Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1936-03-14 / 11. szám
6 1936 március 14. Harc a porolaj körül Az érdekeltség áremelési törekvéseinek jogosultságát illetően a fővárosnak idejében meg kell kérdeznie az Arelemző Bizottságot Kalmár permetez! Azután pedig 31.500 pengő kártérítést követe! a fővárostól — Az Uj Budapest tudósítójától. — Annalddején nemcsak fővárosi, hanem drogista-körökben is sokat foglalkoztak azzal a különleges készülékkel, amely a strandokon megfelelő pénzösszeg bedobása nyomán olajat permetez a fürdö- zö közönségre. A készülékek tulajdonosa: Kálmán Nándor 1934-ben tárgyalásokat kezdett a Gellért és Széchenyi fürdők vezetőségével, B á n 1 a k y Géza vezérigazgatóval. A tárgyalások nyomán Kalmár felterjesztésére B á n 1 a k y megengedte, hogy úgy a Széchenyi, mint a Gellért-fürdőkben kísérletképen felállítsák az olajat permetező automatákat. A permetező készülékek kitünően beváltak és Kalmár abban reménykedett, hogy a főváros hároméves időtartamra engedélyezi részére a készülékek további üzemben tartását. Az automata kezelésével megbízott fővárosi alkalmazott valamint a főváros is megfelelően részesült volna a bevételből. A permetező készülék ellen azonban néhány illatszerész szót emelt és részint ennek következményeképen a főváros vezetői is foglalkoztak az automaták ügyével. Nemsokára azután B á n 1 a k y igazgató közölte Kalmárral azt, hogy a főváros választmányi határozata értelmében a fürdőkben nincs szükség az automatákra, így azok további üzemben tartását sem engedélyezheti. Ilyen előzmények után indított pert Kalmár Nándor a főváros ellen és nem kevesebb, mint 31.500 pengő kártérítés megfizetését kérte. Mint előadja, a főváros öt súlyosan megkárosította azzal, hogy a költséges beruházások ellen nem emelt időben kifogást. ő olyan értelemben állapodott meg annak idején B á n 1 a k y igazgatóval, hogy az a gépeket három évi időtartamra engedélyezi a fürdőkben. Bánlakinak saját hatáskörében joga volt intézkedni, a fővárosnak nincs különleges beleszólása az ügybe, annál kevésbé, mert hiszen a készülékek igen jól beváltak és komoly üzletet jelentett a fővárosnak is. Ami pedig az illatszerészek felszólalását illeti, csupán szórványos esetről van szó, egyáltalán komoly formában nem léptek és nem léphettek fel ellene. Az elsöbíróság azonban a keresetet azzal utasította el, hogy Bánlaky a gépek felállítását csupán próbaidőre engedélyezte és hogy ez az engedély csak ideiglenes volt, azt legjobban bizonyítja, hogy a felek között szerződés nem jött létre. Az ítélet ellen fellebbezéssel élt Kalmár Nándor és kérte a bíróságot, hogy hallgassák ki Bánlaky Gézát, valamint P ó k a Ernő ügyvédet arra- vonatkozólag, hogy tulajdonképen miben állapodtak meg a tárgyalások folyamán. Bánlaky, mint azt a főváros is elismerte, jogosan intézkedhetett ebben az ügyben. A gépek eltávolításával azonban súlyosan megkárosították a vállalkozót és ép ezért a jogellenes cselekményért a felelősség a fővárost terheli. A fellebbezési bíróság ezek után elrendelte a megállapodás körülményeinek tisztázására Bánlaky Géza, valamint P ó k a Ernő kihallgatását. A bíróság szükségesnek látta tisztázni azt, hogy vajon a megállapodás ideiglenes volt-e vagy véglegesen eldöntötték azt, hogy a gépeket a főváros fürdőiben üzemben tarthatják. — Az Uj Budapest tudósítójától — Ebben az esztendőben a szokástól eltérően kissé későn: csak az elmúlt héten írta ki a polgármester a versenytárgyalást a fővárosi makadám-útak olajjal való portalanítására. A folyó évben ismét csökken az olajjal való portalanítás költségvetési fedezete, ennek folytán az olajjal portaianítandó áttérőiét nagysága is, ami most mindössze 580.000 négyzetméter