Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1936-02-22 / 8. szám
UJSUDAPEST 1936 február 22. 2 javaslatainkról. Azt sem tudom ma. hogy mit gondol a főpolgármester a jövőre vonatkozólag és mit akar a polgár- mester a rendezés szükségletei tekintetében, de nem is merem tudni, hogy mit szeretnénk mi, akik bizonyos aggódó tekintettel nézzük ezt a huzavonát. Egyet azonban merek hangsúlyozni. A Keresztény Községi Párt világnézeti alapon közvetlenül dolgozik a fővároson és azon keresztül az egész ország javára. Végzi ezt a munkát pártpolitikai érdek szolgálata nélkül. Ha ezt az immár közel két évtizedes munkát az illetékesek megértették, nem lesz nehéz azt sem meglátniok, hogy mi a főváros gazdasági és pénzügyi dolgainak a rendezését szintén a köz érdekében tárgyilagos szemmel és komoly gyors munkával kívánjuk keresztülvinni. Az ügyek nem várhatnak, a polgárság tényleg nem bír el több terhet, az üzemeink erejét tönkretenni nem engedhetjük és nem áldozhatjuk fel az önkormányzatot sem képzelődésekért. Kevesebb szónoklás, kevesebb vizsgálódás, több tisztánlátás és több cselekvés, és az ügyek rendeződnek! VIGNÁLI RAFAELLO bronzöníő BUDAPEST Lakás: Petneházy-uíca 73/b. Gyár: V!., Jász-utca 74. TELEFON: 91—9—12. Havas Gyula kefe- és ecsetgyár©® Aranykoszorus mester Gyár: VII., Rózsa-utca 20. szám. Telefon : 30^-2^45. 1 A nosztrifikációs rendelet nem változtatta — A külföldi hitelezők részéről felr a _ merült az a kérdés, vájjon ez az intézmeg a fővárosi kötvények jogi helyzetét P^^!Ziy^idonukban * A törlesztő szolgálatot a főváros a jövőben is a megfelelő kötvénymennyiség visszavásárlása utján kivárna fenntartani — Az Uj Budapest tudósítójától. — A nemzetközi viszonylatban is szerepet játszó magyar részvények és kötvények nosztjrifikálásáról szóló rendelet egyre erősebb mértékben érezteti hatását a budapesti tőzsdén. A repatriálás lehetőségének megszüntetése veszélyessé és viszont értéktelenné teszi ezeknek a részvényeknek és kötvényeknek az utóbbi esztendőkben egyre jobban elharapózott becsempészését külföldről Budapestre. A nosztrifikálási rendelet közelről érinti a főváros vezetőségét is, hiszen a különféle fővárosi kötvény- kölcsönök a tőzsde legkedveltebb papírjai közé tartoznak. Ha a nosztrifikációs rendeletnek a fővárosi kötvénynek további árfolyamalakulására való hatását vizsgáljuk, elsőnek az a kérdés merül fel. főképen a külföldi hitelezők részéről : a repatriálást megtiltó rendelet be- folyásolja-e és mennyiben a külföldi hitelezők tulajdonában levő különféle kibocsátású fővárosi kötvények jogi helyzetét? Erről a nagyfontosságú problémáról Lamotte Károly dr. * alpolgármester, akinek szakavatott kezében fut össze a fővárosi kölcsönök törlesztő-szolgálata és általában ügyeinek intézése, a következőket mondotta az U] Budapest munkatársának: — Az ország fizetési mérlege — mondotta Lamotte alpolgármester — az 1931. évben kirobbant gazdasági események következtében oly mértékben romlott meg, hogy a Magyar Nemzeti Bank a devizaigényléseket a normálisan rendelkezésre álló eszközök igény- bevételével nem tudta kielégíteni, s ezért a kormány kénytelen volt a kötőit devizagazdálkodás rendszerére áttérni. — Azóta több középeurópai állam volt kénytelen ugyanerre az útra térni, úgyhogy a rendszer ma már meglehetősen ismeretes. Ismételten szóvátették azonban az ország külföldi hitelezői, hogy a kötött devizarendszereknek bizonyos hiányai vannak, amelyek lehetővé teszik a Nemzeti Bank e téren maga elé tűzött törekvéseinek megnehezítését, ezért a Nemzeti Bank fokról-fokra igyekezett a kötött devizagazdálkodás rendelkezéseit tökéletesíteni, míg az elmúlt év végén kiadta azt a rendelkezést, hogy bizonyos kötvények és részvények, amelyek nemzetközi viszonylatban is jelentőséggel bírnak, lajstromoztassanak. Ezáltal lehetetlenné tette, hogy ezen papírok, vagy azok kamatszelvényei a Nemzeti Bank tudta és hozzájárulása nélkül repatriáltassanak. — Ezek közé a kötvények közé tartoztak a székesfővárosnak az ú. n. őszié.