Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1936-02-15 / 7. szám
4 rzrmiDÄPEST 1986 február 15. Őszinte iga a csuszamló Várhegyről $ Irta: Pirovits Madár, székesfővárosi nyug. műszaki főtanácsos A Várhegy nyugati oldala felöl legutóbb végbement föld (és nem hegy) csuszamlási jelenségek és az elmozdult földtest okozta épületfal-megrepedések a napisajtót és ennek révén a laikus világot szinte túlélőnkén foglalkoztatták. Ez magában véve nem meglepő, sőt természetes tünet. Ha azonban a probléma érdembeli részének szemszögéből tekintjük az elhangzott észrevételeket és ezek alapján kialakult felfogásokat, — megállapíthatjuk, hogy bizony ezen a téren a tájékozatlanság elég nagy és így nem is csoda, ha némely helyről azt halljuk, hogy a lefolyt események igazi oka még nincsen felderítve. De talán nem is tennök szóvá ezt az ügyet, ha az itt most ismertetni kívánt földcsuszamlás eseményén kívül, de vele eszmei kölcsönhatásban álló másik ténybeli megállapításra nem kellene a figyelmet ráirányítani, melyre nézve az alkalom felette kedvezően kínálkozik. Ugyanis egy különleges irányzat feltörekvésével találkozunk ezen a téren, mely nemcsak most, a jelen alkalommal, de más esetekben is, minden olyan esemény idejében is jelentkezett, valahányszor az idő a városépítés tudomány és gyakorlatkörébe tartozó és az eseményszerüség kritériumát kimerítő problémákat vet felszínre és pedig akár a véletlen folytán, miként most a fölcsuszamlás, akár pedig az időszerűségtől megérlelve, mint például az annak idején fölvetett Tabán-kérdésben, vagy végül az időnként felmerülő N a g y-B udapest problémában. Ez az irányzat, amiről itt most szólni kívánunk, — az az uralom, melyet a napisajtó gyakorolni szokott az adott esetekben minden olyan eseményre, amilyen pl. ez a földcsuszamlás is volt. A napisajtó nem szereti a szakszerüleg megírt olyan cikkeket, melyek a v á - rosépítés tudomány és gyakorlat körébe tartoznak. Ez kitűnik egyik szerkesztőnek a következő nyilatkozatából: ,,A lágymányosi Duna- híddal most még nem foglalkozunk, de annak idején is csak a magunk munkatársa útján.“ Arról a munkatársról pedig meg volt állapítható, hogy nem arra illetékes hívatott szakférfiú, de sőt nem is technikus. Egy másik esetben pedig, mikor a társadalombiztosító toronyházát egyik munkatárs erősen hibáztatta, az erre vonatkozó ellencikkre a szerkesztő azt felelte, hogy „nagyon szakszerű“. Meglehet, hogy a napisajtónak az ilyen eljárásában van valami igazság, de feltétlenül bizonyos, hogy, ha a laikus világ eszmekörében olyan ténymegállapítások jelentkeznek, melyek egyenesen tarthatatlanok, akkor ezt az eredményt nem tulajdoníthatjuk másnak, mint a nyilvánosság terén a napisajtó uralmának a városépítés körébe tartozó problémák fölött. Ilyen mentalitással a napisajtó még a legnemesebb intenciói mellett is káros hatással van a várostudomány racionális kifejlesztésére és ez kapóra jön a jogászvilágnak, amely társadalmi rend azután a technikai téren is magához kívánja ragadni a vezető és irányító hatalmat. Láttuk a múltban, hogy a lezajlott Tabán tervpályázata körül fölmerült városprobléma tudományos szempontjait olyan nem technikus várospolitikusok irányították, akiknek elgondolásukon nagyon is érezhető volt, hogy várostudományunk fejletlenségének — mely okot nagyrészben a fentiekben jelölhetjük meg —, mekkora visszaható ereje van. Még nyomosabb bizonyíték idevonatkozóan az állandóan felszínen tartott Nagy-Budapest probléma, melyről teljesen tisztult fogalomkör egyáltalában nem alakult ki még az arra illetékes közigazgatási közületben sem. Arra pedig ez a közület nem is gondol, hogy az említett problémára tartozó mérnöki álláspontot még csak figyelemre is méltassa, pedig ebben a kérdésben éppen a konstruktív Nagy- Budapestaz irányító és döntő szempont. Mindez pedig a jogász mentalitás és a napisajtó egy célt