lesz. — szemben az öt év előtti 1.200.000 négyzetméterrel ! A költségvetési fedezet csökkenésén kívül azért is kisebb az olajjal való portalanítás alá kerülő terület, mert a fővárosban egyre csökken az olajozásra szoruló, makadám-felülettel ellátott útak száma. Közgazdasági körökben élénk küzdelmet várnak a portalanítási pályázaton résztvenni szokott cégek között. A közegészségi ügyosztály azon a véleményen van, hogy a tavalyi áron felül egyetlen tized-fill érrel sem emeli a négyszögméterenkénti olajozás költségét. Ezzel szemben az érdekeltség máris hangoztatja, hogy a tavalyi árakon a devizanehézségekre és a nyersanyag drágulására való tekintettel semmi körülmények között nem fogja tudni vállalni az olajozást. Szó van arról, hogy a főváros az ár- elemző bizottságot kérdezze meg, igaza van-e az érdekeltségnek. Ennek a problémának a tisztázására annál is inkább sor kell, hogy kerüljön, mert a vízzel való locsolás jóval drágább és kevésbbé por-lekötő, mint az olaj, a különféle kátrány-derivátumokkal való kísérletezés pedig teljesen és tökéletesen csődöt mondott. tárgyává kell tenni, szabad-e, lehet-e valamely gazdasági közületnek lemondani a dolgos kezeknek csaknem 50%- áról azáltal, hogy a nőt kikapcsolja a termelő munkából és csupán mint fogyasztó, tehertételként nehezedjék a dolgozók másik 50%rának a vállaira. Ennek kapcsán igen érdekes nemzetközi összehasonlító táblázatot közöl a kereső nő százalékos arányáról országok szerint és bemutatja, hogy Magyarország kilenc milliónyi népességének 12.3%-át a dolgozó nők alkotják. A női munka nemzetgazdasági jelentőségére mutat a női keresetekről és fizetésekről szóló fejezet is. Az alkalmazottak kereseti adójának alapját képező fizetéseket összegelve, kimutatható, hogy a budapesti kereseti statisztikában szereplő 324 ezer alkalmazott 745 millió pengős fizetéséből 135 és fél milliót, tehát csaknem 20%-ot a női munkaerők keresnek meg. Az alkalmazottak kereseti adójából befolyó összegeknek több mint egynyolcad része (13%) a női munka eredményéből származik. Mindezek a számok, melyek rendszeres csoportosításban és oknyomozó szempontból mutatják be a női munkának szociális és gazdasági jelentőségét, nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy a dolgozó nő kérdése tárgyilagos és őszinte megvilágításba helyeződjék. Versenytárgyalási hirdetmény A székesfőváros útfenntartás keretébe tartozó. az I—IV., VI—XI. és XIV. közigazgatási kerületekben végrehajtásra kerülő aszfaltjavítási és kisebb új aszfaltozó munkákra február hő 4-ére hirdetett versenytárgyalást 30.001/1S36.—II. számú határozatommal eredménytelennek nyilvánítottam. Fentjelzett munkálatokra ezúttal ismét nyilvános versenytárgyalást hirdetek. A kellően felbélyegzett és lepecsételt borítékban elhelyezett ajánlatokat 1936. évi március hó 20-án déleló'tt 10 óráig kell a Központi városháza II. emelet 284. ajtószám alatt benyújtani. Az ajánlatok felbontása ugyanaznap délelőtt li órakor lesz a Központi városháza II. emelet 285. számú helyiségében, ahol a vállalkozók, vagy megbízottaik jelen lehetnek. Fenntartom magamnak a jogot, hogy az ajánlatok közül az ajánlott árakra való tekintet nélkül, szabadon választhassak, illetve hogy azokat teljesen mellőzhessem. Budapest. 