Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1936-02-29 / 9. szám
XIV. évfolyam 9. szám Budapest, 1936. február 29. UJ BUDAPEST VÁROSPOLITIKAI Előfizetési órák: Egész évre.................................................. 30 pengő Fél évre.......................................................... IS pengő Egye* szám ára 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR D” Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaas Ivor-uica 9. Telefon: 82^8^23. Poslatakarékp. csekkszámla 30.913. 7,e*npl6*noU A pénzügyi bizottság multheti ülésén Zsitvay Tibor annak a véleményének adott kifejezést, hogy a hermina- mezei és szentimr evár ősi plébánia-templomok felépítésére vonatkozó polgár- mesteri előterjesztés nincs kellőképen előkészítve. Rassay Károly pedig azt kérte a polgármestertől, hogy az ilyen természetű ügyeket lehetőleg azután az időpont után hozzák a pénzügyi bizottság elé, amikor már a szanálással kapcsolatos kérdéseken túllesz a főváros. A polgármester természetszerűen kénytelen volt engedni a két oldalról is érkezett felszólításnak, levette a napirendről a két új templom építésére vonatkozó előterjesztését, lehetségesnek tartván, hogy ha aktaszerűen elő is vannak készítve ezek a tárgyak, politikai szempontból nincsenek kellőképen előkészítve. Végeredményben azonban nem kétséges, hogy a legközelebbi pénzügyi bizottság napirendjén ismét találkozni fogunk a két új templom megépítésére vonatkozó polgármesteri előterjesztéssel, mert hiszen erre a két templomra az építtetni kívánó egyházközségeknek okvetlenül és gyorsan szükségük van. A Keresztény Községi Párt keddi értekezletén Wolff Károly azután kiderítette, miféle szempontok játszottak szerepet a halogatást kívánó felszólalásokban. — Politikai szempontok, — mondotta Wolff Károly, — jobban mondva személyi szempontok játszottak közre az ügyben! A párt teljes szolidaritást vállal Petrovácz Gyulával, aki, mint egyházközségi elnök, értékes ajándékot ad, amikor ingyen vállalja a tervezés és az építésvezetés munkáját! Igaza van Wolff Károlynak! A kereszténypártnak büszkének kell lennie, büszke is, hogy templomok egész sorozatával díszítette Budapestet. A Keresztény Községi Párt a keresztény és keresztyén felekezeteknek azt a törekvését, hogy templomhoz jussanak, a legmelegebben támogatta és támogatja. A keresztény templomok építésével a jövőnek épít a keresztény városháza! Ezt a valóban szép és nemes lélekből fakadó törekvést sem politikai szempontból, sem személyes indulatból elgáncsolni senkinek nem szabad és nem lehet. Sem a rosszul informáltság, sem az ürügyek keresése, sem az ellenséges aknamunka meg nem állíthatják az Isten dicsőségére történő templomépítési sorozatot, akár feltett, akár levett kalappal imádják is a Mindenhatót ezekben a templomokban. A hithez való menekülés jellemző tünete a háború utáni, talán még a háborúnál is súlyosabb idők lelki válságának. Építsünk templomokat, mennél több templomot, minden hitfelekezet számára és legyenek telve a templomok tömegekkel, amelyek egyetlen közös fohászban kérjék az egek Gr át, hogy szabadítson meg bennünket a gonosztól! Elég volt az elcsépelt városrendezési jelszavakból! A Madách Imre-ut megépifését irreálisnak tartja Petrovácz Gyula, viszont helyesli a dunaparti korzó kiszélesitését, mert csupán az átmenő forgalom máshova való áthelyezéséről van szó — Az Uj Budapest tudósítójától. — Általános feltűnést keltett Petrovácz Gyulának a városszabályozási túltengé- sekről az Uj Budapest egyik legutóbbi számában megjelent nyilatkozata, amelyben szót emel a Viziváros és 0- buda évszázados jellegéből való kivet- kőztetése ellen, rámutatva arra, hogy a történelmi patinájú városrészeket városszabályozási túlzásokkal nem szabad feleslegesen és indokolatlanul megzavarni. Petrovácz Gyulának ezer: okos és reális álláspontja — amely azonban természetszerűen nem nélkülözi a modem és haladó eszméket sem — érvényesül a városházán és a Fővárosi Közmunkák tanácsában a legújabb városrendezési problémák: a Duna-korzó kiszélesítése és a Madách-Imre-út megnyitása ügyében is. Erről a két nagyfontosságú kérdésről Petrovácz Gyula a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — Kétségtelen: a városrendezési problémákat csak a realitások jegyében szabad megoldani, sőt már a megoldásra előkészíteni. Elég volt a közismert városrendezési jelszavakból, nem álomvárakra van szükségünk, hanem olyan elgondolásokra, amelyek a városszépé- szet szigorú parancsait szemelőtt tartva a reális élet követelményeinek is megfelelnek. Ez a két uralkodó szempont irányítja a Keresztény Községi párt tagjainak állásfoglalását a legújabb és