szolgáló működésének eredményeként áll elő. A következménye pedig ennek, hogy pl. a nagy közönség nem érti meg, mi történt tu- iajdonképen a Várhegy körül, amely miatt az ott lakók megriadnak, mert a napisajtó útján tévhiteket táplálnak a földcsuszamlások igazi okai felől. Ilyen elvi szempontokból vont konklúziók vezetnek most bennünket, mikor rá kívánunk mutatni — szemben az eddig felmerült tévhitekkel — a csu- szamlás való és igazi okára. Hangsúlyozva bocsátjuk előre, hogy elméleti alapból indulunk ki, alátámasztva ezt konkrét pozitív tényekkel, mert csak ez az egyenes út vezethet a ténybeli valósághoz. Az elmélet etikai erejébe vetett hitünk alapozza meg valójában felszólalásunk eszmei tartalmát és mert csak az elmélet képes gondolategységbe foglalni azokat a tényeket, melyeket az elméletnek meg kell magyarázni, viszont pedig a tényeknek igazolniok kell az elméletet. Az itt most figyelembe jövő tények: a lejtős Vároldal. Az ezen a helyen található földtesteknek az átázásra való hajlamossága, amely itt fontos feltétel. Az I. kér. Lova s-ú t csatornája az 1889. évben saját felügyeletem alatt épült. Volt alkalmam tehát akkoriban meggyőződni, hogy a Vároldal földteste, éppen a most kritikussá vált helyeken, — az elmúlt évszázadok során több ízben is megbolygatott, mesterségesen odahordott, tehát nem a természet több évezredes geológiai formációiból keletkezett konglomerátum, amelyhez tehát csak a kedvező mód és alkalom kell, hogy a légköri csapadék oda bejuthasson és ott a természet által irányított úton végezze romboló munkáját. Ezt a konkrét esetet a legszervesebben egészíti ki az 1901-ben az I. kér. Attila- utcai elemi iskola udvarán beomlott Logody-utcai támfal és még inkább az 1915. évben az akkori Albrecht, ma Hunyadi János-úti támfal, amely utóbbi különösen meggyőzött bennünket arról, hogy egy ősrégi, évszázadokkal ezelőtt épített és minden statikai szabály mellőzésével rossz anyagból valósággal összetákolt támfal beomlásához csak egy hosszas csapadékdús időjárás kell és bekövetkezhetnek olyan események, melyeknek csupán a helyzetviszonyok másféle változata a legutóbbi talajcsuszamlá3 a Logodi-ut- cában és akörül. A mérnöki mechanikának statikai törvényei azonban ugyanazonképen és egyformán érvényesek mindegyik felhozott esetre. A törvény ugyanis az, hogy az eredetileg egyensúlyi állapotban lévő földtömeg, mely hegyoldalban van elhelyezve, az átázás következtében, a benne rejlő virtuális erők komponenseire bomlik szét, amelyek közül az egyik, mely függélyesen hat lefelé, mint a földtest súlya, az alatta levő már át nem ázott földtömegre nehezedik, az úgynevezett csúszó-la- pon, a másik komponens pedig, mely az előbbihez képest vízszintes elhelyezésű, az átázott földtömeget a lejtő irányában mozgásra kényszeríti és amely, ha nincs megtámasztva, akár támfallal, akár már meglevő épülettel, vagy végül akár ideiglenes dúcolással, az olyan helyen, ahol építkezni kezdenek és az alapot ássák meg, — mindegyik ilyen esetben földcsuszamlás, vagy pedig adott esetben, mikor a közelben álló épület ennek ellenállni kíván, de arra kellően nem képes, — épületfalrepedések következnek be. A konkret esetben az Attila- ucoa 85 és 87 házszámú telkeken játszódott le úgy a talajcsuszamlás, mint a fal megrepedés. A helyszíni megállapítás szerint, miként ezt avatott tollú megfigyelők írták, a földcsúszást a 87 számú telken volt régi ház lebontása indította meg. A fenti elmélet szerint a lebontott régi ház a mögötte levő földtömeg támfalaként szerepelt; mindaddig, míg le nem bontották. Bizonyíték erre ennek az épületnek tűzfala, mely megmaradt a helyén, amely azonban a talajcsuszamlás után megrepedezett. A további csuszamlás romboló munkája a helyi körülményeknél fogva még nagyobb intenzitással jelentkezett a 85-ik számú háznál, mely bár régi épület, de ép állapotában érte a