};idei kölcsönei, vagyis az 1910. évi 2 millió angol fontos, az 1911. évi 105 millió francia frankos és az 1914. évi 134,300.000 német márkás kölcsön kötvényei, valamint az 1927. évben kibocsátott 20 millió dolláros kölcsön köt: vényei. — Nézetem szerint a Nemzeti Banknak ez az intézkedése kizárólag egy belső, a devizagazdálkodás szabályozását célzó intézkedés, amellyel a külföldi tulajdonában lévő kötvények jogi helyzete semmikép sem változott. A külföldi hitelezőkkel szemben ugyanis a kamatszolgáltatás már a legelső devizakorlátozó rendelkezés következtében fel lett függesztve, viszont a kötvényben, valamint a szelvényben inkorporált jogokat sem az eredeti, sem a mostani rendelkezés nem változtatta meg. — Ami a tőketörlesztő-szolgálatot illeti, erre a székesfőváros a fennálló törvényes rendelkezések értelmében szintén nem volna kötelezve, minthogy azonban úgy az Osztendei Egyezmény, valamint az 1927. évi dollárkölcsön alapokmánya értelmében a főváros a törlesztő-szolgálatot jogosult kötvények visszavásárlása útján ellátni, tehát a főváros nem élt a törvény által adott felhatalmazással é minden félévben az esedékes törlesztőrészleteket visszavásárlás útján biztosította és azokkal a törlesztéseket eszközölte is. Ezek a papírok a Budapesti Áru- és Értéktőzsdén hivatalos árfolyam tárgyát képezik ma is és így előreláthatólag nem lesz semmi akadálya a jövőben sem annak, hogy a főváros a törlesztő-szolgálatot megfelelő kötvénymennyiség visszavásárlása útján fenntarthassa. Molnár Kálmán oki. gépész és közgazdasági mérnök, építési vállalkozó. Telefon: 89-7^13. Budapest, IV., Irányi-u. 21 vMRomtíummi NAGYOBB ESEMÉNYEK NEM ZAVARTÁK ezen a héten sem a városháza nyugalmát. A műszaki szakbizottságok permanens ülésezésén kívül mindössze a városgazdasági bizottság szerdai és a pénzügyi bizottság pénteki ülése hozott csupán némi színt és élénkséget a szinte kánikulai némaságba. Egyetlen eseménye volt a hétnek, erről is kiderült azonban hamarosan, hogy nem is annyira rendkívüli. A polgármester hétfőre összehívta újból a tanácsnoki értekezletet, még pedig ■— minden ellenkező híreszteléssel szemben — azon egyszerű okból, mert a mutl csütörtöki értekezleten nem tudta mindazt megbeszélni a tanácsnokaival, amit meg akart beszélni. Együtt is ültek hétfőn reggel fél kilenctől délután fél kettőig az urak, viszont, ennek következtében a csütörtöki értekezlet igen röviden, már tizenegy óra után véget is ért. MAGAS OLASZ KITÜNTETÉSÉT, a koronarend tiszti keresztjét a csillaggal, először Bécs város bálján viselte a polgármester. Második alkalommal a gyönyörű kitüntetés pénteken este csillogott a polgármester hófehér ingmellén, az olasz követség nagy gála-vacsoráján.-x A BAROSS-SZÖVETSÉG VASÁRNAP ESTI bankettjén a főváros vezetősége részéről S i p ő c z főpolgármester, S z e n d y polgármester és Lamotte alpolgármester vettek részt. Ott volt azonkívül majd valamennyi tanácsnok, a kerületi elöljárók, a műszaki főtanácsosok, a tanácsi főjegyzők és tanácsjegyzők közül is igen számosán. Ilovszky János, a Baross Szövetség elnöke, aki az iparügyi és a kereskedelmi miniszter között prezideáli a vacsorán, a maga nagyszerű organizáló készségével arra is ügyelt, hogy illetéktelen szónoklatok ne zavarják meg a pohárköszöntők sorrendjét. Mert bizony ezeken a banketteken úgy szokott történni, hogy a hivatalos szónoklatok után elindul a nemhivatalos beszédek végeláthatatlan áradata. Nem Ilovszkyn múlott, hogy a vasárnapi díszvacsorán minden előzetes terv és tilalom ellenére mégis elhangzott egy nem,hivatalos szónoklat. De ez aztán a javából való volt! Alighogy