legfontosabb városrendezési kérdések tárgyalásánál az illetékes fórumok előtt. — Ami a dunaparti korzó problémáját illeti, régi akut ügy ez, amely Budapest most fellendült és még fellendülésben levő idegenforgalmának szemszögéből birálandó elsősorban el. Magas és legmagasabb vendégeink a dunaparti hotelekben állandóan panaszolják egyrészt a villamos búgását a hajnali órákban, másrészt a hajófüstöt, amelyet az ott álló hajók kéményei ontanak épen a legelőkelőbb hotelszobákba: a dunaparti apartementokba. Ezek a panaszok állandóan és ismétlődve egészen a kormányzó űrig is eljutottak és a Budapesten töltött napok kellemes hatásának lerontására alkalmasak. Ha mi szeretjük azt, hogy vendégeink este színházainkban és szórakozóhelyeinken pénzt költsenek, akkor tartozunk ezzel szemben azzal, hogy a hajnali és reggeli órákban engedjük őket aludni! — A korzó mai formájában azért nem felel meg rendeltetésének, mert arról épen a fenséges Dunát nem lehet látni. Az elébe épített viadukt azt teljesen eltakarja! Helyes tehát az a törekvés, hogy magát a korzót a mostani villamos- vágányok helyére helyezzük át, illetve azt ennek magasságában kiszélesítve, a sétáló közönségnek és az idegeneknek magát a Dunát mutassuk meg, természetesen lehetőleg a hajózási raktároktól is megtisztítva. Ennek a helyes gondolatnak magától értetődően van egy másik oldala is és ez a dunaparti közlekedés fenntartásának, vagy megszüntetésének kérdése. — Azt a tényt, hogy most a Duna- parton közlekedő villamosok jelentős forgalmat bonyolítanak le, tagadni nem lehet, viszont az is vitathatatlan, hogy ez a forgalom átmenő forgalom! Ezt az átmenő forgalmat feltétlenül pótolni kell valamilyen formában. Ez a forgalom egyrészt az Eskü-téren, illetve Erzsébet hídnál, a Margit-hid és a Kossuth Lajos-tér felé törekvő közönségből, másrészt a rendőrfőkapitányság, a kir. Kúria, a pénzügyigaz- gatóság, az igazságügyi és földmive- lésügyi minisztériumok felé és a vissza- igyekvőkből áll: de nem magának a dunaparti épületeknek közönségéből rekrutálódik. Az a körülmény, hogy ez a közönség melyik útvonalon jut el céljához, reánézve közömbös. Ha az Erzsébet-hídtól a Margit-hídig nem a Dunaparton, hanem más vonalon történik az utlazás a közlekedési érdek nem szenved csorbát. Ha például ugyanezeket a villamosvonalakat a Du- napart helyett a Mária-Valéria-utcán vinnők keresztül, az átmenő forgalom teljesen és tökéletesen ugyanúgy lenne lebonyolítható, mint jelenleg. — A Fővárosi Közmunkák Tanácsa erre vonatkozóan kíván most kísérleteket végezni, ebből a célból hajlandó százötvenezer pengő áldozatot hozni. Az egyelőre ideiglenes megoldás az elé a feladat elé állítja a Beszkártot, hogy az Erzsébet-hidtól a Lánchidig, az eddigi villamos-járatok helyett megfelelő sűrűségű autóbusz-járatokat állítson be. Autóbuszt azért, hogy ne kelljen a kísérlet céljából vágányokat építeni, de azért is, mert a belső városrészekben egész Európában már csak autóbusz- vonalakat vezetnek. — Ez a kísérlet egy év alatt dönt az aggodalmak felett, amely a Belváros közlekedését félti, amint azt nem a Dunaparton bonyolítják le. A végleges megoldást illetően a kísérlet alapján nyitva az út. Lehet arról is beszélni, hogy a földalatti villamost, kivezetve a közeli Vörösmarty-térről, a dunaparti árkádok alatt meghosszabbítanák, annál is inkább, mert az erre szükséges alapépítmény megvan, csak részben most raktáraknak van kiadva, részben üresen áll. így túlságosan nagy költséget nem igényelne a földalatti céljaira való adaptálás. De én azt hiszem, hogy a kísérlet eredménye egy jó, sűrű járatú autóbuszközlekedés lesz. — Ami a Madách Imre-út ügyét illeti, — folytatta nyilatkozatát Petrovácz Gyula — a helyzet az, hogy legalább a torkolatnak és az útvonalnak a Rom,- bach utcáig való kiképzése aktuálissá vált abból kifolyóan, hogy az Orczy- ház rt. és a Horizont rt. tulajdonában levő nagy telek-komplexumokra gazdáik építkezni szeretnének. Ebből a célból a Közmunkák Tanácsával a szükséges közterületek átadása és az útmeg- nyitásokkal kapcsolatos járulékok megfizetése ellenében záros határidőn belül való építkezést ígérnek a telektulajdonosok, ha egyben a harmincéves adó- mentesség elnyerésével is megfelelő megállapodást tudnak kötni. Sajnos azonban a további, csatlakozó telektulajdonosok, hasonló szándékot nem táplálnak, sőt a Horizontnál is bizonyos pénzügyi nehézségek állanak a szándékok útjába. Ilyen körülmények között a Fővárosi Közmunkák Tanácsa elvi engedélyt szeretett volna adni ezen két telekkomplexum beépítésére abban tö h3 'a O o ca 8 eh w p* H 'rt J-H O » Cű ** H* W Cl) ö ^ << H* H* 0 CO <2 1 o C 03 * 5 < ct