1936. évi március hő 2. A székesfó'város polgármestere. Biehn János Kispest, Üllői ut 74-76, Telefon: 46-7-00, Aízfallozás, szigetelés, fedéllemez - tetőfedés, motorbenzol, paraffin. Budapest nőfeleslege Á főváros statisztikai hivatalának könyve a dolgozó nőről — Az Uj Budapest tudósítójától. — Nemcsak Budapesten és Magyarországon, hanem egész Európában immár nagyfontosságú szociális és gazdasági kérdéssé vált a dolgozó nő problémája. Kétségtelen azonban, hogy a nöfeles- legröl, a női munkaerők elhelyezkedéséről és versenyéről nem lehet addig tárgyilagosan ítélni, míg az egész kérdést a maga teljes részletességében vizsgálat alá nem vonjuk. A székesfőváros statisztikai hivatala idejekorán felismerte a kérdés fontosságát. Illyefalvi I. Lajos dr., a hivatal nagytudású igazgatója már az 1930. évben nyilvánosságra hozta közkedvelt zsebkönyvalakú sorozatában A kenyérkeresö nő Budapesten című kiadványát. A kérdés tudományos feldolgozása pedig most jelent meg a Statisztikai Közlemények sorozatában, melyben a magyar statisztika kiváló női szakembere, Molnár Olga dr. adja meg a dolgozó női képességnek mindenre kiterjedő statisztikai jellemzését. A kötet három részre tagozódva veszi vizsgálat alá a budapesti női népesség általános alakulását, a női elhelyezkedés kérdését a kenyérkeresö pályákon és végül a női fizetések és keresetek statisztikáját. Igen érdekes megállapítása, hogy a ma jelentkező nötöbblet lényegében az utolsó 20 év alatt alakult ki. Az 1910. évben csak 103 nő esett 100 férfilakosra, míg 1920-ban már 115-re szökött fel ez az arányszám, hogy végül 1930-ban a 119-et érje el. Az 1920-ig terjedő évtized nötöbbletét természetesen a háború okozta férfihiányban kell keresnünk. Igen jellemző azonban, hogy a háborút követő évtized sem enyhítette, hanem tovább fokozta ezt a diszpa- ritást. Érdekes okfejtéssel világítja meg a mü szerzőnöje ennek a meglepő alakulásnak az okait, amidőn egyrészt a háborúból visszatért férfiak rovására írja, akik eleinte nehezen tudtak a megváltozott viszonyokba beleilleszkedni, másrészt megállapítja, hogy a vállalkozások megtartották, sót előnyben részesítették az olcsóbb és kisebb igényű női munkaerőket. Az 1930. évben a székesfővárosban 86.936-tal több nő élt, mint férfi. Csupán a 15—60 évesek csoportjában 74.485 főből állott a nötöbblet, akiknek nem jut pár még akkor sem, ha feltételezzük, hogy minden férfi megnősült volna. Az 1930. évi népszámlálási adatok szerint a székesfővárosban 221.784 k e- nyérkeresö nő dolgozott, úgyhogy a ma fennálló arány szerint a kereső népesség 61.3%-a férfiakra, 38.7%-a pedig a női népességre esik. A most idézett számból azonban csaknem 63 ezer fö a háztartási alkalmazottakra esik, úgyhogy ez az óriási tömeg egészen deformálja a kereső nők statisztikájának adatait. A háztartási alkalmazottakat leszámítva a kereső népességnek kerek egyharmada nő, míg a békebeli arányszám csak 14 részt tett ki. A tanulmány legértékesebb részei azok, melyek foglalkozási áganként és foglalkozási viszony (az alkalmazás minősége) szerint vizsgálják a statisztikai eredményeket. Ma, amikor olyan erős támadás célpontjában áll a női munka, érdekes jelenség, hogy egyes elhelyezkedési ágakban a női munka jelentősége még csökkenést is mutat. így kereken ezerrel kevesebb önálló nő található ma a székesfőváros népességében, mint a háború előtti időben. Igen nagy fejlődést mutat a nötisztviselök száma, mely az elmúlt 30 esztendő alatt csaknem megötszöröződött. Számszerint a legnagyobb tömeget (76 és félezer fővel) természetesen a munkásnök csoportja adja. Nem terjeszkedhetünk ki e rövid ismertetés keretében arra a rengeteg érdekes részletkérdésre és megállapításra, melyet a több mint 150 oldalas munka lépten nyomon tartalmaz. A befejező részben veti fel a szerzője a női munka felszabadításának vagy korlátozásának döntő jellegű kérdését, melyet szerinte mindenkor két szempont szerint kell mérlegelni. Az egyik az egyéni létfenntartási szükségesség, melynek értelmében valamiképen gondoskodni kell az ellátatlan nők tömegéről. A másik a női munka nemzetgazdasági jelentőségéből adódik, melynek alapján megfontolás