csuszamlás, ezért ezt a repedések még jobban megrongálták. Igaz ugyan, hogy megduccolá- sok útjána csuszamlásoknak elejét lehetett volna venni, de jól tudjuk az életből, hogy az ilyen jó tanácsok mindig későn, csak akkor jönnek, mikor — a közmondás szerint — már könnyű okosnak lenni. A tűzvész elleni védekezésben is, akármilyen tökélyre viszik a preventív tűzoltói intézményeket, tűzvész azért mindig lesz. A legutóbb Egerben történt sziklaszakadás veszélyét is elháríthatták volna, ha arról az intéző körök előzőleg tudomást vehettek volna. Nagy szerencse, hogy ilyenkor a Gondviselés szinte hathatósabban jön az emberiség segítségére, miként ez az egri esetnél történt. Az Attila-uccai támfal beomlása egy májusi hónap szép vasárnapján reggel csak néhány órával előzte meg az ugyanazon nap délelőttjén az iskola udvarán rendezni akart gyermekünnepélyt, szinte borzalmas tehát elgondolni, ha ez a be- omlás az ünnepély tartalma alatt megy végbe. Az Albrecht-uccai támfal beom- lását megelőzően rövid idővel hajtatott el Tisza István gróf akkori miniszterelnök a Várból az említett beom- lás helye mellett. És ha a beomlás napján tartott helyszíni bizottmányi eljárásunkat — mert rendőri jelentés is érkezett az előzőleg ott már észlelhetövé vált, deformációkról —■ délelőtt helyett délután tartottuk volna meg, vizsgálva a támfalat annak alsó részében, bizonyára alig menekülhetett volna onnan épen csak egy is közülünk. Az eddig elmondottakból logikus következtetéssel megállapítható, hogy az a riasztó hírsorozat, mely a napisajtó útján kelt életre és amelyet ha még olyan illetékes körökben is, de kellőleg megalapozott elgondolás híjjával hirdettek, nyílt őszinteséggel meg kell állapítani, hogy a köz ártalmára szolgált, a hatóságok ellen pedig igazságtalan vádaskodás volt. Nem volt értelme az ottani lakókat úgy megijeszteni, hogy egyesek lakásukból ki is költöztek. De még érthetetlenebb azoknak a Logódy-ucoai és környékén levő nagysúlyu három emeletes bérházaknak kifogásolása a csuszamlás szemszögéből, mikor ezek ott valósággal egy-egy szakszerüleg megépített támfalszakaszt pótolnak. És mire majd az egész nyugati várhegyol- dal beépül, miként a keleti rész, a maga szabványos támfalaival együtt, azontúl már csuszamlás ott többé holtbizonyo- san nem lesz. És végül mi szükség volt most arra, hogy — horribile dictu — 10 méter mélységben forrásokra, talajvízre gondolva, ezek után kutassanak? Hogy ez a tényállítás valóban megfelel-e az igazságnak, vagyis úgy volt-e elgondolva az egész problémára tartozó segítési mód, hogy az altalajt a kártékony vizektől ott lent a mélységben a 1 a g - csövezés útján kell megszabadítani, hogy ezúton védekezzenek a földcsuszamlások ellen? Ez az elképzelés leg- kevésbbé van a helyén épp úgy, mint az az elgondolás, mely geológusoknak a kőzettan körébe tartozó kutatásairól emlékezik meg. Tanulság, hogy addig se a napisajtó, se várospolitikus ne nyilatkozzék valamely helyiismereteket igénylő konkret szakkérdésről, amíg ebben a valódi szakszempontok kifogástalanul felderítve nincsenek. BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS ELEKTROMOS MŰVEI állandó kiállítása V., HONVÉD UTCA 22. Tudni akarja, hogy milyen munkát végeztethet a háztartásban villamos készülékekkel ? Tekintse meg a kiállított villamos készülékeket, mégpedig, forróvízfáro- lót, vasalót, tea-, kávéfőzőt, hajszárítót, hősugárzót, pad- lókefélőt, kenyérpirítót, hűtő- szekrényt, szellőzőt, stb. Villamos tűzhelyek és forróvíztárolók havi részletfizetésre vásárolhatók A kiállítás előadótermében minden szerdán d. u. Z2 6 órakor, villamos konyhájában pedig minden hétfőn, csütörtökön és pénteken d. e. Zz 10 órakor főzőelőadást tartanak. Belépés, ruhatár díjtalan. A kiállítás nyitva: d. e. 8—2-ig és d. u. 4—7-ig. Részletes felvilágosításért forduljon a kiállítás irodájához. TELEFON: 90—4—00, 92—2—50.