elhangzott az utolsó hivatalos beszéd: Bornemisza miniszter tanulmánynak is beillő előadása az ipari reformtörvényről, hóit egyszerre csak tizenkét feketeruhás magyar ember kerekedik fel az egyik asztal mellől és ünnepélyes menetben Ilovszky helye felé vonul. Megáll a menet Ilovszky előtt és lelesznek az asztalára egy hordócskái. Az abonyiak vezére, Kiss Zsigmond reform,átus esperes pedig felsietett a szónoki emelvényre és mondotta többek között a kővetkezőket: — Tizenkét magyar jött fel Abony- ból erre a kedves ünnepségre, abból a faluból, amely intranzigens része a, magyar életnek, a magyar nemzetnek és ódlamiságnak, minden magyar reménynek és magyar ideálnak. Abból a magyar faluból jöttünk tizenketten, amelynek soraiban van gyász, fájdalom, ahol kiül a szemekbe a szenvedés, a megpró- báltatás, egyszóval az, amit mi magyar sorsnak nevezünk, de amelyben benne van a magyar múltnak fénylő, ragyogó dicsősége és amelyben benne vám és előtűnik a szebb jövendőnek boldogsága is! '— Eljöttünk mi, abonyiak, hogy ünnepeljünk, eljöttünk, hogy tisztességet tegyünk, de eljöttünk, hogy tanuljunk is. Tisztességet tenni a Baross Szövetségnek, mert bármilyen nagyon keveset is tudunk a Baross Szövetségről kint a falvakban, annyit mégis tudunk, hogy ez olyan magyar egyesület, amelynek lobogója fennen hirdeti a magyar jövendőt. Egy kedves kapcsolatunk is van a Baross Szövetséggel: elnökén, Ilovszky Jánoson keresztül. Nekünk nagyon sok okunk van, hogy őt szeressük, tiszteljük és becsüljük, lelkét, lángolását csodáljuk, mert belénk is hitet öntött és küzdelmeinket is meg tudja könnyíteni és rózsákat tud szórni a mi fájdalmainkkal gyászos ösvényünkre. — Ilovszky Jánosnak, —- folytatta a szónok arra célozva, hogy Ilovszky legutóbb kisebbségben maradt az ország- gyűlési képviselőválasztásokon Abony- ban, — talán \nincs sok oka hálával gondolni mireánk, de amikor lejön hozzánk, az ünnepnap számunkra. Itt vannak az én kedves abonyi magyar testvéreim, elhoztuk magyar szívünket, testvéri együttérzésünket, neked, kedves János barátom, hogy fogadd szeretettel meleg köszöntésünket. Te a mienk vagy, téged mitőlünk semmi cl nem szakít, balszerencsében és örömben mindenkor a mienk leszel. Hoztunk egy kis abonyi bort is, használd egészséggel, folytatását Abonyban szeretnénk a d n i! Az ezerháromszáz főnyi vacsorázó közönség percekig tartó tapssal üdvözölte a szónokot, Ilovszky Jánost és a küldöttség tagjait. Az asztal főn ülő előkelőségek szívélyesen kocintottak a szónokkal és a küldöttség tagjaival, nemkülönben Ilovszky Jánossal, akit — ez volt az egyhangú vélemény — akár Abonyban, akár másutt, de hamarosan képviselővé kell választani, mert az ő ragyogó képességeit nem nélkülözheti a magyar parlament. * HŐMÖN NAY LÁSZLÓ, AKI El A Homonnay Tivadar dr. országgyűlési képviselőnek, a törvényhatósági bizottságban a Keresztény Községi Párt oszlopos tagjának, az elmúlt napokban Brüsszelben a Residence Palace-ban másfél óráig tartó francianyelvű szabadelőadási tartott, melynek keretében ismertette a magyar történelmet, valamint Magyarország mai helyzetét. A több mint százfőnyi előkelő közönség körében hely elfoglaltak gróf Wora- c ziczky Elemér belgiumi magyar ügyvivő, gróf P erő wsky volt orosz cári követ, T ö r ö k Kornél főkonzul, T ah y László antverpeni konzul és sokan másolt. Homonnay előadása során vitába keveredett Milos S l i v a cseh újságíróval, aki kétségbevonta, hogy három milliónyi magyar kisebbség él még a magyar határokon túl. Homonnay László nagy sikerrel védte meg álláspontját és az utódállamok népszámlálási adataival igazolta állításait. Homonnay alapos adatokkal támasztotta alá valamennyi kijelentését: a hallgatóság körében úgy avatott nyelvi készsége, mint a magyar álláspontot védelmező, kiváló felkészültsége nagy tetszést aratott.
