennhangon, csak lassan, suttogva, rácok vagy cincárok, legjobb esetben németek, okik kézművesség után élnek itt. Magyart kívánságból sem látsz, elkerüli ezt a várost, vagy ha kénytelen bemenni, csak legfelsőbb parancsolatra cselekszi, elébb testamentumot tesz otthon s hálákat ád az Istennek, ha ismét háttal fordúlhatott a valóságos pesti- ses tanyának.“ A sok különböző adatból kell kihámoznunk, hogy tulajdonképen milyen is volt az élet Budán és Pesten a török uralom idejében. A most felsorolt adatok különböző időszakokra vonatkoznak és talán ez is az egyik oka annak, hogy olyan különböző leírásokkal találkozunk. Hogy a város külső arculatát, belső szervezetét, közigazgatási és társadalmi berendezkedését, lakosságát, kereskedelmét és kultúráját megállapíthassuk, ehhez az szükséges, hogy egy olyan időpontot válasszunk ki, amikor a két város már teljesen keleti jellegű török várossá alakult át és amikor a régi keresztény-magyar társadalmi élet helyébe az idegen kultúra lépett, ez pedig az az idő, amikor Buda város ostroma már megszűnt és az örökös harcok helyébe a békés fejlődés lehetősége meg volt adva. Ez az időszak a 17-ik század dereka, amikor a törökök itteni berendezkedése már meglehetősen meggyökerezett, ebből az időből tiszta képet kaphatunk az itteni török világról. * Eddig általánosságban arról beszéltem, hogy a török uralom idejében Budán és Pesten járt utazók, valamint íróink milyennek látták ezt a két várost. Ezekután részletesen kívánok beszámolni a két városnak abban az időben való életéről, életműködésének különböző megnyüvánulásáról, a városok helyrajzáról és kiterjedéséről, közigazgatási és társadalmi berendezkedéseiről, lakosságáról, iparáról és kereskedelméről, kultúrájáról. Az erre vonatkozó adataink is meglehetősen bőségesek, hiszen az egykorú útleírások és egyéb ismertetések száma igen nagy. Pontos összefoglalást és tájékoztatást nyújt e tekintetben L i 11 k e Aurélnak „Buda-Pest a török uralom korában“ címen megjelent müve, mely az annak idején itt járt idegen utazók útleírásai és egyéb rendelkezésre álló adatok alapján részletesen foglalkozik a két várossal. A két város helyrajzi leírását több írónál megtaláljuk, akik részint 4, részint 5, sőt vannak olyanok is, akik 6 részre osztják fel Buda városát, több író ugyanis külön városrésznek vesz fel bizonyos épületcsoportokat. A legáltalánosabb felfogás szerint Buda 4 részre oszlott és pedig 1. a belső vár, a királyi palotával, 2. a középső vár a Várhegy tetején, 3. a debbagkháne, a tímárok külvárosa, a mai Ráczváros helyén és 4. a külváros, a mai Víziváros helyén. A török uralom alatt még megvoltak Mátyás király pompás építményei, amelyektől nyugatra és délre a Z s i g- mond király előtti korból származó épületcsoport állott. Mátyás király palotáját a törökök a „piros-alma“ palotájának nevezték, mert a palota tornyán és kupoláin egy-egy arany gömb ragyogott. A palotáról csak hézagos feljegyzések maradtak reánk a török időkből, de az bizonyos, hogy nem nagy gondot fordítottak arra és a gyakori ostromok is hozzájárultak a palota pusztulásához. Amint Evlia Cselebi leírta, a palotába igen szép kapu vezetett, a kapu boltíveit dombormüvek díszítették: a király fogadó és tanácstermének padlóját és falait fehér márvány borította, falain festmények voltak, de a többi terem falait is szebbnél- szebb festmények, faragványok és aranyozott dombormüvek díszítették. A törökök gondatlansága, de még inkább a visszafoglaló ostrom pusztításai rom- badöntötték a palotát és ugyancsak teljesen elpusztult, szétszóródott Mátyás király vüághírü könyvtára is, amely állítólag 1.000 szép könyvet tartalmazott. A Belvárosi Takarékpénztár Részvény tár sasáé igazgatósága, felügyelőbizottsága, választmánya és tisztviselői kara a nagy csapástól megrendült lélekkel és mérhetetlen fájdalommal jelenti, a magyar közgazdasági élet, az intézet és a maga szomorú gyászát, amely Székely Ferenc m. kir udvari tanácsos, a Ferenc József-rcnd csillaggal ékesített középkeresztjének tulajdonosa, az intézet elnökének Abbáziában, 1936. április hő 11-én, 78 éves korában bekövetkezett elhunytéval érte. Elvesztettük emelkedett szellemfi, kivételes tudású és jóságos szívű vezetőnket. emberi példaképünket. Takarékpénztárunk az ő nagy tudásának és szervezőképességének köszönheti fejlődését. Polgári erényeit a királyi k*gy elismerése koszorúzta, szivének melegét intézete minden tagjának hálás szeretet? viszonozta. Szelleme és nemes lelke a földi enyészeten túl is példánk lesz a jövőben. A középső várnak legnevezetesebb épülete a kormányzó pasa palotája volt, amely a mai Várszínház mellett állt. A legdíszesebb épületek a dsámik, a nagyobb imaházak és a mecsetek, a ki- sebbszerü imahelyek voltak. A török uralom különböző idejében a dsámik és mecsetek száma is különböző volt, a legtöbbről Evlia Cselebi megemlé- szik szerinte 21 dsámi és 16 mecset volt Budán, de ezt a számot talán- kissé túlzottnak kell tekinteni. Legfeljebb úgy képzelhető el, hogy Evlia a kisebb mecseteket is felsorolja, amelyeknek minaretjük sem volt és amelyek az 1689-i ostrom alatt nyomtalanul elpusztultak. Marsiglinek 1686-ban Budáról készített térképe ugyanis már csak 8 mecsetet tüntet fel. (Folytatása következik.) Kényelmessé teszi otthonát a jó ülőbútor. Székek, rekamiek, fotelok kárpitozva minden stylben. Kombinált és irodaberendezések nagy választékban. Magyar Bőrszékiparnál Budapest V., Mérleg-u. 4. Telefon : 81—0—56. — Javitást vállalunk Steiner és Szimper Cégtulajdonos: Steiner Mór Disz-,templom-,szobafestők és mázolok Budapest, IX., ÜUői-út 57. Telefon: 30—6—29. Legolcsóbban vehet teniszháló-, sátor-, ponyva-, pokróc- hátizsák-, szobatorna- készletet és horgászati cikkeket Hauschild Albertnál Budapest, VII., Károly körút 18. T.: 41-6-07 Szállít hivatalok részére iratkötőhevedert» por- és padlótörlőruhát. Alapit, i 1838 ban Meleg nyári napokon valóságos áldás a villamos ventilátor, a villamos hűtőszekrény és villamos tűzhely. Villamos készülékek vásárlása előtt hasznos tanácsai szolgál Aa etektuuno* kiáUüás F\z elromlott villamos háztartási készülékeket díjtalanul megvizsgálja A& dekhmnas kiáíUéás A villamos készülékek használatáról, a villamos sütésfőzésről bemutató és ismertető előadásokat tart A& Mdcófnós Uiáltilá& A kiállítás (V. Honvéd-u. 22. a.) Nyitva: hétköznapokon d, e. 8-2 és d. u. 4-7-ig
